Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-19 / 20. szám

Nagybánya, 1912. Május 19. — 20. szám. XXXVIII. évfolyam NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE nvEEG-TELBisriK: zmixin-.-dibin' ■vu^sAdrjnta.ip \ Előfizetési árak : re 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. ======= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IE3É VÉSZ JÁ1TOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsóbány&i-utca 20. szám alatt. * I. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. = Irodalmi ünnep. Ma este lesz a Révai ünnepély. Egy jeles, de szerény költőnek, egy munkás magyar Írónak az ünneplése, aki negyven esztendőn át annyi szépet és jót nyújtott a magyar közönségnek. Nagybányának megvan az érzéke az ilyenek iránt s mi nem kételkedünk benne, hogy ma este telt ház fogja a műsort végig élvezni. Természetesen súlyt kölcsönöz az egész estnek az, hogy Zempléni Árpád a Petőfi, Kisfaludy társaságok tagja s a Teleki-társaságnak is tiszteletbeli tagja itt van s részt vesz az ünnepségen ő is egy-két költeménnyel, de alapjában véve mégis csak Révaiért gyűlünk össze. Neki akarunk kifejezést adni arról a nagy el­ismerésről, amellyel iránta vagyunk. És ez igy van jól, helyesen. Gon­doljuk csak el, mily rögös, mily hálátlan a hírlapírói, a költői pálya, hisz mai nap- ság a legnagyobb nevű magyar poéták sem tudnak a verseikből megélni, hanem valami egyéb hivatalt is vállalnak, ami a kenyeret adja, mert a jambusokból talán még zabkenyérre sem jutna, nemhogy zabra a Pegazusnak! Gondoljuk meg, mennyi gonddal, vesződséggel jár a hírlapiról pálya, amely­nél zaklatottabb élet talán nincs a világon. S különösen a vidéki hírlapíró mi jutalmat ér vele, bizony édes-kevés az, amit a kiadó adhat, elgondolhatja min­denki, mikor a sok ezer példányban megjelenő napilapok is rosszul állanak anyagilag, majdnem kivétel nélkül mind, milyen pénzügyi viszonyok közt lehet­nek a pár száz példányban napvilágot látó vidéki társadalmi lapok. Azt, hogy Révai köztünk van, hogy Nagybányán él, megfizetni nem tudjuk, neki gondtalan életet nem teremthet vá­rosunk. Annyival inkább halmozzuk hát el őt az elismerésnek babérjaival, a tisz­teletnek, szeretetnek virágaival. Az ünneplés szépnek, nagynak, me­legnek készül, mi is csatlakozunk az ünneplőkhöz s lapunk részéről a leg­őszintébb melegséggel üdvözöljük Révait irói működésének négy ven éves forduló­ján, kívánunk neki erőt és kedvet a további munkához. A Patronage múltja és jövője. Irta: csikmói Buday Ákos dr. Van-e a Patronagnak múltja? Nem a hu- manismus legújabb virága-e, nem az utolsó évtizedek gyermeke-e az? A név lehet uj, de lényege semmi esetre sem az. Mi a lényeg? A Patronage szó a patronus, ez pedig a pater szóból ered: atyai szeretete és atyai gondozása legyen tehát a Patronage a léleknek. A lélek szeleteiét mondom, mert ez szorul első sor­ban szeretetre és gondozásra. Akinek a lelke el van hanyagolva, annak az anyagi segély nem is segély, hanem esetleg henyélésre, vagy bűnös élvezetre való alkalom. Alig van az a szegénység, mely mellett valaki jó ne le­hetne, de nincs is az a nagy vagyon, mely egy megbillent egyensulyu lelket a bűnözéstől megóvna. Példa az előbbire Assisi nagy szentje, az utóbbira a példákat közelebb is megtaláljuk. A kriminalitás sok esetben lehet a gyo­mor és nyomor kérdése, de a legtöbb esetben mégis csak a léleké. Sőt az előbbi esetek nagy része is a lélek küzdésére vezethető vissza. I. Mint a lélek nevelése és gondozása a Patronage meg volt a múltban is. Csak nem volt külön neve, mint igen sok más dolognak, mely hajdan is megvolt, de most egész éle­tünk és tudományunk specialisálódása folytán uj és külön nevet kapott. Megvolt a Patronage a múltban is és 19 század óta a mi kultúránkban a Patronage esz­ményképe az a jó Pásztor, ki kész ott hagyni 99 juhocskáját, hogy tövisen és bojtor­jánon keresztül megkeresse és saját vállain hazahozza az egy eltévelyedettet, a 100-ikat. Megvolt a praeventio a lelkipásztorko­dásban, megvolt a fogházmissió az irgalmasság tes'i cselekedeteinek egyikében, megvolt a to­vábbi gondozás a keresztény Caritás számtalan intézményében. a) A megelőzésnek legnehezebb megírni a statisztikáját és a történetét Hiszen ha vala­kit jó útra téritettem, vagy a jó útra megtar­tottam, nem tudhatom minő bűnöket követett volna el védencem, ha vele nem foglalkozom. Sőt a védenc maga sem tudhatja biztosan, hogy mi lett volna belőle, ha a jó befolyás alá nem kerül. A praeventio nagy elvét ki­mondotta már a Világ Világossága, midőn az elhagyatott, a züllés veszélyének kitett gyer­meket saját helyettesévé, saját képviselőjévé tette ezen szavakkal: »Aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad be (Máté 18, 5). Ez a praeventionak, a gyermek- védelemnek a Magna chartája 19 század óta.« Ugyanő a lélekrontást megbélyegezte eme ret­tenetes komoly szóval: »Aki pedig megbot­ránkoztat egyet a kisdedek közül, kik énben­Elégia. — Irta: Révai Károly. — Mig szivemben dalforrás van, 8 ringatózom e varázsban: Én Istenem, tarts meg engem Áldást adó kegyelmedben l Mig e forrás tisztán fakad, é> nem vet szennyes hullámokat: Bugyogását ne tartsd vissza, Eadd üdüljön, aki issza! Az én letűnt tavaszomnak Virágai aszalódnak; 8 ha van is egy-két babérág, Azt nézem, hogy árnyékot ád. Benne vagyok réges-régen Tikkadt nyárnak közepében; Forró délnek napsugára Tűz a költő homlokára. Ezután már őszi dér jön, Hogy babért s dalt összetörjön; Nem is áll jól dal a vénnek, Talán nem is értenék meg l Ó, ha majd az őszi napnak Lángjai is elhamvadnak ; A lehulló levelekkel Szép csöndesen fedjenek el 1 . . . Révai Károly költészetéről. — Irta és a Teleki-Társaság 1912. máj. 18-adiki ünnepi ülésén felolvasta Németh Béla. — A magyar, Barbizon szépséges ligetében láttam először. Ősz volt. A nagy kör egyik pad­ján ült. Mögötte jobbra a fenyves haragos zöldje hangsúlyozta a halhatatlanságot, előtte a gyer- tyánfaerdö sárguló, halványuló levelei regéltek elmúlásról. Gyermekek játszó kedve zavarta a természet nagy csendjét. A költő nem hallja. Egybeolvad az anya temészet fenséges harmó­niájával. A beszédes nagy hallgatás mond neki mástól nem hallott, nem sejtett dolgokat. A jö­vőbe tekint? Születetlen századokat l$t ? Vagy a múlton mereng ? Horpadt sirhantok, egykor büszkén hivalkodó, most szétmálló alkotások, ré­gen elsírt, rég lelszáradt könnyek lebegnek előtte ? Ki tudja ? A gondviselés beszél vele kimondha­tatlan szavával. S ő hallgatja némán, áhítattal, hogy aztán ihletett percében közöljön velünk valamit belőle. Valamit. Mert mindent elmondani »nincs rá szó, nincsen rá fogalom!« De az, amit nekünk eddig elmondott, az szép, nemes, felemelő. ilyen, mert őszinte. Az őszinteség az egyik vonása az ő poézisének, mely immár 40 éve hangzik a poétái berekben. Negyven évi működésről nehány sorban szólani igazán nehéz, hogy igazságtalanokká ne legyünk. De megkísértem. Meghonosult családból származott; atyja ... »édes hon- Négy fiának adta drága örökségül. [szerelmét Legkisebb fiának énekelte titkon Gyászos idők sorját csöndes éjszakákon . . . S ki tudja, hogy nem-e az ő bus nótája Ültette szivembe gyökerét a dalnak ? Zsendülő virágim talán az ő fájó könnyéből fakadtak,» S vissza adja lantja az irodalomnak mind­azt bőven, amit a magyar föld anyagiakban jut­tat neki. Tanárnak indult. De útközben letért, ma­gába zárva, magával vive a magyar irodalom szeretetét. Csöndes családi életét hiányossá, üressé tette az, hogy házában a bölcső üresen állt. Húsz évi nyomorúság oszlott el, húsz évig égő vágy testesült meg, amikor Aranyos Erzsiké megérkezett. Addig is meg megszólalt lantja, de most méltó tárgyat nyert. Mondhatni egész költészete felújúlt, mint áldást osztó zápor után a nagy természet. Úgyszólván egyeduralkodóvá lett az aranyos »harmadik«, aki oly soká vára­tott magára, hogy aztán a mindent betöltő öröm és boldogság szines és meleg hangjain szólaltassa meg édes atyját. S lehet-e tisztább, magasztosabb tárgya a költésnek, mint az ártatlan, gyermeki lélek?! A »küzdelmes élet emésztő sötétje« egy­szerre világot, fényt, ragyogást nyert, mikor az üres bölcsőnek lakója akadt. Lehetetlen megindulás nélkül olvasni a rímbe csengő sorokat, melyekben az egyetlen gyermekét féltő, gyermekéért, gyermeke jövőjéért kínos aggodalmakban élő édes apa szól hozzánk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents