Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1912. Szeptember 29. a földmivelésügyi minisztertől 16000 koronát eszközölt ki. Ezenkívül a kereskedelmi kormány által adományozott jelentékeny államsegély oda ítélésében működött közre. A szakoktatás fej­lesztése érdekében pedig számos szaktanfolya­mot szervezett és rendezett. Különösen sokirányú munkásságot fejtett ki a kamara a közlekedési viszonyok javítása, továbbá a posta és telefon tökéletesítése érde­kében. Az évkönyvben közli a kamara a múlt évben hozott iparjogi elvi döntéseket és az általa adott iparjogi véleményeket. A második részben a kamarai kerület köz- i gazdasági jellemzését nyújtja és részletesen ismerteti az egyes nagyobb vállalatokat és azok j üzleti eredményeit Ebben a részben közli a kamara panaszait es javaslatait. A kerület munkásviszonyainak és a ki- | vándorlásnak ismertetése után a kerület keres- j kedelmének ismertetése következik üzletágán- ! ként. Az elmúlt év általában elég kedvező volt kereskedelmünkre. Az elmúlt évek kereskede­lemellenes irányzata azonban, bár csökkenő erővel, még mindig éreztette hatását. Súlyosan nehezedik azonban egyes helyeken kereske- j dőinkre a tulszigoru adóztatás, valamint az egyre növekvő kövezetvám. A jelentés részle­tesen ismerteti a mezőgazdasági terményekkel, hüvelyes növényekkel űzött kereskedelem, to- ; vábbá a bor, szesz, fa, állatkereskedelem és az egyéb kereskedelmi ágak múlt évi helyzetét és eredményeit. Részletesen ismerteti a jelentés a kerület kereskedelmi és ipari szakoktatásának intézmé- ; nyeit, adatait és az elért eredményeket. Az ipar fejezeténél elsősorban az ipari 1 testületek, munkaadó- és munkásszervezetek j működéséről és a munkásbiztositás adatairól ad számot a kamara. Az ipar helyzetét a nyersanyagok drágu- i lása, a munkabérek emelkedése, valamint a vasúti teherszállítás díjtételeinek emelése és a gyakori vasúti késedelem és az általános raun- j káshiány általában nehézzé tette Az egyes iparágak helyzetéről a jelentés részletes, kimerítő képet nyújt. A közlekedésről szóló fejezetben a kamara a közutak fejlesztésére, a kövezetvámügy ren­dezésére, a vasúti közlekedés megjavítására és a posta és telefon fejlesztésére vonatkozó javas­latait teszi közzé. A hitelügyről szóló fejezetben az érdekelt­ség sürgős kívánságait tolmácsolja a kamara, a kerület pénzintézeteinek viszonyait pedig hatal­mas táblázatban mutatja be. A gyümölcstermelés ismertetésénél külö­nösen kiemeli a nagybányai gyümölcs kereslet (2) 39, szám. __^===== voltát s panaszkodik, hogy vaggonokban itt is hiány mutatkozott. Végül a múlt esztendő közgazdasági vo­natkozású törvényalkotásait és a jogszolgálta­tást ismerteti a jelentés. Heti krónika. Már megint gyűlés volt. Valami hatszáz- } ezer koronás kölcsönt tárgyalt a város s ki- | mondta, hogy nem veszi föl Jól tette. Az adós­ság olyan mint a bűn, mindig nagyobb fiat szül magánál. Csakhogy pár hét múlva fölfogja venni, akkor is jól teszi, mert mai napság egy haladó város nem lehet el adósság nélkül. Maga az állam jár jó példával elől ebben s aki az állam és a kor divatját nem követi, az nem számit. Bele tudnánk mi már sok mindenbe nyu­godni, csak ez a drága jó időjárás volna irgal- masabb hozzánk, ennek a sártekének lakóihoz. Néha láttuk a héten a napsugarat, amint bággyadt, álmos fejét kidugta a megélemedett tűzgolyó, de hideg volt akkor is, mint a jégcsap. Pápán jártam s láttam egy szép szüreti ünnepélyt. Lovas legények, fekete és piros ör­dögök száguldoztak az utczákon. Szép, fehér­ruhás kosztümös leánykák vonultak hat ökrös szekéren, bájos rózsalugasban, utánuk ment másik ökrös szekéren a két hordó must, ala- bárdosok lovagoltak rajtok s két csövű fegy­verrel kisérték a pásztorok a kánaáni szőlő­gerezdet, melyet két rúdon vitt négy díszbe öltözött legény. A szüret kezdetét jelezte ez. Hát nálunk lesz-e szüret? Ki tudja ? úgy járunk a szőlővel is, mint jártunk a szilvával. Láttam a Dunát, a Tiszát, a Szamost meg­dagadva, uj medreket csinált, úsztak a széna- . boglyák, kicsirázott, sőt zöldéit a búza kereszt ; s a tengeri válig fürdött a vízben. Ilyen a mai j Magyarország. Csak tűrjük, csak viseljük a bánatot s közbe-közbe legalább a mozi vigasztal. De van is látogatója elég. Csütörtökön adták a halálugrást. Már jegyet sem tudtak ki- j szolgáltatni, minden «lfogyott, a jövő heti is, még a földön is ültek. Ki hitte volna, hogy j Nagybányán valaha ilyen moziélet lesz Íme a Lendvay-szinház uj mesgyét nyitott a szórako- í zásban. A hadgyakorlatoknak vége, a hazatért fiuk mesés dolgokat beszélnek, hogy éheztek, hogy izzadtak a mezőn, hogy szorongtak a kupéban, legtöbben azonban az alvásról panaszkodnak, mert a jó hazai ágyat nem pótolja semmi. — Két napi kínlódás után beszállásoltak egy faluba, a csupasz deszkán aludtunk. Bizony pajtás, fölkelhetnénk már egy kicsit pihenni, igy szóltam a cimborámhoz. — A háziasszony igy kiáltott föl: Ott a szennyes, vitéz ur, rakjon össze egy csomót, oszt pihenhet rajta. — Én meg kaptam egy kurta ágyat — szól a két méteres legény ■— de nem fértem el benne,,hát betéve pihentem, mint a bicska. És a gyakorlatok után beköszöntött a sorozás. Tegnap, meg ma válogatják a fiukat s akit bevesznek, nemzeti szalagot tűz a kalap­jához és szabadon nótázik, ma nem bántják a rendnek szigorú őrei. De mintha ez is szomorúbban menne, egy kis fényt, egy kis meleget, egy kis napsugarat óhajt mindenki. Ilyen milieu-ben igazán nem tálalhatja föl derült kedélyben az eseményeket a krónikás. Kinevezés. Nagy Endre szent-endrei ref. polgári iskolai tanárt a miniszter, a helybeli áll. főgimnáziumhoz helyettes tanárul kinevezte a Dely Géza távozásával megüresedett mathema- tikai tanszékre. Bajnóczy József cs. és kir. hadnagy, Baj- nóczy Sándor gyógyszerész testvéröcscse, ki an­nak idején, mint az Osztrák Magyar Monarchia első hadnagya került ki a katonai akadémiából, a hadi iskola összes fölvételi vizsgáit Bécsben kitüntetéssel letette és október 1-től 3 évig a bécsi vezérkari iskola növendékévé előlépett. Bajnóczy nem régen érkezett vissza Afrikából, hol az idogen légiót tanulmányozta katonai szem­pontokból. Az evang templom építésére az egyetemes evang. gyámintézet nyoloszáz koronát szavazott meg. Ezek szerint a szükséglet még 17.202 K 61 fillér. A gyámintézeti országos gyűlésen, Pápa városában, hol három püspök volt jelen és az evang. egyház előkelőségei közül számosán, Révész János tartotta az ünnepi beszédet. Gyu- rátz Ferenc dunántúli püspök indítványára a közgyűlés köszönetét szavazott Révésznek s elhatározta, hogy beszédét a »Gyámintézet« cimü lap külön számában egész terjedelmében leközölteti. Művészet. »Az élet és Literatura« cimü művészeti folyóirat szeptember 15-iki száma legfőképpen Boromisza Tibor festőművésszel és az ő irányával foglalkozik. Ambrózy Ágoston szerkesztő vezető cikkben foglalkozik vele, közli fénynyomatban Boromiszának egy kettős arc­képét, melyen ő és neje láthatók A modern művészeti irányok cimü cikkben Harsányi György Lajos szintén legnagyobbrészt Boro­misza működését ismerteti és méltányolja »Föl­jegyzések« cim alatt pedig maga Boromisza közöl a jelzett lapban értékes tanulmányt. Ugyancsak megtaláljuk e számban a nevezete­sebb politikai lapoknak Boromisza müveiről nagybányai természetvilág: a hirtelen változó légköri hangulatok, a prizmatikusan tiszta színek. Ezeket csak hirtelen, szélesen ódavetett festéssel lehet visszaadni. A soha vissza nem térő pillanat képét megfesteni nehéz, elsőrangú művészi fel­adat. Az ilyen képek állanak legközelebb a ter­mészet benső lényegéhez, kvinteszenciájához, Lu cien Simon két évig egyebet sem festett, mint ilyen »együléses« tanulmányokat, Rippl Rónainak pedig csaknem egész művészete ezeken épült föl. Boromisza gyakori sétái egyrészt megéreztet­ték vele azt a különbséget, mely a nagy francia plenairfestők és a német müteremfestők képei közt van, másrészt rendkívül kifejlesztették motívum- érzékét. Müvei bensőséges, igaz természetér­zések. Időközben tisztulnak szinei. Kidobva a bar­nákat és nehéz, testes okkereket, keveretlen, tiszta színekkel dolgozik. Felbontja a képet apró színfoltokra. Ami tulajdonkép egy régen lezárt művészeti irány karakterisztikonja. Pointillizmus-, vagy neoimpresszionizmusnak nevezi a művészet­történet. Úgy festett Segantini is, ki a belga j Rysselberghe-el és társaival egy időben jött rá erre a technikai fogásra. »Kettős akt«-ján és »Álló akt«-jáo már csak az aktot bontotta szinelemeire, a kép többi része meglehetősen összevont. Az aktot hatalmasan lendülő vonal zárja körül, erős plasztikát adva a testnek. Utolsó maradványa ez a párisi plasztikus formakeresésnek. Egy balatoni tájon búcsút mond a pointillizmusnak is. (Gémeskut 1911.) Színfoltjait összevonja, szélesebben kezeli És amit megoldott a tőkési nyirfaerdőben festett őszi tájképén s »Fürdó nők« cimü képén, most megkísérli nagy kompozíciókon. 1911. nyarán festi az »Utolsó vacsorát«. A leáldozó nap arany tónusa rezgi át az egész képet, az ablakon már a közelgő est kékeszöld reflexei ülnek. A nagy kompozíció óriási nehézségei azonban megéreznek rajta. Egyes alakok külqn is érvényesülnek. Ugyanez a jelenség visszatér az »Ádám és Évá«- ban is, ahol a középre festett fatörzs zavarja meg a kép egységét. Ez a probléma foglalkoztatta egy másik jeles festőnket: Vaszary Jánost is, | ahol valósággal két külön képpé esett szét a kompozíció. Boromisza előtt még sokkal nehezebb probléma állott: az ö markánsan kezelt formái, végsőkig felfokozott tüzes színei nehezebben tart­hatók együtt, mint Vaszary János akkor még monoton szinfelületei. Érzi ezt Boromissza is és szinte ösztönszerüleg tereli ez az érzés az össz- mozgás tanulmányozása: a vásári képek festése elé. Már régebben meglátta a nagybányai vásárt a maga szinpompájában, festői tarkaságában. Több vásári képet fest s ezekben teljesen megoldja azt, ami korábbao, nagy kompozícióin csak részben sikerült. Keresi a mozgás stílusát, a mozdulatok nagyszabású rithmusát. Első a nagybányai festők közt, ki meglátja a bányavidéki oláh parasztot, a maga dekoratív megjelenésében. Több téli tájképet fest rendkívüli technikai készséggel. Valami finomult, nemes anyagszerü- séget hoz ki a puha hó festésénél; egy-egy köny- nyedén eldobott színfolttal érezteti a szállongó hópelyheket, a kusza ágtömegen keresztüllátszó távoli havas háztetőket. A fehér alap egyszeriben színessé teszi a havas tájat. Semmi sincs bennük a régi téli tájképek szürkeségéből. Önarcképének Modernül berendezett étterem és sörcsarnok a Debreczeni Első Tak-rók- ■ pénztár palotájában. ■ Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás I P1LSE11SIRH Debreczen, sarkán. Vidékiek találkozó ■■ ■■ helye! ■■ ■■ Kitűnő magyar és ■ francia konyha. ■ Klóré megrendelt tár­Telefon sas ebéd, vacsora mér­sékelt áron. 958. aa ma ■ B ■ B B

Next

/
Thumbnails
Contents