Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
van nőve sorsa és élete tanintézetünk életével. Menjünk el minél nagyobb számban a torna ünnepélyre s jelenlétünkkel is arra buzditsuk az ifjúságot, hogy a jövőben is legyen mindenkor buzgó követője minden szép és nemes gondolatnak s azok követése, teljesítése közben fáradalmaktól és akadályoktól soha ne riadjon vissza. 12) 23. szám. _ ____ Városi közgyűlés. — 1913. junius 4-én. — A képviseletnek egy óráig tartó közgyűlése volt ma, melyen elintézték a gör. kath. papválasztás ügyét, egyhangúlag s valószínűen véglegesen, amennyiben értesülésünk szerint a szamosujvári püspök a választást jóvá fogja hagyni. Tulajdonképpen ez volt a közgyűlés főtárgya. Némi vitát idézett elő még a villamos mű kibővítésének kérdése, a dolog vége azonban csak az lett, hogy elfogadták a közmunka-bizottság javaslatát. A gyűlés lefolyása különben következő volt: Elnök: Dr. Makray Nihály, polgármester. Jegyző: Égly Mihály, főjegyző. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Almer Károly, Bay Lajos. Hitelesítés idyje 1913. junius 7. délelőtt 10 órakor. 1. A belügyminiszter a rendőrség fejlesztésére kiutalt 5000 K államsegély tárgyában leiratot intézett a városhoz, hogy gondoskodjék az összeg fölhasználásáról. A közgyűlés a következőket rendelte el: 1. A rendőrök fizetésének ja vitására for- dittassék — — — — — — 206 K. 2. A rendőri személyzet lakbé rére fordítandó kiegészítésül — — 780 K. 3. Rendőri szakoktatásra — — 800 K. 4. Rendelkezési alapra — — 400 K. 5. A XI. fizetési osztályban — 1400 K fizetéssel és 560 korona lakbérrel a város egy detektív-Állást szervez. 6. A fenmaradt 894 koronát a város fejlesztési célokra óhajtja fordítani. 2. A tanács előterjeszti, hogy Brebán Sándor g. k. adminisztrátort egy nagyobbszabásu városi értekezlet nyilatkozata szerint, ha a közgyűlés megválasztaná plébánosnak, a püspök hir szerint hajlandó volna őt elfogadni és megerősíteni. Lásd ez baj! Magammal már nem tudom csapongó érdeklődését lekötni. Hát most . . . most itt vagy te. Te, a te szépségeddel, bájoddal, a te okos lelkeddel, sziveddel. Más nő nincs itt a vidéken, csak te. Érted ? Csak te következhetel most utánam ! . . . És itt jön az én kérésem. Segits rajtam 1 Áldozd fel magad értem, az én boldogságomért. Add vissza az én uramat nekem, ismét nekem. Látom, nem érted ... Ne kérdezz, ne szakíts meg! . . . Hát most csak te következhetel utánam és te fogadd el kérlek, fogadd el szerelmét, csak úgy szinleg. Mutasd neki alakoskodva, raffináltan, hógy szereted. Engedd, hogy nézzen folyton, hogy csókolja a kezed, hogy szeressen, hogy a lábad előtt üljön mindennap, hogy aztán unjon rád, unjon meg hamar, nagyon s egészen . . . hogy azután megint én következzem . . . Ne haragudj, hogy erre kérlek, de barátságunk szentségére kérlek, tedd meg, csupán csak nekem, értem . .. A másik asszony megigazította a pongyoláját. Lehajtotta fejét és hosszan bámult ki a napfényes parkba. Gondolatai idegesen csapkodtak. Szivében az érzések raja zsongott, bizsergett. Eszébe jutott az a férfi, az a szerelmes férfi, aki néki még a reggel itt a lábainál szerelmet vallott, örök, változatlan szerelmet. És ő azt gondolta, hogy ismeri ezt az embert, Ismeri régóta, jól, igazán. Es itt van annak az embernek a felesége Itt ül előtte. Ez is könyörög, ez is esdekel tőle és csak tőle. Mit ? Semmit! Ugyanazt, amit reggel az a szép férfi kért, ennek a férje, ugyanazt, hogy szeressen! Furcsa ! Hát ennek a szerelemnek nincs értéke, nincs egy Miután Kosutány Ignác kiváló magyar egyházi jogtudósunk is odanyilatkozott, hogy ez a választás semmi veszedelmes praecedenst nem képezne s mivel Brebán Sándor az egész város közönségének rokonszenvét bírja s ő tulajdonkepen a város jelöltje s a kezdeményező lépést e dologban a város fette meg, a püspök csak jóváhagyja a város akaratát: ezek szerint a közgyűlés Brebán Sándor h. lelkészt egyhangúan rendes lelkésszé választotta. 3 Az iparos tanulók iskolájának költség- vetését a maga egészében a gyűlés kiutalta. Elhatározza a közgyűlés, hogy ezt az iskolát is államosítja. Az iskola részére azt a telket ajánlja föl, mely a g k. templom mögött a Zazarparton van. 4 A pénzügyi bizottság azt javasolta, hogy a folyamatban levő iskolaépitési költségek födö- zésére kérjen a város a gyámpénztári tartalék- alapból 40000 koronát. A közgyűlés ezt elfogadta s a határozatot jóváhagyás végett fölterjeszti a belügyminiszterhez. 5. A budapesti képzőművészeti festőiskola 10 tanulójának elszállásolására 450 korona megszavazását hozza javaslatba a gazd, és pénzügyi bizottság. A képviselet ezt megszavazta, egyszersmind örömmel vette tudomásul, hogy a budapesti képzőművészeti főiskola 13 növendéke julius 1-én 2x/2 hónapi tartózkodásra városunkba érkezik s az itteni festőiskolát látogatni fogja. 6. A közmunka-bizottság a városi villamos mű kibővítése ügyében újabb javaslatot tett, melyhez a közgyűlés hozzájárult, de Fá bián Lajos indítványára, azzal, hogy forgalmi tőkéül ne 100 ezer, haném csak 67000 korona engedélyeztessék. 7. Végül Stoll Béla a gyűlést megelőzően 24 órával indítványt adott be, hogy a r. kath. plébános-választás is a Brebán Sándor megválasztásának mintájára rendeztessék. A közgyűlés az indítványt véleményezés végett a r. k. egyháztanácshoz tette át.- NAGYBANYA ES VIPEKE A vidék Erzsébet-szobrai. A magyar nemzetnek Erzsébet királyné iránt érzett imádata Budapestre tervezett szobra javára olyan nagy összeget, három milliót, hordott össze, amilyenre nemcsak nálunk nincs példa, de hatalmas, gazdag nemzeteknél is alig akadunk párjára. Alig teremthetne a művészet olyan monumentális alkotást, amely el tudná nye!ni ez óriási összeget. Ha teremtenének is csepp sem, hiszen úgy is csak eszköz volna ő, egy másik asszony boldogságának eszköze . . . Szomorú lett ezekre a gondolatokra. Úgy érezte, hogy odabent a kebelében fagy van, tél van és fázni kezdett. — Nézd csak — fogott szóba hirtelen — hát megtenném Megtenném, csak azért, hogy visszaadjam neked a férjed. Hogy ismét boldoggá tegyelek egy időre. Jó! Megtenném, de lásd be, nem tehetem. Nem vagyok erős 1 Nincs elég erőm ahhoz, hogy valaki előtt, egy szép, szerelmes férfi előtt végigjátszam ezt a komédiát . . . A beszédben kimelegedett. Szeméből a forró vér lángja csapott ki és egyszerre otrombán őszinte lett: — Tudod kedvesem, én egy ilyen kívánatos férfit csak szeretni, csak szívből szeretni tudnék. Tudnék ... de nem akarok. Nem akarom, mert szeretlek téged, mert te is olyan jó vagy és meg- mondtál nekem mindent, de mindent. Köszönöm j Most már nem látjuk egymást többé — én meg az urad. Nem tűröm többé magam mellett, kiutasítom ! Csak érted 1 Igazán csak te érted 1 A két asszony felállott. Hidegen, röviden búcsúztak el. És amikor a ponny lovas equipage kirobogott a fülledt parkból, a pongyolás, szép asszony ott a zsalu mögött, összeharapta a fogait, hogy azt a két elöretolakodó könycseppet visszafojtsa, mely végigpergett azon a puha tejszinü arcon. A másik ? A másik meg a nesztelenül haladó equipageból visszafordult. Hosszan nézte a zöld zsalus villát. Kis kezét összerakta és úgy tapsolt, úgy nevetett. Azt a pongyolás megriasztott szeretőt nevette és nevette . . . valami mérhetetlenül nagy emléket, akkor nem fejezné ki a nagy királyné szerénységé, finom nőiességét, zajtalan, csendes életét. A szoborra két millió valóban elég lenne. A szoborbizottságnak nagy fejtörést okoz most, hogy az összegnek fölös részét milyen célra fordítsák. Garmadával teremnek a tervek, amelyekből megelégedetten láthatjuk, hogy a nagyasszony emlékéhez fűződő intézményekre kívánják fordítani. Magyarországon élünk, mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy ezeket az intézményeket ismét a fővárosban akarják központosítani, vagyis azt a pénzt amelyet minden kis falucskának minden kis kunyhója is áldozatának tekint, ismét a főváros emelé sére akarják költeni. Sokat panaszolt, régi átka ennek az országnak, hogy benne teljesen elhanyagolják a vidéket. Minden áldozatot, minden befektetést, minden fényt, pompát, ipart, kereskedelmet, tudományos intézményeket, művészi alkotásokat csak Budapestre akarnak összehordani, mintha az ország csupán egyetlen városból állana, mintha a kultúra áldásaira csak egy város népe áhítoznék. Budapestnek elfogult portálása úgyszólván teljesen fölszivja a vidék életerejét. Mig Budapesten az egész ország közpénzeiből létrehozott, szinte túlságosan ragyogó állapotokat látunk, addig a vidék kultúrája fénytelen marad. A vidék elhanyagolását mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a fölösleg miként való felhasználásánál egyetlen egy szó sem hallatszott a vidék érdekében. Már pedig talán mondhatjuk, hogy az összeghez a vidéknek is volt egy kis köze. Tagadhatatlan, hogy a fővárosban állítandó szobornak tökéletesnek kell lenni, azon az adományok felosztásának, a begyült összeg redukálásának nem szabad meglátszani. Mikor azonban tudjuk, hogy fölösleges pénz minden körülmények között marad, mert épen a művészi finomság érdekében kell maradni, akkor igenis joggal megkövetelhetjük, hogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára fordítsák. Hiszen olyan szegény Magyar- ország vidéke modern művészi alkotásokban. Miért kelljen a vidéknek Budapestre zarándokolni, ha nagyjaink emléke előtt akarja lelkét a mindennapiságból fölemelni? Hiszen a hazafias érzést az emlékeztető szobormüvekkel fejleszteni és ápolni kell az Alföld metropolisaiban, a Kárpátok alatt, Erdély bércei között, a négy folyam mentén és a balaton vidékén is. Végre azt sem tagadhatjuk, hogy a művészi érzék fejlesztését nemcsak azok számára kel! biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott fővárosban laknak, vagy akik néha napján oda fölrándulnak. Egy- egy szép szobormű miért ne gyönyörködtethetné a vidék emberének lelkét is; miért ne tanitgathatná a vidéki nagy városba sűrűn bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek megbecsülésére és követésére, melyet az ércbe öntött vagy márványba faragott szobor kifejez ? A vidéki társadalom tehát álljon talpra és erélyesen követelje, hogy a fölös pénzből húsz vidéki városban is állítsanak szobrot. Annyi pénz van, hogy egy-egy város igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolút becsű műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész' összeget a rendeltetésének meg nem felelő, holmi fővárosi utcafölbontásra, szabályozásra, a szoborral összeépített áldatlan kőmivesmunkára. A vidék olyan szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból,^emlékére olyan szép áldozatokat hozott, hogy nem érdemli meg a mellőzését. Ne is említsünk mást, mint azokat a ligeteket, erdőcskéket, amelyeket a királyné emlékére ültettek. Hiszen ezek a parkok szinte várnak egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyné szobra lehet A mi vármegyénk méltán számíthat az Erzsébet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban nőegyesületeinket arra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor bizottsághoz intézett iratban, jelentsék be azt az óhajukat, hogy vármegyénk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni. Városaink cselekedjenek ugyanígy, ke ressék meg országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti nagyságaikat; hassannak oda, hogy ezúttal is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összeget A budapesti szobor csak egy művészt foglalkoz1913. junius 8.
