Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-11 / 15. szám
1914. Április 11. (2) 15. szám. keinek védelmébon is külföldi példákat kövessenek. Évtizedek szomorú tapasztalatai után jutottunk el végre a magyar nép életében egy korszakalkotó intézmény létesítéséhez, mely komolyan. őszintén és érdek nélkül munkálkodik a magyar nép erőinek egyesítésén, érdekeinek védelmén. Ez az intézmény a Budapest fővárosban alakult Nemzeti Népszövetség, mely alig egy félesztendővel ezelőtt kezdette meg munkásságát s már is megváltóját látja benne a magyar nép. Miért? Azért, mert a Nemzeti Népszövetség felölelte munkatervébe mindazokat a teendőket, amelyekkel a nép bajain, nyomorúságain segíteni lehet. Célul tűzte ki ez az áldásos intézmény az ország egész magyarságának nemzeti alapon való szervezését a nemzeti öntudat és nemzeti összetar'ozandóság felébresztésével és ápolásával. Célul tűzte ki a magyar népnek a gyakorlati élet számára való nevelését, tanítását. Ellátja gazdasági tanácsokkal, peres és peren- kivüli ügyeiben ingyen jogi tanácscsal, különös súlyt helyezve arra, hogy a fölösleges perlekedéstől a népet visszatartsa s ez által azt a rengeteg pénzt, amit a kereskedési szenvedély elvon évenként a nép zsebéből, a gazdaság fejlesztésére és művelődési szükségletekre lakarit- tassa meg. A Nemzeti Népszövetség nem politikai, hanem gazdasági és közművelődési intézmény, mely pártoktól függetlenül és poü’ikai pártok felett állva végzi munkáját röpiratokban, havi füzeteiben és a központból kiküldött szónokaival. Komolyan, őszintén és becsületesen óhajtja a nép érdekeit szolgálni A szeretet fegyvereivel megy a nép közé egyetértést hirdetni s az erők összpontosításával, százezreknek és millióknak egy nagy családba egyesítésével akar egy olyan erős nemzeti szervezetet létesíteni, amely tagjait védi, neveli, támogatja, megélhetésének nehézségeit könnyíti. Amilyen nagy szeretettel csoportosul a magyar nép a Nemzeti Népszövetségbe, épen olyan ádáz gyűlölettel támadnak a szövetség ellen a nép ellenségei. És épen ez a körülmény mutatja, hogy a Nemzeti Népszövetség a népnek igaz barátja, jóltevője és céljait komolyan veszi. Azok a hamis próféták, akik különböző önző célok szolgálatában a népet ámítják, csalják, félrevezetik, lelkét butítják, verejtékes fillérjeit saját zsebük megtömésére kikönyörgik, vad dühvei, hazudozással, rágalmakkal fordulnak a Nemzeti Népszövetség ellen, mert tudják, érzik, hogy ha az egész magyar nép megismeri ezt a népjóléti intézményt, akkor vége van az ő uraskodásuknak, politikai szédelgéseiknek, mer a józan magyar ember undorral fordul el tőlük. A szeretet szavával szólunk a magyar néphez a maga jól lelfogott érdekében és a magyar nemzet érdekében, hogy a Nemzeti Népszövetség támogatására álljon sorompóba. Értse meg végre NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE a magyarság, hogy szervezetlenül nem képes érdekeit megvédelmezni, boldogulását, megélhetését előmozdítani, mert csak ott az erő és siker, ahol egy nemzet fiai mindnyájan egyért és egy az összeségért dolgoznak abban a tudatban, hogy mindnyájan nemzetük, hazájuk javát munkálják. Egy mellszoborról. A szobrász még csak ifjú ember, Nem is szerzett még hírnevet, Valami nagyba fogni nem mer — Rólam mintázta e fejet. Még nincs egészen kiformálva Az anyag a talapzaton. Meg-megtekintem arra járva, Aztán úgy elgondolkozom. Ha majd én egyszer ilyen leszek, Ily mozdulatlan, mint e fej, Mereven majd a semmibe nézek Egy talapzatra téve fel . . . Lejár az óra is felettem És én a mélybe fordulok . . . Csak ez a fej marad helyettem. Ha nézem, erre gondolok. Buzog a lelkes érzés bennem És rajzik a sok gondolat, De majd ha egyszer el kell mennem És ez a szobor itt marad: Mereven néz a semmiségbe A talapzatról akkor is . . . Hidegen néz rá oda lépve, Akit az útja arra visz. S a gondolatból, érzelemből, Amit leírok itt ma még, Lesz-é egy sor, mi visszazendül Feléd, jövendő nemzedék?! Ez, ami bánt, nem elmúlásom, Hisz minden élet múltba vész, Nincs mit tűnődni hervadáson — Egy fáj csupán: a feledés . . . Vidám mulatság zsong körültem. Rám most senki sem figyel: Pár pillanatra félreültem Ezt a néhány sort Írni fel. Nézték a szobrot megdicsérve A fiatal művész kezét, Majd vig csoportok nevetgélve Csevegnek együtt szerteszét. Csak egynéhány év — s hol leszünk majd ? Én és te néma mellszobor! . . . Vastagon ül a szürke por rajt’ Egy zugba tolva valahol. S ha rátalál ott a sarokba’ Valami újabb jövevény, Majd visszahőköl s szól morogva: Ki ez a nagyszakállu vén ? Csengey Gusztáv. Gazdasági egyesület. — Gazdák figyelmébe. — A gazdasági egyesület harmadéve elhatározta, hogy az egyesület tagjainak, valamint a gazdálkodó közönségnek megkönnyíti a káros rovarok ellen való védekezést. Nagyobb költséggel 5 drb permetező gépet szer ‘t be s azt csekély használati díjért a gazd rsaknak sorrendben kiköl- csönzi, hogy azok is hozzájuthassanak, kik nem fektethetnek be nagyobb összeget a gépekbe, vagy kisebb birtokrészük nem engedi a befektetést. Ez a határozat és in>t>„eüw tnvoen mindenesetre üdvös, ámde mi a tapasztalat, a kikölcsönzött gépek az igénybe vett időben, a mindenkinek kézbesitett nyomtatott használati utasítás daczára, az ahoz nem értő s tisztaságot nem kedvelő munkások és a felületes ellenőrzés folytán a gépek nemcsak tisztátalanul, de mindig kisebb-nagyobb hibával kerülnek vissza s a csekély használati dij nem fedezi a javítás költségeit. Hogy felületesen kezelik a gépeket, tanúsítja az az eset, hogy kiemelve a dugattyút, arról nemcsak a legtöbb esetben hiányzik a szelep gummi, de a gép tele van dendrin, gálic és kénes anyag folyadékmaradékkal, ami nemcsak a rendes munkát hátráltatja, de a gépeket idő előtt tönkre teszi, ami nemcsak a permetőhöz könnyen jutó közönségnek, hanem a gazdasági egyesületnek is tetemes kárt okoz. Nem hiszem, hogy ezek után érdemesnek látná az egyesület újabb gépek beszerzését, pedig a géphasználat körül egy kissé több figyelemmel, lelkiismeretes bánásmóddal s a gépnek kivül-belül tiszta állapotba helyezésével, az ezekből eredő károsodás könnyen el volna kerülhető. Tartsuk szem előtt: jó szerszám fele munka. Molnár Antal g. e. pénztárnok. Heti krónika. Azt mondják, hogy ma nemzeti ünnep van. Az a hires nap, amelyben a nagy soviniszta Bánffy örök emléket állított magának. II. ® eh korán kellett a »pohárt« meginnod Bús názáreti Szent . . . Harminchárom év és időd betelve: Az ember nyomorát már mind felvette Szomorú, nagy szived! S az utolsó, bús éjszakában — ott fönn Az olajfás hegyen, Küzdve bár, ajkad megadón rebegte; >Ha elmúlhatna a kínok kehelyje ! . . . De mégse úgy legyen « Megvolt már érve a mártírhalálhoz Lelkedben az erély . . . Hisz’ volt bited, volt erős önbizalmad A küldetésben, melyért élted adtad, — Hogy győzelmet remélj! III. ahelyett, hogy örök igéi Átitták voln’ a sziveket S vetése tisztán zsendült voln’ föl A nagy világugar felett . . . Sok a magból sziklára hullott, Sok fűlt meg tövis, gaz alatt; Sok magot úgy az ut széléről Szedtek föl égi madarak.*) S bár tiszta vére hullásával Tanát Ö megpecsételő . . . Mégsem a szeretet vetése Nőtt magasbra: — a szellemé! Igéje, mely az Ut, az Élet, A merő tiszta szeretet . . . Letörte a szellemvilágról A ráöntött bilincseket. S a fölszabadult szellem minden Földi erőt igába hajt S az Igazság, a Szabaditó Elmaradt, messze elmaradt! A tudomány egyre büszkébben Uralkodik az anyagon: */ Vonatkozás Jézus egy példázatára, mely tanainak sorsát symbolizálja. Ma már hirt ad nagy messzeségből A puszta léggel szabadon. Az őselemek mint rabszolgák Szolgálják az emberi észt: Összekötik a távolságot . . . Világossá teszik az éjt. A tengereket játszva szelik Át óriás vasszörnyetegek, S embereklakta Bábeltornyok Csúfolják a természetet. S az elme legcsodásb vívmánya Úrrá lett a légtengeren, Óh áldása lesz-e, vagy átka? E vakmerő, uj győzelem! A kincsvágy telhetetlen szomja Halmoz föl mérhetlen vagyont; És ellenében százezerek Nagy nyomora lesz még nagyobb. Borzalmas, irtó hadjáratok Ölnek ki nemzedékeket . . . Kapható mindenhol! > 1 J B] [ ] tCSZÁl Dl r természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógyír hatása felülmúlja a hasonló Kapható mindenhol! Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazg. 0^jelel“i^“°ld' as™ny; \
