Nagybánya és Vidéke, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

(2) 1. szám

1913. Január 5.

121,553 koronával több, mint előző évben.

6. Folyó számla követelés 345,091 K 87,802 koronával kevesebb, mint előző évben.

7. Értékpapír állománya . 136,544 K

49,435 koronával több, mint előbb.

8. Ingatlanban .... 34,703 K

9. Adót fizetett 1912-ben 22,324 K

10. Tiszti fiiz. és kéz. csak 12,663 K

11. Letétek

................... 12,398 K

92

01 koronával kevesebb, mint előző évben.

12 Váltó kamat bevétel . 110,248 K

Kötvény „ „ . 108,266 K

Folyószámla „ . 27,440 K

Értékpapír „ . 4,910 K

Nyomtatványokból . —,252 K

Leírásokból . . . . 1.612 K

13. Giró forgalma , . . 202,481 K

14. Jótékony célokra adott 1,200 K

15. Összforgalma kitett 20 milliót.

Ha ezen számokat egybe vetjük azon tény- nyel, hogy a nehéz viszonyokra való figyelemmel kényszer felmondásokkal a fenakadásokat nem nehezítette s csak midőn a pesti nagyintézetek SV/o-ot túlhaladó kamatot számítottak, számított a késedelmesek és uj pénzkölcsön beszerzéseknél 8o/0 kamat mellett V4% illetéket, de aki pontosan betartotta leiáratát, annál éppen semmi változást nem tett, midőn más vidékekről halljuk a zaklató felmondásokat, kényszer befizetést és nagy kamatokat — tapasztaljuk a gyors kiszolgálást, akkor tudjuk, mily nagy szolgálatot tesznek a városi takarék mellett többi szolid pénzintézeteink is a mi nehéz viszonyokkal küzdő közönségünknek.

Minél erősebb egy intézet, annál több szolgálatot tehet a maga biztonságával a közgazdaságnak s igy csak megnyugvással látjuk a fenti számadatokból, hogy a városi takarék után városunk ezen második intézete, miként erősödik s mily szépen tölti be közgazdasági hivatását.

Ha igy járna el minden intézet, úgy erősödhetne meg a valódi közállapot s a nyugodtsággal rögződnék meg a biztonság tudata; — már Széchenyi a maga »Hitel« nagy müvében megállapította, hogy rendezett szolid pénzügy, az az a — hitel — képezi a közgazdaság s ezzel a magán vagyonosodás alapját, ahol a közönségnek ez rendelkezézére áll, ha azzal solidul él és azt kihasználni fogékonysággal bir, ott fejlődésnek kell ienni, de ahol a hitellel vissza élnek, ahol nem a becsület és jóakarat vezeti úgy a közönséget, mint a pénzintézeteket, ott nem lehet más, mint stágnácio és visszaesés.

Erősítsük tehát solid intézeteinket, hogy ezek megerősödésének jótékony hatása lehessen a hitel, mint a közforgalmat éltető elemnek a gazdasági életünk fejlesztésére, mert hiába becsméreljük, a tőkegyűjtésben van a család, a város és az állam ereje. Nagy bűnt követ el, ki a vagyont, mint kényelmes gondtalan, esetleg henyeéletet biztositó célt tekinti, mert a vagyon az az a tőke hivatása, eszközként szolgálni a szép, jó és nemes dolgok létesítésére.

önmaga és családja ellen követ el bűnt, ki anyagi erején túl kíván czifrálkodni, akár öltöny, akár lakás berendezésben, vagy vagyoni romlásba vezető dőzsölésben, de viszont, aki anyagilag teheti, kötelességet teljesít, ha a fölöslegét a luxus és szépmüvészet fejlesztésére fordítja, mert hiszen a fényűzés kellene, hogy legyen azon ipari adó, mit a művészet és az ipar a vagyonosokra a maga munkája, találékonysága és szorgalmával vet. A nyugati államok tőkeereje adja meg az ottani ipar fejlődés alapját, ott sem volt meg a tőke kezdettől, sok generatió szorgalma és takarékossága hozta azt össze, tanuljunk tőllük, legyünk okszerű takarékossággal, hogy eljöhessen itt is az idő, midőn a fölösleget oly élvezetesen fordíthassuk a szépművészet és ipar pártolással annak emelésére, mert üres kamarának nincsen vacsorája s szegény embernek nincsen iparosa.

A tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedelmek bevallása.

A f. évben a bevallás megint a régi törvény és nem az uj szerint történik, melynek életbeléptetése el van halasztva.

Megvigasztalhatjuk tehát a takarékpénztári betevőket, hogy az adót még mindig az intézet fizeti helyettök.

Sok kára esik a közönségnek ebben az ügyben való járatlansága miatt, azért a városi adóNAGYBANYA ÉS VIDÉKE

hivatal kérelmére közöljük egész terjedelmében azt az utasítást, amely szerint kell a vallomást január első három hetében eszközölni.

A tőkekamat- és járadékadó az 1913. évre az 1909. évi VII. t.-cikk. illetőleg az annak végrehajtása tárgyában 1910. évi 50,000. szám alatt kiadott utasítás rendelkezései szerint fog kivettetni.

A kivetés alapjául szolgáló vallomási ivek benyújtására a m. kir. pénzügyminisztérium 1912. évi 111,507. szám alatt kiadott rendeletével az 1913. évi január hónap 1-től 20-ikáig terjedő időt tűzte ki. A vallomási ivek kiállításánál a következők tartandók szem előtt:

1. A tőkekamat- és járadékadó tárgya az 1909. évi VII. t.-c. 1. §-a szerint mind az a vágyón vagy vagyonjog, mely a jövedelemadón kívül más egyenes adó, nevezetesen: földadó, házadó, általános kereseti adó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá nem tartozik és szolgálati viszonyból származó illetménynek vagy ellátásnak sem tekinthető.

Az adótárgy nyers jövedelme az adó alapja.

Ide tartoznak különösen:

a) az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint n nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek kamatai, ha azok a fennálló törvények értelmében adómentességben nem részesülnek;

b) a váltókra, kézi- vagy jelzáloggal biztosított vagy nem biztosított adóslevelekre, más egyéb okiratokra, vagy okiratok nélkül kölcsön- j adott tőkéből, vételhátralékokból, telepesek által fizetendő megváltási összegekből, vagy más egyéb követelésekből (esetleg le- vagy hozzászámitolás utján) eredő kamatok, ideértve a tőkésített kamatok után járó kamatokat is;

c) a hitbizományi, családi, egyházi, misemondásra rendelt és bárminő más alapok és alapítványok hozadéka, a letétek és óvadékok (biztosítékok) kamatai;

d) a járadékok általában, különösen : életjáradékok, rokonsági évjáradékok, tartásdijak, az özvegyi jog címén kis' olgáltatott életjáradékok azoknak az eseteknek kivételével, midőn az e célra szolgáló vagyon után az özvegy mint haszonélvező a jövedelemadón kívül más egyenes adót már fizet; továbbá a találmányok és találmányi szabadalmak használatáért, valamint a szerző halála után az örökösökre átszállóit szerzői jogért (1884. évi XVI. t.-c.) fizetett dijak és mindazon járadékszerü visszatérő szolgáltatások, melyeknek teljesítése szerződésileg elvállalt, de nem szolgálati viszonyból eredő kötelezettségen, birói ítéleten vagy törvényen alapszik;

e) a külföldi részvényekből, kötvényekből és más egyéb külföldi értékpapírokból származó kamatok vagy osztalékok ;

f) a gyógyszertárak, iparüzletek, bányamüvek és egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó jogokért járó haszonbérek vagy más szolgáltatások ; a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), valamint általában a szolgalmakért járó haszonvétel; az örökbér; az 1896 évi XXV. t. cikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányok (idézeti törvény 6. §-a), illetőleg megváltás esetében a váltságtőke kamata és az eféle földadó alá nem eső haszonvételi jogok (örökváltságok) után fizetett évi tartozásoknak a kamatokra eső része;

g) a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik érteimében pénzbetétek átvételére jogosított nyilvános számadásra kötelezett vagy nem kötelezett, de ugyanezen szempontok alá eső vállalatoknál a takarékbetétek, úgymint; utalványok, betéti könyvek és egyéb betétokmányok vagy folyó számla mellett gyümölcsözés végett bárki által elhelyezett tőkéből folyó jövedelem;

h) a nem cégjegyzett leszámitolóknak és pénzüzéreknek jutalék, járandóság vagy egyéb bármely címen húzott és egyenként, azaz tőkék szerint külön-külön megállapítható kamatjövedelme;

i) a nyug- és kegyellátási intézeteknek fentebb említett jövedelmei. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottaik számára létesített ilyen intézeteknek ezen jövedelmei azonban csak az esetben, ha a vagyon alapszabály- szerüleg külön kezeltetik.

2. A tőkekamat- és járadékadó az 1909. j évi VII. t.-cikk 8. §-a értelmében az adóévet j

megelőző évben élvezett kamat- és járadékjövedelem után lévén kivetendő, az 1913. évi adóztatás alá az 1912. évben élvezett kamat- (járadék-) jövedelem vallandó be.

3. A tőkekamat és járadékjövedelem bevallására az 1909. évi VII. t.-cikk 15. §* a szerint kötelezve van:

a) az adótárgy tulajdonosa vagy haszon- élvezője, vagyonközösség esetén pedig az összes tulajdonosok;

b) nem öojogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.

Az a) pont esetében, ha a közös tulajdonosok meghatalmazottjának tekintendő.

A vallomásadásra kötelezett az 1909. évi VII. t.-cikk 30. §-a szerint kötelességének meghatalmazott utján is megfelelhet, ennek eljárásáért azonban anyagilag a meghatalmazó felelős.

A bélyegmentes meghatalmazás kívánatra felmutatandó.

4. Ha a kamat- vagy járadékjövedelmet nemcsak készpénz, hanem más egyéb természetbeni szolgáltatások is képezik, pl. járadékoknál: élelmezés, ruházat, lakás, vagy kölcsöntőkéknél a kamatok fejében használatba adott ingatlanok hozadéka, ezeket a fél az 1909. évi VII. t.-cikk 14. §-a értelmében a vallomási iv jegyzetrovatában részletesau felsorolni s az adóköteles jövedelmet a vallomási iv vonatkozó tovatában a helyi viszonyoknak (esetleg a vidék piaczi árainak) meg- felelőlag pénzértékben is kifejezni köteles.

5. Adóssági kamatok levonása nincs megengedve.

Ha a fél hiteltérdemlöleg igazolja, az 1909. évi VII. t.-czik 10. §-a értelmében levonandók:

a) az adótárgygya! összekötött, magánjogi czimen alapuló oly teher, mely annak összegét kevesbíti;

b) az 1. f) pontban említett adótárgyaknál az adó alanyát terhelő karbantartási költségek.

A terhek csakis abból a jövedelemből vonhatók le, amelyre vonatkozólag tényleg felmerültek.

A nyug- és kegyellátási intézeteknél a kifizetett nyugdijak összege kiadásként nem vonható le.

6 Az 1. f) pontban említett adótárgyak jövedelméről az 1909. évi VII. t.-cz, 14. $-a értelmében a vallomás mindig annál a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál, illetőleg a székes- fővárosban a városi adóhivatalnak kerületi osztályánál) nyújtandó be, ahol az adótárgy fekszik; minden más esetben pedig, ahol a fél állandóan lakik, illetőleg a jogi személy széke’ Vi így ennek hiányában pl. külföldieknél, ahonnét k%do óköteles jövedelem folyik, tehát utóbbi esetben, amely községben adós állandóan lakik.

A vallomások beadásáról, ba a felek azt kérnék, nekik elismervény adandó.

7. Az adózók az 1909. évi VII t.-cz. 24. §-a értelmében a vallomás beadásának kötelezettsége alól fel vannak mentve és levonás utján szedetik be az adó:

a) az 1. a) pontban említett s az állam, törvényhatóságok és társulatok által kibocsátott adóköteles értékpapírok kamatai után az adós által, kivéve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok állal kibocsátott kölcsönkötvényeket (elsőbbségi kötvényeket) és zálogleveleket, melyeknek kamatait a felek kötelesek bevallani;

b) a gyámpénztárak összesített pénzkezelési rendszerénél a jelzálogilag bekebelezett tőkekövetelések kamatai után a gyámpénztár által;

c) a takarékbetétek után (1 g) pont) a pénzintézet által.

8. Aki vallomását az előirt határidőben be nem adja, vagy abból adóköteles tárgyakat kihagy, a be nem vallott adótárgy után a kivetés során megállapított adónak 5°/0-át, ha pedig a hozzá intézett külön felhívásnak sem felel meg, a be nem vallott minden adótárgy után megállapított adónak további 25%-át fizeti pótlék fejében. (1912. évi Lili. t.-cz. 39. §)

Jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására kötelezett, ha jövedelemre vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott Írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelmi forrást szándékosan elhallgat, (1909. évi X. t.-cz. 71. §)