Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-31 / 35. szám
(2) 35. szám 1913. Augusztus 31 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE az egész vonalon végeredményben szintén emelkedést mutat; tehát a gazdasági viszony nem romlott Nagybányán, csak legfeljebb nem fejlődött az eddigelé megszokott arányokban. Legalább az adatok ezt látszanak igazolni. Érkezett 1912-ben közönséges levél: 931856, (1911-ben 762.376.) Feladatott: 688.321 (1911-ben 637.416.) Ajánlott levél feladatott: 43.771, (1911-ben 31.665), érk. 34.100, (1911-ben 30.937.) Csomag és pénzküldemény volt 1912-ben: feladatott 25 601, (1911-ben 23.530), érk. 38.937, (1911-ben 40.373.) Táviratforgalom 1912-ben 37.844, (1911-ben 34.204.) Távbeszélést folyt.: 1912. a távolsági forgalomban (interurbán) 4053 (1911-ben 3597), a helyi forgalomban az előfizetők egymásközt 1912-ben 312.234, (1911-ben 228.254.) Postautalvány feladatott 35.896 drb 1.992.000 K, érkezett 27.604 drb 1.785.000 K. Csek befizettetett 18.420 drb 3.395.000 K. kifizetés 2866 drb 303.000 K. (1911-ben utalvány befizettetett 86.639 drb 1.915.000 K. Kifizetés 24.846 drb 1.888.000 K. Csekk befizettetett 19.198 drb 3.566 000 K, kifizetés 2670 drb 716.000 K. Bevétel 1912-ben 111.502 K. (1911-ben 106.186 K). Emelkedés: 5312 K. Ha az eddigi arányokban a forgalom tovább fog emelkedni, akkor a folyó évben elérjük az 1906. évi forgalomhoz viszonyítva a 100 százalék emelkedést, akkor ugyanis a jövedéki bevétel alig haladta meg az 57,000 koronát. A nagybányai gyümölcsértékesitő r.-t. sorsa * Régi baj és régi igazság, hogy a magyar gazda nagyon jól tud termelni, de nem sokat törődik — tisztelet a kivételeknek — a helyes értékesítéssel, innen van az a gazdákra nézve káros következményekkel járó egészségtelen állapot, hogy a termés tejfelét a közvetítő kereskedelem szedi le. Ezt a sajnálatos körülményt gazdálkodásunk minden ágában látjuk s az az érdekes, hogy maga a termelő tudja ezt legjobban, de mégsem akar rajta segíteni, szándékosan tömi a * Ez aktuális kérdéshez, pro et contra, a hozzászólást szívesen vesszük. Seerlc. löle, hogy gyujson; nem köny, hogy pulyává lágyítson ! Tegnap jött válasz Pozsony városából, szülőföldjéről levelére, kicsiny csomag volt a felelet, reszkető kezei közé arany kardbojt hullott a pergament papírból. — Segítsen az Isten fiam, — irta anyja — halálom lett volna, ha nem így cselekszel. Elmélyedve tanul a honvéd, a nyitott ablakon beárad a ház előtt bólongató virágzó akácfák balzsamos, mámoritó, de mégis szűzies illata... Szolgájának tisztességtudó köszöntése zavarta föl: — Alásan jelentem hadnagy urammnak, meggyüttünk a szekérrel — jelentette a fekete hajdúsági legény. A táborba kellett kimennie a napi parancsot vitte a városban levő táborkartól a kapitányoknak és más főtiszteknek s mert jó kivül a városon táborozott a sereg, kocsit kapott, hogy hamarább és kényelmesen tehesse meg az utat, kereskedő zsebét, mintha nem is éppen a gazda küzdene legnehezebben a létért. Látják, olvassák, hallják, hogy az értékesítő szövetkezetek a kultúra magasabb fokán álló körzetekben minő áldásosán működnek, sőt igen sokan be is ismerik annak előnyeit, de azért maguk nem tömörülnek, nem igyekeznek egy szövetkezet által saját anyagi boldogulásukat is biztosabb alapra helyezni; pedig az eredményesen "működő hitelszövetkezetek mellé mily könnyen lehetne az egyes vidékeknek megfelelő értékesítő szövetkezeteket oda illeszteni. Az értékesítési szervek hiánya következtében áll be az a szinte érthetetlen állapot, hogy a gazdára nézve nagy gondot okoz az, ha bő termése van, mivel ilyenkor a közvetítő kereskedelem a bő termésű vidéken az árakat leveri s annyiért veszi, amennyiért ő akarja, ami különben egész természetesnek látszik, mert hiszen a legtöbb termelő nincsen abban a helyzetben, hogy távoli piacot keressen terményeinek, már csak azért sem, mert először nincsenek meg hozzá kellő eszközei, másodszor pedig a legtöbb gazda nincs abban a helyzetben, hogy oly tömeget bocsásson a távol fekvő külföldi piacra, melylyel a tetemes költséget figyelembe véve, eredményesen megjelenhessen azon. Hogy az egyes által ezen el nem hárítható akadályok leküzdhetők legyenek, szükség van az értékesítő szövetkezetekre és nem a költséges berendezkedésű és nyerészkedésre alapított részvénytársaságokra. Mert mi különbség van a kereskedő és részvénytársaság között, tulajdonképpen semmi, csak mig az előbbi az általa viselendő teljes kockázat ellenében az egész hasznot vágja zsebre, addig az utóbbinál a részvényesek osztozkodnak azon. Előttünk van a nagybányai gyümölcsértékesitő r. t. szomorú esete, melyet alapítói annak idején hozsannával fogadtak s ma már beadta a kulcsokat, hogy pedig ennek be kellett következnie, azt már magalakulásakor láttuk. Éppen e sorok írója még a r.-t. megalakulása előtt ajánlotta, hogy a nagybányai hires gyümölcs értékesítését nem részvénytársasági, de szövetkezeti alapon kell szervezni, mert amennyiben a lét- jogosultsággal biró szövetkezeteket — már pedig ezt a nagybányaitól sem lehetett volna elvitatni — a kormány a berendezkedésnél tetemes anyagi segélyben részesíti, a befizetendő üzletrész tőke megmaradhatott volna forgó tőkének, amire minden vállalatnak, amely igazán akar missziói teljesíteni, feltétlenül szüksége van ; mert az a vállalat, mely már tulajdonképpeni mdködése kezdetén bank pénzre szorul, csak nagyon nehezen s igen kedvező konjunktúrák között prosperálhat. Egy gyümölcsértékesitő vállalat a r.-társa- ság költséges berendezkedését nem bírja meg, még ha nagybányai gyümölcsöt is árul, mert tudnunk kell, hogy nem terem meg minden évben úgyis eleget fáradtak mig idáig pihenőig jutottak. De legalább itt szeretet környezte a hős fiukat. A nép, a város étellel, itallal, magyaros vendéglátással vette őket körül s a tisztek nemes családoknál kaptak nem szállást, de »otthont«. Hank Adolf, a fiatal honvédtiszt is meleg tűzhelyet talált a nemesi kúrián s a kis Izácská- nak, kivel nagy barátságot kötött mindjárt az első nap, megragasztván csodaszép bábujának törött kezét — megígérte tegnap, mikor sírva rimánkodott, hogy 6 is megy Debrecenbe a vásárra, hogy majd elviszi a táborba, ilyet még nem látott, vásárt láthat máskor is. Meg is nyugodott a kicsi s mikor előállott a fogat, fehér virágos piros ruhácskájában, kerek florentin kalapjával mindjárt útra készen szállott a kocsiba, nógatva mamát, katona bácsit, hogy jöjjenek már ők is. A nagyasszony előbb még egyszer megnézte, ha jól be van-e zárva a kamara s miután mindent a maga helyén talált, leült ő is. A fiatal minden fajta gyümölcs s így a r.-társaságnak egyenletes forgalma még a termelők feltétlen bizalma esetén sem biztosítható, sőt ily természetű vállalatnál az egyes évek forgalma között arány- talen differenciák lehetnek, amelyek mellett csakis a nem nyerészkedésre alapított szövetkezetek lehetnek egyedüli szerencsés tényezők, az igaz, hogy a szövetkezeteknél nincs kilátás busás osztalékra, mert az üzletrész tulajdonosok a legkedvezőbb esetben is csak 5 százalékban részesülhetnek, ami a téli aratást kedvelőket nem igen kecsegteti. Ma is, amidőn a nagybányai gyümölcsértékesitő r.-t. végnapjait éli, határozottan állíthatjuk, hogy Nagybánya vidékének gyümölcsértékesítését szervezni kell. Nem szabad a gyümölcstermelő gazdákat a közvetítő kereskedelem kapzsiságának kiszolgáltatni, mert a nagybányai gyümölcstermelésnek a jelenlegi méretekben leendő fentar- tása, sőt tovább fejlesztése nemcsak annak a vidéknek ekzisztenciális érdeke, de egyszersmind közérdek is, ezeket kell az intéző köröknek jól megfontolni s a kérdést sürgősen megoldani. A megoldás nem nehéz, van Nagybányának egy viruló s az igényeknek teljesen megfelelő, ügyesen és szakszerűen vezetett fogyasztási szövetkezete, csak ezt kell gyümölcsértékesitő osz- tályiyal kibővíteni s a nagybányai gyümölcs elfoglalja még az ország határain is túl az őt megillető helyet és a gazdák is élvezhetnék termésük hasznait. Heti krónika. Lezajlott az Istvánnapi vásár. Sok ember fordult meg Nagybányán és sok marha, de pénz az mennél kevesebb. A kereslet csekély, a kínálás nagy volt, ám azért mégis magas árak uralkodtak, mert ma olyan a divat, hogy minden drága. A csirke drágább, mint ez előtt a fácán, a paradicsom drágább, mint az arany parmenalma és a tehén drágább, mint Indiában az elefánt. Vigasztaló, hogy talán már eljutottunk a Zenithig s igy ezután már csak áresések következhetnek. Érik a gyümölcs is, sok helyt szakadoznak a fák. Kezd érni a besztercei szilva. Most igazán édes Nagybánya. Hírlik, hogy Bosznia-Hercegovinából nem szabad a szilvát kiszállítani, mert a meghódított tartományban kolera van. Mi következik ebből? az, hogy nekünk kel! már most a külföldet szilvával ellátni. Ezen a réven talán egy kis pénzhez jutunk. No, ez már igazán ránk férne, mindnyájunkra. Kell a behatásra a nebulóknak. A régiek mellett újabb és újabb iskolák keletkeznek, különösen a hölgyek számára. A lányokra is kell tehát költeni a modern korszakban. tiszt kezébe vette a gyeplőt és a nyiri homok magasra porzott a vágtató lovak nyomán . . , * Künn a mezőn dús szántóföldek közepette pihent a sereg. Zöld gályákból sátrakat rögtönöztek; huszárok ingujjban lovaik szerszámját tisztították, amott bakák táncoltak, dalolás, vig muzsikaszó, jókedv mindenfele, a szebb jövő reménye letörölte a szenvedés, fáradság verejtékcseppjeit. Hatalmas üstökben főtt a gulyás, tokány, juhhusos kása. Marcona legények nagy fakanalakkal keverték, lassan, tempósan. Karcsú paripák nyerítve, játszva futkostak a réten; az öregebbje jóllakottan pihent. Azt ehettek ezen az Istenáldotta földön, ami tetszett. Éretten ringott a kalász, zölden a lóhere s a kövér fű harmatosán fénylett a nyári reggelen. Lassan haladt a kocsi, a táboron keresztül, a tisztek sátrai felé. A gúlákba rakott fegyverer- -----KO LOZSVÁRI KRISTÁLY jglvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztitását és festését. Csomagolás és szállítás 1 ■ i 1 | gözmos ógyár Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. ül jtaian
