Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
(2) 16. szám NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1913. Április 20. 16. Ajtai Nagy Gábor a városi közgyám választást, tekintettel Kupás Gyula kiskorúságára, megfellebbezte. A fellebbezés felolvasása után, annak bejelentését tudomásul vették. 17. Friedländer Mandel ideiglenes telepe- dési engedély megtagadása ellen felebbezett, a közgyűlés a tanács határozatát magáévé tette. 18. Fleischner Sándor illetőségét a képviselet el nem ismerte. 19. Az Ötömösy örökösök tulajdonát képező földterület — melyen a vízvezeték főmedencéje fekszik s főcsövei keresztül vonulnak — megvétele tárgyában a közgyűlés nem fogadta el a bizottsági javaslatot, a 7000 K egyezségi árat a j 10 hold 300 ölért, hanem Stoll Béla indítványára j előbb becslés végett kiadta a közmunka bízott- : Ságnak. 20. Végül jóváhagyta a gyűlés a képkiállitás ! bemutatott és fölülvizsgált számadásait s a föl- mentvényt az illetőknek megadta, a szükséges j 1616 K 42 fillért kiutalta. Gyűlés vége 12 és fél órakor. A ref. egyházmegye közgyűlése.! A nagybányai ref. egyházmegye április hó \ 15-én tartotta évi szokásos tavaszi közgyűlését a városháza tanácstermében. Az idő nagyon kellemetlen volt, péntek óta újra tél kerekedett, zord és mogorva hangulat uralkodott a természetben. Ám ez nem akadályozta az egyházmegye hűséges tagjait a gyülekezésben, a 42 egyháznak majdnem mindegyike képviselve volt, sőt mondhatjuk, régóta nem volt ily népes gyűlése az egyházmegyének. A gyüiéstagok többnyire hétfőn d. u. 5 órakor érkeztek s még aznap 6 órától kezdve elintézték a közigazgatási és fegyelmi bírósági ügyeket. Kedden előbb megbeszélték a lényegesebb ügyeket, a megejtendő választásokat, azután délelőtt 9 és fél órakor Helmeczy József orsz.- gyülési képviselő, világi és Széli György esperes egyházi elnök megnyitották a gyűlést. Az esperes magas szárnyalásu imát mondott, amelyet ime itt hozunk: >Mindenható Isten 1 Anyaszentegyházad ügyeiben forgolódva — im, meghajtjuk magunkat te előtted, — ki a mi erősségünk, bizonyos óltal- munk vagy! Vallást teszünk rólad, hogy a te hatalmadban vagyon mind a segítség, mind ja megveretés (2 Krónika 28, 8.). s szent áhítattal hirdeti valónk, hangoztatja szánk, a zsoltáriró- val: Legyen az Urnák dicsőség mindörökké. (Zsolt. 104, 5.) Bizony! Nincs Uram hasonlatos senki te- hozzád 1 (Jeremiás 10, 6.) Az ö nagyságának nem mehet senki a végére. (Zsolt. 145, 3.) Befogd az egeket az ő dicsősége és az ő dicsőségével rakva az egész föld. (Hab. 3, 3) Hatalmadat mutogatja nekünk, Uram, a megelevenedő föld, a zöldülő hegy, mert ha te kibocsátód a te lelkedet, megújulnak mindenek és nyomán — szinpompa, bübáj — áldás fakad a föld aggódó gyermekének. Mi közöttünk is megújulnak mindenek. A te gyülekezeted elöljárói uj elhivatást nyertének. Vajha — mint a természet ölén a megújulást virulás, gyümölcsözés követi: mi is, a te elhivot- taid, tudnánk szolgálni áldott sikerrel nagy céljaidat. Erőtlenségünk érzetében hozzád fohászkodunk, mindenség hatalmas ura, ki erődet meg- dicsőited az erőtlenekben. Benned bízunk, mint atyáink is benned bizakodtak. Benned, midőn az elnyomó hatalom megsemmisítéssel fenyegette eme te egyházadat s elkeseredett lelkűkkel hadakba szállónak, véröket onták ennek védelméért s e haza szabadságáért. Benned bizakodtak, Uram, midőn hitükért háborúságot szenvedőnek, mikor betömlöcöztetének s javaikban pusztulást szenvedőnek, mikor jajjal és keservvel volt teli aja- kuk állandóan. És te, ha megpróbáltad is őket, — de el nem hagytad, szabadiíásoddal fordultál feléjök. Ne hagyj el minket se Atyánk 1 Azt a törhetetlen, azt a vészben, viharban rendületlen, azt a tennitudó lelki erőt, mi őseinknél honolt, tartsd meg, növeld bennünk, egyházunk, önmagunk javára. Ma ugyan egyházunk egén derű, jobb idők jele mutatkozik. Roskadozó hitfeleinken enyhült az egyházfentartási teher, a te szolgáidnak, a tanításban foglalkozók helyzete megépítésre talált. De hát a lelkekben, a közönyös, a gyötrődő, a kételkedő lelkekben támadóban van-e a derű ? Kigyul teljes valójában a hit világa, hogy általa jobbá legyen az ember, elégedettebbé a föld s áldássá az élet? Uram, segíts meg minket, mindnyájunkat, mind itt, mind otthon, hogy áldottan munkálkodhassunk a te házadnak dolgaiban. Adjad, hogy igéd mind jobban hatolhasson a szivekbe s általa az evangélium mélyére jutva el, táruljanak fel minden vágyódó lélek előtt annak drága gyöngyei: a béke, nyugalom s Uram, a te mindenekre elégséges kegyelmed. Amen! Azután az esperes üdvözölte a megjelenteket majd számba vették a képviselőket s megállapították, hogy két egyház kivételével az ösz- szes gyülekezetek képviselve vannak. Kiküldötték a jegyzőkönyv hitelesítőket. Majd felolvasták a választások eredményét, amennyiben az egyházközségek most választották meg tiz évre ismét az egyházmegye tisztviselőit és a tanácsbirákat. Esperesnek ismét Széli Györgyöt, gondnoknak Helmeczy Józsefet, főjegyzőnek Soltész Elemért és Torday Imrét, jegyzőnek Bogdán Lajost s tanácsbiráknak is a régieket választották, akiket a gyűlés lelkesen megéljenzetl. Béla felszólalása után elfogadta, a határozat jóváhagyás végett fölterjesztendő lévén a belügyminiszterhez. 6. A gazd. és pénzügyi bizottság beterjeszti dr, Hercinger Ferencnek az 1910. és 1911. évekre az államsegélyből fizetés és lakbér kiegészítés címén összesen 280 K kiutalása iránt beadott kérelmét. A közgyűlés a bizottságnak visszaadta az iratokat főleg azért, hogy vizsgálja fölül a kérelmet az 1910. 1011. évi utasítások szempontjából. 7. Az István-szálló bérlő társaság a szálló bérletét fölmondta. Steinfeld Andor, Stoll Béla, Brebán Sándor, Almer Károly és mások felszólalása után a közgyűlés a felmondást elfogadta s a bérletet meghirdeti. 8. A gazd. és pénzügyi bizottság javaslatára Nagybánya város belép a magyar városok országos kongresszusának tagjai közé. A helyi bizottságot a következő tagokból alakította meg: Stoll Béla, Neubauer Ferenc, Moldován László, Ajtai Nagy Gábor dr, Kupás Mihály, Révész János, Vass Gyula dr., Glavitzky Károly, Almer Károly, Kádár Antal dr., Kápolnai Pauer Viktor. Kongresszusi tudósítónak pedig Égly Mihályt választotta meg. 9. Közmunka bizottság javasolta a városi villamos műre vonatkozó szabályrendelet 20. §-ának megváltoztatását: A közgyűlés a javaslat felett napirendre tér, mivel ezt a szerződés megkötése alkalmával kellett volna meggondolni s nem most ruházni újabb terhet a közönségnek éppen ke- vésbbé tehetős tagjaira. 10. A Boromisza Tibor festőművész által bérelt műterem kijavítása szükségessé válván, ^ erre a gyűlés 1000 koronát szavazott meg. 11. A városi árvaszék hat árvaszéki ülnök választását kéri. A képviselet Stoll Béla, Weisz Ignác dr., Vass Gyula dr., Moldován László, ajtai Nagy Gábor dr., Virág Lajos képviselőket választotta meg. 12. A Kossuth Lajos utczai külső csatorna elkészítését a gyűlés a jövő évre halasztotta. 13. A vízvezeték és csatornázás használata tárgyában a szabályrendeletet a közgyűlés oda módosította, hogy ez évre nem 7, hanem 8°/0 vettessék ki s ezután évenként fogja mindig a képviselet kivetni a szükséglethez képest. 14. A Feketepatak-telepen létesítendő iskola telkét a város a kisajátítási összegért özv. Moldován Avrámnétól megveszi, ezt határozatilag kimondta. 15. A borpataki Gold. Mining Syndicate Limited társulatnak a kívánt földterületet 50 koronáért föladják. — Én Margaret vagyok. — Értem. De a másik neved micsoda ? — Z-o-o-k. — Ne hazudj, nem igaz, hogy lehet a te neved is ugyanolyan mint az enyém ? Lehet-e több Zook, mint a meghalt papám, meg éa ? Én nem tudom. A lányka elpirult, s oda simult az anyjához. A kis fiú bátor s tüzes tekintettel mérte végig a félénk, vézna kis leányt. Nagyon sokat fejezett ki e tekintetével. Úgy tűnt föl, mintha szánná a nálánál jóval idősebb kis leányt. Margaretnek eszébe jutott az apja, maga előtt képzelte azt a rideg tekintetű férfit, azt a mindenkit lenéző s kigunyoló mosolyt. Igen, ebben a kis fiúban mégis van valami, egy kevés a papájából. Sőt van benne sok. A fitos orr, az éles szemöldök, a zömök termet. Hát még a neve ? Az éretlen lányka elmélkedni kezdett. Elhallgatott. Nem mert kérdezni többet. Beérte azzal is, hogy a kis fiú a nevét mondta meg. A két mama pedig beszélgetett tovább. Mit sem sejtve, hogy ők egyszerre egy férfinak voltak a feleségei. A fekete ruhás asszony elmondta gyásza okait s előhúzta a kis ereklye szelencét, amelyen ugyancsak összekuszált betűkkel csak ennyi állott: Jean Zook. Clariet elsápadt. Villámgyorsan gondolt arra, hogy hátha Jean ezt az asszonyt is éppen úgy csalta meg, akárcsak őtet. Ajkaiba harapott. Ordítani szeretett volna. Orditani úgy, hogy a föld is rengjen belé. Kiabálni úgy, hogy a tulvilágiak is meghallják. S itt szemei előtt lebegett megint a krematórium lágy lila tónusokba olvadó frontja. Az idegen nő nem vette észre Clariet nagy lelki küzdelmét. Előadta az ügyet, úgy ahogy volt, egyszerűen, úgy, ahogy tudta. — Megvallva őszintén — kezdi az idegen hölgy — az az ember nem is volt a férjem, egy jó barátom csupán. Ennek a gyermeknek adott életet. (S itt a kis Missre mutatott.) Egyszer aztán Angliába utazott ki. Nem irt sose. Amint a haláláról szóló táviratot megkaptam, nyomban a krematórium főfelügyelőségéhez fordultam s exhu- máltattam. Szegény Jean 1 Közben a könnyeit törülte. Clariet úgy érezte, hogy szét tudná marcangolni ezt az asszonyt, szét úgy, mint prédáját az oroszlán. Sziszegett valamit, érthetetlenül, a fogai között. Majd mosolyogni látszott. Felmosolygott úgy, hogy könnyes lett a szeme. Az idegen nő pedig elhallgatott. A vonat robogott egyre. Kinn már a vágányfelügyelők sípja volt hallható s végre megállt a vonat. Megérkeztek. — No már csak egy állomás s otthon vagyunk ; szólal meg a kis leány. A fekete ruhás nő pedig kiszált a fiúcskájával. * Egy év telt el. A nép a farsang utólját ülte éppen. Künn csúnya kurjantások s közönséges melódiák akkordjai vegyültek a légbe. Clariet és kis leánya éppen uzsonnáztak, mikor hirtelen r— 1 "---------- -J-" "■ KO LOZSVÁRI KRISTÁLY jpivállalja fehérnemüek mosását és vasalását, női és férfi ruhanemüek vegyileg tisztitását és festését. r 1 Csomagolás és szállítás U ■ ■ g gőzmoségyár _________- ___________-J Ka pnikbányán képviselve Pusztai Gyula ur által. ül jiaian
