Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-27 / 17. szám
(2) 17. szám. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ is gyengítik érveimet. Ezekre nem óhajtok reflektálni, mert bármily toll-harcot is folytatnánk e kérdésben, a dolog mégis akörül dől el, hogy a két építési tervből kifolyólag hajlandó, vagy képes-e még a város 20% pótadó leszállítástól elállni akkor, amikor a jelenben 56% pótadőn kívül a 8% viz- és csatornázási dij 50% pótadót jelent, a villanyvilágításért 6 fillér helyett 7 fillér hektowatt óra után fizetett összeg a városi részesedés kedvéért lett megszavazva, a fölemelt vásárvám, kövezetvám mind a megdrágult megélhetés következtében burkolt pótadó alakjában nehezednek a város közönségére. Érdekes lett volna, ha igazgató ur leírja, hogy lehet egy ugyanazon épületben tanítani és azt átalakítani, (mert hisz a miniszteri leirat csak erről szól.) Erre azt hiszem, a város közönsége is kiváncsi volna. Végül egy megjegyzést azonban nem hallgathatok el, csökönyösnek nevezi dr. Rencz János a képviselőtestületet. Ha a bohém karaktert jellemzi, a csökönyösség, akkor Nagybánya képviselőtestülete az, mert bohém-módra, amig volt valamije, szívesen adott mindenkinek, bőkezűen; most azonban nincsen miből adjon, odaadta a magyar kultúrára másfél millió koronáját j egy részéért perelhet, ha akar; most is már csak azért csökönyös, ha ugyan az, mert porén áll jó szive és ideális gondolkozása miatt. Megérdemelné, hogy e hibáját elnézzük. Az első hét szinházi műsora. Kedden, április 29-éa nyitja meg Heve$ Béla szatmári társulatával a mozgalmasnak Ígérkező tavaszi szini idényt. Nem — mint jelezve volt — a Limonádé ezredes énekes bohózattal, hanem a budapesti Nemzeti Színház idei évadjának legnagyobb sikerű müsordarabja, a Faun szellemes angol vígjáték kerül bemutatóra, a címszerepben Endrei Jenövei. Szatmáron is tüneményes nagy sikere volt a Faun-nak s már eddig is 9 zsúfolt házat eredményezett. Z Hahnel Aranka és Szőke Sándor, a drámai ensemble országos hirü mü/észei ez estén debütálnak vezető főszerepeikben a nagybányai közönség előtt. Szerdán (újdonság, először) Éva, Lehár legújabb operetteje kerül bemutatóra, a címszerepben H Bállá Mariskával, kinek ez legbrillián- sabb alakítása. Sümeghy Ödön, a kiváló énekes bonvivánt és Szalóki Dezső, a jeles komikus ez estén mutatkoznak be. Csütörtökön két előadás, délután félhely- árakkal Az asszonyfaló operette, este (újdonság, itt először) a Limonádé ezredes énekes bohózat, Borbély Sándorral a címszerepben. Pénteken (újdonság) a budapesti Vígszínház nagysikerű újdonsága, Az elnökné francia bohózat. Szombaton (újdonság, itt először) A cárnő, Biró Lajos és Lengyel Menyhért nagyhatású szenzációs színmüve. Vasárnap délután; A gyerekasszony népszínmű, este (újdonság, másodszor) Éva operette. Heves Béla színigazgató félreértések kikerülése végett lapunk utján is értesíteni kívánja a t. bérlőközönséget, hogy minden »újdonság, először« bérletfolyamban megy. Czakó Vilmos igazgatchelyettes-titkár az előzetes intézkedések megtétele végett már megérkezett s a bérelni óhajtó közönség rendelkezésére áll délelőtt 11-től Val-ig s délután 3-tól 5-ig. Lakások a színtársulat összes tagjai részére a szinházi irodában és Morvay Gyula nyomdatulajdonos urnái bejelentendök. Gazdasági helyzetünk és a szövetkezetek. Április hó első napjaiban a magyar szövetkezeti mozgalomnak két legjelentősebb tényezője adott éleijelt magáról. Két napon át folytak a tanácskozások, melynek egyrészót az Országos Központi Hitelszövetkezet, másrószét pedig a fogyasztási szövetkezetek legnagyobb központja, a Hangya hívta egybe, elsősorban is abból a célból, hogy a szövetkezetek múlt évi munkásságáról a nyilvánosság előtt számot adjon. Minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy az ország fővárosába egybegyüít néhány száz szövetkezeti ember szinte testvéri egyetértésről tanúskodott egyhangú állásfoglalása, nemkülönben, a gyűlések alkalmával nyilvánosságra jutó adatok egy újabb fényes tanúbizonyságát adták annak, hogy köz- gazdasági életünk mezején a szövetkezetek olyan kivételes helyzetet foglalnak el, ma már úgy az anyagi, mint az erkölcsi erőbirás szempontjából, hogy arra — különösen a mai nap — büszke lehet mindenki, aki bármily csekély munkát 1913. Április 27. szentelt a magyar szövetkezeti élet fejlesztése érdekében Volt az elmúlt napoknak egy jelentős eseménye, Bernáth István dr-nak a hitelszövetkezetek kongresszán elhangzott előadása, amely arról adott számot, hogy a külföld mily elismeréssel nézi a mi szövetkezeti mozgalmunkat. A kiváló előadó a külföldi legelőkelőbb közgazdasági szaktekintélyek egész seregének elismerő nyilatkozatát idézte, amelyből szinte örvendetesen értesülhettünk arról, hogy ezt a szegény, ismeretlen országot, amelyet természeti kincsei, nemzeti hősereje, viharedzettsége kellene, hogy ismertté tegyenek, sokkal inkább ismerik abból a szempontból, hogy ma már van itt is hatalmas hadsereg, amely a szövetkezeti eszme erejével munkálja a nemzeti előrehaladás útjait, a szövetkezeti eszme segélyével próbálja megifjitani a nemzet erkölcsi és gazdasági megerősítésének épületét. Az a munka tehát, amit boldogemlékü gróf Károlyi Sándor, a magyar szövetkezetek felejthetetlen apostola kezdeményezett, az ország határain túl is eléggé ismert és ha ennek a munkának itthon még ma is inkább lekicsinylés, szidalom jut osztályrészül, annyit a szövetkezeti ügy munkásai elértek, hogy a külföldi nemzetek legjobbjai adjak meg eziránt a teljes elismerést. Ezen ne csodálkozzunk egy cseppet sem, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy önmagunk bírálatát mindig többé-kevésbé elfogultnak kell tekinteni. Akkor, amikor önmagunk alkotásait, vagy a hozzánk legközelebb állókét tesszük kritika tárgyává, Ítéletünket többé-kevésbbé az önzés irányítja. Csakis tőlünk távol állók mondhatnak valamely munkásságról vagy alkotásról elfogulatlan, igazságos ítéletet. A magyar nemzetnek különben régi rossz tulajdonsága az, hogy az ön-ön magáét legkevésbé szokta megbecsülni. Bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy a magyar szövetkezeti mozgalomnak is mindig fognak akadni gáncsokéi, mindig lesznek olyanok, akik a szövetkezeti mozgalom létjogosultságát kétségbe vonják. Vájjon azonban ez a körülmény elegendő ok-e arra, hogy a szövetkezeti ügy lelkes munkásai elkedvetlenedjenek? Elegendő ok-e az arra,hogy kockára tegyük azokat az igen tekintélyes eredményeket, amiket a nemzet sorsának jobbrafor- duita érdekében a szövetkezetek utján már eddig is sikerült kivívni? Nincs semmi ok az elkedvetlenedésre. A szövetkezeti ügy eddigi lelkes munkásai munkálkod- kodjanak ezután is kitartással a megkezdett irányban. A legutóbb lezajlott szövetkezeti gyűléseken elhangzottak minden elfogulatlan embert meggyőzhetnek arról, hogy a szövetkezeteket megalkotni már az eddig elért eredmények miatt Csak költő érzi át, mi fájhat abban, Oh de a mit már adtál, — oly igaz! Máról-holnapra nem vészit színéből, Mert mind erős ihlettel tört föl az, Mit őszinte dalokban eldaloltál Halk lendülettel, művésziesen, Az »Ecce ego«* biztos szárnyalását Olykor magam is megirigyelem .. . Pedig a sors rád is nagy szenvedést mért, Nem mindennapi bú-baj-gondokat. S a megosztatlan vérző lelki árnyak Megtépték lantodon a húrokat, Mégis ha föl-fölzendül olykor-olykor, Sugallat-hullámzás ha rezditi, Tört önbizalmad csüggedésében is Független szellem fényét vetíti. Hagyományokhoz lelked nem kötötted, Legfőbb vonása bár a kegyelet . . . *) Kulcsár F. verskötetének cinae. S ez érzésed hogy mily erős, milyen mély, Mi tudjuk, kik ismerjük éltedet. Hogy nálad ez nem szavakban merül ki, (Bár lantodon is szent uralma él), Te oly nemesen be is igazoltad, Mely minden szép szónál szebben beszél. Oh bocsásd meg, hogy érintem e gyászod, Mit lelked legmélyebb szentélye zár; S hogy amiben olykor vigaszt kerestél Lantod szava is lankadóba már. S mig tán idő előtt tűnő reménnyel Múzsád hűtlenkedését gyászolod, Önzetlen szívvel éleszted a lángot Amely szinfóniámban föllobog. Egyes akkordjai e válaszomnak Már akkor bontogatták szárnyukat S hogy ígéretem is adtam reá én, Föl fölmerült időnként a tudat. Egy müvészarokép közvetlen színei Ajzották föl most ismét lelkemet, Ráeszméltem adott Ígéretemre Vedd szívesen e késett levelet. A fák is újra most vannak virágban Oly üde zöld a rétek bársonya, Zsendülő lombok közt a nap sugára, Mint első ábránd édes mosolya. Mely vágyna még titkolni ébredését, S ki ül a szemre öntudatlanul, — Természet ujulás nagy szent varázsán Lelkemben mindig álmok lángja gyűl! Válaszom kissé hosszúra szövődött De annál inkább megítélheted Önbizalomra késztő soraiddal Mily mélyen megragadtad lelkemet. Hisz ködbe fűlt, felhős életutamra Mindenkor egy csöpp napsugárt vetít — Ha — kiknek lelkűk szomjazik a dalra, Az én bus lantomat is élvezik. Niola. KOLOZSVÁRI Túlvállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és Csomagolás és KRISTÁLY £ férfi ruhaneműnk vegyileg tisztítását és festését. szállítás riilíolon gözmoségyár Kapnikbányán képviselve Pusztai Gyufa ur által. aitaian cl
