Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-14 / 37. szám
Nagybánya, 1913. Szeptember 14. — 37. szám XXXIX. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 R. Negyedévre 2 K. —---------= Egyes szám 20 fillér. ===== Szöv etkezés. Szerdán, szept. 10-én tartotta városunkban nagygyűlését az Észekkeleti vármegyei szövetkezetek szövetsége, a színházteremben. Ez alkalomból Szatmár-, Ugocsa- és Szilágymegyékből többen keresték föl városunkat s a gyűlés általában véve népesnek mondható. A beregmegyeieket nem bocsátották ide, Szatmáron föl tartóztatták a kolera miatt. György Endre nyitotta meg a gyűlést a jelen viszonyokra kiterjedő értékes beszéddel, melyet a jelenvoltak a legnagyobb csendben hallgattak meg. Kifejtette, hogy a 250 millióval rendelkező szövetkezetek mennyi jót tettek most különösen, mikor a nehéz közgazdasági helyzetre még árvíz és egyéb elemi csapás látogatta meg az országot. Jelen volt ifj. dr. Korányi Frigyes báró is, központi igazgató, aki két ízben szólalt föl s becses tájékoztatással szolgált a jövőre nézve is. Hofbauer Gyula titkár jelentéséből megtudtuk, hogy 2400 szövetkezet működik immár hazánkban, 250 millió korona alaptőkével. A számvizsgáló bizottság jelentése alapján a fölmentvényt az illetőknek megadták. Básti László g. k. lelkész szatmárApróságok nagyidőkből. Borongás Még czak augusztust jeizett a naptár, de a valóságban hideg, őszi idők jártak. Harmadnapja esik a szomorú, ólmos eső, mely csontig átjárja és hideglelős zöldre festi az összehuzódó fázós embereket. Olyan fájdalmas, olyan lehangoló minden, a természet és az emberek egyaránt, mintha nagy beteget, haldoklót siratnának . . . A tágas udvari szobára alkonyati félhomály borul, pedig reggel van, alig 7 óra. Már mindenütt rend honol a nemesi kúrián ; s itt a »hátulsó« szobában is csak úgy ragyog a tisztaságtól a pohárszéken a sok fiadzsa, virágváza, talpas-pohár, «konfektes» tányérka. A ház úrnője ruhát húzogat, hajtogat a «belső» lánnyal; mángorló alá készítik a hófehérre mosott fehérneműt. Az egyik sarokban egész alacsony gyermekasztalka mindenféle játékszerrel dúsan megrakva, kicsi zsámolykán a család elkényeztetett egyetlen leánykája ül előtte, ölében hatalmas bábu, azt eteti a «frissen főtt ebéddel» — mandulával, marozsával — s mert a «csodaszép babának» nincs «étvágya», «segít* neki az elfogyasztásban. Az ablaknál jóságos arcú öreg nő kötöget, inkább csak találja, mint látja a «szemeket» a sötét délelőttön. A szótlan csendet a lányka élénk mozdulata zavarta meg. Hirtelen felállott, s kicsi száját eltátva hallgatózva figyelt. — Édes anyám tűz van 1 szólott élénken a fiatal asszonyhoz. — Ugyan Izácska, hogy gondolsz ilyet, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ cÁnsros. ősé ff s kiadóhivatal : "»tea 20. szám alatt. NAGYBÁNYA 18: = hegyi elnök »A szövetkezetek életéből« címmel tartott sok praktikus dolgot felölelő felolvasást. Ferenczy János »Bús az idő* cimü költői hangú felolvasását a szerző szembaja miatt Hofbauer olvasta föl. Ezután a királyházai könyvelő szabadelőadása következett volna, e helyett azonban Szabó Lajos ottani r. k. lelkész (könyvelő) tartott igazán érdekes, a jelenvoltak figyelmét folyton lekötő, sokszor a lelkeket elragadó beszédet, melyet zugó éljenek, zajos tapsok szakítottak meg sokszor. Ezt az emelkedett hangú szép beszédet alább egész terjedelmében hozzuk. A központtal szemben a szövetkezetek óhajtásait Széli György ref. esperes vezette be, kívánva azt, hogy a mai nehéz időkben a törlesztéseket a központ ne forszírozza, továbbá, hogy a negyedéves váltók helyett hozza be a régi féléveseket és hogy a központi vizsgálatok költségei alól J mentse föl az egyes szövetkezeteket. Éhez báró Korányi, Papolczy ztcftfSn, György Endre és többen szólották, majd összegezte elnök a határozatokat. A'kik ott voltunk a gyűlésen, sokat tanultunk s a szövetkezetek honmentő munkáját kissé többre értékeljük most már, mint amig egy csomó hazai és külföldi — különösen romániai — adatot nem hallottunk. A gyűlés után 100 terítékű közebéd volt az István királyban, kifogástalanul ‘írHok- orday -are, Ku- .czet elnöke .gára és báró pompc kai. Itt . Imre a pás Mihd í!t György Endr Korányira, Bihari saiánki lelkész báró Korányi Frigyesre, Hofbauer Ignác titkár Makray polgármesterre, báró Korányi a szövetkezeti eszmére, Valkovich János volt titkár az északkeleti szövetség fölvirágzására, György Endre a hölgyekre, Szabó Lajos György Endrére. Az egész gyűlés igen szépen sikerült; ünnepélyes, békés, tanulságos volt s az idegenek, köztük Korányi báró — György Endre féligmeddig idevaló, őt nem számítjuk az idegenek közé — megkedvelték városunkat s Korányi kilátásba helyezte, hogy nemsokára hosszabb időre ellátogat hozzánk. Szabó Lajos beszéde: Aki nyitott szemekkel jár az élet utain, észreveszi, hogy milyen mély és széles folyamként hömpölyög tova az emberiség közt a szegénység és nyomorúság. Az örömnek órái ritkák — mulan- dók mint a füst, mely felszáll és nyomtalanul elenyészik. Gond és Ínség vájkál mély barázdákat az élet földjén. Falun, városon egyaránt mindenütt az éieí terhei alatt görnyedezőkkel, a nyomorúság sápadt, kísérteties alakjaival találkozhatunk. S ehhez hozzájárul még az a fékevesztett, rajongás, amely mindenáron csak a kényelem után áhítozik és szenvedélyeinek akar kedvezni, a becsületes küzdelemtől sőt gyakran a mindennapi munkától is, amely pedig életszükséglet, visszaborzad. ebben az időben — szólt megoyugtatólag az anyja. — De félre verik a nagy harangot, hallod tnamuskám ? kezdte újra, nagy bajnak kell lenni, mert ha kicsi a veszedelem, csak a kis harang szól . . . Egy percre megálltak az éppen alaposan megrángatott lepedővel, s az úrnő rászólt a cseléd leányra: — Eredj csak Ancsa, nézz ki a kapuba, mintha csakugyan lármáznának. A szolgáló alázatos némasággal sietett a parancsnak eleget tenni, s a gyermek a zárt ablak üvegén át sóváran nézett utána. Az öreg nő nem figyelt a beszédre, csak az ajtó nyílásra nézett föl. — Hol az urad ? kérdezte a fiatal asszonytól. — Elment a városházára; Mihálynak, az öreg béresnek van valami ügyes-bajos dolga, vele ment, hogy szóljon érdekében pár jó szót. Ebben a pillanatban hangos robajjal fölrántotta az ajtót a szerény, szőke cseléd és képéből kikelve rohant be: — Fussunk nagyasszony, fussunk, itt az ellenség, jönnek a muszkák! kiáltotta magánkívül. A két úri nő megdermedve nézett egymásra . . . — Megbolondultál! szólt rá szigorúan a fiatal asszony. — Tessék elhinni, — felelte sirva a lány — már Mányik urék a szomszédból menekültek, csak úgy ütötte a kocsis a lovakat. «Uram Isten!» sikoltottak a nők «hol az uram» kiáltott a fiatal, «hol a fiam», jajdult az öreg . . . Csendes kopogás hallatszott s a «szabad»-ra alig várva, öreg, őszbecsavarodott hajú paraszt- ember lépett be az ajtón. Alázatosan köszönt és megállott; zsíros posztó kalapját zavartan forgatva kezében. — Mihály, hol van az ur? kiáltottak rá az asszonyok. Az öreg tisztességtudóan kétfelé törölte a bajuszát s csendesen megszólalt: — Engedelmet kérek, elment a főbíró urammal. — A nagyobbik fiammal — ijedezett az idősebb nagyasszony — hová? — Engedelmet kérek alássan, bejöttek a muszka előőrsök a városházára és megkérdezték, ha megadja-é magát a város, s ad-e szállást, élelmet, lónak embernek? a főbíró uram azt mondta: igen — mit is mondhatott volna mást ? hiszen minden épkéz-láb fiatal elment a honvéd táborral, ugyan ki csatázna nálunk velők ? — de hiába ígért mindent a főbíró uram, attól tartanak, hogy csalafintaság van a dologban és elbújva várják a honvédek őket, azért elvitték a tekintetes főbiró urat, fegyveres kísérettel a táborba, a nemzetes jó uram önként ment a bátyjával. A nők szótlan dermedtségben hallgatták, a kis Iza tágra nyílt szemekkel bámult, még ő ilyeneket soha sem hallott. — A nemzetes jó uram azt üzente a nagyasszonyoknak — folytatta az öreg béresgazda — délre bejön az ellenség a városba, s nagyon csúnyán bántak Debrecenben is a fehér néppel, itt ne tessék maradni, hanem azonnal tessenek szekérre ülni — már fogja is a fiam a lovakat — s velem a tanyára kijönni, a «Sima» puszta felé szabad még az ut. A nemzetes ur majd üzen, hogy később mit TÁRSADALMI HETILAP. ' A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG TEEEISíIK MI IST .DE ISI VASÁRM ^
