Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
1914. Január 18. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 3 szám. (3) Mi sem természetesebb, minthogy ennek a hatalmas egyéniségnek sok ellensége, talán még több meg nem értője akadt, különösen festői pályája első éveiben. Klikkhez, iskolához nem tartozott, senkivel sem paj'áskodott s igy szabad préda volt mindenki számára. Azonban az okosabbak csakhamar belátták, hogy saját bőrükre megy a további támadás s már 1907 tői kezdve elismerik nagy alkotó erejét, hatalmas művészetét, szuggesztiv erejét s az elismerés pálmája már ott diszlik magasan iveit homlokán. Nem fejezhetjük be ez Írást. Boromisza itt él közöttünk alkotó ereje teljében, egyre magasabbra törő művüszetével. Felfedezni őt késő volna, megállapítani abszolút értékét — még korai. Kommunalizáló városi iparpolitika. Ismeretes az a kommunalizálási politika, j mely most lábrakapott a székesfővárosnál és amely rohamlépésekben siet lefoglalni minden közszükségletet, hogy városi üzembe vegye. Ez a szerencsétlen irányzat az utóbbi időben mindinkább átcsap ipari térre is és ezen a ponton oly veszélyek magvát hordja magában, amelyek legkevésbbé sem lehetnek közömbösek a magyar iparfejlesztés szempontjából. Eltekintve a*tói, hogy helyes és üdvös-e az a politika, amely a bölcsőtől a koporsóig minden közszükséglet ellátását városi üzembe akarja venni, abban talán egyetértenek ennek a politikának hívei és ellenségei, hogy megvalósítása a mai viszonyok közt időszerűtlen. A magyar ipar ma még nem birja el a város ipari üzemeinek konkurenciáját, sőt még csak le sem mondhat azokról a közmunkákról, amelyektől igy el esik. Elképzelhető tehát, mekkora károkat jelent iparunknak, ha e politika terjeszkedésének nem vágjuk el idejében az útját, hanem hagyjuk, hogy az mind több iparágba beférkőzzék. A magyar ipar sok bajt, betegséget átélt és még nem eléggé izmos szervezetének egy nagyszabású, intenzív erősítő kúrára van szüksége, amelyben minden köztényezőnek szivvel-lélekkel részt kellene vennie. És ilyen körülmények között jelentkezik Budapest székesfőváros egy olyan erede- tieskedő ipari politikával, amelynek destruktiv volta kétségen felül áll. Amikor az ország egyik vezető hatósága ilyetén díszes példával jár elől az iparpártolás terén, hatósági üzemek felállításával és protekcionizmussal vágja be az ajtót a szabályszerű versenytárgyalások lehetősége elől, mit várhatunk a többi hatóságoktól ? A vidéki városoktól, amelyek ma ugyan még árlejtést hirdetnek a könyvkötő munkákra és irógépkellékre, de merő vélet- lenség, h í nem az atyafiságos barátság dönti el a pályázatok sorsát. Uíóbb a vidéki városi tanácsnokok is rá fognak jönni arra, hogy egy-egy városi ipari üzem felállítása révén gondoskodhatnak némely iparos rokonukról. Hogy ezt a helyi ipar viszonylag még sokkal inkább megérzi, mint a í budapesti, amelynek mégis több az alkalma magát j némileg regresszálni, ezzel természetesen a vidé- I ken még kevesebbet törődnek. Hiszen a székes- I főváros politikája után igazodnak, az ő helyi politikájuk tehát bizonnyal jó nyomokon jár. Így alakul ki ennek a kommunálizálási politikának a perspektívája. A székesfőváros politikája átragad a vidékre is és a hatósági üzemek és protekcionizmus előbb-utóbb illuzorissá teszik a közszállitási szabályzatot és mulatságos naivitássá alacsonyitják a vállalkozási érdek és a magyar ipar szempontjainak hánytorgatását. Ne tévesszük szem előtt, hogy minden részrehajlóan eldöntött versenytárgyalás a tisztességes vállalkozási érdekek arculcsapása és minden hatósági ipari üzem létesítése ezenfelül még a magánipar méltatlan diffamálása is Közgazdasági életünk, úgy mondják, most jobb időknek néz elébe. Újra megindulnak a közmunkák, amelyek a hosszú pénzkrizis alatt felgyülemlettek. Miután a vidéki városok a székes- főváros példáját követik, sokban a székesfőváros tanácsán múlik, hogy az elkövetkező jobb viszonyoknak a magyar vállalkozás igazi érdekei a hazai ipar magasabb szempontjai lássák hasznát, hogy vállalkozásunk és iparunk uj erőt, szívósságot nyerjen a további fejlődéshez. Nem kedvezéseket, előnyöket kérünk. Rezignált mosolylyal csak azután epedünk, hogy közhatóságaink, ha már nem segítik elő a magyar ipar és vállalkozás ügyét, legalább ellene ne dolgozzanak. Szüntessék be a protekciónak saját anyagi szempontjaikból is káros uralmát, vessenek véget a kom- munalizálás őrületének, ha nem akarják azt, hogy végleg megrendüljön bizalmunk a közszál- litási pályázatok [realitásában, hatóságaink ipar- politikájának jóindulatú voltában. G. É. Tükör. — Kiszakított lap egy asszony levelesládájából. — Miért oly tétova, erőtelen? Miért oly hallgatag előttem ? Mikor én szeretem a szavakat, Ha finom horgus lelkembe akad. S azé a lelkem minden remegése, Aki bátor szavakkal televéste — S annak nyitok csak függönyt, aki bátor S nem áll meg gyáván, hogyha int a sátor. Sátor alatt alkonyi puha árnyban Finom horgu dalokkal rám találhat. A sátor földjén halkan csak kinyiinak A finom porzós virágok: a vágyak. Ifjúságom keleti buja tűzben Vár valakit, hogy csókkal leszakasszon. S kiviruljon a vágyak virágágyán Telt keblemből a tiszta, érett asszony. Sátor alatt, függöny mögött a lelkem Életpusztában vár egy dús arabra, Szilaj lovon ki elragadjon innen S egy életen át én legyek a rabja . . . Sátor alatt kis meséskönyv a lelkem, Várom szunnyadva, hogy kinyissanak, S könyvespolcon (szunyadó lélekkertben) Én legyek a legszüzibb tiszta lap. — Sátor alatt rejtett kis imazsámoly, Kékfényü örökmécs vagyok én. Megtisztulás, isteni csodamámor Harmóniába zendül a zeném. Aranycsipkés kinai csésze mellett Forró teához vagyok a cukor. S athéni, nagy, isteni lakomához Én vagyok az erjesztett asszubor . . . * Miért oly tétova, erőtlen, Miért oly hallgatag előttem, Mikor én szeretem a szavakat, Ha finom horguk lelkembe akad. S azé a lelkem minden remegése, Aki szavakkal bátran televéste — S annak nyitok csak függönyt, aki bátor S nem áll meg gyáván: hogyha int a sátor. Huzella Ödön. jH? orvosilag ajánlva a légzőszervek jt mindennemű megbetegedése ellen, j tüdőbetegségek. I gégehurut, k szamárhurut, gyerniökekgörYéíykóija ellen^ fimphafó minden qyóc/Startérban hk ■ __.7. r He ti krónika. Az iparos ifjúság bálja nem sikerült úgy, mint máskor, noha deficitben éppen nem maradtak, de lehangoló volt látni a rendezőknek az üres termet Az idők jele ez. Mi az igazat megvallva, azt hittük, hogy a télen egyetlenegy bál sem lesz, pedig minden héten napirendre tűztek egyet. Az elmúlt silány esztendő takarékosságra int s ott takarékoskodik a világ, ahol lehet. Bálba nem »muszáj* menni, tehát nem megy az ember. Ezzel szemben azonban az is áll, hogy mulatni mégis csak kell. A folytonos munka és aggódás megőröli az ember idegeit, szórakozásra is szükség van. Ebben reménykednek a többi bálrendezők, akiknek fáradhatatlan utánjárásukért igazán nagyobb sikert és örömöt kívánunk, mint amilyet derék ifjú, iparos polgártársaink elértek. Én azonban félek tőle, hogy a mai kereskedő bál sem fog valami nagy hullámokat verni. Sokkal nagyobb népszerűségnek örvend pl. a ródlizás. A múlt szerdán, ha tudósítóinknak hinni lehet, 150 ródlizó volt kint a tőkési dombon 60 szánkóval. Oly vidám nyüzsgő élet fejlik ott ki s oly remek a szép téli kilátás Nagybánya felé onnan — amit különben még Teleki Sándor ezredes is megénekelt annak idején — hogy érdemes arrafelé kiszánkázni és megélvezni azt az élénk vásárt. Apropos! vásár is következik hétfőn, rangban az ötödik, de sorrendben az első ebben az esztendőben Ez az ötödik vásár egy halvaszületett gyermek. Télire beszerezni már késő, tavaszra korai, marhát eladni nem lehet ilyenkor, ruhát venni nem szükséges, ha a nagy hidegben már eddig életben maradt az ember. Leg- fellebb jeget lehetne árulni, az meg nem kell senkinek még a jéggyárból sem. Maradunk tehát a drezdai vagy aradi mézeskalács mellett. Egyet azonban hozni fog mégis a vásár t. i meghozza a beszélő mozit. Hírlik ugyan hogy jövő szerdán az itteni villám-szinház t mutatja az újkornak ezt a nevezetes találmányát. Nagybányán ilyen még nem volt, s a kíváncsiság kétségkívül össze fog hozni sok száz embert, sőt talán ezeret is, hogy a mozi vásznáról élvezze a beszéd varázsát még akkor is, ha ez csak fölemelt helyárak mellett lehetséges. Odahaza elunja a férfi a sok beszédet, de a moziban az más, ott szereti, tehát a viszontlátásra a nagy tolongásban, ahonnan nem maradhat el a krónikáé. Személyi hír. Réti Pista festőművész, budapesti akadémi tanár pár napot városunkban töltött s e hó 12-én visszautazott a fővárosba. Kinevezések. A vallás- és közokt.-miniszter Juhás* Mária szamosborbidi tanítónőt a nagybányai beltelki iskolához, Szabó Arthurb a ko- morzáni áll. el. iskolához, Kövér Júliát a szamos- borhidi iskolához rendes tanítókul kinevezte. Eljegyzés. Zselezsnyák Leó oki. s. mérnök a napokban jegyezte el Burdáts János kir. erdőtanácsos leányát: Írónkét Kovács Sándor erdódi főszolgabíró lemondott állasáról és Homokra költözött, hogy birtokain a gazdálkodás vezetését átvegye. A járás nagy szeretettel és tisztelettel vette körül mindig a kiváló főszolgabírót s meghatóan búcsúzott el tőle, elhalmozva a nemes lelkű férfiút ragaszkodásának legszebb jeleivel. Az ottani társadalom népes bankettet is rendezett a búcsúzó tiszteletére, ahol sok szép köszöntőt mondtak az ünne- peltre. Ref. presbyter választás. A ref. egyházban a főgondnoki, gondnoki és 5 presbyteri állás megbízatása lejárt s ezért választás volt a múlt vasárnap A választás eredménye az, hogy egyhangúan megválasztották főgondnoknak Ludány KOLOZSVÁRI KRISTÁLY g'özmosógfyár glvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. Csomagolás és szállítás
