Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-12 / 2. szám

1913. Január 11 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 2 szám. (8) Heti krónika. Budapesten csak nagy nehezen tudott meg nyílni a jégpálya, Bécsben műjegen korcsolyáz­nak, Szatmáron sehol, Felsőbányán sem mer­nek még rá menni az Ambrus tóra Ily mos toha jégviszonyok között a vezetőség nagy ügyességére vall, hogy mi egész héten át, nap- ról-napra korcsolyázhattunk. Helyesebben mondva estéről-estére, mert ma az a divat, hogy nappal senkisemegy a pályára, csak 4 és fél órától kezdve este villámfény mellett (Ha­ladunk a korral). De akkor aztán tömeges az érdeklődés. Megtelik a pálya, szinte kicsinynek bizonyult már. Bájos hölgyek, urak, urfiak, drága kis előkelő csemeték kaszálnak, éviekéinek, iveinek rendületlenül a fölsepert jégén s egy óra alatt úgy tele vagdossák jégporral az egész területet, mintha bőkig érő hó esett volna s lehet a söprést újra kezdeni. Az idén különösen élénk érdeklődés mu­tatkozik e sport iránt, úgy látszik, a bálok he­lyét a jég fogja elfoglalni. Csak aztán a szive­ket is ne tartsa fogva, mert ha oly hideg szi- vüek lesznek a fiatalok, mint a jég, akkor a farsangon nem sok házasság fog köttetni. Az első már meg is köttetett. Mindjárt vizkereszt után, láttam, amint fölvonult lenge fehér ruhában a menyasszony, piros volt az arca, a keze, mint a rózsa, talán nem is a hi­degtől. De azért mégis rossz divat volt a régi­eknél, hogy farsangon esküdtek. Náthás lesz az egész násznép s valóságos prüszkölő-versenyt rendez a vacsora alatt. Az úri rendek tehát ezúttal is majd csak májusra halasztják az esküvőket, hogy melyik májusra, azt egyelőre ne kutassuk­Valami sok esküvőre nincs tehát kilátás, nem is lehet, mert nincs pénz s ki látott ma esküvőt pénz nélkül. A héten széltiben beszélték városunkban, hogy Szatmáron kiállítást rendeztek. Egy ezres bankót állítottak kis rengeteg bámulója akadt. Mondják, hogy ez az ezres bankó is az Osztrák- Magyar banké volt, tehát nem magán tulajdon. Újévtől kezdve mégis mintha kissé föllen­dült volna az élet. Vigabbak az arcok, élén- kebb a közönség. A mozi csütörtöki előadásán sok érdek­lődő gyűlt össze A mi jó öreg királyunk élet- történetét és viselt dolgait mutatták itt be ki­fogyhatatlan mennyiségű képben Bizony nagy idő az a 65 esztendő I Egy egész uj korszak mesés változásokkal s a fejlődés előmozdításá­ból bőven kivette részét az öreg király, akinek az iró 50 éves koronázó jubileumát is meg akarja érni. Sokszor csendes éljenzésben tört ki a kö­zönség és méltán. Ezeket az Uránia előadáso­kat legalább havonként egyszer rendszeresíteni élettársa, a széle-hossza egy asszonyság, ki arról nevezetes, hogy mikor Sarajevoból megérkezett, három napi utazás után Boljanicra, elvégre ki­akarván szállni, az egész gamizou szemtanusága szerint legjobb igyekezetei is sikertelenek ma­radtak, nem fért ki a postakocsi szűkre szabott ajtaján. A kétségbeesett férj, ki magát jobb idők­ben országos vásárokon, mint a legmagasabb s legsoványabb férfi mutogatta, három erőteljes bosnyákot hitt segítségül. Ezekkel együtt teljes erővel neki veselkedett, hogy kibillentsék az igen megvastagodott alacsony asszonyságot. Már ke­resztbe is próbálták, lévén ő igen rövid, de úgyse ment. Tévedt a szemmértékök. Aztán megint csak függő állásban kísértet­ték meg, de eredményt igy sem értek el, annyi­val kevésbé, mert a delnő kézzel-lábbal tiltakozott. Elvégre is nem maradt más hátra, mint a kocsi tetejét köröskörül lebontani róla. Úgy ma­radt aztán ott a lebontott kocsi tengelyén, mint a specerájos kirakatában a hordósfüge a kókusz­dió szerecsen mellett, mikor a segéd ur leverte a fügéshordóról az abroncsot meg a dongát. Rémület vett erőt rajtam, amint e két egy­mástól a borzalmasságig elütő alakot megpillan­tottam. Első gondolatom nyomán az a hiú remény ébredt fel bennem, hogy a márni talán át sem fér a fapalota ajtaján. E reménytől csalogatva, még mosolyogni is mertem, amint megkínáltam őket. — Igen örülök 1 Kerüljenek csak beljebb. kellene. Igaz, hogy rontja nagyon a szemet, kegyetlenebből, mint pl. a Pathé Journal, de havonként egyszer kibírná a szemfényvesztést is a közönség és a krónikás. Uj föispáni titkár. A főispán Kálnay távo­zásával Korodi Katona János közig, gyakorno­kot bízta meg a föispáni titkári teendőkkel. Erdészeti kinevezések A földmivelési mi­niszter Kende Dániel főmérnököt erdőtaná­csossá, Beyer Jetid címzetes főmérnököt való­ságos főmérnökké, Mayer Aurél segédmérnököt mérnökké, Kernet» János segédmérnököt mér­nökké nevezte ki. Telekkönyvi kirendelés. Uszkay Tamás nagy­bányai betétszerkesztő telekkönyvvezetőt az igazságügyminiszter a huszti kir- járásbírósághoz kirendelte. Az evang. templomra N. N. 2 koronát, Knöpflerné Nagybányáról és bátyja dr. Bégay Gyula Brassóból 20 koronát adományoztak. Fogadják az egyházi elüljáróság hálás köszönetét. Gyászhir. Falussy Árpád volt főispán 4 éves kis gyermeke, Lacika e hó 2 án Érendré- den elhalt. Á mély gyászba borult szülék iránt őszinte részvét nyilvánul egész vármegyénkben. A Teleki-Társaság kirándulása Máraraaros- szigetre egyelőre el fog maradni mert az egész­ségügyi viszonyok Szigeten ez idő szerint na­gyon aggasztók. Kérelem. Fölkérjük mindazokat, akik az evang. templomra segélyt ajánlottak s azzal tartozásban vannak, hogy kegyeskedjenek most már a megajánlott összegeket beküldeni. Előre is köszönettel: az egyház elöljárósága. Moldován László igazgatónál újév napján tisztelgett a város takarékpénztárának igazgató­sága. Az igazgatót Csüdör Lajos aligazgató üd­vözölte szép beszéddel. Moldován László vála­szában érintette a mai pénzügyi viszonyokat s hangsúlyozta, hogy a takarékpénztár a magas kamatláb dacára a közönséggel szemben a régi maradt. Egyszersmind kilátásba helyezte, hogy a viszonyok javulni fognak, sőt már is javultak. Eljegyzés. Balogh Sándor Máv. gyakornok eljegyezte Bodenlosz Irma helybeli állami ta­nítónőt. Sajtóhiba. Múlt számunk »Eljegyzés* cimü hírében Sófalvy Zoltán jegyző olvasandó, aki Ranzulovits Ilonkát jegyezte el. A szedő hibá­jáért szives elnézést kérünk. A felsőbányái takarékpénztár folyó évi közgyűlését február 2-án fogja megtartani. A ref. batyubál meghívóját most kezdik szétküldeni. A meghívó szövege ez: A nagy­bányai református egyház templomfentartási alapja javára 1913. januárius 25. napján, a Lendvay-szinházban zártkörű családias estélyt Először derékszögbe hajolva bebújt a férj, mikor bent volt, akkor kinyújtotta égmeszelő két karját ezekkel a szavakkal: — Gyere angyalkám! Majd én segítek-----­A százötven kilós angyalka pedig müérte­lemmel oldalvást fordult, féllábát áttette a kü­szöb belső oldalára s elefánt tenyerét elényujtva odaszólt az urának: — Na, drágám! Most! A drágám lábait a küszöbnek vetette, na­gyot rántott a szuszogó tömegen s a következő percben bebillentek mind a ketten. Én rólam pe­dig a hideg verejték csurgóit ez alatt. Utóvégre is újra jóképet kellett vágnom a mulatsághoz. Meg aztán el is érzékenyedtem ren­des szokásom szerint. Megható is volt, hogy a derék házaspár mint igyekezett tisztelete és sze- retete jeleivel elhalmozni. Járt a nyelvök, mint a szélkelep s a csép- lés vége az lett, hogy ne engedjem a bakákat a bosnyák kantinoshoz járni, mert az a kötni való még megmérgezi őket. Mit volt mit tennem ? Ezeknek is megígértem szives jóindulatomat s ezeket is figyelmeztettem, hogy jó lesz, ha a százados urat is meglátogatják. Beszédközben egy üveg cognacot, meg egy zacskó pogácsát tettem elébök. Hadd egye­nek a jámborok, ha már ennyire megtiszteltek ! A másfél mázsás hölgyeteg úgy bánt el az én ökölnyi pogácsáimmal, mint más unalmában a tortamorzsával. (batyubált) rendez, melyre címzettet és család­ját tisztelettel meghívja az egyháztanács nevé­ben Soltész Elemér lelkész, Bay Lajos főgond­nok, Szűcs Károly pénztárnok, Bartha Dezső jegyző, Jég Károly gondnok. Személyjegy 2K, családjegy 6 K, középpáholy 20, oldalpáholy 16 K. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hir- lapilag nyugtáz a presbyterium. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Kezdete este 7 órakor. Akik tévedésből meg­hívót nem kapnának, szíveskedjenek a lelkészi hivatalhoz fordulni. A Kereskedelmi Bank igazgatósága újév al­kalmából testületileg üdvözölte az intézet igaz­gatóját : Almer Károlyt. A jégpálya megnyílt múlt szombaton s az­óta különösen este 4V2 órától 8-ig állandó ta­lálkozó helye a sportkedvelő közönségnek. Holnap vasárnap nagy zeneestély lesz a jégen. A Polgári Kör vizkereszti lakomáján vasár­nap mintegy hatvanan vettek részt. Pohár­köszöntőket Torday elnök, Szerencsy József, Glavitzky Károly mondottak. A társaság reg­gelig együtt mulatott Beküldetett. Már nemcsak az a bajunk, hogy fát a pénzünkért sem kapunk, hanem az is, hogy nem adják ki jól a métert. Egy hely­beli lakosnak a héten 86 drb fát adtak két mé­terbe és pedig olyan vékonyabb fajtát, amely­ből 140—150 drb menne egy szekérbe. A fu­varos igazolványt mutatott föl, hogy ő 86 da­rabot kapott, tehát nem ő a hibás Hol történt hát a hiba? Szeretnénk tudni, mert nem elég a fa­árát csak fölemelni, ki is kell azt adni hiány­talanul. Kedvezmény a Sport Klubb tagjainak. A korcsolyázó-egyesület a Sport Klubb tagjai részére kedvezményes idény-jegyeket bocsátott ki. A kedvezményes jegy ára egész idényre 5 K. Jégünnepély A holnap esti jégüonepélyre a rendes jegyen kívül (állandó vagy napi), mindenkinek, aki a pályát igénybe akarja venni 40 filléres zenejegyet kell váltania Nézők (gar­dedámok) részére a jegy ára 20 fillér. A Sport Klubb közgyűlése. A Sport Klubb elnöksége ezúton tudatja a tagokkal, hogy jan. 16-án, d u 6 órakor, a Kaszinó helyiségében rendkívüli közgyűlést tart. Országos vásár volt e hó 6-án Felsőbá­nyán, csekély forgalommal. 121 marha, 28 ló, 2 juh, 68 sertés került eladásra. A sertés ára némileg emelkedett. A kirakó a g. k. karácson miatt még gyengébb volt. Országgyűlési képviselő nem lehet az, aki bizonyos részvénytársaságok vezetésében részt vesz. Ezt annak idején igen üdvösnek találták. Most, mint a G. T. írja, »a kereskedő és ipa­ros köröknek az a kívánsága, hogy a most ér­vényben levő összeférhetetlenségi törvény a Szinte láttam, hogy ragad minden ujja he­gyére egy-egy pogácsa. Kezdtem nem érteni azt, hogy a magyar gazdasszonyok nem szeretik az olyan vendéget, aki nem eszik. Lenne csak nekik egyetlen zacskó pogácsájuk s menne hozzájok az én albán kanti- nosném gábelfrüstökre ! Már a zacskó alján jártak (azt hitték, az udvariasság úgy hozza magával, hogy mindent felegyenek) mikor egy ijesztő gondolat cikázott át agyamon. Eszembe jutott a postakocsi históriája. Uram! Teremtőm! Behúzni is nehéz volt s ha most a mesebeli róka históriája érvényesül benne s nem lehet majd gyereki ? akkor itt vész a nyakamon, vagy pedig le kell róla a házat bontani, mint egykoron a postakocsit, meg mint a hordós fügéről a dongát a kirakatban. Remegő izgatottsággal vártam a dráma közeledését: az ő távozásukat. Végre, mint a tehervonat mozdonya, nagy szuszogással neki indult a menyecske. Ismét a férj uram ment előre s amint kint volt, visszanyujtotta karjait. — De, a hét sárkányát 1 — gondoltam ma ­gamban, — ide be nem rekedsz ! S abban a pillanatban, mikor a hitestársa huzni kezdte, odaszoltam a legényemnek: — No Laci! medvétől, szomjúságtól meg- védtél már, most szabadits meg a gonosztól! Hunyorított egyet s mutatta, hogy tegyek úgy, mint ő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents