Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-07 / 23. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1914. Junius 7. lólekbeh való folytonos megerősödését biztosíthassák. Miképen ludnók nemzetünket a népek egymásközti versengéséhez szükséges erővel felruházni és annak munkabírását növelve, testi-lelki jólétét fokozni. Erre csak a történelem adhatja meg a kellő feleletet, mert a történelem az egész emberiség legjobb tanítómestere, amely hangosan és hathatósan prédikálja a rendszeres testgyakorlatok szükségességét s sok példával azt a tényt is igazolja, hogy a lestgyakorlatok hanyatlásával bármely, a kultúra tetőpontján álló népnek hatalma, valamint tekintélye elenyészik. A megfelelő testápolás nemcsak az erőnek, hanem az egészségnek is kútfeje ; ezen kiváló hatásánál fogva népüggyé kellene, hogy váljon. A helyes testedzésnek ugyanis nemcsak az ifjúságra — a fiukra és leányokra egyaránt — hanem a felnőttekre is okvetlenül kell kiterjeszkednie, mert csak igy nevelhetünk erős, ellentálló generációt, mely hatalmas bástyaként áll egyfelől külső ellenségeinkkel szemben, másfelől belső ellenségeinkkel, vagyis a minket folyton fenyegető elpuhulás- sal és erkölcsi elposványosodással szemben. Angliában és Németországban már tetőpontján áll a néperő fejlesztése. S mit szóljunk Svéd- honról és Dániáról, hol az intéző körök a legnagyobb figyelemmel kisérik az egész nemzet testi kultúráját és haladását ? Uj rendszerek alkottatnak, melyeknek hullámai a mi hazánkban is érezhetők. Ha ezekulán a testápolás kezelését más kulturállamokban megfigyeljük és a feltűnő eredményeket megfontoljuk, önként vetődik fel az a kérdés, vájjon helyes utón jár-e magyar nemzeti testnevelésügyünk ? Erre az elsőrangú nevelési kérdésre őszinte feleletünk az, hogy nem. Mert valósággal eltévedtünk és eleddig oly mutatványokra törekedtünk, melyeknek nincsen semmi közük az igazi néperő fejlesztéséhez és fokozásához. Nálunk a helyes utón haladó testkultúra háttérbe szorult, mert a végzendő gyakorlatoknak végtelen, sőt veszedelmes lehetőségeibe estünk és mindinkább eltávolodtunk az észszerű testgyakorlás szükségletétől. S igy természetesen szem elől tévesztettük a testedzés tulajdonképeni ideális célját. A füzéreknek pl., amelyek némelykor, de nem mindig, az esztétikai érzetet kielégítették, az egészség előmozdításához abszolúte nincsen semmi közük, sőt, amennyiben a tornaoktatás főrészét képezték, azoknak a betanítását egyenesen vétségnek kell tekintenünk, melyet eleddig az ifjúsággal elkövettek. Ezen eltévedés oka annak is, hogy oly sokan, akik az egészség és erő j feltétlen megszerzése utáni vágytól át voltak hatva, elfordultak a régi német tornarendszertől, melyet mi mindeddig kultiváltunk és akik a kívánt gyógyszert az újabb időben sokat dicsőí\2) 23. szám. tett dán és svéd tornarendszerben kerestek és találták. Manapság ugyanis egész Magyarországon oly áramlat érezhető, amely szerencsére régi tornarendszerünknek feltornyosuló korlátáit áttöri és teljes erővel az észszerű, ideális testápolásnak nyit teret. Kiváló orvosok és elsőrangú pedagógusok helyeslik ezt a modern tornarendszert és ma inkább — mint valaha — kezet fogva egymással törekednek e racionális tornaművészetet minálunk is meghonosítani. S joggal állíthatjuk azt, hogy az újkornak van fentartva az a kötelesség, hogy a régi testápolást az egész világon a modern és egyetlen helyes irányba terelje. A sötétség ugyanis, mely eddigi testnevelésügyünk felelt lebegett, eltűnt az egyes testgyakorlatoknak hatását tudományosan kutató fiziológia világossága előtt. Ma már maguknak a gyakorlatoknak csak a tulajdonképpeni célja és jótékony hatása tolul előtérbe. Miért végezzük éppen ezt a gyakorlatot? Miért kell a gyakorlatnak éppen ezt a formáját választanunk? Ezek azok a fiziológiai kérdések, melyek nekünk az igazi, ideális testedzés irányvonalait mutatják. A modern fiziológusoknak tehát az a feladatuk és szent kötelességük, hogy ezen fontos kérdések állandó tanulmányozása és a szabad- és szergyakorlatok fiziológiai és egészségügyi szempontból való feltétlen jótékony hatásának megállapítása által vezettetve a sokat dicsőített hellének eszményi gimnasztikáját ismét visszaállítsák a régi díszhelyére. Az általunk megkívánt és követelt reform szigorúan véve nem lesz ezekután egyéb, mint az ősrégi görög világ mélységébe való visszaszállás, vagyis a természetes egyszerűséghez való visszatérés. Heti krónika. Zajos napok virradtak városunkra Egy szuszra el se’ tudom mondani, hogy mi minden volt, van és lesz e héten. Püspökjárás, fényes ebédek, vacsorák, tisztelgések; műkedvelői előadás, bál, fürdőmegnyitás, mozi, eljegyzések, esküvők — és temetések. Nagy sor ezt mind végig csinálni a vicekrónikásnak, hogy mindenről írhasson a közönség szája ize szerint. Mert a krónikás maga szépségesen megszökött a zajos napok elől. Ő külömben is szereti a csöndet, a békességet. A vicekrónikás pedig él-hal az izgalomért. De mindezt a helybeli izgalmat szívesen elcserélte votna egy utazás izgalmával, aminőben most a »fel sőbb leányoknak« van részök. Micsoda gyönyörű utat tesznek a kicsiny és nagy leányok a Vág völgyében. Jött is távirat egyre-másra a gondos igazgatótól, Kovács Gyula könyvkereskedésének kirakata előtt állandóan embercsoportosulás volt, hogy olvassák Waigandt megnyugtató táviratait. Eszembe jutott a táviratok olvasása alkalmával az egyszeri sirkő- felirat, amely igy szólt: »Itt nyugszom én, olvasod te; nyugodnál te, olvasnám én!« Ezt a sírfeliratot szerettem volna igy variálni: »Olvasom én, utazol te; utaznám én, olvasnád te!« Jaj, de hiába! holmi krónikásokat nem igen visznek magukkal. Farkast a bárányok közé. Nagy a készülődés a diákmajálisra. Zengeni fog szerdán a Laposerdő az énektől és kacajtól. Az nap nem kap senki szekundát. A jókedvű professzorok csak laudabiliszeket osztogatnak. Egyik örökifjú veteránunk azt kér dezte a múltkor az egyik tanártól: »Hát aztán az 1 korona belépti díjért mit adnak a ven dégeknek?« Nem tudom minő választ kapott, de megmondom én, hogy mit lehet ott kapni. Pompás Dula muzsikát; egy nagy nagy csomó szép asszonyt és leányt a szemnek; jogot a táncra, jókedvet, kacajt; egyszóval mindent a szemnek, semmit a kéznek és a szájnak. Bizony mullassanak is az ifjú legények fesztelenül, mert közeledik a sorozás s elviszik az arravalókat, már tudniillik a vén diákokat. A sorozó-bizottság a szomszédban van már. Hannibal ante portás. Vagy magyarul: Ha nincs bál, akkor Anti a portás. így fordított latinból magyarra egykor a Vicekrónikás. Eljegyzés. Briestyáyszky Endre m. kir. segéd erdőmérnök pünkösd másodnapján jegyezte el Gellért Béla m. kir. bányatanácsos leányát: ELmát. Tanári képesitő. Égly Sándor, városunk szülöttje a felső kereskedelmi iskolai tanári képesitő vizsgálatot a napokban jeles eredménynyel kiállotta Brebán Sándor gör. kath. plébános. Több mint egy évtized után végre megjött a döntés a gör. kath. plébános megerősítése tárgyában. A szamosujvári püspök bölcs intézkedése folytán Brebán Sándor ma már kinevezett, illetőleg végérvényesen megválasztott papja a nagybányai gör. kath. híveknek, kiknek eddig is — hosszú évek során — buzgó és lelkes vezetője volt. Megerősítése a püspök részéről igazán fenkölt gondolkodásra vall, mert e tettével egy hosszú és áldatlan pereskedést szakított félbe s megnyugtatta a nagybányai híveket s a várost is, mely patronatusi jogát gyakorolta, amikor Brebánt egyhangúan lelkészévé választotta. Midőn ezért meghajtjuk zászlónkat a főpásztor előtt, egyben melegen üdvözöljük Brebánt kinek itteni működése az egyháznak mindig örök dicsőségére fog szolgálni. 2. Ezer csillag gyűl az égen ; Sárlakokban vigadoznak. Hát vájjon a sírba, mélyen, Mit csinálnak a halottak ? Pihen-e a porladó test ? Él-e, vagy meghalt a lélek ? És ha él, ha alakot veszt, Hova tűnik, hova tér meg? Több-e kinja, szenvedése ? Van-e vágya, ujulása ? Földre néha visszatér-e? Vagy más csillag lesz hazája ? Megszünik-e minden itten, Ez őrült-gyors változásban f Vagy a végtelen nagy űrben Számunkra egy szebb világ van ? — Csontfagyasztó hideg éjjel Apám sirhalmán megállók: Hát ha támad egy csekély jel f Hát ha nem hiába várok f Tél. Álomra, álomra, örök nyugalomra, Suttogta, zokogta fa lehulló lombja, Nyögdelte a szellő, zörögte az erdő : A kiröppent élet soha vissza nem jő. És tombol, sir, dühöng, zug. jajgat az orkán, Bevágja a tengert, hegyeket tiporván. Csontokat dobál ki, népet öl halomra, Aztán ő is megtér örök nyugalomra. Egyedül én élek, az utolsó ember, Rajtam az elmúlás diadalmat nem nyer; Mert anyagom, lelkem megmarad az űrben, Ha gázalakban, ha milljófelé zülten. A föld halála. Hahó. megállj, ne rohanj emberész, A gondolat elbóditón merész: Hogy beteg az erő, az Isten, Azért nem tart mindent bilincsen, De hagyja, hogy ember emberre törjön, Halál, enyészet trónoljon a földön S az észak a délsarkot megegye; Pihenui tért már éltető kegye, Nem lángol a nap, füstös üszke bágyadt Sugárral jelzi örök siri ágyad. Te végső utón mozgó lomha Föld! S amint a Perez sötét alakot ölt: Megrendül benned mindenik paráoy És más-más térre száguld valahány, Hogy ne legyen más, hol léted világlott, Csak a sötétség és a szörnyű átok, Amelyből vetted zord fogantatásod. Hahó, megállj, ne rohanj emberész, A gondolat elbóditón merész: Hogy végre a naprendszer is kihal És szertemálik szép világival. Elhiszem, hogy a földnek vége lesz, Mert neki élni úgy se érdemes! De egy naprendszer csak nem dől halomba, Ha összeroskad ily utszéli gomba; Sőt még az űrben gyorsabban forog, Hamarább célhoz ér; lassú, konok Önérdek nem vigyázza útját. BIKSZAD GYÓGYFÜRDŐ ÄTiSS Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógvintézet, dr. Balling-féle Inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acelilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és utóévadban az állandó tartózkodóknál a szobaárakból 307o engedmény. Prospek ust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.
