Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-30 / 26. szám

Z-.Jl

Nagybánya, 1912.

Junius 30. — 26. szám.

XXXVIII. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

üvíBoa'ESLiisKriK: iMirrcrDiEísr vasárnap

Előfizetési ár»> ;

Egész évre H IC. Fél ;■ ■ -...: Egye«2 K.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ jAoSTOS.

Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alatt. = TELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. =

Tek. Kir. ögvés/

A <*sa.

Az isk eszteridő bezárult. Rendesen Péter . napja az apostolok oszlása, amikor gyermek és tanító egyaránt elérkezettnek látja az időt, hogy megkezdődjék a nagy pihenés.

Intézeteink hatalmas kulturális tényezőkké izmosodtak. Az állami elemi, gazdasági iskolák és kisdedóvók értesítője az év végén 2010 gyermekkel számol be. Ezek közül a mindennapi el. iskolába járt 727 fiú, 631 leány, összesen 1358; az ismétlő iskolába 128 fiú, 144 leány, összesen 272; óvóintézetbe 181 fiú, 199 leány, összesen 380. Oly tekintélyes szám ez, amilyenről hat év előtt nem is álmodtunk. S annak dacára, hogy az év elején ragályos betegség dühöngött s dec. 1-ig egyáltalában nem volt tanítás, az évet befejezték rendesen, a tananyagot elvégezték kellő alapossággal.

A polgári leányiskola értesítője még nem jelent meg. Az összehalmozódott nyomdai munka miatt nem is fog csak jul. 15-én megjelenni, itt tehát az évvégi adatokat mathematikai pontossággal nem ismerjük, de tudjuk, hogy majdnem kétszázan iratkoztak be erre az évre a polgáriba és a kézimunka-tanfolyamra. Befejezték az évet szép eredménynyel. Ma 10 órakor lesz a záró ünnepély. Ez az intézet jövőre kereskedelmi iskolával is bővülni fog, a lányos apáknak nem kis örömére.

A főgimnáziumnak az egész év folyamán 395 tanulója volt. Vagyis majdnem 400. Ebből az év végén osztályoztak 359-et. Látható, hogy a rosta jól működött. Különben is 66 növendék vitt haza, szüleinek nem irigylendő örömére, szekundát. Csak 30 a jeles, 82 jó, 181 elégséges. Van i olyan osztály, ahol egyetlen jeles fiú sem akadt. Szigorúan járt el tehát a tanárkar. Viszont igazán örvendetesen feltűnő, hogy a VIII. osztályban 6 volt minden tárgyból jeles, az érettségin 7.

Ennek az intézetnek uj épületre van égető szüksége. A barátcellákból átformált szobák nem termeknek valók. Vannak tantermek egy ablakkal, 9-10 m mélységgel. Szegény növendékek kevés levegőt és világosságot kapnak s az egész épület már nem a mai modern Korba való. ügy tudjuk, hogy a kultuszminiszter erősen foglalkozik is ezzel a kérdéssel s a Klastrom- mezőn a szép, uj épület emelését már jövőre ffiegkezu.K, alkd 3 hold telke is lesz az intézetnek.

Nagybánya ezek szerint jól el van látva tanintézetek dolgában. Egyelőre mégis egy polgári fiúiskolára volna nagy szükség, amennyiben most azok is kénytelenek »lateinerekc-nek menni, akik nem akarnak. 5000 lakosnál többel biró városokban ezt a törvény is előírja. Vajha megérnők ennek a megnyitását is mielőbb.

Egyébként örömmel üdvözöljük a tanerőket és a növendéksereget a megkezdődött szünidő alkalmából s kinek-kinek

boldog vakációt kívánunk.

■— ... ..... ....... ■..,■ -....--------- ------Me

ssze vidékről, idegen megyéből gyász- hir érkezeit. Meghalt Mikó Béla bányatanácsos. Az igazi nagybányai embert fájdalmasan érinti ez a hir, mert Mikót tősgyökeres nagyba nyainak tartottuk, aki csak távol van ideiglenesen, de visszajön ide, hiszen ide vonza szive lelke.

Pár év előtt költözött el tőlünk s negyven- nyolc évvel ezelőtt itt tette le az első hivatali esküt; egész élete úgyszólván Nagybányához fűződött.

Mikó Béla magas műveltségű, finom, szelíd lelkű ember volt, akinek szerencséje azonban nem állott arányban nagy tudományával. Lassan haladt előre és sokszor félreértették, félreismerték.

A közjó iránt igen nagy érzéke volt, már a nyolcvanas években lelkesedett egy nagybányai vízvezeték iránt, amelyet akkor a fokhagymás völgyből akartak létesíteni.

Három évtizeden át volt a helybeli önkéntes tűzoltó-egyesületnek főparancsnoka. Ez az egyesület őalatta létesült, szerveződött és működött áldásosán. Akkoriban az ilyen célokat mind társadalmilag akarták megoldani, ami egyesek részéről nagy áldozattal járt; meghozta ezt az áldozatot a boldogult is; ma már más nézeten vagyunk, az ilyen dolgokat közköltségen kell rendezni, hadd nehezedjék a teher mindenkire, ne csupán egyesekre.

Elkésett szerelem.

— Irta: Tömöri Jenő. —

Rozsdavörös lepelbe burkolódzott a végtelen bükkös. Hajnalonként finom, fehér hóharmatos fátyol vonta be az őszutói tájat s a tavak meleg vizéből vastag páraoszlopok emelkedtek a magasságba. A vidám, zajos nyári élet lehurcolkodott a hegyekről. A merész svájci villák szép sorba becsukták zöld, sárga, vagy épen vörös ablakszemeiket s az egész fürdőtelepen a csönd lett az uralkodó.

Fenn a tetőn, közel a fenyők határához a Bors-villa még nem adta át magát a téli álomnak. A veranda üveges teraszán gazdagon terített asztalt aranyos esőben füröszti a déli napfény. Alant a völgyekben is csupa ragyogás és derű ömlik végig.

A verandán aranyos hajú szép asszony önti a teát vendégének, egy borotvált arcú, feltűnően elegáns fiatal urnák. Közbe szorgalmasan kínálja minden jóval. A vendég azonban udvariasan visszautasítja a legizletesebb falatokat s minden igyekezete egyetlen vágyban merül ki, hogy megérinthesse kezével az asszony hófehér kezét. Miután a legraffmáltabb mozdulatai is kárba vesztek, hirtelen ellebbenö sóhajtás után megszólal :

— Ugy-e csodálkozik máltóságos asszonyom, hogy itt lát viszont a nyaralójuk asztalánál és nem amint előre megbeszéltük a fővárosban, ha megkezdődik a szezon valamelyik divatos helyen ?

Az asszony kissé elmosolyodott: — Igazán érthetetlen, hogy maga az ünnepelt művész most,

mikor a sikerek babérerdejében lépegethetne előre a halhatatlanság felé, eljön ide az elmúlás csöndes világába avart taposni és mindenek felett unatkozni.

Gáthy, a máról holnapra felkapott szerelmes színész, az annyiszor ellenállhatatlannak bizonyult olvadozó hangján fuvolázta:

— Minden sikernél hevesebben dobogtatja a szivemet az elmúlt nyár varázsos emléke. A színpad hazug kulisszái között ezeket a gyönyörű hegyeket, lombos erdőket látom. A rideg szalónokban pedig erre a kis otthonias verandára gondolok. Hasztalan igyekszem szabadulni a hatásuk alól, erős karral szorítanak magukhoz s forróságukkal fölperzselik agyamat, szivemet, lel- kemet egyaránt.

Elza asszony kissé megdöbben a szenvedélyes szavakra, de csakhamar tovább tréfálkozott: — Látja igy jár a világfi, ha a gyönyörű, fényes tengerpartok helyett egy havasi zugba vonul. Én elhiszem, hogy a sok kényeskedő vidéki dáma és az örökösen duhajkodó, kártyázó zsentri- had magának nem társaság, a dijtekézés, meg a pisztrángozás nem szórakozás. Ilyen helyen köny- nyen megbillenhet a nagy lelkek és nagy szellemek egyensúlya. Gáthy kiesett a pózából s j komoly meggyőződéssel mondta;

— Életem legszebb és legboldogabb nyarát köszönhetem annak az ötletnek, amely csak úgy találomra ide hozott. Magányt nyugalmat, pihenést kerestem és nem társaságot. Én tőlem fecseghettek a reggeli és estéli zenénél akármennyit a uénikék. Elúsztathatnák ferblin az utolsó hét szilvafát is a jókedvű urak, semmiféle helyi szenzáció nem hozott izgalomba. Annyira lekötötte

minden gondolatom, annyira hatalmába kerítette minden érzésem egy gyönyörű, fenséges teremtés, a méltóságos asszony.

— Csak nem lett szerelmes belém ? csapta össze kezét észrevehető ijedtséggel a kigyult arcú szép szőke nő ?

— Szerelem ? Az nem szó kifejezni azt a csodás nagy érzést, ami elfogta valómat-, mikor a »Szépítő Egylet« hangversenye után, mint az est ünnepelt hősét bemutattak a méltóságos asz- szonynak. Már előzőleg heteken át láthatatlan árnyékként követtem minden léptét. Meglehet, hogy az első napokban csak a kalandvágy vonzott, kikezdeni a fürdő legérdekesebb és legszebb asszonyával. De csakhamar a legtisztább és legnemesebb rajongás váltotta fel a könnyelmű gondolatokat. Láttam, hogy jó, szent és tiszta s felette áll minden asszonyoknak, akiket valaha ismertem. Azon az estélyen is csak azért léptem ki a deszkatákolmányra, mert tudtam, hogy ott lesz s azért játszottam úgy, mint soha, mert olthatat- lanul szomjaztam a tapsára, az elismerésére. A bemutatás után a többi magától jött. A báró ur kegyesen megnyitotta előttem a házát, a menyország, de egyúttal a pokol kapuját. A boldogság tündértavában fürödtem, mig itt lehettem a közelében. Az álmatlan éjszakákon pedig a gyehennák lángjai égettek .. .

— Az Istenért! megörül, ne folytassa, — sikolt fel a báróné s csekugyan ijesztő, vad láng lobogott ki a fiatal művész szeméből. De gyorsan el is lobbant és szelíden beszélt tovább:

— Igaza van, jobb nem emlékezni. Nem is próbálkozom ecsetelni a kínokat, a búcsú pillanatának gyilkos gyötrelmeit. Visszaérkeztem a

Mikó Béla.