Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-14 / 24. szám
1914. Junius 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 24 szám. (3) fölfogását, hogy az építőiparnak rendeleti szabályozása az érdekelt iparosokra megannyi zavarnak és károsodásnak forrása. Az ipartörvény néhány szakasza s e rendeletek adják jelenleg az épifőiparágak speciális kérdéseinek szabályozását, mely a maga komplikáltságában törvényi rendezést és generális szabályozást kíván. A rendelet általános érdekű fontosságára tekintettel a kamara elnöksége az érdekelt iparosok helyi szakcsoportjait s az ipartestülefet értekezletre hivta össze, széles alapon ismertetvén az egyes építőipari ágak fejlődésének időrendben való kialakulását az 1884. évi 46,188. sz. alaprendelet kibocsátásától egészen napjainkig. Ez értekezleten a rendelet intézkedései beható megvitatásra kerültek s ennek eredményeként a rendelet sérelmes intézkedéseire vonatkozólag a következők nyertek megállapítást: megokolt és méltányos a képesítéssel bíró ácsmestereknek az a régi óhaja, hogy kőművesmester ácsmunkát, saját regieben, saját segédekkel ne végeztethessen, mert a jelenlegi helyzet az ácsmesterek munkájának nagyon tekintélyes részét az összmunkát vállaló és tulajdon ácssegédeivel dolgoztató kőművesmester kezébe adja. Rendes munkaviszonyok között is rendkívül sérelmesen érinti a kőművesmesterekkel egyenlő képesítéssel biró ácsmestereket, hogy a kőművesmesterek az általuk elvállalt épületek ácsmunkáit segédeikkel végeztetik, a jelenlegi különösen nehéz viszonyok idején pedig, amikor épitő és építtető a súlyos válságot még ki nem heverte, existenciájukban támadja meg a kereseti lehetőségeiktől megfosztott ácsiparosokat. Köztudomású, hogy a kőművesmesterek részére előirt eiméieti ismeretek nem azonosak az ácsmesterek részére előirt ismeretekkel. Előbbiek elméleti és gyakorlati ismeretei csaknem kizárólag a kőműves mesterség körébe vágó ismeretkörére szorítkoznak s csak mintegy érintik az ácsmesterek részére előirt ismereteket. A szakképzettség és teljes hozzáértés hiánya folytán mi sem természetesebb, hogy a kőművesmesterek által saját segédeikkel végeztetett ácsipari munkateljesítményeknél a közbiztonság fontos és eléggé nem ellenőrizhető érdeke is szenved. Ilyen körülmények között a kőművesmestereknek a munkájuk közben előfordulható balesetekért és szerencsétlenségekért tartozó büntetőjogi felelőssége elégtételt és kárpótlást nem nyújt. Nem tekinthető ellenszolgáltatásként a rendeletben az ácsmesterek részére kijelölt ama tevékenységi szabadság sem, mely szerint az ácsmester bárhol faszerkezetű házak felépítését, meiv alatt a favázas házak is értendők a kapcsolatos összes más ipari munkákkal együtt és ezenkívül minden néven nevezendő ácsmunkákat önállóan végezhet. A rendeletben említett faszerkezetű házak építése kis- és nagyközségekbeu csak elvétve, »kofakosztümbe« (fejkendőn a kalap) forró teától jól fölmeiegedve sétáltuk körül a tavat s alig győztünk betelni annak szépségeivel. Az utolsó sugarak rávilágítottak a szállingózó hópelyhekre (mert hó is esett!) s a nap tüzes golyója leesett a hegyek mögé, hogy helyt adjon a hold sápadt korongjának. De még sokáig nem sötétedett be, úgy hogy még majd egész világosban értünk vissza Poprádfelkára s még egyszer végigélvezhettük az isteni panorámát. Leszálltunk visszajövet mind a három Tátra- füreden s tele tüdővel szivtuk az ozondus fenyves levegőt; Poprádfolkán voítuuk szállva a Krompaecher-féle turista telepen. Ablakunkból egész tisztán látszott a tátrai hegyláncolat, azonban nem sok ideig gyönyörködhettünk ben- nök, mert már korán reggel vitt a gyorsvonat Rózsahegyre. városokban pedig egyáltalán nem szokásos, igy arra existenciát építeni nem lehet. A rendelet sérelmes intézkedései folytán a tanulóképzés fontos ügye is teljesen illuzoriussá vált. A kőműves mestereket méltánytalanul előnyökhöz juttató intézkedés az ország összes ácsiparosainak elkeseredését váltotta ki, kik az orvoslás módját tévesen a megtorló intézkedésekben is keresvén, egyre-másra bocsátják el tanulóikat, veszélyeztetve ezáltal a régi és érdemes iparág fejlődésének további alakulását. A kőműves mesterekre sérelmes a rendeletnek azon intézkedése, mely az általuk eddig korlátlan szélességméretben vállalhatott földszintes lakóházak épitését 15 méter szélességi méretre visszakorlátozza. Megszoritólag hat a rendelet a kiskőmüves é3 kisácsiparosok munkavállalási jogára is. A kőművesiparosok, erre szóló iparengedélyük alapján, kis- és nagyközségekben az egyszerű szerkezetű lakóházak felépítését eddig az összes más ipari munkákkal, tehát az ácsmunkákkal végezhették. A rendelét vonatkozó szakasza az ácsmunkákat kiveszi a kiskőmüves iparos munka- vállalási köréből s ezt az ácsiparosok által végezhető munkák közé sorozza. Végül a kisácsiparosok is érzik a munkakörök lehető szigorú elhatárolására irányuló intézkedések súlyát, amennyiben a rendelet szerint csak oly földszintes épületeken előforduló ácsmunkákat vállalhatnak, amelynek építésére a kiskőmüves iparos jogosult. Ezzel szemben a régebbi vonatkozó rendeletek szerint, a kisebb ácsmunkálatok végzésére jogosított iparosok mun- körének megállapításánál nem a helyiségek szán a és a szerkezeti főfalak közötti távolság, hanem maga a tetőszerkezet volt mérvadó arra nézve, ; hogy az illető ácsmunka egyszerű szerkezetnek tekintendő-e vagy sem. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a kisebb ácsiparos, a fedélszerkezet j egyszerű szerkezete alapján, oly földszintes lakóházak vagy gazdasági épületek épitését is elvállalja, melyek építésére egyébként a kőművesmester jogosult. A kamara már annak idején az építőipari törvénytervezet kibocsátása alkalmával teljes készséggel mutatott rá a tervezetnek a rendelettel azonos s főleg az ácsmesterek érdekeivel ellentétes intézkedéseire. A jelenlegi súlyos válság közepette azonban még inkább látja alaposnak az ácsmesterek azon aggodalmát, hogy a szóbanforgó I 32,396 —1913 sz. rendelet az ácsmesterek munka- vállalási jogkörének leszállítását kivánja jelenteni. E tekintetben nem szolgálhat teljes megnyugvással a rendeletnek az a kijelentése sem, mely a rendelet intézkedéseit átmenetinek s csak a legsürgősebb követelmények kielégítésére szolgáló, ideiglenes jellegűnek mondja. A kamara ipari szakosztályában tárgyalta i az ácsmesterek tekintélyes osztályának méltányos I és jogos kívánalmait s a panaszokat magáévá téve május hó 27-én tartott közgyűléséből sürgős felterjesztést intézett a keresk. miniszterhez aziránt, hogy az ácsmunkálatok végzése a kőművesmesterek munkavállalási jogköréből, ugyancsak rendeleti utón kivétessék. Heti krónika. A püspökjárás szép mozzanataiban — saj- l nos — nem vehettem részt. Becses lapunk állítása szerint megszöktem. Sokan még azt is tudni vélik, hogy miért szöktem meg. — Megtudta előre, hogy tósztot nem sza- | bad mondani s kiváló imádója lévén a tósz- toknak, bánatában inkább elutazott. így kol- poríálta azt valaki. Pedig ha tudnák, mennyire szeretek tósz- tozni és mennyire szeretek utazni, hogy valahányszor vonatra kell ülnöm, mindig inkább egy fogat plombiroztatnék: akkor nem beszélnének igy, nem bánnának velem ennyire méltatlanul, sőt talán még meg is sajnálnának. (Amire különben nem reflektálok). A polgári iskolások »ellenben« lelkesednek az utazásért; ők oly sok vidéket bejártak a héten, hogy egyfolytában nem is lehet leirni (lásd mai tárcaközleményünket), ők sem látták a püspököt, pláne vasárnap helyett csak hétfőn érkeztek haza. De azért boldogok, sok szépet láttak, gazdagodott a leikük, gyönyörködtek az édes anyának, a hazának szépségeiben. Ám az öregek nem ebben találták a boldogságot, régente azt tartották boldognak, aki a lábát lógathatja. — Hej! ha én akkor a szerencsét el nem szalasztóm, ma a lábamat lógathatnám így kiáltott föl koronkint a XIX. századbeli mur- suflusz ember. Ma a doktorok tiltják hogy az ember a lábát lógassa, mert ez a vérkeringést akadályozza, még a gyermekszékeken is támpontot kell adni a lábnak, mert a lábiógatás egészségtelen rossz érzés, csapás, boldogtalanság. íme igy változnak a kornak vezéreszméi. Egyébiránt minden a felfogás dolga. A Felsőbányái Hírlap pl legfrissebb számában egy ítéletet közöl, miszerint a szegedi törvényszék Rózsa Mátyás korcsmárost 3 napi fogházra Ítélte, amiért Ludányi Miháiyt nem akarta kiszolgálni. Három napi fogház, ez a biró felfogása. Én minden ilyen korcsmárosnak ezüst érdemkeresz- tet adnék. Milyen nagyszerű volna, ha senki sem akarna senkit kiszolgálni a korcsmában, rövid idő alatt megszűnnék teljesen az alkoholizmus. Ez az én felfogásom. Most kezdődik az érettségi vizsgálat nálunk, a szegény diák szívesen megszöknék előle, ha lehetne, 10 év muiva pedig találkozni akar és visszajönni ide örömmel. Sárospatokon van egy 96 éves tanár, aki találkozót hirdet mindazoknak, akik 80 év előtt vele záróvizsgálatot tettek Csakugyan, ha minden iskolában minden 10 20—30 év múlva találkoznak, akkor az egész élet nem lesz egyéb, mint egy folytonos nagy találkozó. Csakhogy egyszer az életnek is vége, mert az élet nem olyan, mint a kuba szivar, lévén ennek három vége. Egyik vége, amit az ember a szájába vesz, másik vége amit meg- gyujt és a mikor elég, az a harmadik vége. Vége mint a vármegyének, ma hozták meg a lapok a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot. A régi várak megmaradnak, csak a hivatásuk szűnik meg. De hát igy volt ez a kővárakkal is, miért ne lehetne igy a megyevárakkal. A katonát, az adót úgyis a parlament szavazza meg, most is soroztak pl. nálunk három napon át, most is kurjongatnak, dalolnak, bokrétát viselnek a legények, sőt verekednek is, éppen úgy, mint nagyapánk idejében. Most is vetik az adót s a polgári kör ennek tiszteletére Szent János napig könyvet sem fog osztani, hódolván az ősi elvnek, hogy inter arma silent fMusae. És habár Medárd, Margit és az Űrnapja is összeesküszik ellenünk, esővel, viharral, égi- háboruval, a majális is csak meglesz jun 20-án j a diákok nagy örömére. Sőt az öregebbek I örömére — még a láposi vasút is megépül már és pedig alagúttal egybekötve, miként azt I szőnyegen levő hetünknek egyik legneveze- ; tesebb hire feltétlenül megerősíti. De talán már hosszúra is nyúlt az én : krónikám. Bocsánat, találjon vigaszt a nyájas ; olvasó abban, hogy egyszer ennek is csak 1 vége és pedig 24 év óta mindig egyforma a vége, hangzik pedig ekképpen, hogy a krónikás. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Csipkés j Jenöt a nagykárolyi járásbíróság II. sz. jegyzői ! irodája vezetőjét irodatisztté nevezte ki. ■■ r Kapható viüanyszarelásl üzJetsklien, víiianytőlepeken és a * mm SlfcütüS-SOHügKEP.T-M^H-Bíi Sídiwst. VI, T«réz*ksret 33. Wr-Stm 13 A lafijobb és a legtartósabb riróíezálas íáís$>a. Jhizett drétszálhU 75*/* iranraieataltaritáa.
