Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
(2) 41. szám. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1912. Október 13. az érdekeltség szakértője, a főmérnök, egészsége helyreállításéra Karlsbadban fürdőzött. Nem tehettem azt, hogy a véleményező bizottság elé ne terjeszszem a tervezeteket, mielőtt az érdekeltségi közgyűlést összehívom, mert a bizottság mint az érdekeltség ügyeinek intézője hosszú éveken keresztül vezette a szabályozási ügyeket és pedig a rendelkezésre állott anyagi eszközök keretei között elmondhatni nagy eredménynyel, egyedül hivatott szerény nézetem szerint arra, hogy első sorban mondjon bírálatot és véleményt a kérdés felett. Ki kellett azért az érdekeltség szakértőjének adnom a tervezeteket tanulmányozás végett, mely tanulmányt terjesztem a véleményező bizottság elé s annak véleményével j szándékozom az összes érdekeltekkel ki nyomatva közölni, közgyűlés előtt, részletes tájékozódás végett. Az érdekeltségi főmérnök a tervezeteket csak szabadsága lejártával vehette munkálat alá s tekintettel az anyag nagy terjedelmére, még nem készülhetett el. Innen a közgyűlés összehívása körül a késedelem ; e hó folyamára azonban már össze lesz hívható. Szerény véleményem szerint a társulattá alakulás nem lesz elkerülhető, tekintettel a végrehajtandó munkálatok terjedelmére, mert az érdekeltség jelenlegi szervezete nem képes sem az administraio sem a financiális ügykezelés lebonyolítására, nem alkalmas pedig különösen előnyösebb hitelműveletek keresztülvitelére, ami pedig elkerülhetetlen, ha a tervezett szabályozás kivitelre kerül; a mellett szól pedig minden jól felfogott érdek. A jelentés többi részében tárgyalja az alispán a háztartási, fegyelmi ügyeket, a közutaknál megemlíti, hogy a Nagybánya— Kővárfüredi ut, melyet házilag épitenek, ez évben remélhetőleg be lesz fejezve. A kultúrmérnöki hivatal személyzetét elégtelennek mondja. Közli a fehérgyarmati árvízkárosultak részére történt adakozást, melynek összege 8802 koronát tesz ki. A panyolai árvízkárosultak 70000 K kamatmentes kölcsönt kaptak az államtól. A fegyelmi ügyek a minimumra redukálódtak, alig fordultak elő. A közegészségügy szept. 1-ig kedvező volt. Az anyakönyvvezetés ellátása teljesen kiélégitő. A kivándorlás feltűnően növekedett. Máj. 1-től okt. 1-ig 1010 egyén nyert útlevelet (tavaly ugyanez időszakban 474). Munkásügyi kihágások nem fordultak elő. Az állategészségügy kedvezőtlen volt, a lépfene sok helyen járványosán is föllépett. A jelentés végül a számadásokat közli. A közgyűlés a jelentést fölolvasottnak vette. A közigazgatási bizottságba Madarassy Dezsőt 105, Jármy Andrást 103, Falussy Árpádot 101, Kende Zsigmondot 98, Böszörményit 92 szavazattal beválasztották név- szerint való szavazással. A szolgabiró állás betöltése ezúttal elmaradt, mivel az állás nincs végképp megüresedve. Az állandó választmányba Baudisz Jenőt, Világossy Gáspárt és Sternberg Jenőt közfelkiáltással választották meg. Az igazoló választmányba csupa nagykárolyiakat választoltak. Majd a költségelőirányzat elfogadása után JL°/<>~ pótadót közművelődési célokra, 1% ot nyugdíjalapra, 17a%-ot régi helyi érdekű vasutakra, l7*%-ot kölcsönök törlesztésére, 3%-ot tiszti nyugdíjalapra, 3°/o-ot uj helyi érdekű vasutakra szavaztak meg. Ezek között a vasutak között első helyen a láposvölgyire szavaztak 710%-o/, ami 200000 korona hozzájárulásnak felel meg. Mindezeket névszerint kellett megszavazni, úgy hogy összesen tízszer volt névszerint való szavazás, ami rendkívül sok időt vesz igénybe. Ezután neki fogtak a tárgysornak s a 343 tárgyat lemorzsolták d. u. 2 óráig, amikor a főispáni ebéd következett. Minket nagybányaiakat közelebbről érdeklő ügyek voltak a következők: A láposvölgyi vasúti 200000 koronás hozzájárulása, melyet 111 szóval 2 ellen szavaztak meg. Nagybánya 1L10. évi kövezetvám számadását jóváhagytak. Nagybánya lífll. évi kövezetvám számadását szintén. Az országos képkiállitás költségeinek előlegezését jóváhagyták. A festőiskola segélyezése ellen beadott fellebbezést elutasították. A Ganz-féle társasággal kötött bérletszerződés módosítását jóváhagyták. Dr. Herczinger fizetése és lakbérére vonatkozó fellebbezésének helyt adtak. Jóváhagyták az idegenek letelepülése és községi kötelékbe való felvétele tárgyában alkotott szabályrendeletet. Dr. Selegian János fellebbezését elutasították. Dr. Damokos Ferencet a VII. fizetési osztályba léptették elő. A városi képviselők választásához elnökül dr. Vass Gyulát, igazoló bizottsági elnökül Moldován Lászlót küldték ki. A városnak a villamos mű kibővítésére vonatkozó határozatát szintén jóváhagyták. A város államadósági kötvényének beváltását illetőleg bekérik a számvevőség szakvéleményét, amit különben már előzőleg is bekérhettek volna. A szinérváraljai Il-ik patika felállítását egyhangúlag elutasították. Névszerint való szavazások után alig 30-an, 40-en maradtak a teremben s a legnagyobb gyorsasággal ment a tárgyalás. A nagybányai bizottsági tagok mintegy 20-an voltak jelen, akik többnyire az 5-órás vonattal jöttek haza. Nehányan azonban egész estig Nagykárolyban maradtak. Veresvizi m. kir. bányászat. Irta: Muzsuay Ferencz kir. főmérnök. A kilencvenen évek közepétől az a törekvés kezdett előtérbe lépni, hogy a zuzómüvek üzemét lehetőleg állandósítsák és függetlenné tegyék a vízállás ingadozásaitól. Az 1896. és 1897-ik években egy 80 lóerőt szolgáltató kazán és gözgéptelep létesült. Hogy minő hatása volt ezen létesítménynek az üzem menetére, kitűnik a csatolt kimutatás 42-ik rovatából, mely mutatja, hogy az évi fel- zúzás, mig 1896. előtt alig haladta meg a 120000 q-t — a gőzgépüzem megindítása után több mint 50% kal emelkedett. A zuzóüzem állandósítása eléretvén, évrői- évre a fokozatos fejlődés jeleit látjuk, — A kimutatás 63 ik rovata szerint pl. az aranykihoza- tal 1875. évtől 1895-ig tonnánként 2 és 5 gramm között változott, — 1896 év után állandó az emelkedés úgy, hogy 1910 ben 11 gramm a tonnánkénti aranykihozatal. A zuzóüzem fejlesztésével természetesen karöltve kellett haladjon a bánya termelőképességének a fejlesztése is. Ezért erélyesen folytat- tatott a Il ik, III ik és IV-ik Calasanti erek feltárása, nemkülönben a Márton teléré is. A Il-ik Calasanti telér lefejtése 1907. év folyamán befejeztetett egészen a Svaiczer altáró talpáig. Ezen teleret a Svaiczer altáró szintjén a Bittsánszky haránt keresztezte, 1898‘ban, tehát mintegy 120 méter hosszú csapás iráoyu és 50 méter dőlésévre értekezéseit a Nyelvőr, a Phiologiai közlöny és egyéb tudományos folyóiratok számára. E barátja előtt nem egyszer fakadt ki Kri- zsóczyné mélabus panaszra : — Látja, én gyakran analizálom magamat, tanár ur 1 Igen gyakran. Tudom, hogy bennem a művészi megértésnek olyan mélységes ereje él, mint kevés emberben. Szent, gyönyörűséges élményeim vannak. Néha olyan lelki extázisba emelkedem, hogy azt hiszem, én tudnám megírni a világ legszebben zengő sorait, én tudnám lefesteni a legeszményibb Madonna-fejet és az én ujjaim tudnák kiformálni agyagból a legrózsa- szinübb, legelevenebb vénuszi testet. És aztán kezembe ragadok hirtelen egy tollat — Petrarca irt vele valamikor — és két sort, csak két gyönyörű, uj felséges sort szeretnék leírni. Nem megy. Máskor felkapom Bellini palettáját — egy firensei műkereskedőtől vettem tízezer líráért — és színeket keverek rajta. És mikor a festék a vászonra kerül, szürke vagy rikító hideg folt lesz. Es igy vagyok mindennel. A telkemet néha elringatja egy-egy melódia, zengő szimfóniák hullámzanak körülöttem, leülök hirtelen a zongorához, ráütök a billentyűkre. Zűrzavar, zűrzavar! Hát látja, ez rettenetes. Ez lesújt, kétségbeejtl . . . De asszonyom, — felelte a tudós könyvmoly komolyan — önnek nincs igaza. Ne akarjon ön ilyeneket. — Hát? A muzeum derék tisztviselője ég felé fordította a szemeit és nagy, benső ellágyulásával gyönyörtől átzengő hangon mondta: — Nincs szebb dolog a másolásnál! Krizsóczyné meglepődve nézett rá, de a tudós férfiú lelkesen folytatta: — Igen, a másolásnál! Ah, a másolás! Elmerülni egy nagy szellem szemléletébe, elemezni tehetségének, teremtő erejének alkatelemeit, fölfejteni, részekre bontani és kiélvezni apróra minden parányi szépségét, a legelrejtettebb, a legképzeltebb szépségeit is, de még azokat is, amelyekről maga az alkotó művész sem tudott, bele- magyarázásait kimagyarázni, szabályokat levonni, irányzatokat megállapítani, belesejteni lemérni, felmérni, okoskodni, bölcselkedni, ah, minő nagy, felséges élvezet! Tudja, mi ez mindent összevéve ? — Micsoda? — A másolás élvezete. — Igen, ezt már mondta, — jegyezte meg Krizsóczyné nem minden gúny nélkül. — De nem lehet elég sokszor ismételni. Krizsóczyné lemondott arról, hogy megértesse magát a könyvmolylyal, megkérdezte hát: — És min dolgozik most tanár ur ? — A tudósnak felgyűlt a tekintete! — Egy izgalmas érdekességü tanulmányon I — felelte a tudós diadalmasan. — És mi az ? — A cime: »A pontosvessző művészi elhelyezése Baróti Szabó Dávid müveiben*. II Vasárnap délelőtt volt és a gyertyák le- csurgó fagyuja tette nehézzé a kis falusi templom levegőjét. Krizsóczyné ott ült a szokott helyén és a mellékoltár egy kis ügyetlen faragásu Apostol szobrán mosolygott. Fent, a kórus falépcsőjén dobogtak a szaModernül berendezett étterem és sörcsarnok a Debreczeni Első Tak-rék- ■ pénztár palotájában. ■ Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás I PlkSEHISORHÁZ Debreczen, sarkán. Vidékiek találkozó ■■ is helye! na ■■ Kitűnő magyar és n francia konyha, n Előre megrendelt tár- sas ebéd, vacsora mér- A®leít0n sékelt áron. 958.
