Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-10 / 32. szám
pénzük, elegendő fizetésük, az a legtöbbnek nincsen. Annál nagyobbat lendült az ipar és a kereskedelem. A kéz munkája, az ész alkotó ereje drága szükségletté válott az uj szociális társadalomban. A munkás sorsa állandóan javul, az iparos helyzete fokozatosan erősödik, a kereskedő vállalkozása — normális időben —■ mindjobban sikerül. A gyáripar megteremtése értéket adott a pénznek. Ebből származott azután a mai fonák helyzet. Mert mig a hivatalnok alig tudja csekélyke fizetéséből a rangjához méltó és illő helyzetét megtartani, addig az iparos és kereskedő osztály a maga félrevonult- ságában, a legcsekélyebb igények mellett vagyont gyűjt. Itt a megölője mindennek a fent említett előítélet és a tradíciókhoz való ragaszkodás. Az iparos, a munkás nálunk még ma nem élvezi azt a tekintélyt, amit a külföld már megad neki. Ezzel kapcsolatban igényeit sem kell szükségszerűen fejleszteni. Noha fejleszti úgy az általános műveltségben, mint a háztartásban, valamint a ruházatban is. Igen ám, de megvan hozzá a kellő anyagi fedezete is. Teheti! A hivatalnok osztály ellenben ma már nem teheti, de kénytelen vele, mert tradicionális múltja ezt megköveteli tőle. Az iparos osztálynak például Magyar- országon még ma sincs meg a kellő tekintélye, mig az »úri* osztály a maga rejtett nyomorúságában is az ősi dicsőségen élős- ködve, egy régi hatalmas kasztot képvisel. Csodálatos, hogy a hivatalnok-osztálynak egyesegyedül a földmivelő nép előtt nincs meg a kellő tekintélye. A paraszt a földhöz kapaszkodik. Neki az ád kenyeret. Minden más, szellemi munkával foglalkozó egyén csak szolgai szerepet visz. A régi »földesurak t világa még ma is él falun. íme szembehelyezve a kettő! A hivatalnok, az ur, — meg az iparos, a munkás. (2) 32. szám amelybe könnyebben szurkálja a szivókáját s a gyermekből melegebb vérrel szívhatja tele magát. Ha egy-egy halavány gyermeket látunk Budapesten, gondoljunk csak arra, hogy abból a poloskák szívhatták ki a vér egy részét. íme tehát már két esetben laikus észszel is megállapíthatjuk, hogy a poloska az egészségre, a szervezetre veszélyes. Talán alig van ember, aki ne tudná, hogy egy ismerőse légycsipés miatt halt meg. Sok esetet tudunk, hogy ha a boncoló orvos kezén sérülés volt, a hullaméregtől meghalt. Ha a légy, hullán lakmározott s onnan az ember sebére száll vagy megszurja az embert, ennek szervezetébe beviszi a halált okozó mérget. Egy természettudományi lapban olvassuk, hogy Kletzinsky bécsi tanár úgy találta, hogy a legyek képesek a himlőt is terjeszteni. Kísérlete, melyből ezt következtette, ez volt: Himlős betegek közelébe egy edénybe glycerint tett. A legyek, melyek tapasztalás szerint igen szeretnek a himlősöknek alkalmatlankodni, de egyúttal igen nyalánk állatok is, a betegek köréből csakhamar az édességet tartalmazó edénybe tódultak. Természelesen egymás után estek mohóságuk áldozatául. Mig a ragadós folyadékban vergődtek, egészen megtisztultak a rájuk tapadt idegen anyagrészecskéktöl. A tanár megvizsgálta az előbb vegyileg tiszta glycerint, abban egészen sajátszerü sejteket talált, minők a legyekben soha, hanem csak himlős betegeknél szoktak előfordulni. Világos tehát, hogy tolakodó laktársaink nemcsak alkalmatlanok, hanem veszedelmesek is lehetnek s igy pusztításukra kétszeres gondot kell fordítani. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE Az előbbi nyomorog titkon, az utóbbi gyarapodik, gazdagodik. így cserélődnek ki a nemzet életében a munkálkodó szervek. És ezen a ponton, a társadalmi világnak ebben a krízisében tolakszik elő az az állítás, hogy Magyar- országon a hivatalnok osztály nem tudja felhasználni az életet. Nem tudjuk azt, hogy miből és hogyan lehet megélni. Nem tudjuk, azt, hogy ahhoz a megkövetelt külső fényhez honnan teremtsük elő a szükséges anyagiakat. Nem tudjuk azt, hogy milyen foglalkozásnál kezdődik egy alsóbb foka a társadalmi kasztnak/ Szóval konzervativeknek látszunk, pedig alapjában élhetetlenek vagyunk. Egy — előttem ismeretlen nevű — iró a következőképen értekezik az élet problémájáról : ... »Annál emberebb valaki, minél jobban tud megélni, természetesen tisztességes eszközökkel — a maga emberségéből. A modern kor hőse a dolgozó, öntudatos polgár! Az a sok sikkasztás, az a sok csalás, ami Magyarországon mostanában történik, részben abban leli — erkölcsi defektok és degeneráltságok, bünesési hajlamok mellett — magyarázatát (korántsem mentségét), hogy az emberek nem tudnak megélni. Viszont a nagy zsarolások, millióknak maglorolhatat'an ügyes zsebrevágásai és a forgalomból való kártékony elvonásai azért lehetségesek; mert a gazdasági dolgokban a közvélemény túlnyomó többsége széditően laikus és igy nincs meg a társadalmi ellenőrzésnek a lehetősége sem. Gazdasági hozzáértést, az üzleti, kereskedelmi és ipari kereset tudományát kell a magyar intelligencia közkincsévé tenni. Ne maradjon ez a tudás egy külön osztály kiváltsága, mert rendbejönni csak akkor fogunk, ha — bocsánatot kérek — hétszilvai Heétszilva- fássy János tekintetes nagy jó uram nem arra lesz büszke, hogy ő főszolgabíró, hanem arra, hogy ha gőzmalomtulajdonos, vagy kereskedő, sőt esetleg arra — de most még nagyobb bocsánatot kérek — hogy kirakat- rendező első segéd egy nagy áruházban Akinek csak egy kis olvasottsága van, tudja, hogy tudományos megállapítás szerint: a meleg égöv alatt a váltólázt, a maláriát, a sárgalázt a moszkito nevű szunyogformáju legyek okozzák. A betegség nem emberről terjed a másik emberre, hanem a betegség csirája egyik emberből előbb a légybe jut s azután ez a másik emberbe oltja. Ezért a szúnyogok irtása a tengeren túl nagy arányokban indult meg. Nagy társulatok keletkeztek, amelyeket a kormányok bőkezűen támogatnak. Amerikában a legyek és a szúnyogok irtását a kultúra egyik legfőbb feladatának tekintik. Hazai példából ismerjük a kolumbácsi legyet, mely emberre és állatra veszedelmes. Ha az állatot sok kolumbácsi légy támadja meg, akkor az állat a gyorsan beálló vérfogyottság és a bőr- szurás miatt támadó reflexidegingerlések és a szúrással járó vérmérgezés miatt — a légynek mérges a nyála — megbetegszik. Tessék megnézni ezer embert vidéken és ezret Budapesten. Amott az emberek arca többnyire piros-pozsgás, emitt halovány. Mikor reggel megállók Budapesten egy helyen s mindenkinek az arcába nézek, azt tapasztalom, hogy az iskolába siető gyermekek, a munkára siető fiatal szép leányok hamvas, üde arca hólyagos, vörös a poloskacsipéstől. Az emberek arca foltos, fel- pattagzott, sebes, nyakuk skroflis, mert itt elkép- zelhetlenül nagyobb arányokban grasszál a poloska, mint vidéken. Mikor ilyen példákat látok, magam is ki merném jelenteni, hogy a poloska nem fizikai kóros hatásokat okoz, hanem bizonyára terjeszti a ragályt is. évi hatezer forint, vagyis tizenkétezer korona fizetéssel. Megjegyzem, ilyen fizetésű kereskedő segédi állások már mostanában nálunk is vannak Budapesten. Csak az az érdekes, hogy nem a főszolgabíró, s nem a fia tölti be; mert a főszolgabíró ur fia fizetéstelen segédfogalmaző gyakornok (jogtudori diplomával) valamelyik minisztériumban és adósságot csinál . . .* Fonák helyzetünket, élhetetlenségünket mi sem illusztrálja oly hűen, mint ez a kis szatirikus végű idézet. Bosszantó, hogy igaza van! Rácz Pál. 1913. Augusztus 10 Heti krónika.- Róka P. Pál. — Próba B Bál. Ez volt a hét jelszava. És tessék elhinni, nem is olyan kis jelentőségű dolog ez egy művészi hajlamokkal bíró városban. A Próba B. Bál nagyszerűen sikerült, egy egész uj serdülő nemzedéket láttunk magunk előtt oly szép művészi pozíciókban, hogy öröm volt nézni a XX. század blazirt u n. báljai után. Hogy csak egyet említsek, az a palotás olyan finom, olyan elegáns és annyira magyar volt, hogy szívesen elfogadnók minden bál középpontjául. De hát hol a hatalom, mely a divatnak sokszor kétségbeejtően félszeg kinövéseivel meg- bir küzdeni ? Ma megint művészi dolog következik, csakhogy ez más, kiforrottabb és bizonyosan ötletesebb, szecessziósabb lesz. Kíváncsian várják azok a boldog emberek, akik a festők mulatságára meghívót kaptak, hogy mit is fognak látni, mik lesznek azok a titokban tartott mutatványok. Részemről az iránt, hogy jól fognak festeni, teljesen nyugodt vagyok. Ami pedig az »István királyt* illeti, az tegnap is olyan jól viselkedett, mint fog ma. Apropos! Tehát az István király bérlet végre döntés alá került. Ismét a részvénytársaság kapta meg. De most már 30 év helyett csak 11 esztendőre, amikor a mozi is lejár. A bérletet tehát nem hosszabbították meg, hanem megrövidítették. Ez azonban még nem baj, sokkal rosszabb lett volna, ha a társaságot is megrövidítették volna. A mi saját külön Balkán-háborúnk tehát befejeződött halottak és sebesültek nélkül. Az égi háborúknak azonban — sajnos — nincs végük, nap-nap után megújulnak s a gyűjtések is megindultak most már. Valahol azt olvastam, hogy ha beállít hozzád két főispán kinézésű ur, az lexikont akar elMindenki tudja, hogy a szúnyogot nem szabad a testen agyoncsapni, mert ha a szurója benn marad a bőrben, akkor nagyobb daganat támad a helyén Ezért a szúnyogot úgy kell lassan el- fujnunk. Tudjuk, hogy a méh csípése is azért okoz daganatot, mert fulánkja mindig benn marad a testben. Már pedig a poloskának is veszedelmes szívó szerszáma: szivókája van. Ez a több részből álló szer nagyítva már határozottan veszedelmes szerszámnak látszik. Most már laikus ismerettel is tudjuk, hogy a poloska piszokban, porban, dohos, penészes falon mászkál. A szurója alól van, tehát hozzáér minden fertőző anyaghoz. Ez is, de a testen levő piszok is, a szivókával bejut a vérbe, amiként — dr. Flóris Áron jó hasonlattal mondja — a festett deszkába vert szeg beviszi a festéket a fa anyagába. Azt is tudjuk, hogy ha á himlő váladékát beoltják a kis gyermek karjába, akkor ott kisebbszerü himlő támad. A poloska különösen tömeglakásokban, kórházakban, végig mászik a himlőn, a szifiliszes ember genye- désein, a rákos elváltozáson. Ezeknek mérgét azután ráviszi a másik emberre, beolthatja annak vérébe. Koch professzor fölfedezte, hogy a tüdő- vészt egy bacillus okozza, amely ott van a porban, a piszokban, a rothadásnál stb. A poloska ezeket a bacillusokat összeszedi, beoltja az ember mirigyeibe s ott elgenyesedést, nyaki görvélyt, skroflit, később tüdövészt okozhat. E baczillusok ugyanis nem mindig a szájon, hanem a véren keresztül jönnek a tüdőbe. A tudósok a skrofula váladékaiban kimutatják a gümőbaczillust. Mondom: mindezt a csak kissé olvasott
