Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-23 / 25. szám
(2) 25. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Junius 23, zel a jogommal nem éltem, mert nem akartam sem a hatósággal, sem Nagybánya igen tisztelt közönségével ellenségeskedni, a szerződéses jogomat e téren nem érvényesítettem, de ez nem jogosít még senkit sem fel arra, hogy el nem vállalt, terhes kötelezettséget vegyek magamra. Hátra van még azon állítás, hogy én a közönséget kiakarom zsákmányolni és a megengedettnél magasabb árakat kérek a házi csatornázásokért. — Ez egyenesen rosszindulatú ráfogás. — Annakidején én bemutattam a Tekintetes Tanácsnak az összes addig adott költségvetésemet; az azóta kiszolgáltatott költségvetéseket ezután is bárkinek betekintés véget szívesen rendelkezésére bocsátom és ezekből midenki megláthatja, hogy nemhogy a szerződéses egységáraimnál magasabb díjtételeket szabtam volna, hanem egy ajánlatnál sem használtam ki szerződésadta jogaimat, mindenütt jelentékeny engedményt tettem. Nagyon természetes, hogy én, aki az utcai részen a nehéz és költséges munkát is végzem, amelyet csak jelentékeny ráfizetéssel teljesíthetek, az udvari részt nem készithetem oly olcsó áron, mint amilyet az ottani iparosok az udvari részre megállapítanak, de nem végezhetem azért sem abban az árban, mert én a házi csatornázásokat is a vonatkozó feltételek értelmében a legszigorúbb ellenőrzés mellett teljesítem, a gyártmányokat az építésvezetőség ugyancsak ellenőrzi, ami magától értetődik, hogy többe kerül, mint a minden ellenőrzés nélkül, tetszésszerint végzendő munkák. — Mindezektől eltekintve, annak idején, midőn ezen dolgok először szóba kerültek, hogy a mindenki által ismert, és részemről oly nagy anyagi áldozatok árán a várossal létrejött békés megegyezés fentar- tassék, ajánlatot tettem a Tekintetes Tanácsnak, hogy rendelje el az utcai csatornák megépítése után azonnal a házi csatornák utcai részének megépítését, ez alkalommal mielőtt még az utcából végleg kiköltözködtem volna, minden egyes háznak a csatornáját az utcai részen a kapuig elvégeztem volna, és akkor, aki akarta volna, végeztette volna vélem az udvari részt is, aki pedig nem, teljesen szabad kezet adtam volna neki. — Ebbe azonban nem mentek bele, és innen vannak azóta a folytonos súrlódások, amennyiben ezen ügy nem ren- deztetik, rend nem is lehet, csak a jótállási időm leteltével, mert én addig a csatornához hozzányúlni nem engedek senkinek sem, viszont azt senkisem kívánhatja, hogy a csatornát bevégezzem és majd talán fél év múlva jut valakinek eszébe házi bekötését létesíteni, hogy én akkor majd Budapestről egyszer az egyik, máskor a másik házi bekötéshez külön munkásokat küldjék, Ezeket akartam a Tekintetes Szerkesztőség szives tudomására juttatni; a továbbiakban pedig bölcs belátására bizom annak megállapítását, hogy követtem-e el jogtalanságot akár a várossal, akár az igen tisztelt közönséggel^ szemben. Kiváló tisztelettel: Deutsch Imre. építési vállalkozó. A művészház nyilatkozata. Mintegy bárom héttel ezelőtt »Társaskör- Fekélyek« cim alatt cikk jelent meg a »Pesti Hirlap«-ban, mely azzal a ténnyel foglalkozván, hogy a Művészház kiáílitási helyiség céljaira megvásárolta a gróf Zichy palotát, az egyesületet egy lélekzetre a legrosszhiszemübb és leggonoszabb vádakkal illette. Elmondja, hogy az uj palotában. Művészclubot szervez, amely azonban nem fogja az egyesület alapszabályaiban lefektetett célokat szolgálni, hanem az alakulás tendentiája a művészeket hazárdjátékra szoktatni, mely utón az egyesület jövedelmei — bár tisztességtelenül — de nagy arányokban emelhetők. Ennek kapcsán kritika tárgyává teszi az egyesület egész vezetését, s annak tagjait és dr. Rózsa Miklós igazgatót egyéni integritásukban is bántalmazza. Egyesületünk igazgatósága - - működése korrektségének tudatában — eddig néma méltósággal tűrte a bántalmakat, miután azonban a közérdeket semmi esetre sem szolgáló áskáló- dások egyáltalán nem akarnak beszünni : sőt az egyesület u. n. hivatalos orgánuma is orozva, a való tények ismerete nélkül, tisztán a »Pesti Hirlap« támadásaiból merített suppositiók alapján, jogosulatlan kritikát gyakorolt intézmények és egyének felett : egyesületünk igazgatósága erkölcsi kötelezettségének érzi, hogy az egyesület t. tagjait a helyzetről, s anélkül, hogy a folyamatba tett sajtóper fejleményeinek prae- judicálni kívánna : pár szóval tájékoztassa. Minden kulturtényezőnek kötelessége odaműködni, hogy céljait megközelítse. Nekünk megfelelő kiállítási helyiség megteremtése volt a legégetőbb feladatunk. Kitűnő objec- tum kínálkozván a Rózsa utcai gróf Zichy-palo- tában, azt egyesületünk — elnöke anyagi segítségével — meg is vásárolta. A művészek körében régóta szükségletet képez egyu n. »Művész club« létesítése, mely a művészvilág színe javát egyesítené, s összehozná az előkelő társadalom azon distinquált elemeit is, akikre bizonyos művészi levegő élvezése lelki revelatióként hat. Szóba került — s erre bizottság is alakult — hogy ez a művésztársaság megfe'elő autonómiával clubbá tömörül s helyiségeit a Művész- ház palotájában helyezi el, amely kiállítási helyiség céljaira valóban tulnagynak, clubhelyiség céljaira pedig ideálisnak mutatkozik. A tárgyalások azonban mai napig a legembrionálisabb állapotban vannak ; részletekről a dolog e kezdetleges stádiumában még csak szó sem lehet s főkép nem nyílhatott mód és lehetőség arra, bogy e club tendentiái akár összefüggésbe ho zassanak a Művészház erkölcsi tendentiáival, akár azokkal ellentétbe kürülhessenek, ami ellen egyesületünk igazgatósága jelentené be a leghangosabb vétót. Mégis a legrutabb, a leglelkiismeretlenebb támadás hangzott el egy magát meg sem nevezett ismeretlen egyén tollából, egy sokak által olvasott nagy napilap hasábjain, s ezzel — a közérdekkel mindenesetre ellentétben álló tendentiákból — egy, a modern festészet leghathatósabb támogatására törekvő közhasznú kultúrintézmény íelfcrgatá- sára tört. Úgy az egyesület, mint annak saját személyében megtámadott igazgatója sajtóperben kíván alkalmat adni a „Pesti Hírlap ‘-nak, hogy állításait igazolja. Ezúttal pedig a Müvész- ház igen t. tagjaihoz fordulunk abbeli kérei műnkkel, méltóztassanak tudomásul venni, hogy a Művészház bomlásáról terjesztetett hirek minden alapot nélkülöznek, a Művészház igazgatósága és rendes művésztagjai sorából egyetlen művész sem lépett ki s egyesületünk igazgatósága és annak igazgatója válvetett munkával s a kicsinyes és sugalmazott támadásokkal mit- sem törődve, egyenes vonalban halad a kitűzött cél felé, hogy a Művészház consoiidátióját s vele modern magyar művészet templomé nak minél szélesebb alapon való felépítését elérhesse. Kérjük ehhez a munkához mélyen tisztelt tagjaink bizalmát és a rosszindulatú orvtámadásokkal nemtörődő, jóieső és a munkához feltétlenül szükséges erkölcsi támogatását. Kelt Budapesten, 1912. évi junius hó. A Művészház igazgatósága nevében: Gróf Teleki Géza elnök. 1 vanyi.örülivald Béla Dr. Dózsa Miklós művészi alelnök, igazgató. Fereacsy Károly Horthy Béla Kernstok Károly BlpiiBRónai József Vágó László igazgatósági tagok. Posta- is iM-iiinim Hí!. — A pályaválasztó ifjak figyelmébe. — A kereskedelmi miniszter a következő pályázatot küldte meg kihirdetés végett lapunk szerkesztőségének: A posta távirda és távbeszélő kezelési szolgálatban való kiképzés céljából a m. kir. posta-távirda és távbeszélő hivatalokhoz növendékek vétetnek fel. Növendékké felvételért azon magyar honos ifjak pályázhatnak, kik a magyar nyelvet (horvát- szlavonországi illetőségűek a horvát nyelvet) szóban és Írásban bírják ; továbbá a középiskola IV. vagy ezzel’ egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabb és 16 évesnél nem idősebbek; az iskola bevégzése és i növendékké felvétel között azonban legfeljebb I egy évi megszakítás lehet, mely esetben hitele- ; sen igazolni kell, hogy ezen egy év alatt az illető hol tartózkodott és mivel foglalkozott. Ezen feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyitványnyal feddhetetlen maga- ! viseletűket, közhatósági orvosi bizonyitvány- j nyal pedig ép és egészséges, a posta távirda | és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas vol- j tukat is igazolni tartoznak. A fölvételért sajátkezüleg irt ivenként egy | koronás pénzügyi bélyeggel ellátott és a fent | elősorolt feltételekkel igazoló okmányokkal | felszerelt kérvénynyel 1912. évi julius hó 15-ig | lehet folyamodni. A kérvény az illető posta- és távirda igaz- j gatósághoz cimezve azon posta- és távirda hi- ! vatalnál nyújtandó be, hova folyamodó növen- ; dékké felvételét óhajtja. A folyamodványokra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is reávezetendő. Mely kincstári és mely nem kincstári posta és távirda hivatalok vannak növendékek felvételére felhatalmazva arra nézve bármelyik posta és távirda igazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. Budapesti posta- és távirda hivataloknál kiképzésre csak oly növendékek vehetők fel, kik helyben szülőiknél vagy rokonaiknál laknak. A fölvett növendékek kötelesek a szolgálatot az értesítés kézhez vétele után legkésőbb 1912 évi szeptember hó 1-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltéséig gyakorlati kiképzés alatt állanak; ezen kiképzési első félévben semmiféle javadalmazásban nem részesülnek; az első év második felében azonban kincstári posta- és távirda hivataloknál havi 20 korona, a második évben havi 30 korona, a harmadik évben havi 45 korona, negyedik évben havi 60 korona napidij- átalányt kapnak. Nem kincstári posta- és távirda hivataloknál a dijazás a növendék és postamester között szabad egyezkedés tárgya Az oktatásért azonban a postamesternek nem szabad dijat szedni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltése után a posta- és távirda igazgatóság székhelyén vizsgára bocsájtatnak, a vizsga sikeres ! letétele által posta- és távirda kezelői; illetve a szervezési szabályokban részükre rendszeresített állásokra nyernek minősültséget és kine- ' veztetésükig részint kincstári részint nem kincstári posta- és távirda hivataloknál nyernek al- ! kalmazást. A kincstári posta- és távirda hivataloknál j alkalmazottak a dijnokok részére megállapított napidijat élvezik. Budapest, 1912. junius hó 8. Kereskedelemügyi miniszter. 30631/1912 sz hoz. A hivatalos másolat hiteléül : Nagyvárad, 1912. junius 18 András Gusztáv. Heti krónika. Németh Gyula kedves polgártársunk és barátunk, aki — köztünk legyen mondva — mellesleg a budapesti Népoperának egyik legelőbb énekese is, hü maradt tradícióihoz s vasárnap megtartatta az ő szokásos hangversenyét a Lend vay-színházban. El lehet képzelni, hogy a zeneértő és zenekedvelő közönség mily felséges élvezetben ré-
