Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-14 / 2. szám
(2) 2. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Nagybánya szab. kir. város közönségének nagy részét állami és kincstári tisztviselők alkotják, kik ezen teherviseléséhez — ha ház- és földbirtokkal nem bírnak — hozzá nem járulnak, tehát a pótadó nagy része a ház-, földbirtokos és az iparos közönség vállaira nehezülne. 9. Kereskedelmünket és ipari vállalatainkat kell minden erőnkből fejlesztenünk, mert az ősi foglalkozásból egyedül megélni már nem lehet, — gyár- és iparvállalatok létesítendők. 10. A mozgó-szinházi előadások jövedelme 10%-pótadóval terhelendő meg. * A költségvetés bevételi főösszege 1 063.125. kiadási főösszege 1062 566 korona. A fölösleg 559 korona. Az erdészettől 87,011 K 32 fillér jövedelmet várnak, az István Király-szállóból 40,121 koronát, közvágóhidtól 10,000 koronát, épületekből 9,566 koronát, fürdőből 6,103 koronát, malmokból 14,971 koronát, vásárvámból 40,000 koronát, villamvilágitásból 9,000 koronát, a takarékpénztártól 80,000 koronát, ilalmérésből 26,491 koronát. A közgazdasági bevételek többi tételei apróbbak. Iskolai, szegény, óvó, keresk. tan. isk., iparos pótadóból 14,000 K van előirányozva. Az átmenő bevételek főösszege 65,021 korona. Rendkívüli bevételek címén 244,888 K szerepel. Ennek főbb tételei. Vízvezeték és csatornadíj 57,000 K, Ganz-féle amortizáció 37,865 K, fogyasztási államsegély 37,367 K, városi államsegély 20,000 K, boritaladó 18,846 K, husfogyazs- tás 15,731 K, kövezetvám 14,820 K, 1% adásvételi illeték 10,000 K, iparvasutból 5,000 K stb. A kiadások címén. Épületek fennlartáására 11,000 K megy. Tisztviselőknek, kezelőknek, szóval a személyzetnek 173, 876 K kell, közmivelődési kiadásokra pedig 38,473 K, dologi kiadásokra 43,977 K kell, átmenőkre 62,469 K. Tartozások törlesztésére pedig 265,465 K van előirányozva. + A képviselet ma délelőtt 10 órakor tárgyalta az előirányzatot, valamint napirenden volt még az üveggyárral kötendő szerződés és az erdei iparvasutnak bérbeadása. Hogy mit határoztak a gyűlésen, az mai számunk hírek rovatában olvasható. II Milos üloMj ftcMyii. A posta és táviró igazgatóság f. év január 1-től kezdve megszünteti a féldijas kedvezményt azoknak a hivataloknak, amelyeknél a tisztviA kalifa azonban utána sietett és megragadta a karját. — Ne bántsd azt a pókhálót! kiáltott rá. — Megtiltom neked, hogy elrontsad ezt a remekművet. A nagyvezér megállt és eldobta a fadarabot. A kalifa megállt a pókháló előtt és odaintette maga mellé a nagyvezért is. — Nézd ! — mondotta neki. — Valóságos remekmű ez ! Nem sajnálnád tönkre tenni ? Nézd, nézd, hogyan dolgozik az a kis pók és milyen szépen, szabályosan szövögeti a hálóját. — Utálatos állat! — mondotta morogva a nagyvezér. — Ezt ugyan nem sajnálnám megölni! A sáh jól ismerte a nagyvezérnek rideg lelkét. Jól tudta, hogy hiábavaló volna minden szava, nem győzhetné meg a maga igazságáról ezt a rideg embert, aki csak a hadseregek és a csaták iránt érdeklődik. Hogyan volna képes az ilyen ember arra, hogy megbámulja a természet alkotó munkájának szépségét és nagyszerűségét egy kis pók hálójában! Tovább haladt a kalifa s azután leült egy rózsabokor előtt egy padra és addig-addig zümmögtek körülötte a méhek meg a bogárkák, mig cl nem altatták. A feje lehanyatlott a mellére ... Elszunnyadt és azt álmodta, hogy a kis pók egyszer csak leszált a hálójáról, odamászott eléje és igy szólt hozzá emberi hangon: — Én vagyok a pókok királya s az alőbb selő egy épületben lakik a hivatallal. Szépen ; fejlődött távbeszélő forgalmunkra ez az intézkedés kedvezőtlen hatással lesz, amennyiben elveszítünk nehány előfizetőt s ez magának a telefonnak gyakorlati értékét már lejebb szállítja. A féldijas kedvezményt elveszítik pl. többnyire a lelkészi hivatalok, a kerületi főorvos s talán még mások is, akik aztán az egész díjas előfizetést nem óhajtják igénybe venni. Nem tudjuk micsoda uj rendeletén alapul ez az intézkedés, de mi Salamon István keresk. miniszteri főtisztnek a telefonokról kiadott s közhasználatra szánt kötetében lapozgatva (1905 évi kiadás, a Budapesti Hírlap ujságvállalata) ott a 167- és 168. lapon ezeket találtuk: »A díjkedvezményre jogosult hatóságok, hivatalok, közintézetek stb. nem tarthatnak igényt arra, hogy az egyes functionáriusaik (tisztviselők, alkalmazottak stb.) magánlakásán berendezett telefon állomások után dijmentesi- tésben részesittessenek még abban az esetben sem, ha azok magánlakásukon esetleg hivatalos teendőket végeznének is.« Ez eddig látszólag az újabb intézkedésnek ad igazat. De most jön a kivétel : »Ezen általános szabály alól kivételnek csak abban a rendkívüli esetben van helye, midőn a képviselt -.íatóságnak, hivatalnak, köz- j intézetnek stb. mint ilyennek külön hivatali helyisége nincs, hanem a hivatalos helyiség j összeesik az illető functionarius magánlakásával ! s igy az utóbbi helyen berendezett telefon állomás tulajdonképen a képviselt hatóság stb. hivatalos céljaira szolgál. (Ilyenek p. o. a törvényszéki, megyei, járási és körorvosok, a m. kir. államvasuti pályorvosok, állami állatorvo sok, bírósági végrehajtók.)« Vagy ilyennek látjuk mi pl. a lelkészségeket, ahol a magánlakás rendszerint összeesik a hivatallal, ilyen pl. a bányakerületi főorvos, aki pályaorvos is, ilyen a városi tisztiügyész, akinek a városházán nincs hivatalos helyisége, vagy a fernezelyi erdőgondnok, akinek magánlakásából bérel egy részt hivatalnak az erdőhivatal. A rendelkezés célzata világos, ha az illető magánlakásán is hivataloskodik s külön hivatalhelyiség is van, akkor nem kaphat kedvezményt, ha azonban magánlakása összeesik a hivatallal akkor kaphat. Ezek alapján az igazgatóság — véleményünk szerint — egész jogosan kiterjeszthetné nagyon megörvendeztettél azzal, hogy annyira megbecsülted a hálómat. Bizony, nagy kalifa, jól tetted, hogy ilyen kíméletesen bántál velem, mert én is éppen olyan élő lény vagyok, mint te s nemcsak az ember érez fájdalmat, hanem az állat is. Te sem szeretnéd, ha hirtelen elöugrana valahonnan egy rettenetes óriás és eltaposna, vagy a fejedre döntené a házat! Mi állatok éppen olyan érző teremtmények vagyunk, mint ti, emberek és éppen úgy féltjük az életünket, mint ti. Nem fogok megfeledkezni a jóságodról! A kalifa, mikor felébredt, elmondotta az álmát a nagyvezérnek, aki azonban most is ridegen jegyezte meg: — Álom volt ez csak, semmi köze ennek a valósághoz. Mind a ketten elfeledték később ezt az esetet, mintha meg sem történt volna. Esztendők múltán nagy háborúba keveredett a kalifa és a nagyvezérje, akármilyen jól értette is a harcolás mesterségét, hosszú küzdelem után elveszítette a csatát. A csatatérről egy erdőbe menekült a kalifa a nagyvezérrel együtt; üldözte őket az ellenség és el voltak rá készülve, hogy mind a ketten életüket vesztik, ha az üldözők kezébe kerülnek. Ide-oda futkostak az erdőben s folyton ré- mitgette őket az üldözőik zaja; rohantak utánuk az üldözök s már-már el is érték őket. A kalifa egy barlangot pillantott meg s | a féldijas kedvezményt azokra is, akik egy épületben laknak és hivataloskodnak, annyival inkább, mert elsősorban a nagy közönség érdeke az, hogy a hivatalok telefonon megkereshetők legyenek. Mozi. Az István király szálló bérlő részvény- társaság mindent elkövet, hogy a közönségnek élvezetes estéket szerezzen. Most négy mozgófénykép társulattól szerzi illetőleg kölcsönzi a filmeket, hogy mennél elsőbbrangu képeket játszhassanak le. Szombat este (6 án) és délután is volt előadás. A szombat esti előadáson némely kép nem volt eléggé megvilágítva, s a Projegtograph felvételei kissé kopottak voltak. Azonban a komikus képek (öngyújtó) állandó derültséget keltettek a kevés számban egybegyült közönségen. A vasárnapi előadás kipótolta a szombati előadást úgy a jó képek mint a bevétel tekintetében. A közönség egészen megtöltötte a termet, s gyönyörködött a szebbnél-szebb képekben. A társaság még műsoron kívüli számot is mutatott be. Csütörtökön, 11-én szintén tartottak előadást. A képek jók voltak. A közönség elég nagy számban jelent meg. Különösen kiváló »A 13. számú cella« ciinü dráma. Kár, hogy ennek a képnek lejátszásánál a karzaton,-sőt a földszinten is többször kacagtak s ez az illúziót a legkomolyabb drámai helyen elrontotta. — Palinak újabb »tettein« jól mulatott a közönség Ma szombaton az előadás elmaradt, az iparos ifjak bálja miatt. Holnap azonban (14 én) két nagy előadás lesz, délután fél 4 órakor és este 8 órakor. ' Műsor a következő : 1. Este főherceg a fácán vadászaton Természetes kép. 2. A bosszúálló nő. Dráma. 3 Nick Winter a diplomába szolgálatában. Komikus kép. 4 Amor a Liftben. Dráma. 5 Krokodil vadászat. Természetes kép. 6. Móric ügyetlensége. Komikus kép. Tudósító. 1912. Január 14. Heti krónika. Vizkereszt után következtek a vizdijak. A bizottság százötven kérvényt tárgyalt le négy déiután, sokan adtak be kifogásokat a vízvezetéki vizdijak kirovása ellen, annak jeléül, hogy ez a fizetés mégsem olyan népszerű, mint kellene lenni. Jövőre majd megszokjuk, mint a villámvilágitást, amint hogy ez a nemzedék egész szépen megszokott már vagy százféle azonnal beszaladt oda; a nagyvezére is utána rohant. Meghúzódtak a sötét barlang egyik üregében s remegve gondoltak arra, hogy az üldözőik rájuk akadhatnak ott is. Nagy lett a rémületük, mikor idő múltán fegyvercsörgés zaja hangzott be hozzájuk; az üldözőik már a barlang körül jártak... — Itt nem lehetnek, ide nem bújhattak be! Menjünk tovább 1 — hangzott be hozzájuk az egyik ellenséges katona durva hangja. Azután elrohantak az üldözők a barlang előtt. Mikor elcsöndesedett az erdő s az üldözők már messze járhattak, a kalifa ki akart menni a barlangból a nagyvezérrel együtt. Nagyon csodál • kozott azon, hogy az üldözőik miért nem mentek be a barlangba, miért nem keresték ott őket ? Hamarosan megtudta ennek az okát; a barlang szája be volt szőve pókhálóval. — Megsegített a pókkirály! —mondotta a sáh. — Most már értem, hogy miért nem jöttek a barlangba az üldözőink. Látták a pókhálót s azt hitték, hogy ide be nem jöhetett senki, mert előbb el kellett volna szakítani a pókhálót. A pók-király lemászott a hálójáról és eltűnt a fűben; mintha azt akarta volna ezzel tudtára adni a kalifának, hogy most már eltépheti a barlang nyílását elzáró pókhálót. — Lásd, hogy mégis igazam volt akkor régen, amikor megvédelmeztem a pók-király hálóját!. — mondotta a kalifa. A nagyvezér most hálásan gondolt a pókra.
