Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

1914. Április 26. 17. szám. (3) hászka Lilit. Násznagyok dr. Rencz János és Prohászka Antal voltak. Köztudomás szerint a r. k. nagy templomban belső átalakítások, épít­kezések folynak, ezért volt az esküvő a mino­riták templomában. Az ifjú pár az áll. anya­könyvvezetőnél szintén d. u. volt. Szertartás alatt a templomban Németh Gyula operaénekes, a vőlegény testvére énekelt s Balezer Györgyné és Ilomola László dr. kisérték harmoniumon és hegedűn. Guzsajasban. A szülőföld mélységes sze- retete sugallotta Árkosi Ferenozi Kálmán újabb novellas kötetét, melyet * Guzsajasban« cim alatt a napokban adott ki a Franklin-Társulat- nál. Unitárius székelyek esetei, egyfalubeliek, egy tőről sarjadtak testi-lelki arcképei e törté­netek. Az alakok mikor beszélnek, a magok tájszólásával élnek; — és ez maga külön bája a mesteri előadásnak. Egy-két humor is vegyül abba az állandó érzéshullámzásba, mely meleg scirocco gyanánt lengi át e könyvet. Gyönyörű szépen tud magyarul ez a Ferenczi, áldja meg érte a magyarok Istene! Úgy szereti bérezés »küsebb« hazáját, mint Gyulai Pál. Olyan tö­kéletesen jellemzi népét, ahogyan csak jeles irók, kitűnő megfigyelők tudnak jellemezni. És úgy szereti őket, ahogyan csak magyar, erdélyi magyar szeretheti a maga elhagyatott fajtáját. És ez az ember itt él, évek óta itt álmodik Budapesten. Ide köti kenyere. Szive-lelke azon­ban állandó honvágygyal epekedik szülőföldje felé. A nostalgia csodatétele ez a novelláskötet. Könyvét a szerző Beöthy Zsoltnak, a magyar próza legnagyobb élő mesterének ajánlotta. Mutatóul a sorozat egyik legklasszikusabb da­rabját közöljük olvasóinkkal lapunk tárcarova tában. (Z. A ) Tanárválasztás Szatmáron. László János bodrogkereszturi ref. lelkészt, a szatmári ref. tanitónőképző intézet igazgatótanácsa és fenn­tartó testületé, a történelmi és földrajzi szakkal összekötött vallástanári állásra helyettes tanár­nak, e hó 23-án egyhangúan megválasztotta. László uj állását szept 1-én szándékozik el­foglalni. A debreczeni ipar és keresk. kamara ápril. 28-án rendes közgyűlést tart. Gyászhir. Felsőbányán a ref. egyháznak régi tanítója, az általánosan ismert »Csonka bácsi« a héten meghalt. Csütörtökön temették a város általános részvéte mellett Az egyház a gyászesetről a következő szomorú jelentést adta ki: A felsőbányái ref. egyház elöljárósága őszinte részvéttel tudatja 40 éven keresztül hűséges orgonista-kántor, leánytanitójának, Csonka Józsefnek, folyó évi április hó 21-én este rövid, de súlyos szenvedés után történt halálát. A boldogult földi részei április 23-án, délután 4 órakor adatnak át az anyaföldnek. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Felsőbánya, 1914. április hó 22. A református egyház elöljárósága Áldás virasszon siri álma felett I Nem helyeseljük, hogy a moziban mozgó- reklámképeket is mutatnak szünet alatt. Arra a kis szünetre, nyugalomra nagyon, de nagyon szüksége van a szemnek s azért ne bosszantsák vele, hogy pl. a dendrin reklámmal izgatják. Egy reklámért sem érdemes a szemet rontani. Sokkal helyesebb volna, ha a vasfüggöny nyu­godt hirdetéseit mutatnák be a szünetek alatt, amivel a városnak hasznot is csinálnának, mert igy, hogy a mozilepedő állandóan eltakarja a mi hirdetéseinket, igazán nem érdemes elő­fizetnünk s egymásután mondunk le az olyan hirdetésről, amit véka alá rejtenek, A vármegyei állandó választmány két hét múlva ülést tart. Erre vonatkozóan a főispán a következő meghívót adta ki. 501. sz. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait Nagykárolyban a vármegyei székház emeleti (alispáni) kistermében folyó évi május 9-én dél­előtt II órakor kezdődő ülésre meghívni. Nagy­károly, 1914 április 21. Hazafias üdvözlettel Csaba főispán. Tárgy: Az 1913 évi háztartási zárszámadás megállapítása­A madarak és fák napját ünnepelték meg tegnap, ápr. 24-én a Kossuth-utcai és veresvizi elemi iskolák. Előbbiek a ligetbe mentek ki, az utóbbiak pedig a Szerencsy-féle szőlőhegyre. Ott daloltak, szavaltak, volt ünnepi beszéd is, fákat ültettek s kora reggeltől ebédig a sza­badban töltötték az időt A felsőbányái utca­beli elemi iskolában csak a fák napját ünne­pelték, az iskola helyiségében, a madarak napját májusban fogják megünnepelni. meggyőződhetik mindenki, ha Fabriczky Lipótfőzelék-conserv különlegességi gyárának pedánsan tisztán kezelt és ízletesen készült uborkáját, papriká­ját, savanyu káposztáját és befőtt para­dicsomát, valamint gyümölcs-izét meg­kóstolja. Ne mulasszon el senki egy • próbarendelést tenni. ---------­Czim : Fabriczky Herman Budapest, VI., Csata-ut 25—27. Telefon interurbán 77-27. ::: Árjegyzék injyen! Helyi képviselőket akceptál Vi J A sajtótörvény hatása. (Megint egygyel ke­vesebb) A »Nagykároly és Vidéke« megszűnt politikai lap lenni, különben a lap vezetésében változás nem állott be. Menhelyek beszüntetése. A Széchenyi-tár- sulat szerdán Szatmáron tartott igazgatóválaszt­mányi ülésén elhatározta, hogy az avasfelső- falui, oroszfalui, rézteleki, reszegei, somkutpataki, szamoslippói, vezendi és remetemezői menhe- lyeket beszünteti. A májusi menetrend. Május elsején tudva­lévőén uj (nyári) menetrend szokott életbe lépni. Tudatjuk olvasóinkkal, hogy a nagy­bánya-szatmári, nagybánya-felsőbányai, nagy­bánya-kolozsvári, nagybánya-fernezelyi vona­lakon semmi változás nincs, teljesen az eddigi téli menetrend maradt érvényben. Alsófernezelyen tegnap volt az uj mű­trágya gyár rakodó vágányának a közigaz­gatási s ma volt a mütanrendőri bejárása. Kedélyes estély. A nagybányai iparos ifjak önképzőkörének ifjúsága vasárnap este 8 óra­kor a kör helyiségében kedélyes estét rendez. Az ifjúság ily kedélyes estét minden második vasárnap rendez, ha csak valami más táncz- mulatság nem tartódik ugyanakkor. A régi kedélyes estélyeket és vig szórakozásokat akarja ezzel a fiatalság újra behozni, hogy elhanyagolt és megapadt vagyonát az érdeklődés fokozásá­val uj erőre teremtse és az iparos ifjak között nagyobb összetartást és jobb egyetértést léte­sítsen. A kedélyes estélyen belépődíj nincs, hanem ruhatár címen fizetnek hölgyek a 60, az urak 80 fillért. Ez igazán pártolást érdemlő moz­galmat ajánljuk a közönség b. figyelmébe. Adófelszólamlás. A törvényhatóság a Nagybányán székelő bányaadó felszólamlási bizottságba Moldován Lászlót és dr. Miskolczy Sándort rendes tagokul. Körösi Károlyt és Harácsek Vilmost póttagokul választotta. Idők jele. A város takarékpénztára ideig­lenesen alkalmaz egy helyettes főkönyvelőt, aki egy év múlva esetleg véglegesítve lesz. Erre 27 en pályáztak az ország legkülönbözőbb részeiből, mind kellő, magas kvalifikációval, íme a tisztviselő pálya képe! Az idők jele. Urániát rendez a polgári leányiskola. Hol­nap, április hó 27 én délután a polgári leány­iskola Uránia előadást rendez a Lendvay-szin- házban, mely alkalommal Marossy Aranka szi- lágysomlyói polgári iskolai tanítónő fogja Ve- lenezéröl a felolvasást tartani. Mintegy 100 álló és 6 gaumont- és projektograf-féle mozgó­képben mutatja be a tengerre épült nagy történelmi múlttal biró várost s annak min­den nevezetes márványpalotáját. Megjegyez­zük, hogy a szilágysági lapok elragadtatással Írnak a Velenczét ábrázoló képekről és a fel­szükségöm, csak éppen reápillanték . . . Mondgya, hát eladó ? . . . — Nem! — felel dühösen Gábris, — Ne-em ? — csodálkozik az ember — hát akkor mié’t hozta ide ? — A doktor rendölte, met itt jó az ájer!... — Kilencven! — mondja hirtelen az ember, — Mi kilencven? mié’t? . . . — A bihalét’t! . . . Gábris sértődötten fordul és mórogja : — Mit csufolkodik, mönnyön dogára ! Nem eladó! . . . Mondám! . . . — Látom! — szól az ember. — Mit lát kijed? . . . — Azt, hogy a bihal nem eladó! — Nem hát! . . . — Jó is, met neköm biza nem kéne! Csak tudni akartam, hogy’ áll a vásár! . . . Ha nem titok, mit kér? . . . — Száznegyvenet! . . . Az ember indul, de kettőt sem lép, már visszafordul és gúnyosan kérdezi: — Picula ? . . . Gábris nem szól rá semmit. — Korona? firtatja tovább az ember. — Forint! — mondja dühösen Gábris1 — Forint ? — bámul az ember. — Fo­rint ? . . . Ezé’t a bihalé’t? . . . Ugyan biza mongya meg, van lelke ennyit kérni ? . . . Aranyból van ez a bihal? . . . — Jó találkozást kévánok! — szól Gábris és kezét nyújtja az embernek, mintha búcsúznék. — Kilencvenöt, no jó? — beszél békülé- kenyen a vevő. Gábris elhúzza a kezét, hátra fordul, rácsap a bivaly hátára és mondja : — Ne félj Binda! Hazaviszlek az asz- szonyodnak! — Vigye, csak vigye 1 . . . Mondanék va­lamit, de vigye! Kijednek sok kéne! Árát Ígér­tem, ha mán itt vagyok s meg is adnám, de nem igérhetöm oda a Nemös gróf birtokát 1 Kijednek az is kevés vóna! Gábris mintha nem hallaná, úgy nézi az eget. — Száz! — kiált föl az ember, olyan han­gosan, hogy az egész környék oda figyel , . . Gábris nem mozdul . . . — Hallá-e, százöt! — Nincs vevő szándéka, hát mit csufolko­dik? — mondja félvállról Gábris. — Mit akar ? — kérdezi az ember. Hát hol van annyi pénz ? Éu nem járok lopni! Százöt! Jó? . . . — Száznegyven! — Száztíz no, de egy garassal se több! — Száznegyven! — Ép eszinél van ? Száznegyven ?. .. Úristen nézz le az égből! Száztizenegy! . .. Gábris rázza a fejét. — Száztizenkettő — ordít az ember — száz­tizenkettő ! . . . Száztizenhárom, tizennégy, tizen­öt, tizenhat s egy fél! — hezitál magára, aztán dühcsen földhöz csapja a sapkáját — egy garassal se több! . .. — Piczula? — Forint, érti-e, forint! — Hát akkor százharmineznyolez! — szól csöndesen Gábris. — Száztizenhat s egy fél! . , . Csönd lesz . . . Komoran összenéznek . , . Az ember megnézi a bivalyt, eldugja a pálcikát, le­porolja a sapkáját. Gábris áll, mereven, mint va­lami szobor . . . — Az ember szólal meg előbb. — Köszönöm, hogy nem adá ide! Nagy nyűgöt vöttem vóna a nyakamba, hisz ez a bihal kárhozott lélök . , . Nem áll jól a szöme se I — Ennek ? . . . — Ennek hát! Nézze meg csak jól! A bivaly valóban csúful néz és fuj. Gábris megsimogatja és beszél neki: — Ne haragudj Binda! Annyié’t nem adlak oda I — Sömmié’t se kéne! . . , Ördög e’! — Ördög kijed, hogy árán alól akarja ! — Én nem akarom ! . . . Száztizé’t sem kell! — A bihal ára száznegyven ! — Harmincnyolcat monda az elébb! — szól elcsodálkozva az ember. — Én? . . . Nem én ! . . . — Nem? . . . Nohát százhúsz! , . . Szóljon máD, hát én mönjek föl örökké ? . . . — Szárharminchét! . . . Az ember dühös lesz. Széttöri a pálcikát, eldobja, aztán kiabál: — Százhuszonöt, kell? A pénz a zsebömbe! Kell?! ... — Hát lögyön százharmincöt, de osztán egy szót se szóljon I — Nem eladó hát! — morog az ember.—• Nem is vót szándékom, az igaz! Öngedelmöt kérők, ha bántottam vóna! ... El tudok én mönni! . .. Az Isten áldgya! . , ,

Next

/
Thumbnails
Contents