Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-19 / 3. szám

1913. Január 19

3 szám. (S)

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

A fennebbi jajnak elkerülése végett ajánlanám a következő kipróbált és legjobb eredménnyel járó fűtési módot: fő, hogy a kályhában levő hamut mindennap csak annyira lazítjuk meg, — ez szól úgy a nagy cserépkályhákra, mint a vaskemencékre — hogy a rostélyon át a levegő könnyen éleszthesse a tüzet. A hamut teljesen kiszedni a kályhákból csakis minden negyedik—hatodik napon kell. De akkor is úgy ügyeljünk, hogy az esetleges szénsalakok és fa- üszkök visszamaradjanak a kályhában.

A kőszénnel való fűtésnél a tűzrakás épp úgy történik, mint a fával való tüzelésnél szokás. Csak midőn már a fa jól ég, legyük reá a szenet. Ezentúl úgy bánjunk el a cserépkályhával, mint az a folyton égő kemencéknél szokás.

A szobák reggeli szellőztetése után a még meleg kályha hőkisugárzása által a szobában mihamar kellemes meleg támad. S miután a kémény úgyszólván sohsem hűl ki teljesen, ami pedig a helyes (ütésnél a fő, tehát sokkal kevesebb fűtőanyag fogy el.

A kőszénfütésnél tanácsos, napjában többször, de különösen éjen át egy csomó lapda alakra összegöngyölitett ujságpapirost a szénre helyezni. Mert a papir hamuja mintegy megakadályozza a szén gyors elégését, ami ismét fokozza a hő kisugárzásának erejét.

A konyhában lévő takaréktüzhely is fűthető kőszénnel. Ez olcsó fűtési mód. Persze a tüzcsináláshoz apró fát kell vennünk. Miulán e kis máglya jól ég, tegyük reá a szenet. De ilyenkor a takaréktüzhely minden gyűrűje jól legyen zárva, s csak miután a szén teljesen izzó, tegyük föl a főzőfazékokat.

Ha siettetni akarjuk a szén átizzitását, akkor tegyünk a hamuslyukba éppen a rostély alá valamilyen lapos edényt, mely vízzel van telve, majd a széntüz piszkálása által a rostélyon át apró izzó parazsat ejtünk e vizbe, addig míg a viz sustorog, gőzölög. E felszálló gőz sietteti elősegíti a levegő áramlását, miáltal a tüzelőanyag égési processusa elő van segítve.

Ha már most a kőszén teljesen izzott, akkor a hamulyuk ajtaját egészen, a takaréktüz- hely-ajtaján levő reteszt pedig félig zárjuk be. Anélkül, hogy több szenet tennénk e tűzre 3—4 órán át főzhetünk mellette. Ha azonban hosszabb időt igényelne az ételek elkészítése, ugyaddig tegyünk uj szenet a tűzre, amíg a szénparázs izzó. Ilyenkor fát is tegyünk a tűzre s nyissuk ki, úgy a hamulyuk-ajtaját, mint a reteszt is.

Igaz, hogy a kőszén kigőzölgése, füstje rontja a szobai levegőt, de ezen gyakori szellőztetéssel segíthetünk. A szénnél való fűtés takarékosabb, mert nagyobb és intenzivebb meleget ad, fennebbi ok pedig nagyon is megszívlelendő a mai drágaság mellett. Alexy.

— »Itthon vagyunk, feleségem!«

— »Eredj elöl! mutass utat!« —

Lezökken a hős a lóról,

Hant csikorog, fagyiul érdes. Gyanakva néz föl alulról:

— »Itt az ösvény, erre léptess!« —

— »Szűkén férsz e kis lakásban, Lónak lánynak abba nincs hely! Nyújtózz végig, azt is lássam, Feküdni ott hogy kell? mint kell?«—

Lefekszik hát Kul a sírba,

Lován a lány messze hátrál ;

Kiáltoz Kul, szinte sírva:

— »Kövess hát már! gyere hát már!« —

Az csak lovát veregeti,

Kantárszárát huzogálja.

Mért nem enged a ló neki ? . . . Tapogatja: nincsen álla . . .

Rúg nagyokat vékonyába,

Serkentgeti két sarkával.

Ugrik a ló kinzatába’,

Felhőt söpör szép farkával.

— »Álatlan ló, boszorkány-lóm,

Vigy el engem vissza innen ! . .

Kora vón még sírba szállnom,

Kora vón még porrá lennem!« —

— »Nem vihetlek haza innen,

Barna lányka, csalfa Élet.

Gazdámhoz kell visszatérnem,

Míg a hajnal újra ébred.« —

— »Álatlan ló halál-fogat,

Vigy hát akkor a határig,

Oda, a hol a part szakad,

Lét- s Nemlét-hon ketté válik.« —

— »Jó, hát a hol a part szakad,

Lét s Nemlét-hon külön válik . . . Onnat aztán mehetsz magad,

Merre Nap száll, mind hazáig.« —

Heti krónika.

Az utolsó kéziratokat dobtam a kályhába, már a papírkosár is üres (pedig ez mindig tele szokott lenni), mit csinálok holnap? Mivel fütök ? Lehet, hogy a tonet-székekre kerül a sor, meg a plajbászokta és vonalzókra. A város fája végkép elfogyott, befüthetek a céduláimmal is. Ilyen világot élünk most. Mondják, hogy még Kapnikbányán is famizéria van, ott, ahol egyéb sincs, mint erdő meg farkas,

Hát ez nagyon szép, de engem föl nem melegít Ki lehet beszélni, meg lehet magyarázni, miért üres a faraktár, de az éhezőnek kenyér kell és nem magyarázat.

Hozzá kemény, száraz hideg volt a héten, annyi havat kaptunk csak, amennyi az angyalok párnája, dunyhája kiporozásánál szokott lekerülni. Mindenütt esett a hó. A fővárosnak már 20000 koronájába van a takarítás, csak éppen Máramarosban és Nagybányán nem esett, ahol legnagyobb szükség volna arra, hogy a fát lesuhintsák a hegyről.

Bizony sok mindent kell megérnünk ez alatt a kormány alatt Meg talán még a városi tisztujitást isSokan úgy látják, hogy ez az utóbbi lassan készül. Előbb kell szervező szabályrendelet, költségvetés, képviselet-alakulás alispánnal egybekötve, pályázati hirdetés s úgy tavász felé talán rá kerül a sor a szavazásra is. Am azért jól értesült körökben azt rebesgetik, hogy a kálvinista bálon fognak a pártok megalakulni, — ha lesz fa és be tudják fűteni a termet, mert különben bál sem lesz — az pedig már elég közel van. Ez lesz a börze, ahol a jelöltek papírjai esni vagy emelkedni fognak a kelenuci bor meg a malacpecsenye mellett.

Egy bizonyos, hogy a fehér asztalnál sokkal könnyebben fog menni a dolog, mint a zöld asztalnál. A fehérnél t. i. mindenki győzni fog.

Előbb azonban keresztül kell esnünk még egy országos vásáron is, és pedig már hétfőn. Ez az a bizonyos ötödik kerék, az ötödik, vagyis Pál-vásár, Pál hetében, amikor megfordul mindenki a saját tengelye körül, még az idő is.

De az idén, meglássák, ez is másképen lesz. Olyan időket élünk most, amikor mindennek éppen az ellenkezője történik, mint amit vár a m. t. közönség és annak íródeákja

a krónikás.

Mándy Zoltán nagybirtokost a földmive- lésügyi miniszter fölmentette — köszönetének kifejezése mellett — a közgazdasági előadói tisztétől. Ezt ezután a gazd. felügyelők fogják ellátni.

Áthelyezés. Petneházy Zsigmond szinér- váraljai albirót a miniszter a nyíregyházai törvényszékhez helyezte át.

Az evang. templomra N. N. 5 koronát, egy magát megnevezni nem akaró jóltevő, aki már nem először ad erre a célra ezer koronát adományozott. Fogadja az elöljáróság hálás köszönetét.

Altnéder Ferenc kir. kohómérnököt a miniszter Fernezelyre helyezte át.

A borellenőrző bizottság vasárnap, január 19 én, d. u. 4 órakor ülést tart.

Csak egy hét választ el a ref. batyubáltól. Már a jövő szombaton zajlik le a farsang legnépszerűbb mulatsága, a kálvinista batyubál. A politikai helyzet változhatik, a békekongresz- szus jót, rosszat határozhat, a batyubált viz se mossa el, erre szükség van, mint a mindennapi kenyérre. Végre is mulatság nélkül el nem lehetünk. Ez ama bizonyos 8 órai szórakozás, de aztán tessék is kitartani este 8 tói reggel 8 óráig. Tehát a viszontlátásra a leghosszabb asztal mellett.

Emlékeztető. A Részvénytakarékpénztár közgyűlése holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor. Aligazgatót, 4 igazg. tagot, íelügyelübizottságot, 1 elnököt, 2 rendes és 2 póttagot választanak. Az intézet részvényenkint 20 koronát akar osztani. Tartalékba 27900 koronát helyez. Nyeresége 64536 K 90 f.

I Weisz György. I A bányakincstár egyik előI 1 1 1 kelő lotiszlviseloje, Weisz

György kir. főbányatanácsos halt el a héten január 14 én, hosszas betegeskedés után. A boldogolt kitűnő tisztviselő volt, aki fáradhatatlanul teljesitette kötelességét, s köztiszteletben állott városunkban. A közönség őt városi képviselőnek is megválasztotta, e tisztet haláláig viselte s a városnak sok hasznot tett szaktudásával. Mindössze 64 éves volt, de 1 — 2 év óta látszott rajta, hogy egészsége megrendült s a gyilkos kór végre győzedelmeskedett szervezetén. Nagy családot hagyott hátra. Weisz 1848. nov. 21-én született Baján. A selmeczbányai akadémiát végezte. 1874-ben lépett a kincstár kötelékébe Szélaknán. Aknaszlatinán építész mérnök lett ugyanabban az évben. 1891-ben jött Nagybányára, 22 év óta volt itt gép és építészeti felügyelő. 1908 ban bányatanácsosnak, 1912 ben pedig főbányatanácsosnak lépett elő. Hivatalában pontosság, szakértelem és munkaszeretet jellemezték. 16 án volt temetése fényes bányász gyászpompával, az összes hivatalok és testületek jelenléte mellett. A család gyászlapja igy hangzik: Alulírottak a magunk, valamint a nagyszámú rokonság nevében mélyen megrendült szívvel jelentjük a felejthetetlen jó, gondos atya, após, nagyapa, szerető testvér és rokon Weisz György m. kir főbányatanácsos, városi képviselőtestületi tag e hó 14-én este 9 órakor az üdvösségünkre rendelt szentségek ájtatos felvétele után, élete 64 és özvegységének 5 évében, hozzátartozóira nagyon is szomorú elhunyták A drága halott földi maradványai e hó 16-án d. u. 4 órakor fognak róm. kath. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért a szentmise áldozat pedig e hó 17-én d e. 9 órakor fog az Egek Urának bemu- tattatni. a róm. kath. plebánia-templomban. Nagybánya, 1913. január hó 15 én. Emléke áldott, jó szive feledhetetlen marad mindnyájunknak 1 Paul

J. Antalué szül. Weisz Juliska, Erzsébet, Imre Piroska, Ervin, György gyermekei. Weisz M, Antoniette nővére. Weisz Imréné szül. Bradits Gizella menye. Paul J. Antal veje,Divald Gyula, özv. Kováts Gusztávné szül. Díváid Mária, Divald Béla sógorai és sógornői. Paul Tériké, Paul Tónika, Weisz Gizuska, Weisz Imre, Weisz Klárika uuokái. Koszorúkat mellőzni kérjük. — A hivatalos gyászlap szövege ez: A nagybányai m. kir. bányaigazgasóság és a mellé rendelt számvevőség tisztikara mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett tiszlviselőtársa Weisz György m. kir. főbányatanácsos, a gép- és építészeti hivatal főnöke folyó hó 14 én, életének 65-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt Nagybánya, 1913. január hó 15-én. Áldás legyen emlékezetén! — A főbányatanácsos halálában az is olyan megható, tragikus vonás, hogy egyik kedves leánya: Erzsébet, akit oly nagyon szeretett, majdnem egyszerre halt meg vele. Weisz György 14 én, Weisz Erzsébet 15-én halt meg Budapesten hosszas szenvedés után a szanatóriumban. 17-én helyezték örök nyugalomra Buda pesten. A szent mise pedig 17-én délelőtt 9 órakor volt itt Nagybányán a plébánia templomban. Béke hamvaira!

Mai számunkban hozzuk koszorús költőnknek, Zempléni Árpádnak »Halálvőlegény« cimü költői elbeszélését. Az általános feltűnést keltett klasszikus értékű műhöz a költő a következő megjegyzéseket fűzi: Mikszáth Kálmán, az elhunyt nagy iró és szülőnépe, a palóczság iránt hódolatomat véltem kifejezni azzal, ha egy régi palócz népmese költői feldolgozásával foglalom el nagy elődöm helyét e Társaságban. E mese A halál vőlegény. Tárgya, hogy egy elesett lovas vitéz éjfélkor elmegy őt sirató menyasz- szonyáért s magával viszi sírjába, rendkívül el van terjedve az árjaságnak úgy szláv mint germán népeinél. Irodalmi német feldolgozása, Bürger Lenoreja világhírűvé lett. Lengyelül Miczkievite Adám irta balladába. Nálunk Arany János Bor vitéze szól e tárgyról. Néprajzi irodalma kötetekre megy, különösen a németeknél. Nógrádi Pap Gyulát, ismert nevű költőnket, ki e mesét diákkorában meggyüjtötte és 1865 ben Sárospatakon megjelent Palócz nép- költemények czimű gyűjteményében (94 — 101.

II.) kiadta, megkérdeztem annak eredete felől. Egyebek között ezt válaszolta: ». . . Falun, eléggé jómódú nemesi kúrián születtem. Cselédleányaink állandóan a környékbeli palóczok közül kerültek ki- Kukoriczafosztás, kenderti- lólás, szövés és tollfosztás alkalmával mesél- gettek. I't halottam egy Földi Erzsébet nevű salgótarjáni születésű palócz leánytól a Halá’ vőlegényt.. .« E palócz változat fordítása Aigner (Abafi) Lajostól 1875 ben jelent meg a Ge genwart 12-ik füzetében. Angolul Jones and