Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-07 / 36. szám
(2) 35. szám NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ 1913. Szeptember 7, jut egy óriás, mankós, sánta ember, akit valamikor régen láttam mindennap elmenni a házunk előtt. Él-e még? Hol van? Szótlan társam hirtelen megérintette a karom: — Nézd csak! egy ernyős, fehér, kis gyerekkocsi. A pádon senki, körülötte senki. Biztosan üres. Tévedt. Égy még alig rózsásodó, kis finom poronty feküdt benne és aludt. A nap az arcát verte, de jó, hogy a ligetben nincsenek legyek s a szúnyogok is este rajzanak elő tömegesebben, gyerekarcokra, csukott szemekre legmérgesebb ellenségek. Hol van a dadája? Ez a rossz szokás él még? Nem csak élclapok elcsépelt, megunt szellemhiányban előrántott motívuma csupán? Dívik a ligeti promenádon is? A barátom — mintha a társadalom összes hibáiért ő volna felelős, olyan furcsa kul- turszomorusággal az orrán szörnyüködött. S mintha soha egyebet sem telt volna, olyan avatottsággal szidta a cselédeket. Benn az erdőben játszanak a gyerekek. Mit? A jó Isten tudja. Nincsen ebben rendszer, logika, a gyerek gazdag fantáziája sem, valami furcsa, footballból indult, egymást püfölő gabalyodás az egész. Hogyan kerülhetett ez ide ? Mikor a gyermekjátékokat paedagógusok szerzik, írják meg és dadának, bonnenak megkellene tanulnia, hogy taníthassa játszani a gyermeket. Csak körül kell nézni és a magyarázat drasztikusan, de kézzel fogható, szemmel látható. A zöld sövény mellett iskolakerülő suhancok ját- szák azt az apache-játékot, ami titkos, gyerekuton járja be a gyerektársadalmat s a terjedését alig lehet ellenőrizni. Van ebben az apache-táncbó!, korai erobikum- ból, perverz kitörésekből is valami. És sok, sok durvaság. A szociális nevelési rendszer mellé, amire kevélyen büszkék vagyunk, mi magyarok, milyen gyönyörű pendant ez a játékos hancúrozás! Ha csak hasbarugás volna, finomság volna. De a hadakozó felek harcászati modora valami egészen más. Oly szép ez a látvány. Tessék csak végignézni ! A kisérő társam — mintha őt terhelné ezekért minden—felháborodva vonszol magával. Ki, a Klastrom-réten át a Zazarpartra, hol csak délután sütkéreznek a napon sápadt bányászcsemelék. Ott is primitiv football járja, de ez is csak átcsap apacsvillongássá. Úgy látszik, a mi kis razziánk szomorú eredményekkel járt! És a barátom nem mondta nagy bölcsen hiába: ——Fiam, a gyerekek játékát rendezni kell, hygienikusan, gyógypedagógiailag, mert ez van rá legnagyobb deduktiv és — destruktiv hatással! S most kell rá gondolni, az iskolaév elején! Mintha igaza lett volna! HÖ. A r. k. egyháztanács választása. A r. kath. egyházban a múlt vasárnap tartották meg a presbyter választást, mint azt lapunkban előre is jelentettük. Az ilyen választás, természetesen, nem számítható ki és nem járhat olyan eredménynyel, hogy mindenki meg legyen vele elégedve. A hívek választó jogukat szabadon gyakorolhatták, hogy nem nagyon sokan éltek vele, arról tenni igazán nem lehet, mert arra kényszeríteni valakit, hogy szavazni menjen, nagyon bajos vállalkozás volna. Egyébiránt minden vitatkozás és fölösleges eszmecsere helyett álljon itt maga a hivatalos jegyzőkönyv, mely az egész aktust leghívebben és legigazabban megvilágítja : JEGYZŐKÖNYV mely felvétetett Nagybányán, 1913. aug. 31-én a nagybányai r. kath. egyháztanácsnak aug. 17-én tartott ülése b. pontjának értelmében. Jelen voltak: Szőke Béla elnök, Koncvald Károly kiküldött egyháztanácstag és Patay István jegyzőkönyvvezető. Tárgy: Az egyháztanács ujjáválasztása. Miután elnöklő Szőke Béla bejelenti, hogy az egyháztanács megválasztására minden intézkedést megtett, f. hó 24-én a templomban szent beszéd után kihirdette, a templom ajtóra kifüggesztette e hirdetést és azt a »Nagybánya és Vidéke« c. helyi lapban is leközöltette, elrendeli a szavazást a plébánián és a sekrestyében. Előbbi helyen lelkész, a sekrestyében Konczvald Károly veszi át a szavazatokat. A hívek a választásra a szószékről ismét figyelmeztettek a választás napján. Leadatott összesen 84 szavazat, 18 egyháztanácsosra. Legtöbb szavazatot kaptak: Madán Ferenc 79, Stoll Béla 78, Kádár Antal és Berks Leo 77, Bertalan Miklós 73, Konczvald Károly 71, Szenfmiklósy József 70, Neubauer Ferenc 69, Pásztor István 64, Csüdör Lajos 61, Erdődy Ig- nácz 58, Rozsos István 58, Platthy Géza 57, Fábián Lajos 56, Mostis Lajos 52, Oblatek Béla 54, Halmai Imre 47, Hoffman Árpád 46 szavazatot. Azonfelül Bálint Imre 43, Bónis István 38, Jan- csovits József 35, Stoll Tibor 33, Nagy György 31, Égly Mihály, Moldován László, Harácsek Vilmos 30, Mórágyi István 25, Heffler József 25, Szabó József erdőtanácsos 24, Kupás Mihály 16 szavazatot nyertek. Elnök a szavazás értelmében az első tizennyolcat megválasztott egyháztanácsosoknak, a többieket póttagoknak jelenti ki és a főtiszt. Egyházmegyei Hatóságot jelen jegyzőkönyv utján hódolattal kéri az uj egyháztanácsosok megerősítésére. A szavazólapok irattárba helyezendők lesznek. A választás kihirdettetik azon megjegyzéssel, hogy a választás ellen felebbezés szept. 24 ig adható be a főtisztalendő Egyházmegyei Hatósághoz a plébánia hivatal utján. Kmft. Jegyzetté: Patay István Szőke Béla elnök. Konczvald Károly s. k. Egy asszony levele. Sajnállak, hogy az én magányom Lett a lelkednek tiszta álom S nem tudsz, akarsz szeretni mást már, Ki csókkal várna kerti háznál, Ki ifjúsága derűs tavaszát A te fáradt lelkedbe lopja át — Ki gazdag volna és dús, mint az asztag S nem csak könyekben s lemondásban gazdag. Menj, menj, szeress — én küldelek, no lásd meg, Hány szép leány várná a csókod — Ha nem volnál tétova, gyáva És csak sóhajba, szenvedésbe boldog . . . Menj, menj, szeress — s a lelkemet Elküldöm veled, tétova gyerek ! Ne haldokolj úgy, tied még az élet ! Ne sorvadozz, használd ki, éljed! . . . Huzella Ödön. Próba-bál. Vasárnap aug. 31-én tartotta Rád Ruben tánctanár délutáni tanítványainak mükedvelői- előadással egybekötött zártkörű, igen jól sikerült próba-bálját. A minden tekintetben kifogástalanul sikerült műsor a következő volt: «Katonásan« vígjáték egy felvonásban Andreánszki Jenőtől. E tartalmas és kedves vígjátékhoz méltóan a szereplők igen szépen megálltak a helyüket. Különösen Jezenszky Margit urleány az »Olga« szerepében. Ö bájos modorával és lebilincselő játékában annyi művészi qualitást árult el, hogy az egybegyült intelligens közönséget is méltán meglepte. Igen szépen játszott Vidi Ilona urleány a Jolán szerepben. Gárday őrnagy szerepében játszott Szigyártó Pál, Lengey E. miniszteri titkár szerepében Nagy Imre, Huszár E. újságíró szerepében Keresztesy Elemér, továbbá Gyuri inas szerepében Daubner József. Mindannyian megértve a darab intencióját igen hatásosan és a közönség osztatlan tetszését kiérdemelve játszották le szerepüket. Következett az Angol-tánc; Diabolo-boszton; Legyező-gavott; Magyarszóló és Rózsa-tánc. E táncokat egészen kicsiny apróságok is oly precízül adták elő, hogy nemcsak a kedves szülőknek repesett szivök az örömtől, de a jelenlevők is mind reményen felül elragadtatva érezték magukat. A bájos gyermeksereg önmagát múlta felül. Desperát ur monológos sikerrel előadja Gavallér Béla. A bosztonversenyben Heffler Mariska (5 éves) egy igazán kedves kis leányka nyerte el a dijat. A szavazás a közönség részéről titkosan történt. A döntést Winerberger Géza, Morvay Gyula és Zoltán László urakból álló bizottság végezte. Soron kívüli számok voltak tréfás-polka, melyet Kovács Józsika és Rád Angella adtak elő, oly kedvesek voltak, hogy a közönség újra meg újra kívánta látni. A spanyol-táncot Páll Valéria és Rád Angella adták elő szép sikerrel. Következett a »Modern leány« c. monológ, előadja Rád Angella. Aki e gyermek mimikáját látta, előadását hallotta, lehetetlen, hogy szép jövőt ne jósoljon neki. Egy pár szót a tánctanár úrról. »Munka dicséri a mestert«, ha valaki e kedves és emlékezetes estén ott volt (aminthogy ott is volt a közönség szine-java), lehetetlen, hogy legőszintébb elismerését ne nyilvánította volna a szimpatikus tánctanárral szemben. Azok közé tartozik ő is, ki nemcsak önző egoizmusa szogálatában, hanem a köznek szeretető által is hajtva végzi, minden odaadással, hivatás szeretettel ős teljes szakértelemmel nemesitő munkáját. Őt mindenkor örömmel látjuk és elvárjuk körünkben. Sz. p. Beszélő fejfák. 1. Itt nyugszik egy szegény Isten nyomorultja, Házát hátán hordta, mint a teknős béka. Hutricskó Sándornak hívták a mig éle. Elgázolta a ló, hátán ment ki lelke. 2. Mig én álltam, ez nem állott De hogy lelkem sírba szállott Most ez áll itt, Több pasasért már nem szállít Fenyő Bálint. 3. Temető árkába Vagyok én elásva, Mert hogy tavaly nyárba, ' Szörnyű akasztásba A párám ki szála — Mi is lesz belőlem : Mikor embert öltem Azt a veres árendást. 4. Itt nyugszom én: Olvasod te Olvasnám én : Nyugodnál te! 5. Itt nyugszik egy mentő Kit meglőtt a jegyző Véletlen halála Történt utoljára. — 6. Még igy so se jártam! 7. Itt nyugszik néhai Boldogult Ajtai Porhanyós porai Nem volt ő nem mai. 8. Súlyos Borbálának két eladó lányát Rejti ez Sirhalom és tulajdon Három évig némán hordozta bánatát, S akkor, a csűr padján felakasztá magát. 9. Itt nyugszik Szabó Pál a dobi vén csordás, Lábtól pediglen az unokája András. 10. Hogy a halál után lesz-é feltámadás, Azon gondolkozik nyugovó Kis Tamás. 11. Itt nyugszik már Jutka asszony, De még az ura is otthon ! 12. Becsületes Biró Gábor Jó ember volt szegény jámbor A nótárus választáskor, Fejébe ment a máslás bor. Megütötte a guta attól Siratják hat élő magzati . . . A hatodik még meg se született. 13. E tölgyfának árnyékában Hős Saláta Imrének, Nyugszik teste a sírjában Vége dicső létének. ö volt ki mindig elől ment, Ha retirált a regiment . . . Sz H.
