Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-04 / 18. szám
(2) 18. szám. 1913. Május 4. székek meghallgatása nélkül is helyezzük el az otthonba. Az árvaszékeket említve, elmulaszthatlan kedves kötelességemnek ismerem, hogy meleg köszönetét mondjak dr. Melly Béla székesfővárosi és Kurz Vilmos tolnavármegyei árvaszéki elnöknek jóindulatú érdeklődéséért, különösen pedig azért, hogy kegyesek voltak személyesen meglátogatni a tolnai otthont és arra a többi árvaszékek figyelmét is felhívni. Hogy az otthonok felállítása éppen jelenleg időszerű, ez kitűnik abból is, hogy a gyermek- menhelyekböl, hallomás szerint, évenkint közel négyezer 13 éves gyermek kerül ki, akiknek elhelyezéséről szintén a menhelyek gondoskodnak. A fiuk, mint iparos tanulók könnyebben helyezhetők el. Ellenben nagy gondot képez a leányok elhelyezése, kik további fegyelemre szorulnak, azonban konkrét munkát nem tanultak és általában munkához szoktatva nincsenek. Ezért kétségtelen, hogy a leányok célszerű és megfelelő elhelyezése sokkal több gondot ad és sokkal több munkába, fáradságba kerül, mintha azokat egyszerűen cselédekül helyezzük el, akik után mindig nagy kereslet mutatkozik. El kell ismerni, hogy különösen a leánycselédek hiánya kellemetlenül érinti közönségünknek egy részét és mindenki lehetőleg arra törekszik, hogy olcsó és olyan cselédre tegyen szert, aki felett némi önkénnyel is rendelkezhetik. Ezek; akiknek száma igen jelentékeny, természetesen pártolják azt az eljárást, hogy a men- helyból kikerülő gyermekek elsősorban cselédekül adassanak ki. De viszont minden komolyan gondolkodó ember be fogja látni, hogy az állam által felnevelt gyermekeknek hivatása nem lehet' elsősorban az, hogy mint olcsó cselédek eihelyeztes- senek, hanem mindenekelőtt a gyermek érdeke veendő tekintetbe; másodsorban pedig szem előtt kell tartani az állam érdekét, amely inkább az lehet, hogy e gyermekeket önállósítsa és belőlük munkásokat teremtsen az ipar számára, mint hogy olcsó cselédeket neveljen és tartson rendelkezésre. Ennek természetes következménye, hogy csak azok a gyermekek volnának cselédekül kiadandók, akiket az illető hatóság őszinte és komoly igyekezete mellett sem képes más, reájuk nézve is előnyösebb módon elhelyezni. Ellenben, ha a leányok egy munkásotthonba kerülnek és legalább 5 évig ott maradnak, teljesen fegyelmezett, ügyes munkásnőkké válnak és mintegy 1000 koronát kitevő szerzeménnyel rendelkeznek még azok is, akik már a züllés szélén voltak, midőn az otthonba kerültek. E leányokról azután teljes joggal mondhatjuk, hogy meg vannak nyerve a társadalomnak. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE Ha sikerülne hasonló otthonokba elhelyezni csak egy részét azoknak a gyermekeknek, akik nem azért jutottak a menhelyekbe, mert a szülők lelketlenségbő! akartak tőlük szabadulni — noha fölnevelhetnék őket —, hanem akik igazán elhagyottak, úgy egyrészt ezrekre menő gyermeknek jövőjét biztosíthatnánk, másrészt pedig egy megfelelő derék ipari munkásnemzedéket nevelhetnénk., amilyenre hazai iparunknak oly égető szüksége van. Bizony erre az egészséges szociális vállalkozásra a mi vidékünkön is nagy szükség volna s ha az állam tovább fejleszti ezt az ügyet, az irányadó körök fölhivhatnák figyelmét az illetékes tényezőknek Nagybányára is. Színház. Csak pár előadást néztünk még végig, de ebből is megállapíthatjuk már, hogy társulatunk játékával meg lehetünk és leszünk elégedve. Sok művészi gyönyörűségre van kilátásunk ebben a színi évadban. A drámai ensemble komoly törekvéssel és megfelelő tudással igyekezett megoldani feladatát. Az operett szerepek is igen jó kezekben vannak. Főleg H Bállá Mariskát kell ki- emelnük, aki pompás, iskolázott hangjával és igazán bájos játékával egy csapásra belopta magát közönségünk szivébe. Egyáltalában meg tudjuk érteni azt a meleg hangot, amelyen a Szamos az egész társulatot s az egye3 művészeket is el- bucsuztatta. Az eddigi impressziók alapján merjük hinni, hogy a mi közönségünk is kapva kap majd az alkalmon, hogy végre ismét nívós előadásokban lehet része. Kedden, április 29-én volta megnyitó előadás. Hónap végén, bizony, nálunk nehezen megy az áldozat Thalia oltárán, azért nem is volt olyan zsúfolt a ház, amint illett volna, de mégis meglehetős nagy és szép közönség élvezte végig a kitűnő e'őadást, melyben a címszerep megszemélyesítőjét, {A faun) Endrei Jenöt illeti az első babér. Mintha csak neki Írták volna ezt a nehéz és mélységesen járó szerepet. Alakítása, szavalása, szereptudása, felfogása igen jó erőt sejtet ez ifjú emberben. Szőke Sándor Lord Stonburyt adta, természethiven, kár, hogy itt-ott hangját nem hallottuk, a sokszor megénekelt színpadi akusztika miatt. Z Eahnel Aranka (Lady Alexandra), Ács Józsefné (Miss Lidia), Pálmay Tussy (ViviaD) kiváltak nehéz szerepkörükben. A hires vígjáték előadása egészen megnyerte a közönség tetszését, ami sürü tapsokban nyilvánult. Szerdán, április 30-án Lehár 2&>á-jában megismerkedtünk az operette-személyzettel. Be- vezetőíeg is örömmel kell konstatálnunk, hogy az operettek élvezhetőségét már eleve biztosítja a jól fegyelmezett zenekar, melynek vezetője, Bajsinek Rezső a vérbeli muzsikus tudásával irányítja a zenés előadásokat. Az aránylag nagy zenekar fölszerelés és beosztás tekintetében is elsőrangúnak mondható, Fortéival kissé tulerősnek bizonyult, úgy hogy szinte elnyomta a szereplők hangját, de ez talán nem is a zenekar hibája. Bizonyos tompításra fog vezetni az akusztika tapasztalati megismerése. A címszerepben H. Bállá Mariska mutatkozott be. A hangverseny dobogóról már ismerjük gyönyörűen csengő hangját, amely most a játékában megnyilvánuló bájjal, igazi művészi gyönyörűséget nyújtott. Dénes Ella is régi ismerősünk. Már sok szép sikert ért el nálunk, ez estén is méltán ünnepelték, bár nem volt diszponálva. Partnereik Sümegi és Ross joggal osztoztak a fel-felzuduló tapsban. Endrei, Borbély, Szendrő s a többiek nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez. Csütörtökön, május l én szintén nem volt egészen tett ház, a Limonádé ezredesben, amit a májusi ligeti kirándulásnak vagyunk hajlandók betudni, ezért maradt el a délutánra hirdetett »Asszonyfaló« is, pedig színészeink megérdemelték volna, hogy sokan nézzék meg és hallgassák meg őket, olyan jól játszottak. A zenekar művészi nívón áll, maga a bohózat kacagtató, szellemes és gyorsan gördülő darab. A Királyszinháznak ezt a népszerű bohóságát sikerültén mutatták be. A címszerepben Borbély Sándor jeleskedett általános tetszés között. Leánya Lenke, Pintér Irma ennivaló kis leány volt. A herceg nagy és nehéz szerepét Sümegi Ödön oldotta meg helyesen, kinek énekszámai is tetszettek. Ross Jenő, Zsoldos Andor, Simay Gyula hadnagyok beillettek a milieube. Endrey Jenő, mint Apostagi Soma házasságközvetitő egészen eredeti fölfogást produkált, mellyel nemcsak a közönséget, de a színészeket is sikerült megnevettetnie. Az ő Apostagija egészen eltér a Latabárétól. Jó volt Szendrő Gyula őrmester is végnélküli ritmusaival és a »kedves nejemmel«. Általában mindnyájan hozzájárultak az est sikeréhez, Az ének intensivitása ellen lehetne itt-ott kifogás, a darab egységes jó hatását azonban semmi sem zavarta meg. Május 2-án, pénteken a vörös szinlappal jelzett Az elnökné c. 3 felvonásos vígjáték szerzett igen derűs perceket a—sajnos — nem nagy számú közönségnek. Pedig a nagyszerűen gördülő, jól összevágó előadás, amely egyébként a rendező Szőke Sándor ügyességét is dicséri, feltétlenül nagyobb közönséget érdemelt volna. A nagyobbrészt helyzetkomikumon alapuló vígjáték ötletes helyzeteivel, fordulataival, szellemes párbeszédeivel állandó derü'tséget váltott ki az egyébként hálás közönség körében. S ez egyszersmind az előadó művészek diadala is. Igen kedves alakítás volt a Sz. Oaray Ilusé, aki a milánói De ah, mi sokszor tönkre megy Az álom és háló-remek! Emezt gonosz kéz dúlja szét, Azt a való, köznapi lét. Ilyenkor bus a két takács, Mig elfelejtve a csapás. Aztán — tovább sző, fonogat Uj hálót és uj álmokat. — „Hajnalka“ ciklusból. — Első tavasz. Ne gúnyoljon, ne nevessen ki, E dalt ne kicsinyelje senki A mért a tavaszt zengi meg; E dal nem olyan, mint a többi, E tavaszt dalban üdvözölni Nincs több joga most senkinek, . . . Sötét, bus éjszakában jártam, Dalt nem hallottam, fényt se láttam S egy szál virág se nyílt nekem . . . Húsz évig ölt egy kinos álom, Elpusztította ifjúságom S emléke híján — mindenem! S egyszer — akár csak a mesében — Egy mentő tündér jött elébem S a napvilágra vezetett. Mint a paradicsomban Ádám, Magam csodára itt találám E fény s virulás közepeit. Oh, aki látást adsz a vaknak, Ki visszaadtál önmagámnak S újjá teremtéd életem, Légy érte áldott, százszor áldott, Hogy bennem fölgyujtád e lángot Tündér megváltó szerelem. S ki életet lehelsz a porba, Dalt csönditesz minden bokorba Csodás varázsló hatalom, Először érzett mély gyönyörnek Arján ujjongva üdvözöllek Oh, én legelső tavaszom. Révben. A boldogságnak szigetén Kiköthetek hát valahára, A parton rózsa int felém, A kibékülés olajága. Oh sorsi vagy azért engeded Csupán, hogy legyek végre boldog : Hogy újra sújthass engemet S legyen tőlem mit elrabolnod. Nyomor. Fagyasztó hideg téli estve Dideregve haza sietek, Ahol várnak reám repesve: Jó feleség, jó gyermekek. A tűzhely mellett fölmelegszem, De lelkem fázik, — elborul, A sok hazátlan jár eszemben, A sok ruhátlan nyomorult. Asztalho’ kedv nélkül ülök le, Nem költi fel étvágyamat. Rágondolok az éhezőkre S kifordul számból a falat. BIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ SZATMÁR MEGYÉBEN. Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világiíás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 307o engedmény. Prospektust, vizről árjegyzéket kívánatra küld a fiirdöigazgalóság.
