Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
(e) Boldog ünnepeket / (g) Nagybánya, 1912. December 22. — 51. szám. XXXVIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Elöflz Egész évre 8 K. Fél ===== Egyes i ^zegktzbilieisiiík: iMiisriDZBisr vasárnap ’ívre 2 K. Felelős szerkesztő és laptulajdonoe RÉVÉSZ TÁ.2STOS. r*’*erkesztósóff s kiadóhivatal : 168 rJ 'g|- ’»tea SO. szám alatt. 'NYA IS. SZÁM. A szeretet ünnepen. a: Papp Lajos felső-fernezelyi g katli. lelkész. — \ mai szent napon az angyalok énekétől viszhangzik a föld. Az angyaloknak magasztos énekével zengedezzük ma: »Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és jó akarat az emberekhez.« Beteltek a jövendölések. Elérkezett az idő, melyben az Üdvözítőnek meg kellett születnie. Az emberiség érezte, hogy újjá fog alkottatni. Az egész világ egy nagy hatalmas királyt várt a Messiásban, de az Üdvözítő szegényül és szerényen született a betlehemi istálló jászolában. Nem azt mondta az angyal a pásztoroknak : fényes palotában, bársony és selyem kényelem és pompa között keressétek az Urat, hanem a szegénységet, az alázatosságot nevezte meg, amit a betlehemi jászolban született Messiás hozott magával. Ha az Úr jézus dicsőségben, gazdagságban, a föld gyönyörei között jelent volna meg, ugyan ki lett volna képes velünk megkedvelteim az alázatosságot ? Ki győzött volna meg minket arról, hogy a szegénység becsülendő. Ki lett volna elég hatalmas, hogy az önszeretet hangját elnémítsa, és megtanítson az önmegtagadás gyakorlatára — soha, senki! Mily fönséges alakban nyilatkozik meg Jézusban a szeretet! Éppen úgy, mint a napban a jóság királyi forrása! Éppen úgy, mint a* meleg esőcsepp, a ?vető virág, a gyümölcsteli fa, mint a zeretetének édes megnyilatkozása! . . . Mint a harmat mely szótlan és titkon végzi gyönyörű munkáját! . . . A hulló harmat kilép a fórumra és zajtalan, az alkony és éj isteni csendjében végezvén hivatását! A szeretet ünnepén a legfőbb ideje hogy gazdagítsuk lelkünket a szeretet vallásának örökigazságu tanításaival. De óh, fájdalom! Nézzünk körül a nagy világban és megfogunk döbbenni, hogy a gyülölség- nek mély, esti szürkülete borult ránk mindenfelől. Mi is elmondhatjuk Bánk-bán költőjével : »mint vándor a hófúvásokban, úgy vergődünk a hideg részvétlenségben«. Sehol nem világit felénk a barátság pásztortüze, sehol a rokonszenv biztató mécsfénye! . . . »Dicsó'ség a magasságban Istennek* Jézus fönnhagyta dicsőségét a magasságban, itt nem akart tündökölni csak tanítani, s szenvedni az emberekért, hogy békességet szerezzen a földön minden jóakaratu embernek . . . Rendkívüli városi közgyűlés. — 1912. dec 9 ón. — A városi képviselet — a régi — egy órás búcsűközgyülést tartott még záradékul csütörtökön d. e. 11 órakor. A gyűlés ösz- szehivását a villamos mü kibővítése tette szükségessé és a Klastrom-mező vételárának sürgős kifizetése. .. rainteg. 0—40 városát) at üozou össze, akik csendes érdeklődéssel rövid idő alatt letárgyalták a sorozatot, csupán a napirend felvétele előtt tett interpellációk váltottak ki nagyobb polémiát a fainség ügyében. Bizonyos az, hogy tűzifa dolgában igen rosszul állunk. Alig lehet hozzájutni egy-egy szekérhez. Ha összegyűl vagy 30 köbméter a raktárban, azonnal elkapkodják a fuvarosok, akik kénytelenek háromszor, négyszer is kimenni szekérrel a város végére 1 — 2 kilométerre, mig végre boldogíthatnak valakit. Ebből természetesen az következik, hogy a fuvarbér is a kétszeresre emelkedett föl. Jön a tél s mi kivagyunk téve a legkellemetlenebb és egészségtelenebb didergésnek, sőt nemsokára már főzni sem lesz mivel. Ma példának okáért a felsőbányai-utcai elemi iskolában fahiány miatt szünetel megint a tanítás. Hová fog ez vezetni? Bálint Imre erdőtanácsos érthető, okos beszéddel igyekezett megnyugtatni a kedélyeke., de oda jutottunk már, hogy nekünk nem beszéd, hanem fa kell. A gyűlés 12 orakor ért véget. Lefolyása a következő volt: Elnök: dr. Makray polgármester. Jegyző: Smaregla tanácsjegyző. Hitelesítők. Csüdör Lajos. Kupás Mihály, Almer Károly. Hitelesítés ideje : 1912. dec. hő 20. d. u. 3 órakor. Napirend előtt Steinfeld Audor, Kupás Mihály és Herman János városi képviselők a famizéria megszüntetése s a fa beszállítási árának Ahasver. Ki fut, mint erdő üldözöttje Keresztül a szent városon? Hosszan leng az árnyék mögötte, Amint halkkal tovaoson. . . . Éj van, az ég setét azúrján Milljó csillag ragyog vígan, Lassan kialszanak, aztán Mindüknek újra fénye van. . . . Éj dúl a vándor lelkében is, Éjében csillag nem rezeg, Aztán lassan kigyúl a múltnak Szikrája: az emlékezet.' >Éj van, karácsonnak az éje; Kétezredik, hogy született Az 6 átka, a világ reménye.« . . . És minden alszik a természet ölén És nesz se hallik most sehol. De zajos a vándor kebele, Benn az elemek harca foly. Éj van, karácsonnak az éje; Kétezredik, hogy született, Akitől ez van reá mérve; Éltének aki átka lett; Aki miatt elhagyta honát, Miatta elhagyta nejét És elhagyta szülővárosát, Elhagyta két szép gyermekét; Akinek iszonyatos átka Folyton hajtja, űzi tova És akinek átkos szavára Van lábán századok pora . . . . . . Most is előtte áll alakja, Most is fülébe cseng a szó, Nincsen szavának csöpp haragja, Mégis az, ah I — átkot adó . . .: Szaladj, rohanj, a nagyvilágba! Ne ejtse ajakad nevem’! Szemed a könnyet soh’se lássa, Epessze szived érzelem, Amely enyhülést soh’se talál, Melynek csak a szív orvosa, . . . Keresd, kutasd folyton a halált, De meg ne találd azt soha . . .!« És aztán elindult Ahasver.-------— Já rt délen és járt északon, Az Úrnak átka nem hagyta el Jég közt, nem a sivatagon. Bolyong a vándor. — Messze, messze Hazájától útja vezet. Lábát a kő összesehezte. Pihenni akar . . . — Nem lehet! ... A. bánat lelki tűz. Semmivé lesz, Ha könnyek árja fojtja el; Ha szárazon marad, úgy fáj, éget . . . . . . Nincs könnye, hogy az oltsa el. Bolyongván, óh, hányszor kívána Halált a világ vándora, Nam hagyta halni az Ö átka És újra fut, rohan tova . . . És bolyong már kétezer éve Es hófehér lett már haja És remegő lett már a térde S a kéz ,mely oly erős vala . . . Csak a szeme maradt a régi. Villog, de benne látszanak A múltnak oly setét emléki. Ez éjen, a karácson éjén Egy hatalom ide vonta, — Valami a lelkének mélyén, — Ahol Ö élt, a városba. És rohan a leikétől futva, Kürinrnnrü legalkalmasa*,fa ajándék-i Hill dlulllll U .-. tárgyak kaphatók .-. I könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Debreczen, Piatz-utca 8. sz. —
