Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-02 / 5. szám
1913. Február 2. nagybánya és vidéke 5. szám. (8) február hó 1-től kezdve a kézbesítő közegek a szállítólevelekkel egyidejűleg kocsikon a címzettek lakására (üzlethelyiségébe) fogják vinni s nekik ott kézbesíteni. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltóságának 1892. évi október -hó 14-én kelt 99941—1892. szám szabályrendelete alapján ezért a következő kézbesítési dijak lesznek fizetendők : 1. Csomagokért — tekintet nélkül a súlyra, értékre, utánvételre stb-re — darabonként 10 f; 2. pénzes levelekért hasonlóképen mint eddig, darabonkint 6 fillér. Express csomagok, pénzes levelek és utalványokért e dijak nem járnak. Azon magánfelek, kik a házhoz kézbesítést nem kivánják, hanem küldeményeiket a posta és távirda hivatalnál akarják átvenni, csomagjaiknak, pénzes leveleiknek és utalványaiknak külön kezeléséért havonkint előre 6 korona raktárdíjat tartoznak fizetni, tőlük azonban sem értesítési sem kézbesítési dijakat nem szednek. Amennyiben ily felek a levelezésüket is a posta és távirda hivatalban akarják átvenni, ezért külön havonkint és előre 2 korona fiókdijat fizetnek. A raktáros feleknek csomagjaik, pénzesleveleik és utalványaik átvételére, naponta a hivatal főnöke által kijelölt két órai időtartam áll rendelkezésre. Azon raktáros felek, kik postaküldeményeiket nem személyesen veszik át, az átvétellel megbízottjaik számára az összes postaküldeményekre, vagyis a csomagokra, pénzes levelekre és postautalványokra szóló, szabályszerű meghatalmazást tartoznak kiállítani és ezt a posta és távirda hivatal főnökének átadni. Ha valamely raktáros fél csomagját a raktárból 3 nap alatt nem viteti el, azt neki házhoz kézbesítik, ez esetben tőle darabonként a 10 fillér kézbesítési dijat beszedik. Rendszerint csakis magának a címzettnek; illetőleg törvényes képviselőjének és meghatalmazottjának adják át a küldeményeket, kivételesen azonban és ha címzett a személyes átvételt a posta és távirda hivatalhoz intézett írásbeli értesítéssel magának fenn nem tartotta, a 40 K értéket meg nem haladó csomagokat, pénzesleveleket családja valamely felnőtt tagjának, szállókban pedig a meghatalmazott kapusnak, sőt a 40 korona értéket meg nem haladó csomagokat, ha aranyat, ezüstöt, ékszert, vagy egyéb drágaságot nem tartalmaznak, cimzett háznépe bármely felnőtt tagjának is (cseléd, házmester stb.) kellő aláírásra kiadják és ez helyss kézbesítésnek tekintendő. A szállítólevél szelvényét a cimzett megtarthatja. Ha cimzett vagy háznéps nincsen otthon, vagy a kézbesítés bármi más okból első Ízben nem volt lehetséges, a kézbesítő a legközelebbi indítással még egyszer megkísérli a háznál való kézbesítést, de már az első ízben értesítőt hagy a címzettnél, hogy mikor jön újra, ha pedig a másodszori kísérlet is sikertelen marad, újabb értesítővel tudtára adja címzettnek, hogy küldeménye a posta és távirda hivatalban még 7 napig rendelkezésre áll. Ha azonban a küldemény romlandó tartalmú s címzett az átvételt egyenesen megtagadja, vagy a kézbesítés egyébként ki van zárva, 8 posta távirdahivatal a fennálló általános szabályok szerint jár el. Ä kézbesítési dij, ha a bemutatás többször történt is, csak egyszer szabható ki, de terheli a küldeményt akkor is, ha a cimzett azt később a posta és távirda hivatalban veszi át, vagy ha feladó helyére vissza, esetleg más helyre tovább kell szállítani. A felek nem kívánhatják, hogy csomagjaikat, pénzes leveleiket csak meghatározott napokban vagy órákban kézbesítsék s addig a hivatalban gyűjtsék. Az Ausztriából, Bosznia és Herczegovinából és a külföldről érkezett csomagok házhoz kézbesítésénél, ha tartalmuk a száliitólevelen nincsen az áruforgalmi statisztika céljaira megkívánt tüze- tességgel nyilvánítva, a kézbesítő kívánhatja, hogy cimzett a nyilvánítást pótolja, esetleg e czélra a csomagot előtte felbontsa és tartalmát előtte megállapítsa. Nagyobb sulvu vagy terjedelmű csomagoknál, kivált ha a cimzett emeleten lakik, a kézbesítő kívánhatja, hogy a kocsitól a lakásra való be, illetőleg felszállitásnál a cimzett, vagy cselédje neki segédkezzék. Nem kézbesítik házhoz, hanem a posta és távirda hivatalban adják, illetőleg fizetik ki: 1. a »poste restante« címzett küldeményeket és utalványokat; 2. a polgári és katonai hatóságok és hivataloknak szóló posta csomagokat; 3. a cs. és kir. közöshadsereg, a m. kir. honvédség, a m. kir. csendőrség s a katonai ménes legénységének (tiszthelyettestől lefelé) szóló magán postaküldeményeket. 4. Azon magán felek küldeményeit és utalványait, kik a posta és távirda hivatalban maguknak raktárt nyittatnak; 5 a posta és távirda hivatal külkésbesitő körébe szóló küldeményeket s végül 6. a sérült vagy megcsonkull tartalommal érkezett s általában mindama küldeményt, mely bármi okból csak hivatalos közbenjárással kézbesíthető. Azon feleket, kik a posta és távirda hivatalban maguknak raktárt akarnak nyittatni, felhívom., hogy ebbeli szándékukat a nagybányai posta és távirda hivatal főnökének a különben beállható zavarok elkerülése végett azonnal jelentsék be. Nagyvárad, 1913. január 11. Siket m. k. posta és táv. igazgató. Heti krónika. Kíváncsian vártam a ref. bált, vájjon milyen lesz ezen a rossz farsangon ? Magamban mindenesetre kívántam, hogy szép is legyen, jó is legyen, de féltettem az általános pangástól. Nos, tehát egészen kitünően sikerült, éppen úgy, mint mindig, a bál külső képe nem sejttette volna az idegennel, hogy Nagybányán is szűkön áll a kamra, hogy itt is félnek a háborútól s féltik tőle az arany ifjúságot. A számok azonban mást beszélnek, mint az elegáns szép bál »bájos kavarodása«, a számok t. i. azt mondják, hogy fél annyi a jövedelem, mint tavaly. Hát ez érthető is Én azonban az én egyéni meggyőződésemet tisztelettel föltálalom itt. Úgy tapasztalom, hogy ezek a bálok nagyon elváltoztak. Már előzőleg azt beszélték a városon, hogy ez lesz a »dzsentri bál«, a hova szegény ember nem is mehet. Ma az asztalokhoz külön is hívnak a háziasszonyok, ebből aztán az következik, hogy aki egy nyomtatott és egy szóbeli meghívást nem kap, tehát kettőt, az nem mer mutatkozni a látóhatáron, de következik más is, ha én az egyik asztalhoz vagyok meghiva, nem tudom, hogy szabad-é a másikhoz mennem, tehát kiki hűségesen őrzi az asztalát estétől reggelig. Persze, ez az ismerkedés, a kedélyes hullámzás rovására megy, innen van, hogy a fesztelenséget, bizalmas háziasságot csak a táncnál láttuk, az asztalok külön külön egy-egy köztársaságot képeztek. Talán vissza kellene térni a régire, külön nem bivni senkit, hátha akkor megjönne az 1500 K jövedelem is meg a régi fesztelenség is. Persze mindez az én egyéni véleményem s lehet hogy én tévedek, ebben, sem én volnék az első. Az is lehet, hogy csupán a mai rossz viszonyoknak tulajdoníthatjuk a jövedelmi visz- szaesést. Mindenesetre jó, hogy rövid a farsang — már is vége van — az egyháznak finom érzéke, úgy látszik, megérezte, hogy 1913-ban rövid farsangra és hosszú böjtre van szükség, szóval a mostani kér. ünnep beosztás pompásan illik ehez a szomorú esztendőhöz. A hideg is ráduplázott a viszonyokra. Magasan röpül, mint a daru. Elértük a nálunk szokásos legmagasabb recordot, a —17 fokot. Most már kiki elhiheti, hogy itt a tél. Szinte jól esett városi fával pompásan fütött kályha mellett tárgyalni csendes pipaszó mellett a héten a szervező szabályrendeletet, amely végre átment három bizottság retortáján, de hogy még mindig rá férne egy kis simítás, azt ország-világ előtt vallja a krónikás. otthoni temetésre gondolt, de a mester pesti volt . . . Végső öröme sem volt teljes. Elhalt az utolsó haug, el, a lelkész szava . . • Idegen, maskarába bujt szolgák felvették koporsóját, nem káromkodtak nagyon, kicsi volt, könnyű volt, s lesz borravaló. Istenem! ha ö most otthon lehetne! Szerető jó barátok, megbékélt ellenségek vállvetve vinnék a sírjáig. Itt az nem szokás, ellenben az ismerősök elkísérik az első sarokházig, ott a pap még egy imát mond, aztán hajrái közibök vág a kocsis lovaknak, hogy csak úgy zökken a koporsó, úgy nyargalnak a cifra ruhás gebék. Egy-két kocsi telt meg kísérőkkel, hja! messze az ut végcélja s közel a kávéházi Csak kinek »muszáj«, az megy ki egészen. Az elsőben férje ült, a jó kedvű, szép asz- szony az urával — egy álmos bankigazgatóval, néha hangosan számol az öreg ur — meg a drámairó. Nagy, családi kocsi volt, elfértek. Messze az ut Rákosig, a temetőig. Talán egy óránál is több, lehet-e kivánni ilyen hosszú gyászt? Igazán nem! Nem csoda, ha már Kőbányán sikerült »észre téríteni« férjét, s mire kiértek, a többi kocsikon jövőknek is tudomására hozták, hol töltik az estét. Csak nem ereszthetik a szegény Pistát az üres lakásba egyedül haza f Úgy van, igaz 1 A sirásó közönyös, durva hangon elmondott egy »Miatyánkot«, azután zuhogva hullott a föld a vas ládára . . . * Már hajnalodott, mikor a férj, kicsit illumi- nálva haza érkezett. Alapjában véve kedves és figyelmes fiú volt, tehát lábujhegyen ment be a »hálóba«, nehogy az asszonykát felköltse, egészen elfeledte, hogy nem alkalmatlankodik többet ott. Gyorsan lefeküdt s eloltotta a lámpát. A szomszéd szobába bevilágított a hold ... A falak kopáron, üresen meredtek, a gyász- lepelt leszedték a temetési emberek, de a képeket, tükröt nem tette vissza senki, a zongora alatt vannak egymásra dobálva. A szalon asztalka faragott rácsa eltörött, s az egyik fotelen zsirpecsét volt, talán szalonát tettek rá a munkások, a divánon sáros csizmasarok mély nyoma. Szomorúan, elhagyatva állották a zongorát körül, azon üres palack, piszkos poharak, s fakó sáv bizonyította, hogy jól habzott a sör , . . A hálószobából behallatszott a fiatal férfi egészséges, mély lélegzete, megszakítva egy-egy vidám hortyogástól . , . Sóhajtva pattant le egy húr, és a feldúlt fészekben gyászoltak a bútorok. Ike. r- ... 1 r r- ^ K OLOZSVÁRI jp'vállalj a fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és j szállítás 1 KRISTÁLY gözmosógyár férfi ruhanemüek vegyileg tisztítását és festését. Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által.díjtalan! L. J _ J
