Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-02 / 31. szám
1 & 14. Augusztus c*> ____ 2. N AGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Alapszabályuk, választmányuk nincsen, pénzük még kevé&bbé. Se hivatalos címre, se hivatalos pecsétre nem szorulnak, semmi szükségük reá. Szinte vadak, facérok, mint a szilaj csikók, vagy a pusziák íiai. A testedzés közös szereíete tartja össze őket, meg egy, a fiatalságot kedvelő tréner, a megint csak az ismeretlenségben lappangó bácsi, a nagy Ö, aki tekintélyt (art, rendet teremt a telepen, amely természetesen nem a társaság tulajdona. Az ifjúsági sport és athlelika minden fajtáját művelik a tagok buzgón, kitartással, hogy az elért eradmény dicsősége le nem tagadható. A különféle sportnemek sorából hiányzott az evező-sport, amelynek gyakorlása Nagybányán a lehetetlenségbe ü'közik. Pedig a fiatal embernek ezt a testedzési ágat is szükséges ismernie és űznie. Arravaló volt azután a sporttelep irodája, hogy gondoskodjék az evezés mesterségének meg honosításáról. Mert iroda — az már van. Ha nincs alapszabály és nagy a kincsekben való nincsetlenség, van iroda, még pedig cimtáb- lával, mely Nagybányának silhuett látképét ábrázolja a plisszai rétről nézve. Ebben az irodában az íróeszközök: ács- plajbász, vonalzó, cóüstok, fűrész, szekerce, kalapács, furdsncs, gyalu, gyalupad stb. Itt készülnek a sportszerek. Itten és az udvaron, kocsiszínben gyártódott egy csónak meg a fi;: egy szandolin. Mindakeíten utrakeltek, hogy juiius hó első felében megtegyék próbauljokat a Szamoson és a Tiszán, azután folytassák szereplésöket majdan egyebütt; ki tudja még hol ? Ahová az ifjak vállalkozó kedve vezeti ezentúl. Most a háborús világban egyelőre bókén marad a csónak. Nem tanácsos vagálni a hazában szerteszét. A kirándulásra vállalkozó öt. ifjú fényes bizonyságot tett energiájának fokáról. Egy-két nap alatt pompás evezősökké alakultak. Türelemmel, sőt jó kedvvel viselték az ut fáradalmait, ők, akik a Szamosnál nagyobb folyót alig láttak, otthon érezték magukat az első perciől fogva az uj elemben, a vízi élet idegenszerü körülményei közt. A kevés és kényelmetlen alvás elég volt nekik arra, hogy utána felüdüljenek és pihenteknek érezzék magukat a következő napi munkára. Fáradalomról nem panaszkodtak, hideget, meleget könnyen viseltek. Igazi erős fiuknak mutatkoztak, akiknek acélos karja, napbarnitotta bőrük, hatalmas tettvágyuk, dicséretes bátorságuk tanúskodott arról, hogy jó előiskolában szereztek tesli-lelki edzettséget. Az egyszerű kezdetleges életmód lulazerő próbán mindenkinek csak egészségére válhatik. A viz felett szétáradó üde, tiszta, pormentes levegő dagasztja a tüdőt, táplálja a vért, az emberi életerő székhelyét, forrrását. A kirándulók egész utjokban a legjobban érezték magukat testileg. Betegségről szó sem lehetett. Igaz, hogy az időjárás állandóan a legkedvezőbb maradt. Mérsékelt melegek uralkodtak. Az éjszakák alig mondhatók hűvösöknek. Egy délelőtt volt gyéren csepegő, szimatoló esős reggel. Viharból négyszer vették ki részüket. Sokkal többet Szerencsésen kikerültek és ügyesen Futólagos nyári szélrohamok voltak ezek, pár percig tarló záporesővel. A vitorla ponyvája és a magyar királyi két ponyva mindent menteit. Megtették kötelességüket, akárcsak az a másik kincstári testvérek : az »Igazmondó.« Zivatar idején kiköttötek, a csónak fölé ponyvát feszítettek. Az arasznyi hullámok észre sem vehető ingást okoztak a csónak mozgásában. A kilenc métermázsás snlytömeg nehéz munkát adott a szél erejének. Egyéb veszedelem nem fenyegette a kirándulókat. Gőzhajóval találkozás simán mult el. A hullámverés nem adott okot aggodalomra, különben is segített a hajóstudomány. A Tisza vize csendesen, szelíden folydogált. Alacsony állása volt, a legtöbb helyen, ahol széles, szinte 200 méteres mederben terült el és iránya pár kilométerig egyenes volt, szépen tükröződő tóhoz hasonlított. Néhol a viz sodra sem ismerhető fel. A Szamos egészben véve gyorsabb folyású. Majdnem Krassóig rohanva ragadta árjain a két hajót. Örvények nem voltak. A Szamosnak szabályozatlan részében sok helyütt elsülyedt tüskök, rönkök hevernek a fenéken, ezeket korán észrevették az újdonsült tengerészek és biztosan kikerülték. Csap előtt a Tiszának egy alattomos Sarkantyúja válhatott volna veszedelmessé és már a csónak feléje evezett, de Eszeny községbeli aratók erőteljes lármával felriasztották a hajósok figyelmét, akik nagy lélekjelenléttel elkanyarodtak. A szabályozott Szamos és Tisza jól van nevelve, valóságos kezes bárányok, míg alacsony a vízállásuk. Nem kell félni tőlük, nincsenek veszedelmes örvényeik. Természetesen azért mégis csak jó úszók merészkedjenek szál'ni mély vizeikre és árvíz idején minden lélek kerülje azokat. A napok meglehetősen egyformán teltek. Kevés változatosság vegyült beléjök. A kirándulók az egyhangúságban mégis nagy gyönyörűséget találtak. Jobban belemerültek a természet szépségeinek szemléletébe. Ilyen helyzet alkalmas a megfigyelésre. így több érdeklődéssel kisérlek minden jelenséget, mely újnak tűnt fel és változatosságot hozott. A külvilág úgyszólván el volt zárva tőlük. A két parton túl alig láttak valamit. Kevés község épült közvetlenül a folyó partján. Az ok, amiért igy történt a dolog, az árvizek kerülésében rejlik. Annál szívesebben álltak szóba utasaink azokkal, akiket a vizen, vagy parton előtaláltak, megláttak. Kérdezni való mindig akadt: milyen község határában járnak? milyen a termés? — »Nagyon rossz, de gyümölcs temérdek van« volt a rendes válasz. A halászoktól szerettek kérdezősködni. A mesterségük érdekelte leginkább őket, mint ismeretlen foglalkozás, vagy ha ismerték, azért mert más vidék halász szokásaival kívánták összehasonlítani. A társaság Naplójában sok apró cseprő adat fel van jegyezve az utazás lefolyásáról. Innen tűnik ki, hogy folytonosan volt tárgy a vele való foglalkozásra és a résztvevők soha sem unták időtöltésöket, akárhogy magukra voltak hagyatva. A test edzésén, az egészség ápolásán és szórakozáson kivü! némileg tanulmányi céllal is indult el a társaság, hogy az Alföld két folyójának tájait és természetvilágát akár futólag megismerje Kettejük földrajzi és természettudományi egyetemi szakra fog idővel lépni A jövendőbeli két tudós könnyedén meg bírta határozni a jelentkező madárfajokat: fehér sirály, halász csér, törpe sirály, cigány sirály, szürke gém, parti fecske, gyurgyalag, kecskefejő, kék varja, csóka. Tömérdek volt a varjú és helyenként a rigó is. A tájék kevés változatosságot tüntetett fel. Elképzelhető a Szamos és Tisza vidékének hasonlatossága az Alföldön. Hanem a folyó más-más szakaszának különbsége rögtön szembeötlőn és megállapittatott. Még a szabályozás jóságáról Í3 véleményt mondottak, vagy ép :n bírálatot a társaság tagjai. Meg kell szokni az Alföld tengereik vidékét, meg kell érteni szépségeit, báját, hogy méltányoljuk es gyönyörködni tudjunk benne. Az a lélek, amely bir képzelő tehetséggé', költői fogékonysággal, szép érzékkel, hamar felfogja festői voltát az egyes részletek tetszetős csoporíozalá- nak, a szimpompás képeknek, amelyek öszhangja valóban megragadó jelenség. Ilyenkor érzi az ember, hogy lelke miként lesz szabadult sas, mely lát, észrevesz és a magasban csapong Erdők a Tisza partján nincsenek. Á régi világból ott felejtett tölgyfasorok, nyirfacsoportok, óriási nyárfák váltakoznak. Egy-egy magánosán 31. szám. 13) álló fa megnő az ember szemében és egész világot, külön életet képvisel, érdekes tárgyat szolgáltat a szemlélődésre. Egyes sorban álló tölgyes mint fátyol függöny rekeszti el a perion a szem- hafár kicsi darabját. Különös látvány. Remek tünemény. A nap verőfénye mint olvasztott arany ömlik a rónaságra, a viz sima tükrére. A szemhatár köröskörül gyémánt tisztaságban ragyog. A távolság temérdek, Fenséges ennek a messzeségnek óriási mérete. A tiszta levegőben, mely maga az isteni aether, megfürdik a lélek is, nem csupán a test. A menybolt üde és mosolygó. Nevet az egész természet. Az égi gondviselés áldása most száll le a fö'dre, mely általa megtermékenyül és amelyből most fakad az élet árja. Magasztos órák, áhitaf- teljes pillanatok! A teremtett lény megittasul, az élet ilyen mámorától.— Egy-egy napalkonyulat szinpompáj i csodálattal tölt el. Lágy Szellő simogatja arcunkat, csókolja ajakunkaf, szemünket, a halántékot, ahol csak érzéki ingert képes gerjeszteni és fokozni tudja az életösztönt. A meleg légkör lávafolyamában fürdik testünk és könnyűnek érzi magát, mintha bele akarna olvadni. »Hová utaznak? Honnan jönnek?« hasiIja át a levegőt a csengő, riasztó kérdés. Jelentékeny távolságról szál hozzájok az üdvözlet tisztán mintha közelről kiáltanák a fűibe. A hang, a szó erőteljes ebben a környezetben, felriad utána a visszhang. Hányszor próbálgatták utasaink a csalfa leányt felkelteni. Ötletes, vagy ötlettelen szózatán sokat mulattak, jókat nevettek. A nóta hangosan csendül a pariok közt és mint a harang szava, végtelen távolságba repül. Hol teremhetnének a magyar dal különb virágai, mint a Tiszaháton ? A természet oktat itten költészetre. Felejthetetlen és kedves látványt szolgáltatott Tokaj képe, áldott hegyével, Tisza-Dada vidéke és kivált Tisza-Dob, hol az Andrássy Gyula gróf vadaskertje ékesiíi a folyó mentét. Tisza-Füred szintén emlékezetes tájkép marad. A gyakran egymásra következő karcsú, magas vashidak valóságos koronák gyanánt emelkedtek a szemközti partok felelt. — »Messze van még a »rí« bácsi?« — kérdezték érdeklődéssel a kirándulók. A rév szót arrafelé »rí«-nek ejtik. A kompok vaskötele alatt való áíju'ás sok gondot adott a társaságnak. Mindig ügyesen átbújtak alatta. — »Ha visszajövünk, utánunk akaszthatják a csónakot«, — kiált az egyik gőzhajó kormányosa incselkedően. — »Majd magok kössék a gőzhajót mihozzánk !<r — hangzik az önérzetes válasz. KülÖDban lesajnálődtak gőzhajőék a felfelé való erőlködésben és lessusági rekordjukban: »Fújja a szél, lengeti. Katonának kell menni.« így zendült meg a vidám, pattogó nóta, mintha a háborús idők szelét érezné, mihelyt a felszáll lengedezni kezdett. A vitorlafőmester és a vitorlaalmester hirtelen felpattant és a lengő vitorla felröpült, a sajka friss erővel száguldott. Ezek voltak a pihenés órái. Előkerült a cigaretta, csokoládé, vagy egyéb elemózsia. Ilyenkor folyt a reggeli vagy az ebéd. Mindig a vizhátán, egyszer vasárnap sütöttek nyárson halat künn a parton. A szelek istenévei Aeoiussal igyekeztek az utasok jó lábon állani. Pista pajtás volt az előimádkozó, aki hangos szóval tolmácsolta a kívánságokat, klasszikus imákat tudott kikanyaritani. ígért Aeolusnak kupica pálinkát, félpofa, vagy dupla bagót, vagy megengedte ő pogány istenségének, hogy a parton delelő gulyának legszebb cimeres ökrét feláldozhatja magának egészen vagy félig. Aeolus néha rögtön engedelmeskedett és egy-két órai kedvező szelet küldött. A derék vitorla duzzadva duzzadt. Máskor Aeolus makacskodolt, egyébiránt
