Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
1914. Április 26. 17. szám. (3) hászka Lilit. Násznagyok dr. Rencz János és Prohászka Antal voltak. Köztudomás szerint a r. k. nagy templomban belső átalakítások, építkezések folynak, ezért volt az esküvő a minoriták templomában. Az ifjú pár az áll. anyakönyvvezetőnél szintén d. u. volt. Szertartás alatt a templomban Németh Gyula operaénekes, a vőlegény testvére énekelt s Balezer Györgyné és Ilomola László dr. kisérték harmoniumon és hegedűn. Guzsajasban. A szülőföld mélységes sze- retete sugallotta Árkosi Ferenozi Kálmán újabb novellas kötetét, melyet * Guzsajasban« cim alatt a napokban adott ki a Franklin-Társulat- nál. Unitárius székelyek esetei, egyfalubeliek, egy tőről sarjadtak testi-lelki arcképei e történetek. Az alakok mikor beszélnek, a magok tájszólásával élnek; — és ez maga külön bája a mesteri előadásnak. Egy-két humor is vegyül abba az állandó érzéshullámzásba, mely meleg scirocco gyanánt lengi át e könyvet. Gyönyörű szépen tud magyarul ez a Ferenczi, áldja meg érte a magyarok Istene! Úgy szereti bérezés »küsebb« hazáját, mint Gyulai Pál. Olyan tökéletesen jellemzi népét, ahogyan csak jeles irók, kitűnő megfigyelők tudnak jellemezni. És úgy szereti őket, ahogyan csak magyar, erdélyi magyar szeretheti a maga elhagyatott fajtáját. És ez az ember itt él, évek óta itt álmodik Budapesten. Ide köti kenyere. Szive-lelke azonban állandó honvágygyal epekedik szülőföldje felé. A nostalgia csodatétele ez a novelláskötet. Könyvét a szerző Beöthy Zsoltnak, a magyar próza legnagyobb élő mesterének ajánlotta. Mutatóul a sorozat egyik legklasszikusabb darabját közöljük olvasóinkkal lapunk tárcarova tában. (Z. A ) Tanárválasztás Szatmáron. László János bodrogkereszturi ref. lelkészt, a szatmári ref. tanitónőképző intézet igazgatótanácsa és fenntartó testületé, a történelmi és földrajzi szakkal összekötött vallástanári állásra helyettes tanárnak, e hó 23-án egyhangúan megválasztotta. László uj állását szept 1-én szándékozik elfoglalni. A debreczeni ipar és keresk. kamara ápril. 28-án rendes közgyűlést tart. Gyászhir. Felsőbányán a ref. egyháznak régi tanítója, az általánosan ismert »Csonka bácsi« a héten meghalt. Csütörtökön temették a város általános részvéte mellett Az egyház a gyászesetről a következő szomorú jelentést adta ki: A felsőbányái ref. egyház elöljárósága őszinte részvéttel tudatja 40 éven keresztül hűséges orgonista-kántor, leánytanitójának, Csonka Józsefnek, folyó évi április hó 21-én este rövid, de súlyos szenvedés után történt halálát. A boldogult földi részei április 23-án, délután 4 órakor adatnak át az anyaföldnek. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Felsőbánya, 1914. április hó 22. A református egyház elöljárósága Áldás virasszon siri álma felett I Nem helyeseljük, hogy a moziban mozgó- reklámképeket is mutatnak szünet alatt. Arra a kis szünetre, nyugalomra nagyon, de nagyon szüksége van a szemnek s azért ne bosszantsák vele, hogy pl. a dendrin reklámmal izgatják. Egy reklámért sem érdemes a szemet rontani. Sokkal helyesebb volna, ha a vasfüggöny nyugodt hirdetéseit mutatnák be a szünetek alatt, amivel a városnak hasznot is csinálnának, mert igy, hogy a mozilepedő állandóan eltakarja a mi hirdetéseinket, igazán nem érdemes előfizetnünk s egymásután mondunk le az olyan hirdetésről, amit véka alá rejtenek, A vármegyei állandó választmány két hét múlva ülést tart. Erre vonatkozóan a főispán a következő meghívót adta ki. 501. sz. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait Nagykárolyban a vármegyei székház emeleti (alispáni) kistermében folyó évi május 9-én délelőtt II órakor kezdődő ülésre meghívni. Nagykároly, 1914 április 21. Hazafias üdvözlettel Csaba főispán. Tárgy: Az 1913 évi háztartási zárszámadás megállapításaA madarak és fák napját ünnepelték meg tegnap, ápr. 24-én a Kossuth-utcai és veresvizi elemi iskolák. Előbbiek a ligetbe mentek ki, az utóbbiak pedig a Szerencsy-féle szőlőhegyre. Ott daloltak, szavaltak, volt ünnepi beszéd is, fákat ültettek s kora reggeltől ebédig a szabadban töltötték az időt A felsőbányái utcabeli elemi iskolában csak a fák napját ünnepelték, az iskola helyiségében, a madarak napját májusban fogják megünnepelni. meggyőződhetik mindenki, ha Fabriczky Lipótfőzelék-conserv különlegességi gyárának pedánsan tisztán kezelt és ízletesen készült uborkáját, paprikáját, savanyu káposztáját és befőtt paradicsomát, valamint gyümölcs-izét megkóstolja. Ne mulasszon el senki egy • próbarendelést tenni. ---------Czim : Fabriczky Herman Budapest, VI., Csata-ut 25—27. Telefon interurbán 77-27. ::: Árjegyzék injyen! Helyi képviselőket akceptál Vi J A sajtótörvény hatása. (Megint egygyel kevesebb) A »Nagykároly és Vidéke« megszűnt politikai lap lenni, különben a lap vezetésében változás nem állott be. Menhelyek beszüntetése. A Széchenyi-tár- sulat szerdán Szatmáron tartott igazgatóválasztmányi ülésén elhatározta, hogy az avasfelső- falui, oroszfalui, rézteleki, reszegei, somkutpataki, szamoslippói, vezendi és remetemezői menhe- lyeket beszünteti. A májusi menetrend. Május elsején tudvalévőén uj (nyári) menetrend szokott életbe lépni. Tudatjuk olvasóinkkal, hogy a nagybánya-szatmári, nagybánya-felsőbányai, nagybánya-kolozsvári, nagybánya-fernezelyi vonalakon semmi változás nincs, teljesen az eddigi téli menetrend maradt érvényben. Alsófernezelyen tegnap volt az uj műtrágya gyár rakodó vágányának a közigazgatási s ma volt a mütanrendőri bejárása. Kedélyes estély. A nagybányai iparos ifjak önképzőkörének ifjúsága vasárnap este 8 órakor a kör helyiségében kedélyes estét rendez. Az ifjúság ily kedélyes estét minden második vasárnap rendez, ha csak valami más táncz- mulatság nem tartódik ugyanakkor. A régi kedélyes estélyeket és vig szórakozásokat akarja ezzel a fiatalság újra behozni, hogy elhanyagolt és megapadt vagyonát az érdeklődés fokozásával uj erőre teremtse és az iparos ifjak között nagyobb összetartást és jobb egyetértést létesítsen. A kedélyes estélyen belépődíj nincs, hanem ruhatár címen fizetnek hölgyek a 60, az urak 80 fillért. Ez igazán pártolást érdemlő mozgalmat ajánljuk a közönség b. figyelmébe. Adófelszólamlás. A törvényhatóság a Nagybányán székelő bányaadó felszólamlási bizottságba Moldován Lászlót és dr. Miskolczy Sándort rendes tagokul. Körösi Károlyt és Harácsek Vilmost póttagokul választotta. Idők jele. A város takarékpénztára ideiglenesen alkalmaz egy helyettes főkönyvelőt, aki egy év múlva esetleg véglegesítve lesz. Erre 27 en pályáztak az ország legkülönbözőbb részeiből, mind kellő, magas kvalifikációval, íme a tisztviselő pálya képe! Az idők jele. Urániát rendez a polgári leányiskola. Holnap, április hó 27 én délután a polgári leányiskola Uránia előadást rendez a Lendvay-szin- házban, mely alkalommal Marossy Aranka szi- lágysomlyói polgári iskolai tanítónő fogja Ve- lenezéröl a felolvasást tartani. Mintegy 100 álló és 6 gaumont- és projektograf-féle mozgóképben mutatja be a tengerre épült nagy történelmi múlttal biró várost s annak minden nevezetes márványpalotáját. Megjegyezzük, hogy a szilágysági lapok elragadtatással Írnak a Velenczét ábrázoló képekről és a felszükségöm, csak éppen reápillanték . . . Mondgya, hát eladó ? . . . — Nem! — felel dühösen Gábris, — Ne-em ? — csodálkozik az ember — hát akkor mié’t hozta ide ? — A doktor rendölte, met itt jó az ájer!... — Kilencven! — mondja hirtelen az ember, — Mi kilencven? mié’t? . . . — A bihalét’t! . . . Gábris sértődötten fordul és mórogja : — Mit csufolkodik, mönnyön dogára ! Nem eladó! . . . Mondám! . . . — Látom! — szól az ember. — Mit lát kijed? . . . — Azt, hogy a bihal nem eladó! — Nem hát! . . . — Jó is, met neköm biza nem kéne! Csak tudni akartam, hogy’ áll a vásár! . . . Ha nem titok, mit kér? . . . — Száznegyvenet! . . . Az ember indul, de kettőt sem lép, már visszafordul és gúnyosan kérdezi: — Picula ? . . . Gábris nem szól rá semmit. — Korona? firtatja tovább az ember. — Forint! — mondja dühösen Gábris1 — Forint ? — bámul az ember. — Forint ? . . . Ezé’t a bihalé’t? . . . Ugyan biza mongya meg, van lelke ennyit kérni ? . . . Aranyból van ez a bihal? . . . — Jó találkozást kévánok! — szól Gábris és kezét nyújtja az embernek, mintha búcsúznék. — Kilencvenöt, no jó? — beszél békülé- kenyen a vevő. Gábris elhúzza a kezét, hátra fordul, rácsap a bivaly hátára és mondja : — Ne félj Binda! Hazaviszlek az asz- szonyodnak! — Vigye, csak vigye 1 . . . Mondanék valamit, de vigye! Kijednek sok kéne! Árát Ígértem, ha mán itt vagyok s meg is adnám, de nem igérhetöm oda a Nemös gróf birtokát 1 Kijednek az is kevés vóna! Gábris mintha nem hallaná, úgy nézi az eget. — Száz! — kiált föl az ember, olyan hangosan, hogy az egész környék oda figyel , . . Gábris nem mozdul . . . — Hallá-e, százöt! — Nincs vevő szándéka, hát mit csufolkodik? — mondja félvállról Gábris. — Mit akar ? — kérdezi az ember. Hát hol van annyi pénz ? Éu nem járok lopni! Százöt! Jó? . . . — Száznegyven! — Száztíz no, de egy garassal se több! — Száznegyven! — Ép eszinél van ? Száznegyven ?. .. Úristen nézz le az égből! Száztizenegy! . .. Gábris rázza a fejét. — Száztizenkettő — ordít az ember — száztizenkettő ! . . . Száztizenhárom, tizennégy, tizenöt, tizenhat s egy fél! — hezitál magára, aztán dühcsen földhöz csapja a sapkáját — egy garassal se több! . .. — Piczula? — Forint, érti-e, forint! — Hát akkor százharmineznyolez! — szól csöndesen Gábris. — Száztizenhat s egy fél! . , . Csönd lesz . . . Komoran összenéznek . , . Az ember megnézi a bivalyt, eldugja a pálcikát, leporolja a sapkáját. Gábris áll, mereven, mint valami szobor . . . — Az ember szólal meg előbb. — Köszönöm, hogy nem adá ide! Nagy nyűgöt vöttem vóna a nyakamba, hisz ez a bihal kárhozott lélök . , . Nem áll jól a szöme se I — Ennek ? . . . — Ennek hát! Nézze meg csak jól! A bivaly valóban csúful néz és fuj. Gábris megsimogatja és beszél neki: — Ne haragudj Binda! Annyié’t nem adlak oda I — Sömmié’t se kéne! . . , Ördög e’! — Ördög kijed, hogy árán alól akarja ! — Én nem akarom ! . . . Száztizé’t sem kell! — A bihal ára száznegyven ! — Harmincnyolcat monda az elébb! — szól elcsodálkozva az ember. — Én? . . . Nem én ! . . . — Nem? . . . Nohát százhúsz! , . . Szóljon máD, hát én mönjek föl örökké ? . . . — Szárharminchét! . . . Az ember dühös lesz. Széttöri a pálcikát, eldobja, aztán kiabál: — Százhuszonöt, kell? A pénz a zsebömbe! Kell?! ... — Hát lögyön százharmincöt, de osztán egy szót se szóljon I — Nem eladó hát! — morog az ember.—• Nem is vót szándékom, az igaz! Öngedelmöt kérők, ha bántottam vóna! ... El tudok én mönni! . .. Az Isten áldgya! . , ,
