Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
jpoiaog unnepiest;^ Nagybánya, 1913. December 21. — 51. szám XXXIX. évfolyam NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVLIN 3D IBIST VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. — -----Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TiLlíTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alatt. == TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = A meleg karácson. Karácson ... Mintha a kis fenyőfács- kákkal, a karácsonfákkal a magasságok illat i — a fenyőillat — töltené be ezt a verejték-párás, keserű panaszszal telitett levegőt. Mintha a föld, ez a görnyedni kényszerítő föld, most elveszítené a vonzó erejét s a lelkek fellélegzenek, beszivják ezt a fenyőillatos, álmok visszaálmodására andalító karácsoni levegőt: erősebbek lesznek. A lélek mindig a magasból, az emelkedésből merit erőt, most pedig — ha csak pillanatokra is — bebocsátást kér az eszmények mennyországába. Milyen nagy gondolatok rejlenek a karácsoni rege ragyogó, csodás színezetű burkolatában ... A Menny széttárt karjai átölelik abban a betlehemi mezőkről áradó fényben a bűnös Földet: Megszületett a Szeretet. Csodás zendülésü hangok reszketnek, zsonganak a levegőben : angyalkacagás, égi ujjongás, váró, prófétáló lelkek mámora ... Ott piheg egy kicsiny, darócokba göngyölt gyermek egy elhagyott, düledező istállóban: a világ világossága a nyomor ölében! A szenvedők bírják a földet. Ami szépség van ezen a földön, mind a magasságokat járó lelkek munkája. Ezeké az örök Prométheuszoké, akik meglopják a Mennyet s abból a karácsoni fényből ragyogást hintenek a koldusrongyokra, világosságot sugároznak a nyomor nyirkos, dohos udvaraiba s melegséget — a karácson melegét — árasának a kőhideg s acélkemény szivekbe. Köröttünk a nyomor végzi átkos munkáját. Félelmes kísérletként viszi a megejtett lelkeket sötét cinkosa: a bűn karjaiba. Azok a betlehemi mezőkön végigröppent angyalok suhintsák meg szárnyaikkal az alvó lelkeket, hogy szemeiket megnyitva, e veszedelmes, sötét szövetkezést meglássák és megbontsák. A mostani karácsont, ezt a sötét, hideg karácsont tegyék ragyogóvá a szeretet világosságával s meleggé a szeretet égi tüzével. Prédikációi tónusban szól a karácsoni vezércikk, de az ébredező, zajongani kezdő nyomor is prédikálja lázitó igéit, ám ébressze fel a szeretet — ezt az alvó Mestert — a társadalom szivében. Az Isten munkája parányok összerakása, a szeretető is az. Mi tartunk gyermeknapokat az árva, vagy elhagyott gyermekek javára s az a kicsinyben meg sem érzett percent sok darab kenyérré, sok kis ruhácskává varázsolódik a Szeretet kezében. A temetői fényűzés fölöslegéből — az egy virágszál árából — ezrek gyűlnek össze s szanatóriummá lesznek. A karácsoni vásár forgalmából csak egy percentrészt adjanak a kereskedők, csak egy aranyos diót tegyenek félre a karácson- fát díszítő édes anyák, csak minden kassza- beseprés után egy fillért tegyenek félre a kártyázok s ez egyenként jelentéktelennek, parányinak tetsző áldozatokból karácsoni kalácsot, melegséget és karácsoni békét lehet teremteni a sötét viskókban, karácsoni világosságot a borús lelkekben. így lehet megszüntetni azt a nagy ellenmondást, mely az eredeti s a visszaképzelt, a történeti és az ünnepé emelt karácson között van. Krisztus a szegénység ölében aludta első álmát, a legboldogabbat. Ma pedig a szegény viskók sötétsége kiabál a karácsoni világosság, a karácsoni szeretet után ... Az álom elfut a való kínjai elől. A sötét karácsonokra hintenek fényt a ragyogó karácsonok s ettől a fényközléstől — szentebbé lesznek. A Nap sugara rávetődik a vízre: megmelegili s vissza is ragyog belőle ... A karácsoni fényben nem az a legszebb, mely a dús karácsonfák gyertyáit visszatükröző gyermekszemekből árad, hanem a meghatott, fólmelegitett nyomorgók örömkönnyeiben megragyogó mécsvilág ... Ez a Krisztus — a béke, a szeretet — megszületését jelenti. Legyen békesség a földön, a szivekben, legalább egyszer, karácsonkor ... Emelkedjenek a lelkek, hogy közelebb legyenek egymáshoz. így lesz karácson! Meleg, igazi karácson ! ... Duszik Lajos. Iparosok és kereskedők gyűlése. — A munkásbetegsegélyezési és balesetbiztosító intézmény válsága. — Nagybánya szab. kir. r. tan. város iparos és kereskedő lakossága e hó 14-én öszzegyült, hogy szóvá tegye a munkásbetegsegélyezési és MOGYORÓBÉL HERCEG. Irta: Zempléni Árpád. (Vogul hős-ének.*) I. Mogyoróbél herczeg Feleséget szerzett. Nem volt jámbor nő az, Nem volt igaz szerzet. Egy szóval se kérte, Nem is harczolt értté. Erdőn, mezőn a hölgy Kéretlen kisérte: — »Nyirfahéj-doboznak Ezüstbáb lakója. Czirbolya-toboznak Fehér mogyorója, Szakálltalan állu Álom-ismerős fi, Fehér testű, vállu Fejedelem-hősfi, Ma hajnalba’ nálunk Meglestem öltözted, Szép vagy, szeretlek, Mogyoróbél herczeg 1« — Bokros az Ob partja, Fövenyes a martja. Mogyoróbél herczeg Föllép a tutalyra. Az asszony is fellép: — »Hadd, állhassak melléd I Ha nem szeretsz, döfj le késsel!« Szól s kitárja mellét . . . *) E feldolgozás Munkácsi Bernát Vogul Népköltési gyüjtemény-e II. kötetének II Világ közepében, Zöld berek ölében, Százados faház áll Halom tetejében. Jagali javasnak Világnéző háza, Honnét a napistent Nyaranként vigyázza. Éjféltől napdélig Napdéltől éjfélig Arany fejedelmét Szemei kisérik. Puszta sik, nagy ország 62—93. lapján olvasható Öbölvárosi Isteneit Az a kerek távol, Melyet a fénylő nap Körül bevilágol. Éles szem, öreg szem, Vén Jagali szeme, Tizakkora kört is Átal tekintene. Tizakkora körben Meglátná a hangyát, Meghallaná szúnyog Döngicsélő hangját. Hát ezt hogyne látná? Nem is világ vége! . . . Vendégével szökik Ifjú felesége . . . czimü vogul szövegen alapszik. ■ ■ ■ a ■ PASKVJ IMRE » HAZAI IPAROSAHNOKÁBAN ■« Szatmáron, Széchenyi (püspök)-utca már megkezdődött a Ezt a régi szolid céget már csak fölkeressük megrendeléseinkkel, bizony divatos kelmék, szövetek, divatcikkek tekintetében mindig kedvenc üzletünk volt.
