Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIOÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE zviEOJ’ELEisrxis: ítvlITstidiejűt Ei-^etésre ... Jelen számunkkal befejeztük a harmincnyolcadik évet s lapunk a kővetkező számmal már a XXXIX, évfolyamot kezdi meg. A Nagybánya és Vidéke régi barátja a közönségnek, melyhez sok érdekes, kedves emlék fűzi s amely igyekezett mindenkor lehetőleg hű képét adni a jelen történetének. A személyeskedésektől, az igaztalan támadásoktól, a családok és egyes egyének revolverstilü meghurcolásától mindig óvakodtunk. E helyett komoly közügyekkel, mélyreható társadalmi kérdésekkel igyekeztünk foglalkozni s a hírek közlésében sem léptük át soha az illem határait. Mai napság a családok nem igen adhatnak lapot a gyermekek, ifjak kezébe, mert azok iránya, modora sokszor megrendítené az ifjabb nemzedék komoly erkölcsi alapjait. A Nagybánya és Vidéke igyekezett mindig a tisztesség hangján tálalni fö! mindent, úgy, hogy bátran mondhatjuk, hogy a mi lapunkat akár az elemi iskolás gyermek kezébe is oda lehet adni. A telefon-hírekkel is megpróbálkoztunk, gyakran hoztunk, majd minden számban, de az a baj, hogy most Budapesten az uj telefon-rendszer mellett óraszámra is várni kell’ mig velünk összekapcsolják a fölhívó számot s igy sokszor elkésik. Gyakran a rossz időjárás miatt képtelenség telefonálni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy csakis szombat délutáni híreket kellene hoznunk, ha frisset akarunk közölni, tehát any- nyira kimért az idő, hogy ez alatt nem mindig sikerül nyélbe ütni a dolgot. Fél hat óra után t. i. a nyomdában itt már nem szednek. Őszintén elmondtuk a nehézségeket, igyekezni fogunk azért a jövőben is, ameny- nyire csak lehet, legyőzni az akadályokat és friss telefon-hírekkel szolgálni olvasóinknak. A lapok helyzete meglehetősen nehezült. A nyomasztó pénzügyi helyzetet megérzi a sajtó is. Nem messze tőlünk, a szomszédban, egymásután megbuktak a lapok s a fővárosiak is küzdenek a megélhetéssel. Ám mi, bár 38 év alatt kétszer olyan nagyra növekedett lapunk tartalma, az előfizetés árait nem em 'iük most sem, maradunk a régi ategszaoótt olcsó árak mellett. A Nagybánya és Vidéké árai: Egész évre . . . 8 K, Félévre .... 4 > Negyedévre. . . 2 » és pedig házhoz hordva, vagy postán küldve egyaránt. Külföldiek számára az előfizetés dija ő K egy félévre. Ezért az árért annyi szellemi táplálékot kap az olvasó, amennyit egy 10 kötetes regény se nyújt. Teljes bizalommal kérjük ezek szerint a nagyközönségnek szives és becses támogatását, mi viszont Ígérjük, hogy az eddigi kipróbált nyomokon igyekszünk tovább haladni s minden igaz és érdeklődésre számot tartó ügyben szívesen állunk becses rendelkezésükre. Boldog újévet! A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A szervező szabályrendelet. A város szervezetéről szóló szabályrendelet módosításának tervezete most már elkészült Nyomtatásban előttünk fekszik 41 félives oldalon. A gazd. pénzügyi és szervező bizottság tegnap dec. 27-én le is akarta tárgyalni a javaslatot, hozzáfogott el is jutott a 14 ik S-ig, ekkor azonbon Stoll Béla indítványozta, hogy tekintettel az év végén összehalmozódott sok munkára halasszák el a tárgyalást addig, mig a bizottság tagjai alaposan áttanulmányozhatják és nyugodtan letárgyalhatják. Dr. Makray polgármesternek nem volt kifogása az indítvány ellen, csupán arra figyelmeztetett, hogy 1913. jan. 1-én már az uj törvény szerint való tiszti fizetéseknek kell életbe lépniök, tehát ha a bizottság a halasztó indítványt elfogadja, akkor 30-án rendkívüli közgyűlést kell tartani, a mely hatalmazza fel a Az arany balta. (Keleti mese.) — Irta: Loudesz Elek. — Volt egyszer, volt, hol nem volt, két szegény favágó, az egyiknek Ahmed volt a neve, a másiknak pedig Abdallah. Kora reggeltől késő estig dolgozgattak az erdőben, hogy megkeressék kenyerüket. Megelégedettek voltak, mert mindig kijutott számukra a betevő falat. Munkájuk végeztével, amikor hazatértek az erdőből, örömmel ültek a tálhoz és boldogan tértek aztán nyugalomra. Soha sem hagyta el ajkukat panaszos szó, mert a szorgalmas munkálkodás derültté tette lelkűket és megelégedést oltott beléje. Történt egy napon, hogy amikor a munka végeztével hazafelé igyekeztek az erdőről, valami furcsa kopácsolás hangja ütötte meg a fülüket. Ha nem lett volna olyan erős az a hang, azt lehetett volna hinni, hogy valami madár kopácsolja a fa törzsét. Hasonlított azonban fejsze csapások hangjához is. A favágókat meglepte a kíváncsiság. Kettejükön kívül más favágó is dolgozik talán az erdőben ? Mentek, hogy megnézzék: ki kopácsol ott a sűrűben. Letértek az ösvényről és a bokrok között sietve igyekeztek a különös hang irányába. Egyszer csak csodálkozással állottak meg. Ni, ni, még sohasem láttak ilyen furcsaságot! Az egyik fa előtt egy nagyszzkállu törpe állt és kis arany baltával kopácsolta nagy igyekezettel a hatalmas fatörzset. Csurgott róla az izzadtság a nehéz munkától. Megrezzent a bokor és a törpe észrevette a favágókat. Nem rémült meg tőlük; odaengedte őket magához. — Mit művelsz, kis ember ? — kérdezte tőle Ahmed. — Le akarom vágni ezt a nagy fát — felelte a törpe — mert sürü lombja elveszi barlangom elöl a világosságot. Nem bírok ám vele, mert kicsi a baltám. Ejnye — tette hozzá egy kis gondolkodás után — látom, hogy nektek szép nagy baltáitok vannak. Mondok tehát valamit. Melyikötök cseréli el a baltáját az én arany baltámmal ? Ahmed ránézett az apró baltára és nevetve mondotta: — Gyermekjáték az kis emberem! Nem nekem való! Én bizony nem adom oda érte az én jó baltámat, amelylyel olyan könnyen tudok dolgozni, mert már hozzá szokott a nyeléhez a kezem. Abdallah azonban oda ugrott a törpe elé, kivette kezéből az arany baltát és nézegetni kezdte. Amint nézegette, vizsgálgatta, valami különös vágy lepte meg a lelkét. Eddig soha sem gondolt kincsre, gazdagságra, most azonban az a gondolat férkőzött a fejébe, hogy milyen sok pénzt kapna ö ezért az arany baltáért; nem kellene ezután reggeltől estig fáradnia a nagy fák kidöntögetésével, hanem megélhetne munka nélkül is. Addig-addig forgatta a fejében a rossz gondolatokat, mig végre oda dobta a baltáját a törpe elé, mondván: — Nesze, oda adom a te arany baltádért. A törpe felkapta a fűről a baltát és beszaladt vele a sűrűbe; a másik pillanatban már hült helye volt. Ahmed erre megfordult, hogy folytassa útját hazafelé. Mikor már kijutott a sűrűből az ösvényre, csodálkozva látta, hogy Abdallah nem követi. — Gyere már! — kiáltotta oda társának. — Ránk esteledik, ha nem sietünk. T7" iósi ó Egész évre 8 egyedévre 2 K. ===== r. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ISÉ VÉS^ T-iLlSTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : ===== Felsőbányai-utca 30. szám alatt. —■ :------- ■■■- TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. ^ ■ .
