Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-26 / 30. szám

(2) 30. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1914. Julius 26.

marad, akkor iegalabb álijou fenn a tény, — hogy szó nélkül nem maradt a ligetbontás, hogy megkíséreltük a liget megvédelmezését.

Pár héttel ezelőtt jelent meg egy cikk, mely emberbaráti szempontból ellenezte a város vagyonának nyaralókba való fektetését, — egyúttal fejtegetve, hogy nemcsak humánus, de a befektetett tőke biztosabb jövedelmeztetése lenne egy kórház, vagyis aggok menedékháza.

Hogy a jövedelmezőség szempontjából menynyiben lenne ezen indítvány célszerű, azt megítélni illetékes e sorok Írója nem lehet, de az indítvány tagadhatatlan humánus.

Szept. 5-én a liget vjdelmére jelent meg egy cikk, olyan egyén tollából, ki elvitázhafat- lanul egyike a legilletékesebbeknek annak meg Ítélésében, hogy a ligeti akácos kiirtása a liget szépségének, kedvező összbenyomásának árt-e, vagy nem árt.

Az érvek, melyekkel a ligeti erdőség irtásának ellenzését támogatja, — erősek, megcáfol- hatatlanok, — de azért még nincsenek kimerítve — az erdőség irtásának célszerűtlen s mondhatni kegyetlen terve ellen.

Nem is szólva arról, hogy az erdőség és akácos irtása által éppen az ellenkezőjét érhetik el a nyaralás föllenditésének, miután a legfőbb vonzóerő, melylyel az idegeneket ideédesgethet- jük, kétségtelenül — a liget, — s ha ennek területére épületeket állítanak s igy területét kis- sebbifik, vagy parkszerű harmóniáját fairíásokkal megbontják, ezáltal bizonyára nem fogják élénkebbé, erősebbé tenni azt a vonzóerőt, melyet ez a természeti szépségekkel páratlanul megáldott park eddig az idegenekre is, — általában mindenkire általánosan gyakorolt.

Ezt e szempontot hivatott tollal s művész- felfogásai fejtegette a múlt vasárnap, Réü István, — nézzük most azt, — hogy a nyaralók építésére kijelölt hely — a »cél« szempontjából megfelel-e ?

Föitehető-e, hogy jobb módú, nagyobb igényű nyaraló idegen, aki két-három szobás lakásért megfelelő bért fizet, — beérje azzal, hogy huzamosabban esős idő alkalmával, mikor a kedvezőtlen időjárás szobafogságra utalja, — főltehető-e hogy beérje, hogy állandóan a veres- vizi házakra legyen kilátása ?

Vagy ha az ablakok az erdőségre nyílnának, akkor közvetlenül az ablakok előtt meredő magas, vékony, kopasz törzsű gyerlyánfaerdőt szemlélje, — mely a liget nyilt parkrészének festői hátteret nyújt ugyan, de .a nyaralóknak, ha az épületek ablakai erre nyílnának, nem engedne kellő világosságot, vagy pedig az ellenkező oldalra nyíló ablakok — ismétlem, — a veresvizi bányászházakra nyílnának s a nyaraló vendégektől, kik tekintélyes házbért fizetnének, nem várhatjuk, hogy demokratikus szempontokat helyezzenek a szabad természetben való gyö- nyörködhetés utáni vágyuk fölébe.

— Egyszer aztán ágynak esett az anyád Hervadt, sárgult, fonnyadt, mint szárazságban a rét füve. összeszorult szívvel láttam a pusztulását. Már a végit járta, mikor nagy elhatározással imádkoztam a jehovához, hogy tartsa meg, gyógyítsa föl s én föláldozom egyetlen fiamat, mint Abrahám Izsákot. Odaállítom a keresztvíz alá, még ha kínos gyötrelmek között is sorvaszt el a gondolat, hogy velem az utolsó szombatos nemzetségnek magva szakad.

— Azt hiszem, nem bánta meg, apám, a nagy áldozatot, — mosolygott kissé gúnyosan a fiú.

Az öreg szombatos rávetette szelíd, feddö tekintetét:

— Nem bántam meg, mert a Jehovának hoztam és anyád is felgyógyult. Vittelek a plébánoshoz, azután a városi iskolába Dicséretedre mondom, szorgalmas, jó fiú voltál. Örömem tellett benned. Annál súlyosabban látogatott meg pár év múlva a Jehova. Meghalt az anyád I És itthagyta nekem az örök tépelödést, a gyilkos önvádat, hogy a Jehovának nem volt kedves az áldozatom. Nincs tetszésére, hogy kipusztul hűséges népe, a szombatos.

Az öreg megtörölte verejtékező homlokát s kis szünetet tartva, mintha erejét szedné össze, folytatta :

— Még jóvá lehet tenni a bűnt. Egyedül te teheted jóvá ! Nagykorú vagy. Saját jószán- todból visszatérhetsz őseid hitéhez . . .

Borzadva ugrott fel helyéről a fiú. Az apai kéz azonban szelíden visszaültette.

— Mielőtt határoznál, ösmerd meg a hitMindenekfelett pedig egészségtelen és nedves a kijelölt hely — az akácos terület arra, hogy oda lakóházakat építsenek, amelyek télen nem fülnének s az erdőség megmaradt része is nedvesen tartaná a talajt. — már pedig nagyobb házbért fizetők higiénikus tekintetekre is nagyobb súlyt fektetnek, mint a szerényebb igényű nyaralók, kik valószínűleg ezután is a veresvizi kiadó szobák mellett maradnak.

Tehát ismét és ismét kérjük: hagyjanak békét a ligeti akácosnak; ne pusztítsák ki az árnyas berket célszerűtlen építkezések miatt.

~k * *

Eddig a régi cikk. A cikk végén említett okra vonatkozólag, t. i. hogy a talaj nedves, egészségtelen, Eiéli ugyanakkor a »Nagybánya és Vidéke« következő számában szakértői véleményre is hivatkozik, t.

i. hogy szakértői bizottság már régebben megállapította, hogy az akácosnak nyaraló- építésre alkalmassá tételéhez több ezer koronába kerülne csupán a talaj feltöltése is, hogy a nyaraló-épületek az egészségtelen talajnedvesség ellen biztosítva lehessenek.

Már pedig azóta a város nagy, költséges beruházásokkal lett terhelve s igy annál inkább kevésbbé lehet abban a helyzetben, hogy csak talajfeltöltésekre is több ezer koronát áldozhasson. S még nagy kiadások előtt is áll, ha a már rég tervezett kórház-, gimnázium- s városbáz-épités költségei kilátásait tekintetbe vesszük.

De visszatérve az okokra, melyek miatt az akácos-kiirtás célszerűtlen, Réti még több okot hozott fel az én akkori cikkemet megelőzően is s az azt követő cikkében is, mely érvek mind az akácos kiirtásának célszerütlenségét bizonyítják s oly meggyőzőeknek bizonyultak, hogy — ha jól emlékszem — a liget területének nyaraló-építések által kisebbítésére miniszteri rendelet vetett tilalmat s ennek következtében aludt el akkor a nyaraló-épités ügye egész napjainkig.

Még nagyon sok sző férne ahoz, hogy a ligeti akácos kiirtásának terve gyakorlati szempontból célszerűtlen, szépészeti szempontból pedig kegyetlen csonkítása volna a liget ama végtelenül vonzó összbenyomásának, melyre eklatáns bizonyság az maga, hogy a mostani szűkös lakás- viszonyok dacára is, nyaraló-vendégeink

száma évről-évre növekszik, kiket főként a liget szépsége vonz Nagybányára.

Sok érvet lehetne még felhozni az akácos-irtás célszerütlensége ellen, de ezúttal már nem kívánok az olvasók szives türelmével tovább is visszaélni.

Takács llus.

Az uj választói törvény.

A választói jog kellékei.

Ezek kélféiek: általánosak és különösek. Általános kellék, mely előfeltétele a választói jognak: a férfinem és a magyar állampolgárság. Asszonynak, külföldinek nincs tehát nálunk szavazata. A törvény magyar állampolgárságot kíván csak, amiből következik, hogy a községi illetőségnek a megállapítása nem szükséges.

Általános kellék még az életkor és a lakóhely.

Életkor. Az uj törvény a korhatárt felemelte. A régi törvényben 24 év volt a korhatár, az újban a betöltött 30 év. Mert a 24 éves korhatárt az uj törvény csak a magasabb éríeimi- ségüeknél tartotta meg. Akinek tehát nem a magasabb értelmiség cimén van választó joga, az csak a 30-ik életév betöltése után lehet választó.

A lakóhely szintén elengedhetetlen általános kelléke a választói jognak. A törvény csak annak ad választói jogot, aki az ország területén állandó lakóhelylyel bir. Állandó lakóhelye pedig a törvény szerint annak van, aki legalább egy év óta ugyanegy községben lakik, vagy ha nem is tartózkodnak mindig ott, de legalább egy év óla ugyanegy községben lakással bir.

De azért nem baj, ha valaki egy éven belül változtatja lakását, de csak annak nem baj, aki már egyszer megszerezte a választói jogot, mert az ilyen választó az állandó lakóhely hiánya miatt nem veszti el választói jogosultságát, ha lakását egy éven belül egy Ízben más községbe helyezi át. Vagyis egy éven belül csak egyszer lehet községet változtatni a választónak.

Nem kell egy évi állandó lakóhely kimutatása annak, aki:

1. állami, megyei, városi, községi, alapítványi tisztviselő, vagy aki mint tisztviselő alkalmazásban van valamely állami, vagy községi üzemnél (vasút), vagy valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál, vagy egyesületnél (bank, szövetkezet), mert ezeket egy éven belül többször is át lehet helyezni, egyik helyről a másikra;

2. nem kell egy évi állandó lakóhelyet ki- mulatniok az alkalmazásban levő lelkészeknek;

3. a nyilvános jellegű tanintézetek tanárainak és tanítóinak;

4. nincs szükségük egy évi állandó lakhely bizonyítására azoknak, akik egyetemet vagy más

vallásunkat, mert az maga az ótestamentum, az első, igazi isteni kijelentés. Tiszta, mint a tíz- parancsolat! Ma bolondoknak neveznek, mert felvettük az Egyptomból vándorló zsidók szokásait, de egykor a hatalmas kancellár, Pécsy Simon urunk is büszkén üunepelte a szombatot.

— Mégis apám maradt az utolsónak, — vetette közbe a fiú.

A világosságra rátört a sötétség. A gyöngét kipusztitotta az erős. Ez a világ rendje. Már csak magam vagyok. Őrzöm a frigyládát s abban a szombatosok százados írásait. Mindig a mi nemzetségünk őrizte és nekem már nincs, akire bizzam. Kérlek, édes fiam, még az éjjel olvasd át a szent, bölcs és örökké való igéinket s reggelre te is dicsérni fogod a Jehovát.

Feleletet sem várva, oda lépett a falba vágott vasajtóhoz és kinyitotta. Rémülten hátrált vissza. A kis titkos fali üreg üres volt, a frigyláda eltűnt. Megremegett a térde s kétségbeesett zokogással borult az üreg fölé.

A fiú egy pillanatig dermedtem halotthal- ványan nézte apjának kínos vergődését, aztán kifordult a szobából. Átrohant az udvaron, ki az utcára. Megkerülte az örmény házát és a hátsó kerítésen át beugrott a kertbe.

Szélsebesen rohant a kavicsos utón. A tele hold nappali fénnyel világított előtte. Az apró bokrok kövér levélkéin tündökölve csillogtak az augusztuséj lámpás bogárkái. A rózsás lugasból feléje nyúlt egy kis fehér kéz. Nevén szólította egy édesen csengő női hang, de most nem látta a patyolatkezet, amelyet szerelmesen annyit csókolgatott, s nem hallotta a máskor tüadérzenénél is ezüstösebben csilingelő hangot. Rohant egyenesen fai a verandára, ahol az örmény, szokása szerint, egyedül borozgatott. Összetett kezekkel toppant Kristóf felé.

— Kérem, ha Istent ismer, adja vissza, de azonnal a ládikát, az Írásokat.

KrisU f fölvetette bozontos szemöldökét s dühösen mordult az ifjú emberre.

— Széthordta már a szél azt a sok haszontalan, istentelen lim lomot s jó lesz, ha te is elhordod magad minél előbb. Az én kertemben többet nem turbékolsz.

A fiú értelmetlenül bámult Kristófra s csöndesen kivette zsebéből a revolvert.

— Itt, a szeme előtt lövöm agyon magam, ha vissza nem adja az apám drága Írásait. Elvesztésük már is az őrületbe kergette . . .

Az örmény felállott s már e pillanatban szivtépő sikollyal a nyakába ugrott egy fehérruhás, fiatal, szép leány.

— Adja vissza, édes apám, adja vissza —

I zokogta keservesen.

Az örmény durván taszította el magától

I leányát s rárivalt:

— Takarodj a szobádba s ha még egyszer | szóba állsz ezzel a kóser urfival, mind a kettőtöknek letöröm a derekát 1

A fiatal teremtés kiegyenesedett s elszán- I tan monnta:

— Ha meg nem lesznek az Írások, még ma i éjjel a Küküllőnek megyek — de ezzel el is ! hagyta ereje s oda hullott szerelmesének kar-