Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-17 / 11. szám
Nagybánya, 1912. Mároius 17. — 11. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ A NAGYF r , TÁRSADALMI HETILAP. ’M GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE i^msriDEisr vasártstap JSlóflr.etéai árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ====== Egyes szám 20 fillér. ======= Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TARTÓS. Szerlcesztőaécf a kiadó% Felsőhanyai-utca 30. sl. itt. = TELEFON: NAGYBÁNYA IS. lií. «= Elég volt a késedelemből. A legutóbbi közgyűlésen úgy mellesleg szóba került a szervezési szabályrendelet is, maga a főjegyző említette föl, akit a szervezéssel megbíztak. Nagy rezignatióval mondta el, hogy ő nem tud mit csinálni, mert a képviselet semmi utasítást sem adott neki, kérte, hogy a szervező bizottságot hívják össze s azzal együtt, egyetértve dolgozzék. Ezt a közgyűlés azután helyeselte is, tehát körülbelül igy lesz a dolog, meg fog történni a szervező-bizottság összehívása. Oly régen vajúdik már ez a kérdés, hogy a halogatás valóságos bűn, már a 10 éves jubileuma is elmúlt a szervezési szabályrendelet sürgetésének, hiszen még boldogult Nyirö Sándor idejében kezdték rebesgetni, hogy enélkül nincs boldogság a városházán. Igaz is, hogy nagy szükség és pedig napról-napra nagyobb szükség van reá. Arra kérjük tehát a főjegyző urat, hogy ne halogassa tovább ezt az ügyet, elég volt a késedelemből, ne találjanak ki mindig uj bizottságot, tanulmányozást, szabadságot, revideálást és egyéb jogcímeket a dolce far nientére, hanem fogja meg a pennáját a főjegyző ur, üljön le, és akár fel se álljon, amig papírra nem veti az egészet. Hogy milyen irányban csinálja meg? Hát én Istenem, amint neki tetszik, amint ő képzeli egy ilyen városnak a helyes, rendes szervezetét, majd a munkát megkritizáljuk mi városatyák rövidesen s azt hiszem, nem sok változtatni való lesz rajta. Utasításokat a képviseletnek nincs miért adnia, hisz ha mi részletes utasításokkal szolgálunk, akkor meg is csináljuk mindjárt a szervezési szabályrendeletet s akkor nem kell hozzá főjegyző, csakhogy ez sokkal nehezebb dolog volna, mintha egy ember birkózik meg vele, társaságban ugyebár még lapot szerkeszteni is nehéz, hát még szervezést létesiteni. Tehát ne kérdezzen már a főjegyző ur senkit, ne várjon újabb tavaszt és újabb szüretet, hanem lepjen meg a kész munkával minket, szervezési szabályrendelet után áhítozó városatyákat, higyje el, hogy valóságos március tizenötödiki örömünnepély volna már reánk nézve, ha a tervezet ott feküdnék a közgyűlés asztalán. Földes Béla Nagybányán. Választókerületünk országgyűlési képviselője dr. Földes Béla egyetemi tanár, udvari tanácsos tegnap városunkba érkezett. Földes Bélát a polgári olvasókör hívta meg, hogy március 15-én a kör ünnepségén tevőleges részt vegyen s Földes nem is késett a szives meghívást elfogadni. 15 én d. u. pont 5 órakor robogott be a vonat, mely többektől kisérve hozta kerületébe a kedves vendéget. A vasúti állomáson a város nevében Makray Mihály polgármester, a polgári kör nevében Torday Imre fogadta beszéddel, a kiknek a képviselő pár, rövid, meleg szóval válaszolt. Az állomáson igen nagy számmal gyűltek egybe a városbeliek s hosszú kocsisortól kisérve vonult be Földes városunkba, a hol itt tartózkodási idején Bónis István pártelnök vendége. Este 8 órakor volt az ünnepély a körben. A bankettre oly sokan iratkoztak alá, hogy a terem alig bírta befogadni a vendégeket, tegnap már egyáltalában senkinek az aláírását sem fogadták el, mivel képtelenek lettek volna a közönséget ellátni. A nagy teremben díszesen volt terítve, a menü kifogástalan, az asztalfőre nemzeti szalagokkal díszített furmi- nos üvegeket raktak az ünnepi szónokok elé. Minden jelenvolt ibolyacsokrot kapott. A harmadik fogás után Torday Imre elnök emelkedett szólásra s a szabadság serlegével Március tizenötödikét köszöntő lelkesen, fölkérvén Földes Bélát beszédének megtartására. Földes Béla ezután eszmékben és történelmi adatokban gazdag beszédet mondott Széchenyi István grófról, a Széchenyi serleget emelve föl. Szavait azzal fejezte be, hogy bármily nagy lett légyen is Széchenyi, a nemzet, a nép mégis nagyobb s midőn Széchenyiről emlékezik, egyszersmind megemlékezik a mai Nem vagyok én forradalmár ... Nem vagyok én forradalmár, Sok szép időm odavan már, De azért, ha csöndeskén is, Uj időket, Szebb időket várok én is. És ez idők jönni fognák ! Távol égrül már robognak! Föloldják a régi átkot S megifjitják Ezt a vénhedt, bús világot! Jönni fognak ifjú hősök, Nagy álmodok, nagy erősök: Szent harcukból tör majd égre Uj eszméknek Bálványdóntö szűz fensége! Korhadt bálvány összeroppan, Milljők szive egybedobban: Oh, e harcot várva várom, És ha megjő, — Ott leszek a barrikádon! Nagyujjongva ott kiáltom: Uj világ van a világon! Pusztuljon mind, ami gazság, — Alleluja ! Egy az Isten; az igazság! Sajó Sándor. Örök szerelem. Irta: Tömöri Jenő. Nagy hegy lábánál, az erdő szélén egyszerű parasztházban lakott az őszülő poéta. A szétszórt, kis havasi faluban nem volt más úriember s igy évek óta a feleségén kívül nem élvezett társaságot. Éppen ö akarta igy. Mikor sikerei teljében eltűnt a lármás irodalmi piacról, keményen elhatározta. hogy nem fog többé a társadalmi munkában résztvenni. Emberismeretet már bőven szerzett. Belátta, hogy sem a szive, sem a könyöke nincsen a tülekedésre berendezve, tehát szépen, zajtalanul félreállott. Megvette a kis paraszttelket, saját Ízlése szerint átformálta s itt rakott örökös fészket szelíd jóságos asszonyával. Anyagi helyzete fölszabadította a napi robot alól, élhetett szabadon, gondtalanul, mint a vadmadár. Költészete is egészen átváltozott. TiszModernül krentett STEBNÁD FEBENCZ étterem és sörcsarnok A Mr. ílsi uwipéizlir Mii. Figyelmes, pontos és Piac-utca előzékeny kiszolgálás s iOesbreczen, Ko«uth-utca sarKan. tán, kristályosán zengett érzésének minden húrja. Fenséges gőggel nézett le minden iskolát, mert ilyent ő csak egyet ismert: a természetet, amelyben az érzelmes gerle és a vidáman fütyülő sárgarigó a tanítómester. Amilyen gyermeteg lelküek voltak Írásai, épp oly naiv boldogságban élte napjait is. Odaadó gyöngédséggel vette körül a feleségét, ki nem fogyott a kedvesnél kedvesebb szavakból. Sugárzott a szeméből a tiszta, mély szerelem, ha rápillantott s minden hétfővel házasságuknak első mézeshete ismétlődött! Az asszony egyszerű, kicsi nő, de csupa szív, megbecsülhetetlen jóság. Csodás imádattal tekintett az ő hatalmas urára s boldog volt, ha észrevétlenül elkaphatta a férfi kezét, hogy szinte áhítattal megcsókolj a. Ilyenkor a költő Unnepiesen összeráncolta homlokát s igyekezett szigorú lenni: — Asszonyka, az ilyesmi nem illik, a nő sohasem alázza meg magát az előtt, akit szeret. De az asszonyka egy haszontalan kis cica, aki egyebet sem tud, csak dorombolni s nyalakodni. A rettenetes hangra a kis cica mindjárt el is pityeredett s a hulldogáló, fényes ezüstcsep- peket nem volt más mód elállitani: egyenként csókolgatta föl a meghatott poéta, miközben elsuttogta elmaradhatatlan axiómáját: ~S7"icLekiielc taJLóillEozó helye ! Kitűnő magyar és franczia konyha. WäT Mii M Halali. — Mii miaui síi. Előre megrendelt társas ebéd, vacsora mérsékelt áron. Telefon: 958.
