Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-15 / 24. szám

Nagybánya, 1913.

Junius 15. — í'4. szám

XXXIX. évfolyam

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK VASÁRNAP

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. =====

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

révész j-Aostos.

Szerkeszd V« kiadóhivatal:

u-utcu 90. szám alatt.

i! Vcl* ‘ OS: NAGYBÁNYA 18. SZÁM.

Följegyzések.

A városoknak nem szabad panaszkodni.

A városok csak azért városok Magyar- országon, hogy a költséges fényűzésben és gavallériában egymást felülmúlják.

Ezért van aztán, hogy nálunk a városok és községek között olyan nagy a fejlődési távolság.

Az ember a legnagyobb városból, a legfényesebb helyről, csak félórányira halad ki és ott találja magát valamelyik községben, hol az elmaradottság, a látszólagos szegénység — mint mondják — lekiabál minden rongyos szalmatelőről.

Pedig hát ez nem igy van egészen.

Nem tagadhatjuk, van bennünk egy kis konzervativizmus, nem igen szeretünk haladni. Nálunk eddig minden hasznos intézményt törvénynyel kellett rákényszeríteni a népre.

De ha bizonyos távlatból szemléljük a községek életét, sok, nagyon sok örvendetes változást tapasztalhatunk.

Pár év alatt egyes községekben egész sora létesült a termelő, értékesítő, fogyasztási szövetkezeteknek.

Ezek mind a községek gazdasági érdekeit szolgálják, persze olcsón.

Szórakozás és tanulás céljából népkönyvtárak, olvasókörök alakultak. Sőt sok helyen még vetítőgépekkel is bemutatják a jobb gazdálkodásról fölveti képeket.

A gazdasági cselédeket is aránylag

jobban jutalmazzák hosszú szolgálataik elismeréséül, akár egy városi tisztviselőt.

A községházán gazdasági munkásközve- titő működik. Ugyancsak a községek hasznát mozdítják elő a munkás- és cselédpénztárak.

Egyes községekben még néphivatal is működik, hol szakavatott egyénektől díjtalan tanácsot kap a község népe adó, illetékügy, hagyatéki, tagositási, katonai s egyéb ügyekben.

Szóval állam, megye, minisztérium valósággal agyonsegitik a községeket.

Mindezeknek létesítésénél többnyire az elhelyezés okoz nehézségeket. Faluhelyen nem igen akad kiadó és nagy terjedelmű lakás.

Az iskola meg nem arravaló, hogy mindenféle célra alkalmas legyen.

Hanem hát nem azért van földmive- lésügyi minisztérium, hogy ezen a bajon is ne segítsen.

Segít biz az! Még pedig úgy, hogy bizonyos népházak emelésére segélyt ad az azt kérő községeknek

Ezekben a népházakban azután alkalmas helyiségek vannak minden intézményre és alkalomra. A mulatságoktól a korles- gyülésekig minden tartható itt.

Boldog ország! Boldog ország, ahol a falvak úsznak a segélyadta jólétben, a városok . .. azok meg a kegyelem-morzsáktól eladósodva, megterhelve, agyonnyomva nyögik a cifra külsőségek, a dekorációk, a gavalléria — költségeit .. .

Tes ck csak! Az ujjainkon számolhatjuk végig a legnagyobbjátől a legkisebbjéig. Rácz Pél.

A főgimnázium épülete.

— Irta: Dr. Rencz János. —

Az intézet átvétele után 1887. augusztusának utolsó három napján megtörténtek a beiratások, szeptember 1-én pedig ünnepélyes Veni sancte-val a megnyitás s 2-án a rendes előadások.

Az intézet épületéül változtatás nélkül ebben az évben a főgimnázium eddigi épülete szolgált, melyet az I. Lipót királytól 1676-ban ide telepitett jezsuiták építettek 1747-ban, s melyet a jezsuita-rendnek eltörlése után 5 évvel, 1788. julius 16 án a város vett meg árverésen 6800 r. forinton. (Ma a telek is megér 60—80 ezer K-t.)

A város mindjárt a megvétel után nemcsak a minoritákra bízott 1789—1810-ig állami vezetés alatt álló, 1810—1887-ig ismét a minoritákra bízott gimnáziumot helyezte el ebben az épületben — mely a jezsuiták idejében sem tisztán a gimnázium ‘céljaira szolgált — hanem sok más hivatalt is, nevezetesen a plébánia hivatalt s a városi magisztrátus hivatalos helyiségeit, börtönt, sóraktárt stb.

A parochus az épületbőt nemsokára kiköltözvén, itt helyezték el a községi népiskolát is ; sőt később még magánlakásokat is adott bérbe a város ebben az épületben egészen 1879-ig.

Az intézetnek állami kezelésbe vételekor, 1887-ben a nyolc osztályú gimnásiumon kívül ebben az épületben volt még mindig elhelyezve a hat-hat osztályú, de, mindössze csak hét termet elfoglaló, községi fiú- és leány elemi iskola. A népiskola itt volt még a gimnázium államosításának első évében is.

A régi társak közt.*)

Gondoljatok rá — van ki látta tán: Elmúlt időknek régi színpadán,

Amit vetítve mutogatnak már ma:

Más volt a büvösbájos panoráma.

Nem töredékes ugráló a játék,

Lassan vonult szemünk előtt a tájkép, Mind szépen összefüggő volt a sor,

Meg nem szakadt a bájos kép sehol.

S a részleteknek szinpompája olt Mégis mindegyre mássá változott.

Mint aki megjár egy hosszabb utat,

Ez változón is egészet mutat.

Lám, a vetítés, hogyha megjelen,

Sok töredék csak és mind színtelen. Hogy múltamat közétek idehoztam,

E panoráma jut eszembe mostan.

Lassan húzódik a képsor felém, Megannyi összefügve jő elém,

S kik itt ma egymást üdvözölhetik A maga múltját látja mindenik.

Mily változat! de egyenként ha más, Egészben megvan a rokon vonás,

Hisz egy időszak színes képsora:

Szép ifjúságunk ragyogó kora.

Mi éltünk csak, mi éltünk igazán, Csüggtünk szeretve valláson, hazán,

S amit e kettő visszatükrözött,

Az éltetőn a szívbe költözött.

Kettős szerelmünk egybeforrva élt, Magyar szabadság múltjáról beszélt,

S amint fakadt a nemzet életéből, ügy jött szivünkbe hős történetéből, Amit a külföld még hozzáadott,

Magyar valónkkal egybeolvadott.

Az őserő a vadfa alanyából

így hoz gyümölcsöt nemes oltoványból;

*) Az egykori egyesült prot. theológia volt növendékeinek f. év május 19-iki összejövetele alkalmával felolvasta a szerző.

De ha az idegen fa ága vad,

Az másba oltva is csak vad marad.

A műveltség nem szolga — másolás;

Bennünk magyarrá lett a haladás.

A vándor is ha uj utón halad,

A régi otthon szivében marad.

A messze ösvény bárhová vezet,

Vele vonul a szép emlékezet.

Csak az a nép lesz újkor alkotója,

Kinek a múltban van tradicziója.

Ez a mi múltúnk. Büszke ideál,

Üdvöt reményünk csak ebben talál.

Ez a reformra a kiindulás,

Nem rombol, irt, miként a tagadás.

Uj építés alapja lesz a múlt,

Lebontja lassan, ami elavult.

A haladó, ha ferde útra tér,

S csalfán ez néki szebb jövőt Ígér:

Vigasztalást mi adhat majd neki,

Ha elvetette azt, mi nemzeti ?

Nem fejlődés, mi tüneményszerü,

S felismerése mindig keserű,

Hiszem, hogy innen megtérése lesz;

Elpusztul, ami nem természetes.

Kitűnik akkor a mi igazunk,

Ez a hit légyen a mi vigaszunk.

Ki most külföldi bálványoknak áldoz,

Majd visszatér a magyar ideálhoz.

S a panoráma, az a büszke múlt,

Ha összefüggőn újra felvonult:

Vetítve többé nem ugrál a kép,

Szép összefüggő tájat lát a nép.

Az lesz a boldog újjászületés,

S Kijut nekünk is az elismerés.

Emeljétek hát fel a poharat!

Nekünk e bűvös kép csak hit marad;

Mit ifjan e hit álmainkba szőtt;

Köszöntsük most fel a boldog jövőt!

Sürü ködén bár át nem lát szemünk.

Ott ifjodik meg a mi szellemünk.

Csengey Gusztáv.

Bartók Lajos emlékezete.

Szegény Lajos 1 Az 5 élete csak egy fél- századra nyúlt. Mikor az ötvenegyedik Szilveszter éjszaka elkövetkezett, a haldokló esztendővel együtt kilehelte ö is nemes lelkét.

Csupa szív, csupa lélek, csupa eredetiség volt. Ötletei páratlanok, megkapóak, egész életmódja valami öntudatos eltérés minden hétköz- napiságtól.

Talán egyetlen magyar, aki bor nélkül tudott mulatni. Elfojtunk az asztal mellett egy század régi nótát is, anélkül, hogy a poharat a kezébe vette volna.

Költő, író, politikus, szónok, humorista, lírikus, drámai poéta, kritikus, mikor mihez voltjkedve.

Mikszáth egyszer tárcát irt róla >A két ember« címmel. Szembeállította a jószivü, érzékeny lelkű finom poétát, a kérlelhetetlen, szigorú kritikussal, aki vasvesszövel vágott a társadalomba, kinek súlyos megjegyzései, mint a két élű kard sebeztek jobbra-balra. Mikszáthnak nem volt igaza, Bartók kitett tiz emberért is, nemcsak kettőért.

Az ilyen nagy magyarnak örökké kellett volna élni.

De él is. Lám, az erdődiek igénytelen családi ünnepe egyszerre milyen országos mozgalommá vált.

A kies dombvidéken, ringó zöld vetések között díszes vendégsereg száguldott prüszkölő, táncos paripáktól vont, kemény ütemekben robogó kocsikon, hogy ott legyen, mikor Bartóknak emlékét ércben örökítik meg.

A nagybányai minorita gimnáziumnak volt