Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-31 / 35. szám

1913. Augusztus 31. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 35, szám. (3) Többfelé megnyílnak a gimnáziumok kapui a hölgyek előtt. Budapesten a női kertész iskola most először; nálunk a rajz és modern nyelvek tanfolyama szintén először. Nem panaszkodhatnak a nők, hogy nem vagyunk, mi férfiak elég udvariasak irántuk. De vájjon a hölgyek viszont ilyen előzékenyek-é ? Vájjon, ha a fiatalemberek be akarnának iratkozni a női kézimunkára, vagy a női ke­reskedelmi tanfolyamra, őket is bevennék-e, mint ahogy a nyíregyházi fiugimnázium már tavaly tizenegy leányt vett föl rendes bejáró tanulónak a fiuk közé ? Kétlem. Én azt hiszem, hogy ez cserébe nem megy. Mit szólnak ehez a sufragettek? íme, most jövök rá, hogy mi férfiak tu­lajdonképp el vagyunk nyomva s nemsokára nekünk kell disztáblákkal és plakátokkal el­árasztani a várost, hogy — Jogot a férfiaknak! Bonyolult a világ sorja, nemsokára az uj rendszerben már nem is fog tudni eligazodni ____ a krónikás. Sz eptember elseje alkalmából kérjük a hátrálékos lapdijak szives kifizetését és pedig úgy a helybelieket, mint a vidékieket. Vidékre utalványlapot mellékeltünk a hátralékos összeg kitüntetésével. Eljegyzés. Abaházy József helybeli kir. járásbiró ma, aug. 30 án tartotta eljegyzését Móráqyi István ny. kir. borászati főfelügyelő leányával: Bózsikával, Uj gondnok. A r. k. egyháztanács néhai Csausz Gyula utódául egyházgondnoknak Hoff­mann Árpádot választotta meg. Az ev. templomra Papolczy Olivér ügyvéd- jelölt ur 10 koronát volt szives adományozni. Fogadja az egyház hálás köszönetét. A Kai. József bánya f. hó 27-én, szerdán ünnepelte nevenapját istentiszteletekkel és a szokásos ünnepségek között. Névmagyarosítás. Goldstein Dezső nagy­bányai lakos nevét belügyminiszteri engedély- lyel Pogányra magyarosította. A szamosvölgyi vasút állami kezelésbe vé­teléről több lapban olvastunk. Illetékes helyről nekünk azt jelentik, hogy egyelőre ez a hir nem felel meg a valóságnak. Térzene a ligetben szeptember 2-án dél­után. Kezdete 5 órakor. A térzenéket egész szeptember folyamán fentartja a derék kincstári bányász zenekar. Kisorsolt esküdtek. A szept. 15-én kezdődő ülésszakra Nagybányáról kisorsolták a követ­kezőket : Almer Károly bankigazgató, dr. Barna Samu ügyvéd, Hefler József pénztáros. Felső­bányáról Hámori Nándor kereskedő. Beiratások. Emlékeztető. Szept. 1. 2. 3. főgimnázium. » » elemi iskolák. » » iparos tanulók iskolája. » » gazd. ism. iskola. » » kisdedóvó intézetek. » 3. és 4. állami polgári leányiskola helybeliek. » 5. áll. polg. leányisk. vidékiek. A szatmári tűzoltó versenyen a nagybá­nyaiak is részt vettak s a negyedik dijat nyer­ték el a csapatversenyben. Azonkívül szabatos vezénylésért Nagybányáról Szüts Jenő parancs­nok jutalomban részesült. Tűzoltó testületünket Szatmáron képviselték: Szüts József szakasz- parancsnok, Szász József pénztáros, Steinfeld Adolf segédtiszt, Ince Árpád szertáros, Lakatos János, Petruzsán György, Kaiser Antal, Gom­bos János, Miskolczy József, Herman Gyula, Fábián István, Katona György, Miklós Lajos, i Horinkár János testületi tagok. Virágestély A nagybányai Jótékony nő­egyesület f. hó 26 án az István szálló éttermé­ben virágestélyt rendezett. Az éttermet ez alka­lommal mesésen feldiszitették hölgyeink virá­gokkal s a csekély számú közönség — köztük több nyaraló család, fesztelenül és kedvesen mulatott a késő hajnali órákig. Végtelenül saj­náljuk, hogy közönségünk nem pártolta jobban az egyszerűség jelképe alatt rendezett mulatsá­got, pedig most még táncos is volt bőven és sokat táncoltak. A jelenvolt hölgyek névsora : Stoll Gáborné, Hoffman Árpádné, Waigandt Anna, Prihradny Kálmánné, Kovács Dezsőné, Erdődy Ignáczné, Gellért Ferehczné, P Kovács Józsefné, Platthy Gézáné, Lovrich Sándorné, Magyar Zsigmondné, Erdődy Siby, Csikós Anti és Bözsi, Platty Margit, Kovács Lili, Nagel Idus és Gellért Ilonka. Gyászhir. Lapunk múlt számából tévedés­ből kimaradt a szomorú hir, hogy Böszörményi Endre vármegyei birtokos meghalt 54 éves korában. A boldogult egy időben Nagybányán volt szolgabiró. Később főszolgabíróvá válasz­tották Csengerben. Kiterjedt rokonság gyá­szolja. A róm. kath. egyháztanács. A nagybányai róm. kath. egyháztanács mandátuma lejárt és igy a róm. kath. plébánia az egyháztanácsá meg­választását holnapra, azaz f. hó 31-ére tűzte ki. Szavazó minden 24 évét betöltött róm kath. férfi, ki büntetve nem volt. A szavazás a róm. kath. plébánián és sekrestyében reggel 8-kor kezdődik és 12 óráig tart. Betöltésre kerül 18 hely. Róm. kath. plébánia hivatal. Felsőbányái gyümölcsészet. Felsőbányán meglehetős mennyiségű almatermés van, jó középminőségü, szilva is kapható, dió elsőrendű. A szállítás még nem indult meg. Vevők most kezdenek jelentkezni. Rézbánya eladása. A »Nagybányai Hirlap«- ban, a bányászat rovatában cikk jelent meg múlt számunk Rézbánya eladásáról szóló hí­rére vonatkozóan. Polémiát folytatni mi sem akarunk és nem szeretünk, csupán kijelentjük, hogy a hirt — a Műszaki Világ cimü kőnyo­matosból vettük át, amit a hir alján két betű­vel nyíltan jeleztünk is. Rehabilitált pénzintézet. Még ez év elején történt, hogy a szatmári kir. ügyészségnél va­laki följelentette a Fehérgyarmati Népbankot. A vád szerint a bank hallatlan uzsorát űzött, rendkívül magas kamatlábakat szedett. Megin- I dúlt a nyomozás nagy apparátussal, csendőrök jártak faluról falura, egyetlen terhelő adatot sem tatáltak. A napokban megjelent a banknál maga a szatmári törvényszék vissgálóbirója há­rom szakértővel, átnézték az összes könyveket s megállapították, hogy a vád teljesen alaptalan. ! — A bank még annyi kamatot sem szedett , üzletfeleitől, amennyi törvény szerint járna. Erre ! aztán a vizsgálóbíró megszűntette a további el- ! járást- A bank, amelynek Jármi Béla dr. orsz. képviselő az ügyésze, megtorlással akart élni a vádaskodó ellen, de a gépírásos följelentésből nem lehetett kiokoskodni, hogy ki tette a vak­merő és alaptalan vádat. Annyit sejtenek, hogy ; az illető valamelyik ottani pénzintézet embere s bosszúvágyból próbálta meghurcolni a bankot, j — Kérdjük már most, ki ad kárpólást az inté- j zetet kompromittáló vádért? Valóban helyes j volna az ilyen névtelen följelentések teljes fi- [ gyeimen kívül hagyása, mert mégis csak aljas j dolog az, hogy a törvényszéket is, meg az in- j tézetet is ily ocsmányul félrevezetheti csupa kedvtelésből akármely iskolás gyerek. A felsőbányái szanatórium ügye erősen fejük. Farkas Jenő polgármester, az ő ismert agilitásával folyton napirenden tartja ezt a kér­dést. A város a maga áldozatát már megsza­vazta. A város a belügy- és a pénzügyminisz­tériumoktól 25—25 ezer korona évi segélyt kért, ezért hajlandó 25 -25 beteget az illető minisztériumok ajánlatára féldijért elfogadni. Mi­vel a fóldijas ellátás értéke 27,300 korona, ezért a belügyminiszter már meg is ígérte az évi segélyt. Az ügyet különben véleményadás vé­gett a helybeli kir. bányaigazgatósághoz küld­ték le. A szanatóriumot egy budapesti társaság fogja létesíteni. Katonák öröme; Katonáékat kellemes meg­lepetés érte most. Őfelsége ugyanis e hó 16-án kelt legfelsőbb határozással elrendelte, hogy az idei katonai gyakorlatok csak az ezredek keretében történjenek és nagyobb csapatgya­korlatok ne legyenek. Kivétel lesz a galicziai és a magyarországi nagy lovassági gyakorlat, továbbá a harmadik és ötödik hadtest gyakor­lata, egy nagyobb gyakorlat Csehországban és a 14. hadtest csapatainak gyakorlata. A többi manővert, melynek 31-én kellett volna vég­ken vakitón villant a napsugár, a kis Izácska tapsolt örömében, ennyi csoda láttára. — Hé fiuk, mit csináltok ? — förmedt a tiszt egy hirtelen fordulónál föltűnt nagy csapat le­gényre, akik óriási diányékkel megrakodva épp a nagyasszony tanyája felól törtettek a tábor kö­zepe felé. — Hát ellenség vagytok ti, hogy zsákmányoltok, vagy mi? A legények szótlanul, megszeppenve állottak, feszesen mint a cövek, hónuk alatt szorongatva a »drága« zsákmányt. — Ne bántsa öcsém — szólt a nagyasszony — a mi dinnyéink, hadd vigyék szegények ebben a nagy melegben. — Most az egyszer vihetitek, mert a nagy­asszony megengedi, de többet elő ne forduljon ilyesmi, mert baj lesz — szólt a fiatal hadnagy tettetett haraggal — a hős katonák ragyogó sze­mekkel álltak odébb s mikor a kocsi tisztes tá­volba ért, fölcsendült a vidám nóta ajkukon: »Huszár vagyok, kedves babám, az is maradok .. .« — Tessék elhinni — szólt halkan a fiatal honvédtiszt a nagyasszonyhoz — sokszor mi ma ­gunk küldjük őket, mikor étien, szomjan, holt fá­radtan menetelünk, »fiuk, hozzatok valami gyü­mölcsöt !« Mosolyogtak . . . Úgy teli volt a lég, a föld, a katonaság reménnyel, bátor jó kedvvel, dallal, muzsikával, hogy még a dinnye virága is nevetve futott a zöld indákon odébb. Dél van. Vig ostorpattogás hallatszik az utca felől. Csengős négy fekete lován most fordult be a kapun a nemes, nemzetes ur könnyű szekere. Nagyvásár van Debrecenben, ott volt, hogy hozzon uj hámot a lovaknak, fűszert az asszony­nak, gácsi posztót magának rnhára s mézes bá­bot, csokoládét a kis Izának. Kelletlenül ment el, mint ahogy kelletlen volt minden szava, mióta ez a fölfordult világ kerekedett. Haragudott Kossuthra nagyon a nemesség eltörléséért. Hogy ó ezután adót fizessen? Vámot? Híd­pénzt? Semmi kiváltságot ne élvezzen? S a tót napszámosával egyenlő legyen ? Nem, ezt sehogy sem tudta a «fiskálisnak« megbocsátani a ne­mes ur. Azóta nem Ízlett a dohány; a bor a kan- csóban felejtódött (jó lesz ecetágyra, vélte a nagy­asszony) s ha kiment a tanyára, nem akart a szava még parancsolásra sem megjönni. Mihály, az öreg béres váltig is csodálko­zott, hagy hangos, de jóindulatú pnrancsszó he­lyett »vasvilla« szemekkel néz végig gazdája rajta­Szegény öreg! ő szántott, vetett, kapált a tanyán és fogalma sem volt róla, hogy ezalatt »egyenlő« lett az urasággal. Dehogy is gondolta. S még kevésbbé, hogy ezért nem kap dicsérő szót, pohárka pálinkát, ha referál a vetésről a gazdájának. Szóval a nemes ur dühös haraggal gondolt Kossuthra, aki túl ment a határon és mindennek az oka. A kis Izácska vígan futott a megálló ko­csihoz. — Atyuska, atyuska, voltam a táborban, jaj milyen szép volt, az a sok katona — újsá­golta nagy örömmel. Édes apja felkapta, összecsókolta, majd meg­ölelte asszonyát és barátságosan megszoritotta a fiatal tiszt kezét. — Hogy vagytok, nincs baj a háznál ? — szólott nyájasan, úgy mint azelőtt, komolyan, de jó lélekkel. — Nincs, hála Istennek — felelte a nagy­asszony — jertek ebédelni, mert föltálaltam a levest. — Tyukleves — kottyant bele Izácska — mamuska mondta nagyanyámnak, hogy azt fő­zessen, hadd egyen jót a katona bácsi. Mosolyogva néztek össze s a hadnagy sze­retettel simogatta meg a lányka sötét fürtjeit. A patyolat abrosz vakító fehéren borult a nagy diófa asztalra. Az asztalfőn már ott ült a nagymama, nyá­jas, jóságos arcán megelégedés, nyugalom . . . Lassan, beszélgetve ebédeltek. Mikor a csuszához értek, megszólalt a ne­mes ur: — Hallottam Kossuthot beszélni — mondta nyugodtan. Halálos csend lett; a nagyasszony tányér­jára nézett, a tiszt feszengve ült helyén — már ismerte házi gazdája nézeteit — az öreg nagy­asszony aggódva figyelt fiára. — Atyuska, mit beszélt az a Kossuth ? — kérdezte kíváncsian a kis lány, — Nagy igazságokat fiam, arany volt min-

Next

/
Thumbnails
Contents