Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-25 / 34. szám

(2) 34, szám.

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ

1912. Augusztus 25.

bányavállalatoknál lesz 5, illetve 6 %) s azonkívül az uj jövedelmi adót is meg kell fizetniök, sőt a részvényesnek, mint a múlt számban emlittettük, még azonkívül külön is kell jövedelmi adót fizetnie részvénye után.

Hazánkban, ahol a tőke elbújik, az ipari, kereskedelmi vállalatok nehezen prosperálnak, bizony nem volt szerencsés gondolat a részvénytársaságokat ennyire megadóztatni. Eddig is az állam szedte le minden részvénytársulatnál a tejfelt, s azoknak, akik koczkáztatnak, esetleg fáradnak és dolgoznak, csak a szedett tej marad vagy sokszor semmi.

A részvénytársaságok túlterhelése különösen nálunk helytelen, ahol a legtöbb vállalat csak is ilyen alapon jöhet létre, s ahol ezek után a városok is nagy jövedelmeket húznak.

Némileg enyhíti a törvény mostoha- ságát az, hogy ipari vállalatok 5 % jövedelmi adó helyett csak 3 %-ot fognak fizetni. Valamint az is, hogy a részvény- tőkék és a tartalékalapok 3V2 7o-a a jövedelmi adótól mentes.

Rövid három czikkünkből sok egészen uj dolgokról értesült az olvasó. Mindent természetesen le nem közölhettünk, még kevésbbé hozhatunk a legkülömbözőbb jogviszonylatokra kimerítő gyakorlati példákat.

Igen helyesnek tartanók azonban, ha mielőtt az uj adórendszer bejönne, a város gondoskodnék arról, hogy valamelyik szakavatott tisztviselője tartson néhány előadást a nagyközönségnek erről a tárgyról, mert távol legyen tőlünk ugyan, hogy az államot megrövidítsük, de viszont magunkat sem akarnók megkárosítani, ezért oda kellene törekedni, hogy minden honpolgár tisztán lássa és megértse teljesen azt az uj helyzetet, a melyet az 1913-ban életbe lépő adótörvények teremtenek.

Az agyagipari tanfolyam eredménye.

Bepillantottunk a nagybányai iparosoknak nagyjában már sokat mutató kiállítási pavillonjaba. Látszik a körültekintő s jó ízlésű ipartestületi elnöknek és jegyzőnek fáradhatatlan rendező munkája.

Aránylag szűk keretben láthatók itt a nagybányai iparnak legszebb termékei. A bejárattal

szemben magas állványon impozánsan vannak elrendezve a múltkor már dicsérőleg megemlített s az agyagiparosoknak tanfolyamából kikerült szebbnél szebb disz és használati tárgyak.

A szinvegyülés valóban kápráztatja a látogató szemét és az ízléses népies festés bámulatba ejt, hogyan lehetett ezt az eredményt rövid hit heti oklatás alatt, oly idős mesterembereknél elérni, kik azelőtt a fazekas iparnak ezzel az ágával nem foglalkoztak. Igaz, hogy könved női kezek és azok a tanulók munkálkodtak itt közösen, akik iskoláink rajzoktatásában már kellő előképzést nyertek.

Majd ezeknek neveit is elősoroljuk, most csak nehány feltűnő cikkre kívánjuk figyelmeztetni a látogatót. Ott vannak igazi magyar eredetű tálasaink, a hires erdélyi bokályokka! és csinos tálakkal fölszerelve. Kettőn ezekből már j diszlik a vásárlónak neve, az iparunkat minden tekintetben támogató Kapás Mihályt. Egy eredeti formájú váza-ko'lektiót — nagyobb és kis- sebb alakban Székely Árpád vásárolt meg.

Szembetűnők a nagy virágedények is az előnyösen ismert Spiculi Károly műhelyéből — igazán potom árban slb. De az a nevezetes, hogy nem csak disz-edényeket látunk, — mit kiállításokon bemutatni szokás, hanem mindennapi használati tárgyakat is tetszetős formában — változatos alapszínben és népies festésben. Tejes lábasok nagyban és kicsiben, minden háziasszonynak örömére. Továbbá nagy rózsákkal föstött tejes köcsögök, csuprok, tányérok, asztali korsók, j sőt ételhordók is. Az apróságokról nem is szólva. j Az ízléses ibolya vázák, hamutartók és gyermek- j játékoknak való főző- és étkező-edények 4, 6, j 10 és 16 fillérben kaphatók darabonként. Ezeket már most is kapdosva felre tétették, hogy a kiállítás megnyitása után elvihessék, mert a kiírás szerint: »Minden tárgy eladó és azonnal elvihető !«

Hát igazán mondva, az aránylag rövid ideig tartott tanfolyamnak eredménye bámulatos és csak annak a gyakorlatias módszernek tulajdoniiható, melyet a tanfolyam vezetője Fark3shá?,y Fischer Vilmos a ügy; iránt való szeretettel alkalmaz !

De dicséretet és. elismerést érdemelnek mindazok a mesterek, segédek, tanulók, asszonyok és leányok is, kik részt vettek a tanfolyamon és annál nagyobb örömmel kiemeljük nevüket, mert személyesen többször láttuk és figyeltük munkájukat t. i. Spiculi Károly, Sztretye Károly, felesége, Juliska leánya és Károly fia, Berrgi József és Jóska kereszt fia, Ardós István és neje, id Debreceni József és Jóska fia, Gönci Sándor és Róza ieánya, Sztretye József és felesége, Ardós György és felesége, Berindán Miklós segéd, Karácsonyi Sándor segéd, Kiss Dezső tanuló és Szabó Juliánná.

Utóljára hagytuk pedig azt, ami önmagunkat érdekel és amin legjobban örvendünk.

Farkasházy ur nemcsak az előirt hivatásának keretében teljesiti az agyagiparnak okfatáJózsef arcképét s önarcképét, mely Prihradny Kál- j mán tulajdona. Drága, szép alkotások ezek is i mind kivétel nélkül.

A nyári tájkép 1907-ből való, a két téli napsütés 1909-bői és 1910-ből. Ezekben azonban bizonyos neo-vonások fedezhetők fel, a mire igazán kár Rétinek az ő sajátos művészi énjét pazarolni.

1911-ből látható a kiállításon a Téli délután s 1912-ből a festő és modell. Ebben ismét a nagy Rétit látjuk, aki finoman, lágyan fest, de természetesen, minden póz, cicoma és hivalkodás nélkül. Ez már kép, a mely nem szorul senkinek a dicséretére.

Az itt felsoroltakból is kitűnik, hogy Réti nem túlságosan termékeny. Nem tartozik azok közzé a festők közzé, a kik évenként 10 — 20 képet alkotnak. »Hena alia leonta« mondja a görög. Egyet, de az oroszlán. Egyet-egyet évenként, de az aztán kép.

Ebből következik az is, hogy az ő képei értékesebbek, nemcsak azért mert jók, hanem mert ritkák is, s igazán boldog ember lehet az, akinek legalább egy Réti Písta-féle képe van.

Ha elmegyünk a kiállításra, ne nézzük meg Rétit először, mert ott feledjük magunkat az ó műtermében s nem jut idő a többire. Minden olyan művészi s olyan összhangzóaa szép itt. Milyen kár, hogy ezt a kedves kis tanyát két hét múlva széthordják a szélrózsa minden irányába.

Sumi Nona.

Sárgult levelek.

Augusztus káprázatos pompájának teljes szépségében tündöklik a nyár.

Gyönyörtől mámorosán emelik fürtös, harmattól csillogó arcocskáikat a virágok, védőleg borulnak föléjük a bokrok dús lombjai, mindmegannyi zöld ernyő, kék ég alatt, s büszke, koronás fejőket meg-meghajtják a szellő üdvözlésére az óriás százados platánok.

Mintha Napkelet királyának bűbájos köntösét öltötte volna magára a természet.

De ott, a kert végében, rács kerítés mellett magányos fa áll. Fiatal ágait szelíden széttárja, emelt fővel néz el, a messze réteken túl, az erdő felé. Sötétzöld bársonyos ruhája még szebb, mint kerti társaié, a nap csókja őt éri reggel legelébb, mégis tövénél pár sárgult levél félve, szégyenkezve húzódik meg, a selymes fü között.

Sárgult levelek, őszi halódás sápadt vér- csöppjei, hogy kerültök ti ennyi élet, ennyi öröm közzé ?

Hol a seb, mi kiszívta idő előtt színetek és hol a kéz, mi a sebet ütötte ?

*

Világos ruhájának csipkés fodra alól kivillant karcsú bokája, apró, fehér czipős lába. Kékes fekete haja fénylett a lámpa világánál, sötét szeme tüzesen ragyogott. Kicsi száját még nem érte porositó soha, pirosabb volt mégis az

sát és fejlesztését, hanem kiterjeszti azt már az ifjú tanulók körébe is, hogy fölébressze azoknak az érdeklődésüket é3 szeretetüket az agyagipar iránt.

E célból megajándékozta a nagybányai iparos fanulóiskola rajzszertárát egy oly teljes agyagipari gyűjteménnyel, melyben az előállításnak minden egyes fázisa részletesen ki van tüntetve és amely igazi »Útmutató fazekasok és kályhások számára^.

Ez az érdekes gyűjtemény szintén egyik nevezetességét képezi az iparosok kiállításának.

Midőn a kiállítás megtekintését a legmelegebben ajánljuk, az ügy érdekében hálát mondunk az ajándékozónak. „ r ,

Heti krónika.

Prodam itt van, itt a gépe is, meg a montőrök is. A nagy szitakötő készen áll, hogy holnap keresztülhasogassa a felhőket, mert bizony felhős az ég. A hőfok 13 R. A barometer 743 Ma ugyan nem esett délig az eső, reméljük hát holnapra a legjobbat. Prodam különben oda nyilatkozott, hogy örül a pénteki esőnek, mert akkor nem lesz vasárnap

Az érdeklődés alsóbb körökben is nagy. Apró utcai gyermekek versenyezve jelentkeznek Glavilzky üzletében, hogy ők felszállanak Prodam- mal. De vannak már felnőttek is elegen, akik szívesen megtennék a légi utat. Hiszen Prodam sokszor repült már, míg az a két napszámos, aki ma megsérült a hangárnál nem is látott repülőgépet soha. Ugyebár mégis leesett, mégis megsérült. A mohamedán fataiismus szerint az ember a pipázó szobában is eltörheti a nyakát, ha Allah úgy rendelte.

Megjöttek ma délután a kongresszus előkelő vendégei is. Beláthatlan kocsisor döcögött végig, a rossz kövezeten s megkezdődött immár az ünneplés. A bányászati, kohászati, ipari kiállítás, végső akkordjai befejezve. Készenlétben minden. Hogy mennyi gazdagság, mennyi tudomány van itt fölhalmozva, azt ma még nem szabad elárulnunk, tessék kinek-kinek személyesen odafáradni, úgy se bánja meg.

Hát még holnap mennyi vendég érkezik a vonatokon, szekereken, kocsikon és gyalog megújul a népvándorlás, csakhogy modern kiadásban.

Mondják, hogy 10000 emberre van kilátás,

Mi volt ehez képest a keddi népünnepély, pedig akkor is rengeteg nép hullámzott a ligetben. Másztak a póznákon, ették a lepényt, meg a kolbászt s bámulták a szép tűzijátékot, a mely szintén szép haladást mutat a repülőgépek korszakában.

Donkijóténak nem akarták elhinni, hogy leugrott a 3-ik emeletről, de az elsőnél meggondolta magát és visszaugrott. Bajnóczy pedig ilyesfélét mutatott be, kilőtt vízszintesen egy rakétát, zokogva jött el az félkilométerre a szemlélő elé, ott táncolt 1—2 percig, aztán meggondolta m3gát visszaérett cseresznyénél, s gömbölyű két karját alig- alig fedték a blouse rövid ujjai.

Szerényen félrehuzódva ült az alacsony zsöllyén. Háziasszonyi tisztét elvégezte, a poharakkal telt asztalon még itt-ott látszottak a vacsora morzsái, s vendégeit már belevitte a »hangulatba«, kiki rátalált eszméi társára.

A díván körül három asszony diskurált összebújva ; nagyon érdekes lehetett a társalgásuk, mert mind egyszerre beszélt, valószínűleg egy negyedikről.

Két férfi vitatkozott bor mellett, a tudomány hideg, merev tanai hevitették őket. .

Szemben velők, apró széken ifjú leányka himbálta magát, szögletes mozdulatokkal nyújtogatva hosszú, hegyes karjait, négy fiatalember udvarlásra készen állotta körül.

Az egyik »parthie«, komoly, megfontolt; másik affele »társaság kedvence«, bohó, kedves, őszinte fiú, udvarlónak való; harmadik félig ember, félig gyermek, szép is, jó is, idővel még beszélgetni is iehet vele okos dolgokról; a negyedik egész gyermek, szundikál is közben egyet - egyet, tegnap volt az első »bálon«, megviselte a szokatlan esemény.

Fáradtan nézett szét . . , nem volt szükség rá sehol, mindenki mulatott, gondolta jobb egyedül hallgatni, mint közöttük hallgatva — hallani és tovább pihent.

Úgy érette magát, mint sokszor, ha a nagy