Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
Nagybánya, 1913. November 30. — 48. szám NAGYBANYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE iivixisriDEisr vasárnap Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. — ■ =? Egyes szám 20 fillér. = Advent. Itt vagyunk ismét a kegyetlen, Zsarnoki évszak küszöbén. Hónapok zord kálváriája Annak, ki Ínséges szegény. Kiket súlyos, sötét gondok közt Kemény fagyokkal is gyötör, Beh más azoknak, mint a kiknek A hó, a fagy is csak gyönyör. ínség található mindenkor, — Virágnyilás évadban is; De mennyivel gyötrelmesebb, ha Tetézve téli gonddal is, Ha éhségtől csigázott testet Dermeszt, vág metsző téli lég, Sorsának állati igáját Ezerszer-inkább érzi még. S hiába fösteném az ínség Egekbe siró képeit, Ha — mint a pusztába kiáltás: Visszhang nélkül enyészne itt. Óh, ha súlyos gondtól nyomottat, A fagy és éh’ is tépdesi, Utat tör a bűn szellemének; A lelket megkísérteni. A nélkülözés nagy kerítő, Ezer örvény felé sodor. Itt gyilkot ád szülők kezébe, Az elmét roncsoló nyomor. Önvéreik éltére törve Vérfürdővé lesz otthonuk. Vesszenek inkább gyorsan el, ha Éh-halál úgyis a soruk. Amott mocsár felé taszitgat Még tiszta, romlatlan szivet Vagy idegen tulajdon ellen Ösztönöz a gyilkos hideg; E végzet-lejtőn elbukottak Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ J-Á.3STOS. Krisztusban mind testvéreink S tán elkerülték voln’ a fertőt, Ha mentő kéz előbb segít. S annál hatalmasabb az ínség Egy lakhely minél népesebb. Erdős vidék kis városában Nem ölt tán oly nagy mérveket, De vannak elég számban itt is A kikre kínzó terhe dűl. A tél kemény gondjai közt ne Maradjanak segély ne’kül. A legszentebb megtestesülés Vesse előre sugarát, Adventi virradat fényével A lelkek mélyét hassa át. A hit különböző tanával, Ne állítson válaszfalat. Segítsen ott, a hol leginkább Sínylődnek a nyomor alatt. Egy pár hét múlva ránk köszönt már Karácson áldott ünnepe. De itt lehet előbb az Ínség Jégkönnyet sajtoló lehe. . . . Emberbaráti munkájával Ne várjon a könyörült, Nyomortanyák hideg tűzhelyén Gyújtson minél előbb tüzet. S ne lobbanna él szálmálángként, Az irgalom e szent heve ! Hónapokon át tart az ínség Tél-ütötte sok nyílt sebe. Kiket a sors jó móddal áldott, — S ti, kik e szent ügy élén álltok : Mig tart a zordabb, vad hideg, A részvét élesztette lángot Ápoljátok: segítsetek! Takács Húsnak ez a hangulatos verse igazi iránycikk, melynek tettre buzdító hangja nem vonal alá való, azért tettük Szerkesztőség s kiadóhivatal: Felsőhányai-utca 20. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = ide a lap élére. Neki teljesen igaza van, itt a tél, tegyünk a szegényekért, amit csak lehet. Leesett a hó, pár napja beállott a hideg, a nappal rövid, munka nincs, a fa drága, élelem is mentül kevesebb. Hej Ide sok szegény nyomorog abban a 2376 házban, amit Nagybányának hívnak. Nyomorog és hallgat vele, nem viszi szegénysége rongyait a piacra. A Jézusi szeretetnek azonban meg kell látnia azt, ki kell puhatolnia a nélkülözés tanyáit s aztán nem szabad megelégednie a tények szomorú föltárásával, hanem tennie is kell és pedig mielőbb. És itt a jótékonycélu nőegyesülethez fordulunk. Ö a szegények hivatott istápolója, nyilvántartója, a szegényügy intézésének a vezetője. Arra kérjük hát a fent közölt verssel, hogy ne várja a karácsont, itt az Advent, a szent készülődés időszaka, holnap már egyházi ujesztendő, kezdje meg a szegények fölruházását már most. Miért dideregjen az a gyermek, vagy az a koldus még négy hétig, azért, mert csak egy napon lehet, egy napon szabad jót tenni, akkor az a nap nem szent, nem dicsőséges, nem kedves előtte, de profán, kegyetlen és gyűlöletes a szegény szemében. El kell készülnünk reá, hogy az egész télen szükség lesz e nemes, emberies munkára s nem szabad halogatnunk, meg kell kezdenünk már most. Itt az alkalom, a szép advent, lehet-é Istennek tetszőbb módon, jézusibb szellemben előkészülni, Boromisza Tibor kiállítása. Boromisza Tibor festőművész nemsokára nagyobb kiállítást készül rendezni müveiből Budapesten a Könyves Elálmánnál. A képek egész halmaza áll készen B. Tótfalussy-uti műtermében s bár nincs oly nagy terme, amelyben mindet fölaggathatná, mégis olyan szives volt s múlt vasárnap az összes képeket maga bemutatta és magyarázgatta meg a helyi sajtó jelenvolt képviselőinek. Az ő művészete szinte specialis nálunk. Egyedül áll a neonaturalizmusban s talán abban is, hogy nála minden egyes kép igazán teljesen nagybányai. Boromisza sokat utazott, tanult egyéniség, öntudatos, határozott iránynyal, aki müveivel hizonyára nagy dicsőséget fog aratni a fővárosban. Nála a szin, a vonal és formák keresése igazán egyéni s mi lehet értékesebb bármiféle művészetben is az egyéninél. Minden sablonnak és nyugodtságnak határozott ellensége, az ő alakjai szinte mozognak s az ő napsütése, levegője vibrál a szemünk előtt. Csodálatos erős, mondhatni rikító, kiabáló színekkel tud pompás harmóniát produkálni. Boromiszát kezdjük megérteni, persze a conservativ közönség nagyon nehezen szokik hozzá a reformátorokhoz. Lássuk csak a thémáit. Rózsaszínű galagonya-bokor a ligetben, a dús virágzat szinte teherként nehezül a karcsú fára. A nagybányai Bóditó, őszi tájkép, nagy hegyek alján kicsi tó, nyugodt vízzel, Veresviz | télen, igazi hidegkép, hideg fagyasztó szinekkel. Kincstári zúzó és egy másik zúzó, mozgó, dolgozó alakokkal, itt igen érdekes a mozgás problémájának megoldása, az egyik zúzó azóta le is égett, ez a kép azonban sokáig fogja megőrizni. Igen szépek szelíd gesztenyefái. Van egy portraitja, mely az ideges embert állítja elénk, akinek egyik keze ökölbe szorul, másik fölnyilik, mozog még a kabátja is, látszik, hogy nehezére esik az ülés. Az ilyen mozgó problémákat, úgy látszik, kiválóan szereti a művész. A ref. templom a régi híddal speciális nagybányai alakítás. Szép a vize a zugónak (a kÍ3 pliszának). Gyönyörű az ellentét a Kereszthegy és az alatta levő libamezei kis házak között. A B. vizei is mind mások, mindig karakterisztikusak. így pl. a ligeti tó a moszatos felszínnel teljesen más, mint a fentebb említett Bódi-tó. Megkapók a ligeti őrház előtt az öreg fenyők, amint az ut két szélén ferdén szerte ágaznak egymástól. Eddig tizenkét képet soroltam föl. A gazdag gyűjtemény további képei ezek: Októberi napsütés, kékesszinekkel. Malomköz. A nap besüt a fenyvesbe. Igazán remek, ragyogó alkotás. A Czinterem. Régibb m ve, csendesebb irányzattal. A ligeti zenepavillon, Őszi szürke világítás. Az u. n. »Szépasz- szony« völgye. Viz és eső. Ebben igen szépen, költőien mutatja be a szakadó záport. Bárány-felhők és napsütés. Fénytörések a ligeti tavon, háromféle világítás. A nehéz théma megoldása mesterien sikerült. Sárga ház, színek stilizálása. A Szent János völgye hóban. Puha kép, a frissen esett hó, mint a finom prém, úgy simogatja a völgyet. A fokhagymás patak borús időben. Itt a kizes kövek vonják különösen magukra figyelmünket. Meglepett fürdőzők. A régihez szokott közönség ezt fogja legnehezebben megérteni. Itt a szin, vonal, forma keresés, az őrületes mozgás, kavargás olyan feladatokat tűz a mester elé, a milyenekkel ezelőtt meg sem mertek volna birkózni a festők. Kedves három kép a Szent István torony, a ref. templom a vágóhidtól nézve és egy másik nézőpontból. A sertésvásár is ilyen gyors mozgást örökít meg. A Szüzkő virágokkal és hóolvadás, zöldes sáros vízzel szintén a legkiválóbbak közé tartozók. Érdekesek még a művésznek úgy nevezett hangulatképei, pillanatnyi fölvételei: Ezek gyorsan készülnek egy ülésre s a mozgás pillanatát elevenítik meg. Ilyet tizet mutatott be: 1. Birka felhajtás. 2. Cséplő oláhok. (Kétoldalú fény vetítés). 3. Fürdőző rákvörös alakok. 4. Jégtörő oláh este. 5. Vásári jelenet.