Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

1912. November 17. nagybánya és vidéke 46. szám. (3) szervezet kiépült. Tehát némileg jubileumi évnek is lehet tekintenünk a idei esztendőt. Illő, hogy múltjával is foglalkozzunk. A reformációkor alapított szigeti iskola az erdélyi fejedelemség teljes kialakulásakor, a XVlI-ik század első felében nő középiskolává.— Az utolsó fejedelem fejleszti pedagógiai szemi­náriummá. A leopoldi diploma szabadságbiztositó passzusára támaszkodva veszi védelmébe az inté­zetet a vármegye és theologiai, bölcsészeti sőt némi jogi ismereteket is kezdenek tanítani abban. II. Rákőczy Ferencz szabadságharcának leverése és II. Apaffy Mihálynak halála után azonban megkezdődik a rendszeres elnyomás. 1720 ban Bécsbő! kelt udvari rendeletre a bánya­kincstár beszünteti a sójavadalmi segélyt, mit a fejedelmek rendeltek. A helytartó tanács a vár­megyét eltiltja a pártfogóságtól, segélyezéstől. 1730-ban kincstári pénzből római katholikus versenyiskolát alapit az állam. Az ősi református iskola meggyöngült s elvesztette magasabb tagozatait. A megye kis­számú református magyar közönsége személyes áldozatkészségével őrizte meg a megsemmisülés­től, pláne mikor Mária Terézia 1768-ban meg­fosztotta a dézsmaszedési jogtól is. A német taní­tás követelésével is sokat zaklatta a királynő az intézetet s ezt tette még erélyesebben II. József is. Valóban politikailag is kényes és igen sok áldozattal járó volt akkoriban a gondnoki tiszt­ség, amit az egybáz politikailag oly viharos században a csebi Pogány-család tagjai viseltek. De a kalapos király kíméletlen ökölcsapásai alatt felébredt a nemzeti erő. Az erdélyi főurak szinte versenyre keltek a református főiskolák megerősítésére való áldozathozatalban. A mára- marosi szigethi intézet érdekében Borosjenői Székely Ádám gróf 1789-ben 7000 frtos adomány­nyal kezdi a sort. Kendeffy Ráchel grófnő és Bethlen Gergely gróf 2—2 ezer forintokkal tol­dották meg ezt, 1797-ben már meghívhatták Nánássy Mihály tiszteletes urat a bölcselet és theologia akadémikus tanítására. 1800-ban pedig a gróf Teleky József 1000 forintja s a sziget­városi nemesi testület 2500 forintja lehetővé tette az iskolaépület felépítését, — melyet aztán a tiszántúli helvét hi!ü Superintendentia vett pártfogásába 139 frt évi járadékot is rendelvén számára. Az apróbb adományok is bőven csurogtak. Majd a supplicalio eltörléséért a kerület ad kár­pótlást. Nagy alapítványt kap az iskola egy régi növendékétől, a tudós Kengyel Lajostól, ki könyv­tárát, fizikai szertárát ajándékozza neki s még 5000 forint készpénzt. De ezt e szép fejlődést visszaveti az 1811-ik évi állami pénzdevalvátió. A bukást Háry Péter igazgató lángbuzgalma hárította el, ki Erdélyt beutazta s alapítványokat gyűjtött a Kemény, Bethlen, Bánffy, Gyulay, Thoroczkay, Kendeffy, Mikó, Rhédey, Vass és Toldy grófi családoktól, a Radák, Wesselényi és Szentkereszti báróktól, Ezután az oltár elé ment a három lelkész s kiosztotta a híveknek az Ur szent vacsoráját. Az urvacsorai beszédet Boditzky káplán tartotta. Ezt követte az esketés. Höncz Mihály hely­beli ifjú arauymives Maday Zsuszánnával lépett házasságra ezen a napon. Az esketést a fölszen­telő lelkész végezte. Szokás szerint befejezésül offertóriumot (adakozást) tartottak, ezúttal 57 ft eredménnyel. A papiakon tartott örömlakoma után, melyre a hívek összehordták az ételeket s a hol legtöbbet fáradozott Nézner Ferenczné asszony (szül. Bernhard leány), a lelkészek megtisztelték az uj pár lakodalmát, ahonnan korán este haza jöttek. Hétfőn a reggeli Néznernél, az ebéd egy sóhivatalnoknál, a vacsora Breuer Mátyás királyi fiscusnál volt. Mivel a vasárnapi ebédtől nagyon sok étel felmaradt, a gyülekezet szeretetlakomát rendezett belőle, melyen az összes egyháztagok a legna­gyobb egyetértéssel vettek részt. a Zeyk, Pávay, Vájná és Nalátzy családoktól Kádár Mózestől, de legtöbbet a Teleky grófi családtól. A sok ezerre menő összegek és sok száz forintnyi értékű évi járadékok megszün­tették az ínséget. 1820-ban a szigeti nemesség újabb 4000 forintot adott, s ezt kiegészítették a Darvay Károly és Raksányi Sámuel végrendele­tei. Szóval az akadémiai cursus ismét megnyit­ható volt, Breznay Pál hivatván meg a filozófiát oktató rector professorul, 1826-ban. Végre 1836-ban érkezik meg a fnjedelmi alapítvány, mely lehetővé teszi a jogi tanfolyam megnyitását, s két év múlva egy másik a theolo- giát is visszaállítja. Az utóbbit Nánássy András főtáblabiró tette, — az előbbit, a jogi alapot, Buttler János gróf adta, aki a Ludovika akadé­miának is alapitója volt. íme 120 esztendő múlva ismét elérte, sőt felülmúlta az iskola régi nagyságát, s az ország .legelső kollégiumai sorába emelkedett. Éppen most az ideje, hogy aki a tavasszal elmulasztotta gyümölcs­fáit dendrinnel permeteztetni, most kezdje meg. Különösen a szilvafák rettenetes állapotban vannak s ha most nem segítünk rajtuk, 1—2 év múlva már a termés helyett csak száraz fát fog kapni a hanyag gazda. Dendrinnel való nagyobb permetezés nálunk még csak ez év korai tavaszán volt, s akik permeteztek, bizony, nemcsak nem bánták meg, hanem örömmel dicsérik a dendrin hatását, mely nemcsak a fák törzsét és ágait takarította meg a rajtuk élős­ködő paizstetvektől és mohától, hanem a ter­mést is fokozta, amennyiben a gyümölcs szép, fejlett, zamatos volt s a már-már száradásnak induló szilvafák 20—50 cm.-es ujhajtásokkal örvendeztették meg a gazdát, kit ez uj hajtások jövőre fokozottabb terméssel kecsegtetnek. Mily nagy volt az ellentét a dendrinnel permetezett és a permetezetlen fák közötti A permetezett fák lombozata haragosaid, gyümölcse nagy, egészséges; mig a permetezetlen fáé inkább halványzöld, a szilvafák(>leginkább kormos a reátelepedett korompenésztől, mely a paizstet- vek váladékából keletkezett, gyümölcse apró, ráncos, koromfoltos, időelőtt lehullott, mert a fa nem tudta táplálni, mivel a paizstetvek mil­liói s a moha elszitták a fa nedvét. Sokan azért nem permeteztek, mert sokba kerül, pedig a permetezés költsége ugyancsak megtérül a szép gyümölcstermésből. A szépen fejlett szilvának métermázsájáért nyersen, le­szedés költsége nélkül is lehetett kapni 10—14 koronát, az aszalt szilva pedig 50—70 koroná­jával kelt el. Az apró szilva pedig, amilyen a permetezetlen fák legnagyobb részén termett, csak moslékba való s mivel jó része még idő előtt lehullott, abba sem jó. A nagyon esős ősz a szegény beteg fák­nak még kedvezett ugyan, de azért már ta- vaszra sok nem fog kizöldelni, némelynek csak egyes ágai; ha pedig egy szárazabb nyár vagy ősz lesz, tömegesen fognak kiszáradni, különö­sen a szilvafák s akkor az élősködő paizstetvek tömegesebben fognak az alma, körte s más gyümölcsfákra áttelepedni. Az almafák is jól megfizették a dendrinezés költségeit s még ha bordói lével is voltak permetezve: szépen fej­lett gyümölcscsel köszönték meg a gazda fárad­ságát, ki almájáért minőség és faj szerint 20—80 koronát is kapott métermázsánként, mig a nem permetezett apró s koromfoltos, pecsétes almára alig akadt vevő. Némelyek nem állhatják a dendrin szagát s azért nem permeteznek vele, mert — igy gondolván — a szag majd a gyümölcsre is át­terjed. Nyugodtak lehetnek: a legkényesebb ízlés sem találhat, nem vehet észre a gyümölcs­ben dendrin izt, hisz az a gyümölcsöt nem éri, a dendrint a tavasz-nyári esőzések a paizstetvek elhalt és a moha elszáradt maradványaival együtt lemossák a fákról. Mások féltik a den- drintől a gyümölcsfák alatti kaszáló fütermését: azok hát siessenek még az ősz végével perme­tezni, éppen most. Aki a dendrinnel való permetezés költ­sége és hasznossága felől magának bővebb tá­jékozást akar szerezni, az ne resteljen elfáradni Glavitzky Károly vagy Csepey Ferenc urakhoz, kik nem győzik eléggé dicsérni e szer nagy hasznát, célszerűségét s minden gyümölcster­melőnek ajánlják: siessenek fáikat mielőbb a száraz és sűrű ágaktól megtakarítva 10°/0'OS dendrinnel lepermetezni. Nem kell hát sajnálni sem a költséget, sem a fáradságot, hisz a dendrin-permetezés egy olyan befektetés, mely a gyömölcstermés jóságában biztosan meghozza a többszörös ka­mat0t- Rozsos István. Heti krónika. Végre egy igazi örömhír. A tőzsdén ret­tenetesen kedves hangulat uralkodik. Az állam­papírok 30 —50 koronával emelkedtek. Az egész vonalon életrevaló, kedves élénkség kezd mutatkozni. A keleti sötét borulat már bonta­kozik kifelé. A béke biztosítottnak vehető. Nem viszik tehát a fiainkat háborúba s nem gyil­kolja meg az ipart és kereskedelmet a pénz­telenség. Mi következik ebből nyájas olvasó? Az, hogy holnap egész bátran mehetünk a luthe­ránus bálba, csinálhatunk egy görbe napot és mulathatunk vígan, tisztul már a látóhatár, visszatér a régi békés fejlődés áldása. A lutheránusok 1904. óta nem rendeztek bált, az újonnan választott püspökjük meg nem volt még itt hivatalosan egyszer sem. Ma dél­után érkezik s itt marad egy pár napig. Nem a világiak érdeklődése és áldozatkészsége. Nagy- báayának is mindig voltak derék fiai és leányai, akik az egyházért igen sokat tettek. Aranybe- tükkel van bevésve történelmünkbe Birngruber András polgár neve, ki az áldozatokban úgyszól­ván kifogyhatatlan volt. Igazi bőkezű patronusa az egyháznak. 1810. febr. 18-án előterjesztette, mint építési felügyelő, a lelkészlak épületének számadásait. A paplakot saját pénzén építette, 1407 frt 42 krt apott ki rá, sőt többet is egyre-mára, a mit nem is számított fel. Birngruber kijelentette, hogy ebből az összegből 907 frt 42 krt elenged az ecclesiának. Az 500 forintra nézve pedig olyan egyezséget csináltak, hogy azt 1811. január 1-től kezdve évenkint 100 forintjával, kamatok nélkül, fogja az egyházköszég visszafizetni. Mivel pedig sok kiadása volt az egyháznak s újabb adóságot csinálni nem akart, a Jarcsekné által hagyományozott rétet a Koncs-dülöben Birngrubernek adta el árverészen, ez a nemeslelkü Kapható mindenhol! A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásvány- vizeket. ^2^3 Kapható mindenhol! Kedden reggeli után hazafelé indultak a nyíregyháziak, »miután vettek egy kis jó gesz­tenyét, zabot és a kocsisnak valami ajáodékot.« A lelkész és a gyülekezet néhány tagja kocsikon elkísérte a kedves vendégeket Tótfaluig. Nevezetes tényként említem fel, hogy 1810. janunr 17 én a város közbenjárásával, a szatmári alapból 47 f. 10 krt kapott a gyülekezet. Bár az egyház akkor is küzdött az anyagiakkal, többször olvassuk a jegyzőkönyvben, hogy kifelé igen gyakran dicséretreméltó jótékonyságot gyakorolt. 1810-ben Nézner Ferencz lemonnott a kurator- ságról, összesen 12 és V* évig hivataloskodott az egyháznál, helyére Breuer Dávidot válasz­tották. Október 1-én Mateják M.-Szigeten tartott istentiszteletet, hol az uj ezüst ostyatartót szen­telte föl, mely »Eclesiae aug. Conf. Adict. Szigeth in Marmatia 1809.« felírással ma is birtokunkban van. Protestaus egyházunknak általában életereje

Next

/
Thumbnails
Contents