Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-15 / 50. szám
(2) 50. szám. 1912. December 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE fölkarolni s legutóbb a komáromi és a kecskeméti gazdasági képzőkben a végzett tanítókból és tanitónőkből gazd. szaktanítókat és tanítónőket nevel az önálló gazdasági népiskolák számára. Ha vizsgáljuk az intézeteknek a gazdasági ismereteken alapuló legfőbb célját, ott találjuk mint népünk beteges költekezési hajlamának egyedüli gyógyszerét: a ruhában ép úgy, mint az élelemben való takarékoskodásra való szoktatást. Ebben azt hiszem, mindnyájan egyet ériünk. Vagy nézzük a nyugati államok fölhalmozott óriási tőkéit s azok tetejében uralkodó, virágzó népjólétet. Nézzük azt az állandóan folyó, lankadatlan munkálkodást, amit a nagy német nép s a vele egy nyelvtörzsü többi rokonnép müvei, micsoda óriási magaslatán vannak azok már ma az anyagi és szellemi kincseknek! S mindezt a józan takarékosságnak köszönhetik. Ezt kell megtanulnia a magyarnak, ha a népek versenyében mint nemzet fönn akar maradni. Legelső sorban pedig meg keli tanulnia a magyar anyának, mert örök igazság, amit az angol Smiles mond: »A gazdasszony a konyhán aranyat főz.« Az anya a gyermek első nevelője, amit ő bele nevel a gyermekébe, egész élete folyamán az vezérli világitó szövétnekként. Neveljük, tanítsuk meg a leendő anyát mindazokra, mik képesítik majdan fölséges szerepének betöltésére. Itt, akár elővehefném az önálló gazdasági iskolák törvényes tantervét s elsorolhatnám mindazt, amit az előír. De vegyük csak a jelentősebbeket. A gazdasági iskola leánynövendéke tanul főzni, megtanulja, hogy amit főz, az egészséges, tápláló legyen és kevésbe kerüljön. Tanul kenyeret sütni, a jó és egészséges kenyér a család létalapja. Ezenkívül, felső ruha és fehérnemű varrás, foltozás, harisnya stoppolás, mosás, vasalás, szappanfőzés, tarhonya készítés, gyermek- ápolás, nevelés, baromfi és sertéstartás, takarítás, helyes beosztás s mindezek által egy meleg otthon megteremtése övéinek a számára. Az a növendék, ki a gazdasági iskola minden tantárgyát úgy elméletileg, mint gyakorlatilag kifogástalanul elsajátítja, jusson bármely sorsba, feladatának mindig meg fog felelni s környezetének áldása lesz! A legszerényebb háztartás igényeit ép úgy ki fogja tudni elégíteni, mint a bővebb körülmények előnyeit s takarékossága által tőkegyűjtésre felhasználni. Népünk alkoholizmusra való hajlama, a tisztaság iránt való kevés érzéke, ruházkodásainak fogyatékossága, mind ott veti meg a gyökér szálait az otthon ridegségében, lakálytalanságában, a táplálék elégtelen és egészségtelen voltában. Még a mai cselédmizériák okai ott találhatók a mai cselédleányok lelki kulturátlanságában. Hűség, takarékosság, munkásság, ügyesség honnan kerüljön a cselédleány lelki világába ? Mikor aztán se egyik, sem másik jó tulajdonsággal nem rendelkezik, nagyon érthető, hogy asszonya állandó dorgálásainak van kitéve, mit aztán folyvást tűrni képtelen, szedi magát s tovább áll. Neveljünk tehát magunknak a cselédleányokban is munka megosztókat és legyünk segítségére a gazdasági iskolának az által, hogy a legnagyobb pontossággal és szorgalommal járatjuk oda a növendékeket. ,, ,r 1 Zseltvay Margit, gazd. szaktanitónő. Ismeretes a belügyminiszternek az a tervezete, hogy a betegápolási pótadót az eddigi 5 százalékról 10 százalékra emelje fel. Mondanunk sem kell, hogy megint az iparosok és kereskedők vállaira nehezedő újabb teherről van szó, mintha csak a miniszterek egyébről sem gondolkodnának, mint hogy miként lehetne az amúgy is agyonsanyargatott magyar iparos és kereskedő sorsát még elviselhetetlenebbé tenni. Most a belegápolási pőtadónak arányía!an felemelése megmozgatta az egész ország iparosait és kereskedőit és majd mindegyik szervezetük tiltakozik az újabb adósróf ellen. Az 1913. évi költségvetés megokolásában a belügyminisztérium felhatalmazást kér a törvényhozástól, hogy az országos betegápolási pótadó eddigi 5 százaléka helyett ezentúl 10 százalékban állapíthassa meg a pótadó tételét. A belügyminisztériumnak ezt az előterjesztését a közvetett adófizető, akire egyenes adó van kiróva, igen súlyosan fogja megérezni A betegápolási pótadó- ről szóló 1898. XXI. törvénycikk értelmében a pótadót az egyenes adó összege után vetik ki és igy a jelenlegi 5 százalékos pótadónak 10 százalékra való felemelése annyit jelent, hogy minden adófizetőnek egyenes adója 5 százalékkal nagyobb lesz. Nincs az országban még egy társadalmi osztály, amely a közegészségügyi célok érdekében olyan súlyos terheket viselne, amilyenekkel a kisiparos osztály válla van megrakva. Az ipari üzemekben alkalmazott munkásnak és azok családjának betegsége esetére való biztosítása a kisiparos osztályt terheli. Ennek a tehernek súlya szembetűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdasági üzemek munkásainál nincsen kötelező betegbiztositás és ha egy pillantást vetünk az ipari munkásbiztositás által megkövetelt és évről-évre emelkedő óriási anyagi hozzájárulásokra, ez már magában véve is teljesen megokolná teszi, hogy a kisiparosokat, akik az ipari munkásbiztositás terheihez — tehát az egészség- ügyi közigazgatás szükségleteihez — már amúgy is hozzájárultak, fel kell menteni a betegápolás! pótadó fizetése alól. Lehetetlen állapot az, hogy a társadalomnak egy már amúgy is közterhekkel erősen megrakott és minden oldalról szorongatott osztálya két címen viselje a betegtámogatás közterheit. A válságos politikai viszonyok miatt nem is számíthatunk arra, hogy kérésünk tárgyalás alá vétessék. Most azonban, hogy a betegápolási pótadónak kérdése — igaz megint vigasztalan auspiciumok között — a törvényhozás elé kerül és a magas kormánynak alkalma van 600.000 magyar kisiparos jogoá kérésének elbírálására, a legnagyobb nyomatékkai kell azt kifejezésre juttatnunk és a legelszántabban kell rajta lennünk, hogy a kérés meghallgatásra találjon. Heti krónika. Hétfőn megállapították a virilisek névsorát. Hajdanában nagyon szépen hangzott ez a kifejezés : »legtöbb adót fizető«, ma azonban ez sem tartozik a legjobb pályák közzé. A legtöbb adó kevesebb rég volt mint most, a fizető pedig több mint most. Ugyan ki tudna ma fizetni, mikor az előfizetők is csak úgy viselik ezt a szép címet, — tisztelet a kivételeknek — mint valami jeruzsálemi király vagy damaskusi püspök. Az ilyen virilis lista különben nagyon jó mindenkinek. Akik benne vannak, örülnek most választás előtt, akik nincsennek benne, azok is örülnek választás után is. Tehát már búcsúzunk a régi tisztikartól, A főispán is elbúcsúzott a héten Még egyszer szemügyre vett mindent, mielőtt az uj éra be- köszöntene. Előkérte az aktákat, megnézte a pénztárt, a fakészletet, (ez a kettő meglehetősen üres volt) és ezzel lezárta a hatesztendőt, mely oly hamar futott el, hogy a legtöbb városatya csudálkozik, hogy milyen gyorsan kellett neki kiesnie a listából Magamról tudom, én is hama- rosnak láttam mindig, mikor megint választás elé kellett állanom s a vesszőfutást elvégeznem. Volt a hétnek egy másik magas vendége is, a főigazgató, aki a gimnáziumot tisztelte meg látogatásával. Jól érezhette magát itt, mert az egész hetet nálunk töltötte s a fiuk is örültek neki, mert szünidőt kaptak. Már ebben az évben nem jön többé, 1913 ban pedig, hadd mondjak egy jó nagyot, reméljük, hogy már az uj épületben lesz szerencsénk, ott, ahol ma a korcsolyapályát faragják. Igaz biz a, már erre is reákerült a sor. Minden megvan hozzá, csak a fagy hiányzik. Jég is akad, de nem elég vastag, ezért várni kell napról-napra, hogy megnyíljék ; majd ha fagy. Akkor kitűzik a lobogót a Hid-utca sarkán (bizony jobb, mintha a lázadás zászlóját tűznék ki) s a legfrissebb híreket összeszedni ezután már oda jár a krónikás. Előléptetés. A miniszter Bodnár György kir. tanfelügyelőt a VII. fizetési osztály harmadik fokozatába léptette elő. vált visszhanggal találkoznánk . . , Mintha valami rejtőző fájdalom a viz alól sírna le, vagy a hegyormokról sóhajtana alá . . . .. . Mintha a regebeli királyleény üvegkoporsójára vetné a hold az erdő lombjain átszürődő sugarait, vagy mintha sziklaövezte tengerszem mélyszinü vize felett egy elárvult sárga rózsa úsznék, beszélő emléke gyanánt a lejátszódott tragédiának. A romantikának szavakkal ki nem mondható szépsége ömlik el költészetén. Mindezeket azért móndtam el, hogy egyik irányadó zenetörténetiró szavaival jellemezhessem Liszt Ferencet: »A programmzene előnyeit Berlioznál is szerencsésebb kézzel érvényesítette Liszt*. Beethoven óriási méretű szimfóniáiban az emberiség örök küzdelmeinek sóhajjaitelt csataterére vezet. Lírai zenéjében nem az egyéni boldogtalanság néma, könnytelen panaszát, hanem azt a kimondhatatlan fájdalmat rajzolja meg, mellyel az emberiség a nagy veszteségek ravatala felett virraszt. Wagner zeneirodalmában a szenvedélyek raja kering szakadatlanul alá és fel. A szenvedélyek egyik pillanatban készek egymással megmérkőzni, egymást megsebesíteni; a másik pillanatban egymást megérteni, üdvözíteni s az érzelmek titkolt izzása, máskor játszi hullámzása nem zavarja meg a személyek és a hangszerek összhangzatos, érthető beszédét s a külső megjelenés fényes alakját. Liszt epikai téren mozog. Nála eléri a programmzene győzelmét minden más művészet felett: szótára kifejezőbbb a költészeténél: színei ragyogóbbak, mint a festészeté; plasztikája, távlata, érzékelhetősége felülmúlja elevenségével a szobrászatét. Liszt Ferencet méltán állíthatjuk a nagy Beethoven mellé. Tizenkét éves korában játsza egy hangversenyen-a beethoveni szimfónia íargó- ját s abba beleszövi Rossini egyik áriáját. Az ősz Beethoven felemelkedik, megöleli és megcsókolja »a magyar varázslót.« Játéka olyan hatást tett, hogy megnézik a zongora belsejét, nincs-e benne valami csalás i Liszt húsz éves, mikor Párisban megjelen Thalberg, a szemfényvesztő olasz virtuóz. Valami futó felhő Liszt dicsőségén, elsőségén. De Liszt Ferenc még tovább fejlődik, halad azon az utón, ahol már kétségtelenül mindig ő az első, a zongora-király ; mint az olasz Paganini, aki he- gedüjátékával elhomályositá az eddig élt összes hegedűsöket és a következő század minden művészetét. Wagner azt mondta, Liszt Fereccz nélkül talán egyetlen taktusát sem ismerné a világ. Wagner müveit valóban Liszt vitte be a köztudatba. Nemcsak szerzeményeivel, hanem elsőrangú irodalmi munkáival is apostolkodott a jövő zenéjének megteremtésén. A XIX-ik században mennyi dicső szabadság- harc, mennyi küzdelem, milyen haladás mindenfelé . . . így a művészet terén is. Beethoven 1 Wagner I Liszt! »A zenében a lira, a dráma és az eposz szentháromsága* ! Melyik dicsőbb ? Melyik nagyobb i Ki tudná azt megmondani ? Egyik zenetörténészünk azt mondja: »Lisztműködésében A BIKSZAD1 Kapható mindenhol! Árj egyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásványvizeket. Kapható mindenhol! Harrt ás Hält leliajMlisa.
