Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

(2) 10. szám. 1912. Március 10. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE gymnasium 4 osztályát sikerrel végezték. Az iskolázottságukat bizonyítvánnyal igazolni nem tudó, de 16. életévüket betöltött nők felvételi vizsgálat alapján vehetők fel. A tanulók körülbelül 10 K beiratási dijat és 120—140 K tandijat fizetnek évenként. A tanórák a délutáni órákban 2—5 óráig tartatnak, heti 20 órában. Kötelező tantár­gyak : a) kereskedelem ismertetése, kereske­delmi levelezés és irodai munkák, b) német kereskedelmi levelezés, c) egyszerű és kettős könyvvezetés, d) kereskedelmi számtan, e) ke­reskedelmi földrajz, a fontosabb áruk ismerte­tésével, f) szépírás, g) gyorsírás, h) gépírás kü lönböző rendszerű Írógépen. Tovább képző előadások (a II. évben, ha arra jelentkező lesz) tárgyai lehetnek: Magyar kereskedelmi levelezés, idegen nyelvek, köz- gazdasági ismeretek, jogi ismeretek, gyorsírás, számtan, speciális üzletágak ismer'etése köréből. A női kereskedelmi tanfolyamot végzett nők alkalmazást nyerhetnek üzletekben, ban- ; kokban, irodákban a levelezés, könyvvezetés és gépírás körében. A kereskedő vagy iparos szüiők női ke­reskedelmi tanfolyamon kiképzett leányaikban saját munka körük részére a legmegbízhatóbb : szakerőt, a leglelkesebb munka társat nyerhetik, i Általában pedig minden nőt gyakorlati- asabbá tesz e tanulmány, mi a család anyagi boldogulásának nem megvetendő tényezője. Waigandt Anna áll. polg. iskolai igazgató. A főgimnázinm segélyző-egyesülete. A helybeli áll. főgimnáziumnak van egy kisebb méretű segélyző egyesülete, a mely azon­ban már 11194 K tőkével rendelkezik, tehát izmo­sodik erősen. Célja szép, nemes, a pártolást meg­érdemli. Szeretjük figyelemmel kisérni ezt a derék humánus intézményt, közöljük azért az idén is az ismertetést az egyesület múlt évi működéséről Fülep Imre titkár jelentése szerint. Az 1910—11. évben az egyesület egy köz- és két választmányi gyűlést tartott a rendes folyó­ügyek elintézésére. A közgyűlésnek lefolyásából, mint az egyesület életére nevezetes mozzanat megemlítésre méltó: Dr. Rencz János igazgató ügyv. alelnök jelentése, mely szerint a nagym. vallás- és közokt. miniszter 61013.—1910. sz. rendeletével megen­gedte, hogy minden tanév elején beiratáskor a tanulóktól az egyesület részére segélyt gyüjthessen, amit a f. iskolai évben már meg is kezdett, be­látása szerint szólitván fel adakozásra a szülőket. Továbbá ez évben választotta meg az egye­sület tisztikarát és választmányát, mivel az előbbi tisztikar és választmány megbízása lejárt. Az egy­hangúlag választott tisztikar és válaszmány követ­kezőleg alakult meg: Elnök: gr. Teleki Géza. Alelnök: Neubauer Ferenc. Ügyész: Stoll Béla. Titkár: Fülep Imre. Pénztáros: Deli Géza. Számvizsgálók: Gellért Béla, Szűcs Károly. Választmányi tagok az alapítók közül: Far­kas Jenő, Madán Ferencz, Molcsány Gábor, Révész János, Soltész Elemér, Szőke Béla. A rendes tagok közül: Fábián Lajos, Csü- dör Lajos, dr. Kádár Antal, dr. Makray Mihály, Moldován László, Weisz Lajos. Az alaptőke ezen évben 984'13 K-val növe­kedett. A rendes és alapító tagok száma is gyara­podott. Uj alapitó tag dr. Csausz Károly f.-bányai főorvos, György Gusztáv főmérnök, Merlás László földbirtokos. Újabb 50 K-ás alapítvánnyal gazda­gította az alaptőkét gr. Teleki Géza. Uj rendes tagok : Bozsenik Béla főgimn. tanár, Csiszár József kőműves mester, Incze Lajos főgimn. tanár, Kere­kes Sándor főgimn. tanár, dr. Muszte Valér körorvos. De súlyos veszteség is érte az egyesületet dr. Kádár Ambrus, pápai prelatus halálával, ki az egyesületnek alapító tagja volt. Ez évben is tankönyv- és pénzbeli segélyben részesítette egyesületünk a tanulókat. Pénzbeli se­gélyben részesültek: Drentye Miklós I. a. 20 K, Huszár Ferenc I. b. 40 K, Pánt József I. a. 20 K, Pongrácz Lajos I. a. 20 K, Vetter Zoltán I. a. 20 K, Barkóczy Ernő II. 20 K, Mazgon Sándor II. 20 K, Páska Tivadar II. 20 K, Szűcs Károly II. 30 K, Kőrösy József III. 20 K, Mezey Béla III. 30 K, Suta József III. 20 K, Szabó Sándor III. 20 K, Daubner József- IV. 20 K, Tömöri Gábor IV. 30 K, Herskovits Farkas V. 30 K, Krizsán Sándor V. 20 K, Kűhajda Sándor V. 50 K, Buttyán János VI. 20 K, Krisztián Illés VI. 30 K, Zicherman Vilmos VI. 20 K, Herman László VII. 30 K, Keresztesy Ernő VII. 30 K, Lővy Lajos VII. 20 K, Török Árpád VII. 20 K, Csuray Ká­roly VIII. 50 K. Tehát 26 tanuló 650 korona segélyben ré­szesült. A jelenlegi vagyoni állapotot a következő számadatok mutatják. A múlt évről maradt 75CK)6 K forgó tőke. Az alaptőkéhez csatolandó összeg gyanánt befolyt: 1. Alapító tagsági dijakból 280 K. 2. Az 1910. júniusában érettségit tett ifjak alapít­ványa 63-58 K. 3. A tanulóktól beszedett se­gélyegyleti dijak 454 K. Egyéb jövedelmek 20"/o-a 186*55 K. Az alaptőke jelenleg 10357'94. Tehát gyarapodott az alaptőke 984T3 K-val. Az alaptőkét levonva a tanévvégi pénztári maradványból, marad a jövő tanévi segélyezésre 836'66 K forgótőke. Az egyesület pénztárának állapotáról a zár­számadás nyújt részletesebb felvilágosítást. Fülep Imre titkár. Eladó ház. Az Ötömösv-féle, felsőbánvai-ulcabeli kettős nagy ház eladó. Akár külön a kisebb, a Mikszáth-utcában, külön telekkel, akár a nagyobb 4 pincével, mellékhelyisé­gekkel, istállókkal, tágas udvarral stb. Akár együttesen a kettő, mely egy telket is képezhet. Értekezni lehet: Révész Jánossal. Heti krónika. Negyedszer volt nálunk Szávay (Petőfi ; nyolczszor járt Nagybányán), de abban a re­ményben ringatózunk mindnyájan, hogy ez ! még mindig csak kezdet s Petőfit le fogja főzni korunk nagy poétája. Valami kitűnő, ötletes, frappáns, zseniális mondásai vannak. Ha egy fél óráig hallgatom, egy napig elmulatok rajta, az ő költészete mindenekfölött modern, de okos, magvas (nem : hülyeségek halmaza, mint a milyen más mo- ! derneké), s amellett színes, hangulatos, igazi | muzsikaszó­Mi viszont akarjuk őt látni, gyakran óhajt­juk Nagybányán hallgatni s mivelhogy Szávay az az ember, aki nemcsak megígéri, de meg is tartja a szavát, azért reméljük, hogy még ez évben itt lesz, újra itt lesz. Ez jó hir Debrecenből. Pestről azonban rossz hirek érkeznek A kormány megint bu­kik. Nagyon hazafias, nagyon rebellis volt Bécsnek, jámborabbra volna szükség. Ám az újabb korban annyira megszoktuk ezeket a gyors változásokat, hogy valami mély meg­döbbenést nem lehet a társadalom viselkedé­séből kiolvasni. Nagyobb érdeklődést alig kelt ez a dolog, mintha pl. a mozinak uj mű­sora van. Igaz, a mozi valami csodálatos uj gépet Elkorhadt és kidőlt, vagy villámsujtotta fa­törzs volt az erdőben elég s a szolgáknak nem sokáig kellett keresgélniük; találtak egy alkal­mas fatörzset és hozzáláttak a munkához. Telt az idő és a sah már türelmetlenkedni kezdett, mert a két szolga sehogysem boldogult a nagy fatörzszsel; cipelték egy darabig, az­után elejtették, majd megint tovább vitték né­hány lépésnyire, de megint kiesett a kezükből. Nagy sopánkodással mondogatták eközben, hogy ők bizony nem elég erősök erre a munkára s nem is hiszik, hogy megbirkózhassanak vele. Éppen a közelben dolgozgatott két favágó. Észrevették ezek a vadászcsapatot s odasom­polyogtak hozzá, hogy megbámulhassák a szép fegyvereket. Amint igy bámészkodtak, a sze­mükbe ötlött a két erőlködő szolga. Eleinte nevették a két ügyetlen legény bukdácsolását, de végre megsajnálták őket és odaléptek az egyik fényes öltözetű vadász elé, aki nem volt más, mint a nagyvezér. Megkérdezte tőle az egyik favágó: mi végből emelgetik ezt a fatör­zset azok az emberek? Mikor azután megkap­ták a feleletet, nyomban vállalkoztak arra, hogy majd elbánnak ők azzal a fatörzszsal. Mosoly­gott ezen a vállalkozáson a nagyvezér, mert a sovány favágók nagyon gyenge embereknek lát­szottak. — Ne is próbáljátok meg! — mondotta a favágóknak. Ha az a két jól megtermett szolga sem boldogul azzal a fatörzszsel, hogyan boldo- gulhalnátok vele ti, zörgős csontu, sovány, erőt­len emberkék ? A két favágó azonban addig erősködött, mig végre megengedte nekik a nagyvezér, hogy fogjanak hozzá a munkához. Nem késlekedtek most a favágók egy pil­lanatig sem, félrctaszitották a két szolgát, meg­ragadták a fatörzset és vitték nagy erőlködés­sel a patakhoz, azután átfektették rajta. Bámulva kérdezte tőlük a sah: Hogyan voltatok képesek ennek a nehéz munkának az elvégzésére, vékony, sovány kar­jaitokkal, az én termetes szolgáim hiában eről­ködtek, mégsem bírtak vele. Megszólalt ekkor az öregebbik favágó: — Úgy voltunk mi ezzel, mint azok az elefántok, amelyekről a mese szól . . . — Hadd halljam azt a mesét — vágott szavába a sah. — Úgy szól ez a mese — mondotta a fa­vágó — hogy két nagy elefánttal tovább akar­tak huzatni egy nagy terhet, de nem sikerült. A két nagy elefánt nem bírt vele. Egy elefánt­hajó odavitte ekkor a maga két elefántját, ame­lyek közül az egyik még nagyon fiatal volt és nem igen lehetett bízni abban, hogy érni fog valamit a segítsége. Mégis amiben nem hit­tek : a két elefánt, a nagyobb, meg a kisebb nagy erőlködéssel tovább húzta a terhet. Azért voltak erre képesek, mert a nagyobbik a kiseb­biknek az anyja volt s mindketten meg akar­ták könnyíteni egymásnak a munkáját. Az ele­fánt-anya sajnálta szülöttét, ez meg sajnálta amazt: mindaketten azon buzgólkodtak, hogy a másiknak kevesebb erőfeszítés jusson. Szere- tetből cselekedték ezt. Mi is igy voltunk. Régi jó barátok módjára, mindaketten azon igyekez­tünk, hogy a másik ne erőltesse meg magát na­gyon, igy azután az lett a vége, hogy mindaket­ten teljes erőnkből dolgoztunk. Az a két szolga másképpen cselekedett: mindkettő abban mes­terkedvén, hogy a másik emelje jobban a ter­het, tehát egyik sem erőltette meg magát. Azért nem boldogultak azzal a fatörzszsel. A sah odafordult a nagyvezérjéhez, mond­ván : — Ezek az igaz barátok! Milyen nagyszerű munkát végezhetnének az emberek e világ bol­dogulására, ha ilyen kölcsönös szeretettel segíte­nének egymásnak! Megajándékozta ezután a két favágót és gondolataiba mélyedve haladt tovább. IJRAK FIGYELMESE! JVÍapST"* ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák 8£2T nagy választékban, szolid árak mellett MAYERNEIt, FelsObányai-utcza b a 4. szám. a a

Next

/
Thumbnails
Contents