Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

Nagybánya, 1912. December 8. — 49. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBANYA ES VIOEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVAT I±£ HVLT^TIDEIST -V^sAs " nVe Tek. Kir. Ügye Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész crAztsros. Hivatalos. ilatt. ÁM. = A szervező szabályrendelet. A polgármester tegnap délutánra össze­hívta a szervező, a gazdasági és a pénz­ügyi bizottságokat ülésre, ahol a főjegyző bemutatta a régóta várt szabályrendelet­tervezetet. Valami alapvető munkát, fájdalom, nem lehet végeznünk. A nyugdíj szabályzatot az állami törvény szerint kell majd átváltoz­tatni, de ez a törvény még nincsen kész, előbb a főrendiház, majd a király elé kerül s csak azután hirdetik ki. Ma még tehát ezt nem lehet alapul venni. A városi törvény készülőben van s bi­zonyos az, hogy két év alatt a városok szervezetéről s a városi rendőrség államo­sításáról szintén uj törvény lesz, ha tehát ezekről valami részletes munkát terjeszte­nénk ma a miniszter elé, azt jóvá sem hagyná. Elrendelte azonban az állam, hogy a tisztviselők szolgálati beosztását, fizetésének megállapítását már most szabályrendeletbe kell foglalni, tulajdonkép tehát e körül fog­nak forogni a főjegyző mostani előter­jesztései. A bizottság a tervezet kinyomatását mondta ki s igy a tulajdonképpeni tárgya­lásba még nem mentünk bele, de az ülésen elhangzott beszédekből már is következtet­hetünk annyit, hogy itt szó lesz a szám­vevői hivatal személyzeti létszámának sza­porításáról, az adóhivatal uj szervezéséről, ahol szintén nagyon kevés a munkaerő, szemben az uj adótörvény óriási követel­ményeivel. Szó lesz arról is, hogy a városgazdái állást vissza kell állítani, a mérnök melié egy segédet alkalmazni. A rendőrség sem lehet el, már jelenleg sem, rendörfogalmazó nélkül, mikor a ki­hágások, bűnügyi nyomozások és egyéb uj teendők megkétszerezik a tennivalókat. Az erdészetnek szintén kell segítség, ha nem is tiszt, legalább egy segédtiszt. A vasutat legjobb lesz, ha eladjuk a kincstári erdészetnek. A hivatalos órák megállapításáról is szó esett. Sokan szeretnék visszaállítani a régi rendszert, hogy délután is legyen hi­vatalos óra, mert ez a közönségnek meg­felelőbb. Mi természetesebb, hogy ebben a kérdésben is most keli dönteni. Az meg a fenneb.b mondottakból ész­lelhető, hogy valamennyi tisztviselőnek fize­tését, szolgálati beosztását jelenleg kell megállapítani. Látnivaló ezekből, hogy azért az uj szabályrendeletben elég sok nyomós kérdés kerül megoldásra s amiket most megcsiná­lunk, az a nyugdíj és a városi törvény tárgyalása után is nagyrészt érvényben fog maradni, csupán kiegészítésre szorul. Fölhívjuk tehát a képviselőtestület figyel­mét arra, hogy maradandó munkát igyekez­edvét a dolgok---, hogy két év mú lva újra revízió alá kerül a mostani al­kotás, mert megmarad ebből sok a jövő­nek is. A tanácsot pedig arra kérjük, hogy a kinyomatás és kézhezadás után legalább 3 napot hagyjon nekünk a tanulmányozásra, j különben illuzórius volna az egész kinyo- i matás. Az urna előtt. December 17-én, vagyis keddhez egy hétre a választó urna elé megy Nagybánya város közönsége. Közel a tisztujitás, akár jan. 1-én is meg lehetne tartani, noha a mai tisztikart 19Ó7. máj. 22-én választottuk, tehát most még csak b és fél éve. De közig, bizottsági döntvény van rá, hogy a 6 éves mandátum a hatodik év január 1-én jár le, A lisztujitásl azonban meg kell előz­nie a képviselet megalakulásának. Ebből a testületből kiesik most 2í tag, mivel a mandátuma lejárt. Az értékképviselők név­sora már össze van állítva, a választottak fele további 3 évre még megmarad. Nem tudjuk, kik esnek ki, nem néztük meg a névsort szándékosan, hogy e sora­ink Írásában ne zavarjon minket, tehát egyénekre való tekintet nélkül az a véle­ményünk, hogy a régiek közül, aki meg­A megérdemelt részvét. Németből fordította: Ifj. B. Gyula. Valamikor régen, mikor a marhahús fontja csak 20 krajcárba került, a Balkán határon egy kis városka virágzott. Ebben az időben egy ha­talmas rablóbanda ostromolta a várost. A derék polgárok védték magukat és megöltek néhány rablót. A kudarc nagyon földühösitette az ost­romlókat, azok most még erősebben küzdöttek, A városka majd elveszett, mikor a bírónak eszébe jutott, hogy az ebédről megmaradt gombócczal lövesse az ellenséget. Ez már hatott. Csak úgy hullottak a rablók a várfal tövében. így az első támadást szerencsésen vissza­verték. De néhány nap múlva a rablók segítséget kaptak. Még azon éjjel átmászták a sáncokat. Hosszú és elkeseredett harc után a várost elfog­lalták. A dühös banditák nem ismertek kegyelmet. Aki csak utjukba került, azt felkoncolták. Csakis a mészárost, gyógyszerészt és a vendéglőst hagy­ták életben, mint akikre szükségük volt. A rablóvezér, egy hajdani adóvégrehajtó, a város urának neveztette magát. Mikor e méltóságát ünnepélyesen el akarta foglalni, egy kút mögött három remegő alakot pillantott meg. — Azonnal jertek elő! kiáltott feléjük oly hangon, mely egy automobiltülköt is megszé­gyenítene. Erre a rettenetes hangra a három férfi reszketve előjött, és térdre rogyva kért kegyelmet. Amint a vezér kísérete meglátta őket, kivont karddal rohant feléjük, de a vezér szava vissza parancsolta őket. — Álljatok meg ! Hányszor mondjam, állja­tok meg 1 Szemöldökei borzasztóan rángatództak, dü­hös pillantással úgy végig mérte a rablókat, hogy közüiök néhány reszketve lerogyott, a lobbi pedig sietve vissza vonult. — Kik vagytok ? fordult a három ismeret­len felé. — Ó vezér! városunk békés ura, könyö­rülj rajtunk, szerencsétleneken. — Részt vettetek a vár védelmében ? kér­dezte oly kutató pillantással, milyet tiz Sherlock Holmes sem tudott volna bűnöseire vetni. — Ó nem, uram! — Ez a szerencsétek ! Talán még kegyelmet adhatok nektek. De a kegyet meg is kell szol­gálni. Mivel tudnád tőlem életedet megváltani ? fordult az egyikhez az engedékeny vezér. — Uram, fizetőpincér vagyok és bizonyít­ványaim a legjobbak. — Élhetsz, és bár társaságomnak nincs szüksége ilyen emberre, mert mi nem szoktunk fizetni, mégis befogadlak. Kötelességedet megtu­dod vezéremtől, Ezeket mondva a második emberhez fordult. — És te ? Ez könyörögve kulcsolta össze a kezét. — Uram, egész életemben csak jót tettem, har­minc évig éltem, mint feleségem hü férje. — Harminc évig, mondta a vezér gondol­kozva. Arcáról a szorongást, de egyúttal a rész­vétet is le lehetett olvasni. Rövid gondolkodás után igy szólt: Néhány hónapig bandám tagja leszel, legalább megismered a szabadságot. Végre a harmadik is előlépett és siránkozva legalkalmasabb ajándék- tárgyak kaphatók könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Debreczen, Piatz-utca 8. sz. — AllCílZÉlI ÉÍHlíi ilífl ÍS T

Next

/
Thumbnails
Contents