Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-17 / 20. szám
Nagybánya, 1914. Május 17. — 20. szám TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGCHSlL/BISrXK: JVlIJNSIDEXsr iílo.i k : Egész évre 8 K. Félévre 4 Á. Negyedévre 2 K. —Egyes szánj 20 fillér. iv_. , . ■ Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: bévész xAnsros. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 30. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGY HÁNY A IS: = A mi vasutunk. — Harminc év után. — A szatmár — nagybányai vasút 1884. julius 6-án nyílt meg, tehát éppen harminc évvel ezelőtt. Azóta sokat haladt a mi vasutunk. Nagyobb lett a vonala, nagyobb a forgalma is. Bővült a szatmár—balizi kiegészítő vonallal, a felsőbányái és a fer- nezelyi vonalakkal, úgy, hogy ma 73 km. és 657 m. hosszú vonal van a részvénytársaság birtokában. De bővült nagyon a forgalma is. Személyszállításból majdnem 300 ezer koronát vett be 1913-ban s teheráruból 400 ezeren felül. 769.106 K volt a tavalyi bevétele. Érdekes, hogy a felsőbányái vonalat csak úgy félve, hosszas vajúdás után létesítették s ma ott adják el a legtöbb jegyet. Hihetetlenül hangzik, de mégis igaz, hogy 1913-ban 119.471 személyt szállított a felsőbányái vonat, aránytalanul többet bármely állomásnál. Hogy a főbbeket megemlítsük, az állomásonkénti összes forgalom elszállított személyekben a következő volt: Felsőbánya — — — 119.471 Nagybánya — — — 92.471 Szatmár— — — — 75 647 Szinérváralja — — 30 777 Aranyosmegyes — — 24 023 Udvari — — — — 20 964 Misztólfalu — — — 18.174 Régebben Szinérváralján adták el a legtöbb jegyet. Ma Felsőbánya vezet. A teherszállítás 89.227 tonna volt. Kő, kavics, homok Tonna 12 822 Épület-, haszonfa — — 10 424 Tűzifa — — — — 9.733 Ásványszén — — — 6 685 Faszén — — — — 4 576 Búza — — — — 5652 Tengeri — — — — 4.530 Gyümölcs — — — 3 680 Ércek — — — — 1.894 Liszt — — — — 1.506 Mész, cement — — — 1495 Burgonya — — — 1263 Tégla, cserép — — — 1 809 Vas, acéi — — — — 1 783 stb. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük még a következőket: Elnökünk dr. Rosenberg Gyula, aki sok éven át annyi odaadással és szeretettel munkálkodott társaságunk érdekében s oly nagy £rdemekef szerzett magának, őszinte fájdalmunkra folyó évi február 12-én hosszabb szenvedés után meghalt. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. A szatmár—nagybányai vonalra kiadott engedélyokirat és a batizvasvári vonalrészre vonatkozó függelék, a nagybánya — felsőbányái vonalra kiadott engedélyokirat és a nagybánya —alsófernezelyi vonalra kiadott függelék helyébe a kereskedelemügyi m. kir. miniszter az 1913: XXX. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján egységes engedélyokiratot adott ki, amivel a nagybánya— felsőbányái helyiérdekű vasút részvénytársaságnak beolvadása részvénytársaságunkba teljesen megtörtént. Ezzel kapcsolatban az alapszabályokon néhány adminisztratív természetű, lényegtelen módosítás szükséges. A folyó évi március 23-án tartott rendkívüli közgyűlés a láposvölgyi helyiérdekű vasút kiépítésének lehetővé tétele végett a már megszavazott 200.000 koronán felül az 1913. és 1914. üzletévek üzemének és a szabad rendelkezésre álló alapoknak a terhére további 275.000 koronát szavazott meg. A vonalon különféle megújítási munkák végrehajtása vált szükségessé s ezek fedezésére a „Megújítási alap“ javára 25.000 koronának az átutalása. A tartalékalap terhére a kormányhatóság előzetes jóváhagyásával 704 korona 01 fillér költséggel Felsőbányán vízvezetéki kút létesült. Az igazgatóság megbízatása a XXXI. rendes közgyűlés napján lejárt. Az 1913. évi mérleg és zárszámadás szerint a szatmár—nagybányai vasút r.-t. üzemfeleslege kitesz — 208.097-14 K-t ehez járul az 1912. évi áth. 10.57011 K tehát összesen 218.667,25 K. Egyedül... Csillagsugáros tavaszi este volt. Illatot lehelt minden kis virág És a szivemen átvonultak halkan Bűbájos, édes, bús melódiák . . . És leborult az éj sötét kárpitja, Melyen sok asillagmilliárd ragyog; A szivem sirt s én nem találtam nyugtot — És nem tudtam, hogy egyedül vagyok'... * — Egyedül voltam .. . s igy születtek sírva az első fájó, szerelmes dalok . . . És most először érezte a lelkem, Hogy mindörökre egyedül vagyok ... _______ Dobros Jolán. Je lzések a Marsból. Az a tudományos probléma, hogy a Marsnak is volnának lakói, már körülbelül eldöntött- nek vehető. A Mars-csatornák — amelyek lényegéről ugyan alig tudunk még valamit — régóta beható megfigyelés tárgyai és szabályos rajzuk amellett bizonyít, hogy nem a természeti erők véletlen játéka hozta azokat létre. De ha a Marson csakugyan laknának, az ottani emberek kultúrája bizonyára sokkal előbbre volna a miénknél és nem kell túlságosan merész fantázia annak a fel- tételezésére, hogy valamikor a két bolygó lakói fényjelek segélyével vagy más réven érintkezésbe is jutnak egymással A genfi obszervatórium tudós igazgatója, Fritjol Le Coultre, aki évek óta foglalkozik behatóan a Marssal, legutóbbi beszámolójában csakugyan olyan jelenségekről emlékezik meg, amelyek ezt a feltevést megerősítik. A csillagász különösen az 1909-ik évben eszközölt igen érdekes megfigyeléseket, amikor a két bolygó egymáshoz a legnagyobb közelségben állott. Ez év őszén összesen hetven éjszakán tanulmányozhatta a bolygót, még pedig harminckét esetben pompás derült időben. A tudós által észlelt tünemények között a legkülönösebbek azok a fényjelenségek voltak, amelyek időnkint az úgynevezett »tavak« vidékét hirtelen megvilágították. Ilyen fénytüneményt több Ízben volt alkalma látni. Október 18-án este 10 óra 45 perckor a bolygó északnyugati részén ragyogott fel egyszerre ez a fehéres fény, mint valami elektromos fényiv. A tünemény csak pár pillanatig tartott, azután a világosság ismét kihunyt. Pár perc múltán a fény megint kigyult és egész éjfélig tartott ez a különös fényjáték. November 1-éa 10 óra 40 perckor és később, 11 óra 8 perckor, fehérbe és kékbe játszó fény ragyogott fel hirtelen Lybiában és a Moeris-tó vidékén. Ekkor is a fény felragyogása és eltűnése rövid időközökben váltogatta egymást. Ilyen fényjelenségeket egyébként nem most először észlelnek a Marson. Már régebben több amerikai csillagász konstatálta ezeket és ők vetették fel azt a hipotézist, hogy itt talán holmi tüzjelekröi van szó, amelyek révén a Mars-beliek velünk akarnak érintkezni. A genfi csillagvizsgálóban is jegyeztek fel hasonló jelenséget még 1907-ben. Á tudományos világ meglehetősen tanácstalanul áll ezekkel a tüneményekkel szemben és azok a hipotézisek, amelyekkel csak okát akarják adói, igen gyenge alapokon nyugszanak. Albert Brun geológus arra gondolt, hogy a rendkívül heves vulkánikus errup- ciók idéznék elő a fényjelenségeket, de ez a feltevés még kevésbbé állhat meg. Maga Le Coultré igen csábitónak mondja azt a hipotézist, hogy valóban a Marsbeliek fényjelzéseivel állunk szemben, de azért teljes határozottsággal még sem mer az amerikai csillagászok véleményéhez csatlakozni. A Marshoz csak 1925-ben jutunk megint abba a kedvező pozícióba, amelyben 1909-ben voltunk és nincs kizárva, hogy akkorra már a csillagászok többet mondhatnak e fényjelenségek mivoltáról. Ha csakugyan jelzések volnának ezek, akkor nem volna nagyobb nehézsége annak, hogy feleljünk is rájuk, és a Mars lakói annyi hiábavaló üzengetés után végre választ kapjanak tőlünk. Álmok városában . .. Álmok halódó városában Bolyongok magamrahagyottan. Lázas vágyaim, égő hitem Most tépett hajjal temetgetem. A rőten égő lámpafényben Almok leánya, várlak téged / Ugy-e eljösz, mikor a vérem Az ősök beteg utján érzem? Fojtogató, bűnös éjszakák Vánnyadt táncukat tovább járják . . . Édes álmom, szomorú leány Menekül az álmok tárnáján . . . Mint.
