Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
Nagybánya, 1912. Október 27. — 43. szám. XXXVIII. TÁRSADALMI HETILAP. NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE M33Gű'jG:L/jBlNÍ TIC MINDEIST Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: ISIÉI VjÉSZS JÁNOS, Szerkesztősag a kia.dóhiva.ta.1 : Felsöbányai-utca 80. szám alatt. TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. A főgimnázium épülete. Az áll. főgimnázium építkezésének ügye ismét napirendre került. Ebben a dologban tudvalevőleg szerződése van az városnak az állammal, hogy a város a Klastrom- mezőn megfelelő tágas és vízmentes telket bocsát a minisztérium rendelkezésére, a mai gimnázium épülete pedig a város tulajdonába megy át. A szerződés részleteit fölösleges felújítanunk, azokat ismeri talán mindenki Nagybányán. ügy értesültünk, hogy a jövő évi költségvetésbe már föl is van véve 600000 K erre a célra. Azt vártuk tehát, hogy kihirdetik az árlejtést s megkezdik az építkezést tavasszal. E helyett azonban e hó 23-án egy miniszteri tanácsos szállott ki ide a helyszínére s úgy halljuk, hogy még mindig a régi épüiet megtartása mellett tört lándzsát. Ha valaki, akkor mi nagyon tudjuk becsülni a történelmi traditiokat s kétségkívül nagy szellemi érték van abban, hogy ott a cinterem környékén már századok óta folyik a tanítás, de másrészről belátjuk azt is, hogy a mai gimnáziumi épület nem megfelelő. Tantermei sötétek, szükek s a járásbíróság fölépítése óta a földszint tanügyi szempontból majdnem hasznavehetetlenné vált. Azt is belátja mindenki, hogy az iskola telke szűk 3—400 gyermeknek s a mai kor követelményeinek megfelelő területet ott kihasítani nem is lehet. A Cintermet csak nem adhatjuk oda? Hisz ezt a szép, szabályos parkot semmi szin alatt sem szabad megcsonkítani. Összegezzük véleményünket abban, hogy uj gimnázium igenis kell. Szükséges, és pedig égetően szükséges az építkezés s annak alkalmasabb telket a Klastrom- mezőnél mi nem tudunk elgondolni Nagybányán, hacsak a minisztérium a belvárosban össze nem vásárol drága pénzen vagy tiz kisebb telket, ilyen áldozatra azonban, úgy hisssük, a kultuszt,miniszter sem volna hajlandó. Vegye föl tehát a város a tárgyalás fonalát olt, ahol elhagyja és első sorban víztelenítse a Klastrom/mezőt, ami, közel lévén a Zazar folyó, n|jn is lesz valami nehéz dolog. Selmeczi Burseh-dalok. Száz oldalas kőtelke jelent meg a nagybányai könyvpiaczon ez alatt a czim alatt Révai Károly tollából. A dalok némelyike már a selmeczi lapokban is napvilágot látott, reánk ! nézve azonban a legnagyobb része uj s igy kellemes meglepetésként hat. Nagybánya első sorban bányász város, a selmeczi főiskolával, az oltani élettel szoros összeköttetésben állott mindig. A »schacht tag« gyönyörű, kedves dalaiban, vidám kiszólásaiban mi is gyönyörködtünk nem egyszer. Pár évtized alatt megváltozott a világ sorja, az akadémián a német dalok ma már anachro- nizmust képeznének, próbálták is őket magyarokkal helyettesíteni, de többnyire költőieden, szánalmas klapanciák kerültek ki a gyengébb műhelyekből. Most Révai, a bányásztisztviselő, mellesleg az erdélyi irodalmi társaság tagja s a Teleki-társaság elnöke fogott neki a munkának s az Erzsiké dalok koszorús költőjének, az Emi- nescu csodás át ültetőjének sikerült is olyan szép magyar rilmusos fordításokat produkálni, hogy a bányász embernek igazi gyönyörűsége telik bennök, sőt még másoknak is, akik ezekből a dalokból megtanulják majd szeretni a bányászatot _ Összesen 65 Bursch-dait gyűjtött össze Révai Hires dolgok ezek, amelyeknek hírneve még a külföldre is kihatott s ott keletkezett az a közmondás, hogy amelyik diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Witlenbergából ép bőrrel és Selmeczről a Bursch-dalok ismerete nélküi kerül vissza szülőföldjére, az a legszá- nalomramélíóbb teremtménye az Istennek. A kötethez Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos irt előszót, aki maga is bányász s aki szintén a Teleki-társaság tagja. A rövid és valóban magvas, találó előszót közöljük ime egész terjedelmében : Előszó. Nehéz, de hálás feladatra vállalkozott Révai Károly a selmeczi régi »Bursch« dalok fordításával; ha elgondoljuk, hogy a szövegnek | nemcsak a daliamhoz kell alkalmazkodnia, hanem annak hol helyi vonatkozású értelmét, hol a diák, hol a bányász életéből fakadó sajátságait kell kidomborítania, kifejeznie, — kétségtelen, hogy mindezek megvalósításához, rutini- rozott irói készség, egészséges humor és lelkes inspiratió szükséges. A bőkezű. — Irta: Csengey Gusztáv. — Utca mentén halkan járva Nyújtja kezét a kis árva, Nyújtja minden járó felé, A szeme is könnyez beié. Sok úri nép megyen arra, Mind oly fényes, mind oly tarka, Szivárvány gyűl ékszerükben, De irgalom nincs szivükben. Kicsi lába hóban ázik, De ezektől jobban fázik, Jobban fázik, jobban reszket, Ennyi kincs közt éhen veszhet. És amint sir, reszket ottan, Egy diák jön nagy kopottan, Szegény diák, fiatal, vig — Útja van a sütőboltig. Ebédet kap tanításér’, Másolgat is, mikor ráér, így van néha pár krajcárja Szűk kenyeres vacsorára Most keresgél a zsebében — Tiz krajcárja van még éppen: Két szivart vesz négy krajcáron, S még kikerül szemíye három. És amint néz és amint áll, Látja, hogy ott a kicsiny jár, Látja, hogy sir nagy keserve, S megnehezül könnyű lelke. «Nesze kis lány !« — Oda már most Az utolsó tizkrajcáros ! »Baj biz az, baj, no de semmi, Majd hát holnap fogunk enni.« Apróságok a műhelyekből. A hasonlatosság. BőrtsöJc Samu, a finom tónusok, lágy harmóniák elegáas képeinek festője a tavaszszal Budapesten volt. A szomorú kényszerűség vitte oda, kis fiát kellett vakbélgyuladásban operáltatni. Sok kétségbeesett, munkátlan nappal és fáradtan átvirrasztott éjszaka után: a sikeres operáció töltötte el örömmel az egész kis családot. Egy szép tavaszi nap — mig a kis fiú gyógyulóbaa pihent a szanatóriumban — Börtsök a feleségével kikocsizott, hogy egy kis friss budai levegőt szívjanak magukba a sok szobalevegö után. Fiakkerük a Huvösvölgyi-uton haladt, amint egy másik szembejövő fiakkerbői egy szakállas fiatalember nagyot köszönt nekük. Az asszony örömmel figyelmezteti Börtsököt: — Nézd csak! X. festő barátunk! — Az nem lehet! X, Párisban van! — De hiszen köszönt . . . — Azért X mégis Párisban van 1 Ma kaptam egy levelező-lapot tőle 1 Az asszony elgondolkozott, rövid tépelődés után azonban megoldottnak látta a vitás kérdést: — Akkor ez az ember annyira hasonlított X -hez, hogy — ránk ismert i Ha ... A cintermi kiáliitás egyik képét nézegették Krizsán Jáuos (aki most Rómában dolgozik) és Kádár Géza: a kép az övé volt. — Istók uccse! Megvenném ezt a képet, ha — nc-m én festettem volna! Lelkesedett ön- müveért a kis festő. Krizsán pedig a nagy festő flegmájával válaszolta : — Én is megvenném, ha — nem te festetted volna! A szomszéd. Egy finom lelkű, szimpatikus fiatal ember is tehetséggel dolgozik a ligetben és a hegyek alatt. Egyed Kálmán a komoly hangulatok embere. De nemcsak az ecsetet, hanem a nyirettyűt is sok tehetséggel forgatja. »A képeim és a hegedűm! Ezek az én jóbarátaim 1« —szokta mondani. Pár hétig Münchenben is dolgozott és tanult, ott törtéül meg vele az alábbi mulatságos történet: Egy folyosón lakott egy hatalmas bariton énekessel, aki állandóan hasogatta a falakat rengeteg hangjával, úgy, hogy Egyed, akiben a zeneértőt is bántotta a szomszéd ambíciója, nem tudott tőle nyugodtan dolgozni. Egy délután végre kétségbeesésében átszaladt a szomszédhoz; — Barátom, miért énekelsz annyit ? = A jó művész hoitig tanul! — Sajnállak érte, szomszéd! — Miért? — Mert kárbavész a tanulásod I — ? 1 — Mert amit meg lehet tanulni, te már mind tudod! Amit pedig nem tudsz, azt nem lehet megtauulni! És ezentúl nyugodtan dolgozhatott egész nap . . . (-Ella.) * Előfizetési árah : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévit - ------— Egyer szám 20 fillér. -.---- :.v
