Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
1912. November 10. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 45. szám. (3) A jogi oktatás általános gyökeres reformjának a minisztériumban készülő terve pedig még körvonalaiban is teljesen ismeretlen lévén, — a cikkíró igazgató szerint — nincs jogunk már előre jogakadémiaellenes irányzattal meggyanúsítani azt, — mikor hiszen ép ily joggal az ellenkezőt, t. i. az akadémiákra kedvező tendenciát is fel lehet tételezni arról. Húsz év óta sok ily tervezet látott már napvilágot. Voltak ezek között ellenséges, de voltak barátságos irányzatúak is. Megvalósulásig még egyik sem jutott. A vészharangok kongatása tehát legalább is korai. Ez mind igaz is. Természetes azonban, hogy a haraszt mégsem zörög, ha nem fú a szél. Az a bizonyos egyetemi törvényjavaslat valóban jelentékeny változások magvát hordja magában. Magától értetődik, hogy ha a kormány azt akarja, hogy a pozsonyi és debreczeni egyetemi jogi fakultások benépesüljenek, — Budapest főváros s Erdély fővárosának, Kolozsvárnak, magától értetődő vonzó erejük mellett is: legalább is nem ronthatja le azokat az előnyöket, amik az egyetemeket ma is az akadémiák fölé emelik. Valóban az egységes, minden jogi pályára, doktorátus nélkül is, képesítő államvizsga jelszaváról alig lehet többé szó. Ellenkezőleg a tudori fokozat minősítő erejét, amit pedig csak az egyetemektől lehet kapni, — kiterjesztették. — Most már legújabban imé a bírói pályára lépőktől is megfogják kívánni a jogludori diplomát, az ügyvédi pályán már a jelöltektől is, holott pedig a doktori cim voltaképen tudományos kitüntetés volt volna, s a nyolcvanas évekig a jogi pályán is az volt. Ennek a kvalifikációs reformnak a jelentőségét s az akadémiákra hátrányos voltát kár volna félreismerni! Az újabb igazságügyi törvények különben egyébként is megnehezítették a jogi pályát. Az ügyvédi gyakorlat idejének kiterjesztése pl. szintén sokakat riaszt el attól. S a beálló létszám csökkenést természetesen az akadémiák is megfogják érezni, sőt már is érzik. A máramarosszigeti jogakadémia normálköltségvetésében pedig a tandijjövedelem nagyon is fontos bevételi tétel! Hogy másoldalról a Debreczenben létesülő egyetem, a maga közelségével, bizonyos fokig szintén sorvasztólag hathat a felvidéki kis akadémiákra, — azt nemcsak minálunk találták ki egyes aggodalmaskodók, — hanem igy látta ezt a hasonló helyzetben, bár jobb anyagi bázison épült sárospataki akadémia tanári kara is. E tanári kar a tavasszal egy memorandumban fejtette ki, hogy a magyar református egyház mily közel áll ahhoz, hogy összes jogi főiskoláit elveszítse, s hogy éppen ezért az egyházi főhatóságoknak fokozottabb áldozatkészséggel kell a gyönge intézeteknek segítségére sietniök. Ha feladták a reformátusságnak debreceni jogi és bölcsészeti fakultását, legalább mentsék meg a többi főiskoláikat. (A mi akadémiánk kiépítésének kérdése.) Ugyanily szellemű fellépésre határozta el magát a mi akadémiánk tanári kara is. S az előterjesztett kérelemnek súlyt adott György Endre lyceumi gondnok erélyes állásfoglalása és gróf Tisza István főgondnok közbenjárása. A tiszántúli református egyházkerület — jóakaratu elnökeinek, Dégenfeld József grófnak és dr. Balthazár Dezső püspöknek indítványára — csakugyán kimondotta, hogy a máramarosszigeti jogakademiát fentartani, megerősíteni kívánja s e célra az egyházkerület vagyonából 150.000 koronányi tőkét köt le s ennek kamatait részben csak a debreceni felekezeti akadémia megszüntetése után, Máramarossziget számára folyósítja. Régen érzett hiányokat fog pótolni ez ösz- szeg. Hálás is érte az akadémia tanári kara. Azonban még mindig nem lehet általa az intézetet a kassai állami, meg a királyi és főpapi katholikus akadémiák színvonalára emelni, sőt még a nyolcadik tanszéket sem lehet felállítani belőle, mivel pedig az összes többi protestáns akadémiák is jó régen dicsekedhetnek. Hogy a minisztériumban készülő általános jogi oktatási reform milyen lesz, nem tudhatjuk. De letagadhatatlan, hogy az összes eddigi reformtervek hangsúlyozták a nyolc tanszék szükségességét. S letagadhatatlan, hogy folytonosan visszatért az a jelszó, bogy csak az »életképes« akadémiák maradjanak fenn! A nem életképeseket pedig meg kell szüntetni! Hogy a mi főiskolánk életképes-é, arról lehet vitatkozni. De bizonyos, hogy a nyolcadik tanszék hiánya az ö Achilles-sarka, amelyen egy esetleges ellenséges irányzatú kormány halálra sebezheti. Hiába van meg a felekezeti autonómia. Mert ha a minisztériumból előirt oktatási követelményeknek megfelelni nem bir az intézet, elvehe- tik tőle az államvizsgák felvételére való jogot, s igy lefokozhatják. Igaz ugyan, hogy az 1848-ik évi XX-ik t.-c. 3-ik §-a szerint elvileg ép oly törvényes joggal fordulhatna az akadémia államsegély kéréssel a kormányhoz, mint a mily jogggl kérték és kaptak ily segélyeket a felekeketi középiskolák. Eleddig azonban ily segély megadására felekezeti jogi főiskolák számára egyik kormány se volt hajlandó. Az is csak nehezen volt kivihető, hogy a jogi tanárok fizetéseit az állam épugy kiegészíthesse, mint a felekezeti tanítókét, középiskolai tanárokét s mintahogy kongruát ád még a papoknak is, akiknek munkája kevésbbé mondható közvetlen állami feladatok teljesítésének, mint a jogászhivatalnokokat képező intézet tanáraié. A minisztériumok e következetes merevségét csak igazolja az, ami az u. n. »Felsőoktatásügyi Egyesület« májusi gyűlésén egy minisztériumi főtisztviselő felszólalásából is kipattant, de más oldalról is sejthető, hogy t. i, illetékes körök inkább még újabb egyetemek (gazdasági, technikai és esetleg még egy újabb tudom, egyetem) felállítását tervezgetik, semmint a kis akadémiák lábraállitását. Goncentrálni kívánják a felsőoktatásügyet, nem decentrálizáíni. S a főiskolai városok is mind egyetemekért esengenek. Van is abban valami logika, hogy az állam inkább támogasson a közönség pénzéből olyan kulturtörekvéseket, amelyeket a közvélemény zajosan sürget, amelyekért a társadalom, a megyék, a városok, egyesek is jelentékenyebb áldozatokat hozni hajlandók, mert közszükségletnek ítélik valósulásukat, — mintsem a csöndben küzködő, bármily ideális munkát végző, de magukra hagyott vérszegény intézményeket. Ha egy tanintézet fennállásának előnyös voltát belátja a közönség, bizonyára nem késik áldozni érte és az ily intézetet, a magyar kultúrának egy ily bástyatornyát lerombolni nem is oly könnyű, — mégha felsőbb hatalmak akarnák is, — mert a közönség maga nem engedné azt meg! Mint a hogy nem engedte megsemmisülni a nemzeti társadalom az absolut korszakban a kurucszellemü református főiskolákat, a kormány ostromával dacolva. Hogy példákat említsek a társadalmi erőkifejtés jelentőségére s épen jogakadémiákra vonatkozókat: ime, a Budapest közelsége miatt fejlődni nem tudó győri és pápai jogakadémiákat bukni hagyták közömbös fentartói, mig a hasonló hatásnak kitett kecskemétit megmentette a város, négy tanszéket állitván fel a maga erejéből. Eperjesen a város, vármegye, pénzintézetek és magános adakozók építették ki a csonka akadémiát. Kétségtelen dolog, hogy bizonyos mértékben a mi jogakadémiánk iránt is megnyilatkozott a nagyközönség bizalma. Hiszen az a körülmény, hogy Máramarossziget városa és a vármegye egy-egy tanszéket alapítani készek voltak, nem csekély bizonyítéka annak, hogy ez akadémia közszükségnek felel meg. A társadalom áldozatkészsége azonban — mi tűrés-tagadás — eddig nem mozdult meg nagyobb arányokban. Talán mert nem látták veszélyeztetve a létét az intézetnek. Hiszen lehetetlen be nem látni, hogy a magyar műveltségnek e magas világitó tornya mennyi szolgálatot tesz e homályos végvidéken ! Heti krónika. A férfiak a nőket nem veszik komolyan, viszont egy igen kedves, temperamentumos ur- hölgytől azt hallottam, hogy »egy okos nő egy férfit sohasem vesz komolyan«. Szeriutem egyiknek sincs igazsága. Itt volt pl. a Miss Helén Ware hangversenye szerdán. Bizony az amerikai hölgy hangversenye igen magas színvonalon állott s a jelenvolt zeneértők a legnagyobb elragadtatással beszélnek a női hegedűművész fenomenális hangversenyéről. Kár, hogy a legújabb speciális nagybányai betegség ezen az estén is jelentkezett. T. i. a páholyok megteltek előkelő közönséggel, a földszinten azonban nehány sort produkált az érdeklődés. Ma mindenkinek páholy kell s igaza van mindenkinek, én belátom. A páholy kényelmesebb, ruhatára is van, szabadabb az ember a be- és kimenetelben, ez mind megdönthetetlen igazság, de viszont az is igaz, hogy Bálint és Jámbor csak 19 páholyt tervezett, holott Nagybányán 30 hivatal van s azonkívül is soksok ember, aki páholyra igényt tart. A lutheránus hangversenyre pl. már két héttel ezelőtt jegyeztek minden páholyt s ma el lehetne még vagy 30-at adni, ha volna. A jövő színházait tehát úgy kell tervezni, hogy csak páholyokból álljon, a földszinten is mindenki egy saját külön elzárható kis kabint kapjon, akkor aztán szent lesz a béke. A hét nevezetessége tehát a lezajlott hegedű konczert és a készülődés a másikra, mely iránt elismerésre méltó érdeklődés mutatkozik Rám nézve érdekes moozzanat volt az is, hogy az evaDg. országos egyház egyeteme jegyzővé választott s igy ezután az országos egyház krónikása is leszek, nemcsak a Nagybányáé. Persze ez nem mindenkit érdekel, de olyan dolog, ami valami szenzációsan igazgató volna, hál’ Istennek nem történt erre felé, magától pedig meglepő hiteket gyártani nem akar a krónikás. Meszlényi Emi! dr. oki. vegyészmérnököt a földmivelésügyi miniszter az aradi vegyvizsgáló állomás vezetőjévé nevezte ki. Dr. Szűcs Sándor szatmári ügyvéd tudatja, hogy ügyvédi irodáját a W erbőczy-utca 6. szám alatti házába helyezte át. Uj doctor juris. A kolozsvári Ferenc József tudományegyetem f. hó 9-én szombaton a jogtudományok tudorává avatták városunk szülöttét Török Sándor ügyvédjelöltet. E felavaatáshoz, mely kitartó és komoly tanulmány gyümölcse, az uj doctornak őszintén gratulálunk. Dr. Kaczvinczky Emil gordonka művész a nov. 17-iki konczertre Nagybányára jön és itt gordonka szólót fog játszani, miáltal a konczert műsora még érdekesebbé lesz. Kaczvinszky Budapesten elismert és közkedvelt celló-játékos, aki még e hóban a Lipótvárosi Kaszinóban is szerepelni fog, a luth. konczert rendezőségnek őt is sikerült megnyernie a többi előkelő szereplők díszes sorába. Zsembey Elvira sikere. Kis művésznőnk újabb sikeréről Írtak nagy elismeréssel a fővárosi lapok. E hó 3-án ugyanis az Evangélikus Családi Kör reformáció emlékünnepén szerepelt és Chopin, Polonaise Cis-moll és Raff, La Filense c. müvek interpretálásában ropogtatatta művészi tudását. Örömmel közöljük e fővárosi siker hírét abban a reményben, hogy nemsokára itthon mi is részesülünk majd művészetében. Az evang. templomra Rákospalotán Ns. Fülöp Sándor ur 60 koronát gyűjtött, fogadja az elüljáróság hálás köszönetét. A szükséges összeg még 12895 korona. Révész János egyetemes jegyző. Budapesten a héten zajlott le az evangélikus egyház egyetemes közgyűlése, ahol Révész János helybeli lelkészt 6-án délelőtt egyhangúlag jegyzővé választották. Révész 6-án délben kapta a sürgönyt, mely igy hangzott: Révész J. lelkésznek Nagybánya. Budapest, nov. 6. 11 óra 06 perc. Egyetemes jegyzővé választattál, azonnal ülj vonatra eskütétel céljából. Üdvözöl O-eduly püspök. Révész a délutáni vonattal el is utazott s 7-én d. e. 9 órakor az esküt letette, általános éljenzések és üdvözlések között a jegyzői széket elfoglalta s igy az evang. egyház országos főfórumának egyik előkelő tisztviselőjévé lett. A vízvezetéki bizottság tegnap, nov. 8-án ülést tartott, ahol elintézték a beadott felszólamlásokat, összesen 45 ilyen felszólamlás érkezett be s a bizottság mindet elintézte.
