Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
1912. Junius 2. 22. szám. (3) 19 kor. 90 fill, a IV. oszt. növend. gyűjtése 34 kor. 50 fill., Masztich Melanie 2 kor., Ábrahám Janka 3 kor., Szűcs Böske és Mariska 6 kor., Robellyné Thaisz Fanny 25 kor., Kerekes Sándorné Csók Gizella 3 kor, Összesen 901 kor. 40 fill. Az ünnepély rendezésénél felmerült költségeket, azaz 31*98 K-t a tanítótestület hozzájárulásából fedeztük. Ezen összeg levonásával az alap 869 kor. 42 fill. Neubauer Hermin. Heti krónika, A szatmáriak elhatározták, hogy ezután ók a »szabadiban tanítanak. Mekkora alföldi elfogultság kellett ehez a határozathoz! Hát van Szatmáron »szabad« f Eddig nem is tudtuk. Már mi nagybányaiak henceghetnénk igazán azzal, hogy itt a szabadban tanítunk, de nem tesszük azért sem, mert Szatmáron csinálják. Üres lelkek sajátja a más majmolása. Pedig a mi vidékünk, ez már vidék, most is itt jártak a tiszavidéki lelkészek s nem győzték eléggé csodálni. Egész nap, sőt egész éjjel csak a ligetben szerettek volna időzni, ebben az irigylésreméltó tündérkertben, amely ismét teljes pompájában ragyog. Ennek dacára lám az automobilverseny mégis elkerül minket. Legalább most úgy áll a dolog. Tegnap este hire járt, hogy megint erre jönnek, ma Erdöszáda irányoz, holnap lehet, hogy megint Nagybánya lesz a soron. Szóval egészen bizonyosan nem lehet még tudni, de valószínű, hogy a szép Nagybányát mellőzi a rendezőség s a budapesti automobilok Erdöszádán keresztül fognak Kolozsvárra száguldani. Mondják, hogy a város nem akart sátrakat épiteni, mások szerint rosszak a nagybányai utak, ismét mások szerint attól ijedtek meg, hogy hire járt a Klubban annak, mintha a város nagybányai borral akarná a kirándulókat megkínálni. Ez döntött. Inkább a halált. — Még a bozóton is áttörtetünk, de »helyben jót« nem iszunk! így ejtették el Nagybányát. Lelkészvendégeink lám egészen másképp gondolkoztak. Ók nemsokára megint eljönnek. Szerintök: »Ki Nagybánya borát issza, vágyik annak szive vissza«, S az ev. templomszentelésre megígérték mindnyájan, hogy itt lesznek. (Mikor lesz a szentelés ? Azt kérdezze meg a nyájas olvasó a gavallér Tatorjántól, aki minél nagyobb poenalét akar fizetni.) Az ö vallásos estélyök meg a közönséget hódította meg. Különösen a hölgyközönséget. Duszik olyan lelkesen reklamirozta a feminismust, hogy végre mindnyájan felkiáltottunk: — Életünket és vérünket 1 (De zabunkat nem!) Érdekes, hogy ez az »estély« tulajdonképÉiet. — Feminizmus. Szép az élet, ha fólszinen tekintjük, ha kedvező életkörülmények, vagy éppen a boldogság még rózsaszínűbb szemüvegén át nézzük, mely természet-szerüen szépnek mutatja. Annál vigasz- talanabbul sötét, ha filantropérzéssel igyekszik mélyére tekinteni a lélek kutató szeme: a gondolat. Sokak szemében égpen a nyomor, a kétségbeesés, a bűn, az élet legsötétebb mélységeinek s az emberi sorsok disharmóniájának végtelen változatosságu skálái azok, a minek összességében az élet fönséges szimfóniáját vélik fölfedezni. Persze, érdekes lehet a szemlélődő bölcselet látcsövén át kényelmesen figyelni az emberiség küzdelmeinek, szenvedéseinek, testi, lelki és anyagi nyomorának változatos, örök szinjátékát. De a kiknek sorsuk az emberiség nagy szin- játékában súlyos szenvedések, vagy nagy nyomorúságok szerepét osztotta ki, azok mondhatnák meg, hogy vájjon »Krisztus-álom« teljességének jegyében rútabb lenne-e a világ képe, mint az érdek harcok könyörtelen, durva tülekedésének közepette ? A mily ízléstelenek a túlzott feministák túlkapásai, ép oly visszatetsző konokságnak tetszik előttem, ha a komoly jellegű, az élet szociális nyomása alatt kialakuló feminizmus elleu támadNÁGYBANYA ÉS VIDÉKE pen világos nappal zajlott le. Az eszélyes luthe- ránosok korán kezdték a műsort, korán a vacsorát, s korán fejezték be a táncot is (t. i. hajnalban). Ez a séma egészen jónak bizonyult. Volt egy másik vallásos összejövetel is, a minorita rendfőnök tiszteletére, akinek királyi kitüntetése Nagybányát is közelről érdekli. A régi jóbarátok és tisztelők szivök melegségével vették körül az ünnepeltet s igazán őszintén ünnepelték és éltették, mert hiszen legmagasabb kitüntetésén valóban örvend Nagybánya és _____ a krónikás. A beállott elseje alkalmából úgy a helybeli, mint a vidéki t. előfizetőket kérjük a hátralékos dijak szives kifizetésére, illetőleg beküldésére. Igen nagy összegekre menő követeléseink vannak kint s a haladó idővel a mi terheink is nagyobbodnak. Eljegyzés. Almer Lajos helybeli birtokos és kereskedő, a napokban jegyezte el Muzsnay Olgát, Muzsnay Ferencz kir. bányafőmérnök leányát. Hímen. Andor József m. kir. központi állampénztáros Budapestről eljegyezte Kerekes Erzsébet oki. óvónőt, Nagybányán. Esküvő. Ma d. u. 3 órakor volt az esküvője Portéka Jenő helybeli építési rajzolónak Rasoldn Lilával. Az ifjú párra a polgári házasságkötés után a r. k. templomban Szőke Béla plébános adta az egyházi áldást. Németh Gyula hangversenye Németh Gyula, operaénekes közbejött akadályok miatt nem jun. 5.-én tartja hangversenyét, hanem junius közepén. A fiatal művész eddigi hangversenyein a közönség mindig zsúfolásig töltötte meg a kaszinó termét. Most először rendezi énekesünk hangversenyét a Lendvay-színházban, igy már e külső körülménynél fogva is remélhetőleg fokozott mértékben tarthat számot a közönség érdeklődésére. A műsor még nincs végleg megállapítva, de annyit jelezhetünk már, hogy helybeli és fővárosi vendégszereplés is lesz. E j nagyszabású zenei eseményt jó előre ajánljuk olvasóink figyelmébe Esküvő. Hajdú Sándor helybeli áll. tanító máj. 27-én tartotta esküvőjét Altnéder Mariskával, Altnéder János helybeli tekintélyes polgár leányával. Himenhír. Rónai György kisgarami m. kir. erdőmérnök eljegyezte Woditska István m. kir. bányatanácsos és neje Rébay Teréz leányát: Angélát, Selmeczbányán. Köszönő. Mindazok, kik édes anyánknak, özv. Katona Lajosnénak halála és temetése alkalmából irántunk érzett részvétüket kimutatták s szeretettel voltak irántunk, fogadják köszö- netünket. A Katona testvérek. nak olyanak, akik igényt tartanak arra, hogy a kulturtársadalom szemében mint intelligens emberek álljanak. * Ma még a feminizmus mindinkább széles- bülő térfoglalásával szemben, ha többségben vannak is a convencionalis nevelésű nők, de ötven vagy mondjuk száz év múlva is már lesajnált jelenségek lesznek talán — ha ugyan lesznek még — a küzdő, a kenyérkereső, független és tudományos diplomával biró nőktáborávalszemben. Nem hiába mondja Madách : »A kor folyam, mely visz, vagy elmerit; úszója, nem vezére az egyén,« * De a haladás, a fejlődés törvénye folytán a korszellemnek a nők művelődése iránt egyre növekvő igényeivel szemben, a még convencionalis szellemű nevelés is szélesebb látókör, behatóbb tanultság nyújtására fog törekedni addig is, a mig az idők előre meg nem állapítható távolában a nők teljes szociális egyenjogúsága fogja talán kivívni mindazt, a miért ma a komoly feministák a múltak páncélos, sisakos szelleme ellen a jövő szellemében küzdenek. * Kiváló írónőnk Lux Terka a fokozottabb művelődés lelkes apostola. Mégis egy cikkében rezignáltan jegyzi meg, hogy a nők boldogtalanabbak lesznek a női egyenjogok korában, mikor Dr. Lakatos Ottó minorita rendfőnök 25-én a rendház látogatására városunkba érkezett. Pünköst másodnapján Czaich Gilbert főnök ebédet adott a tiszteletére. 30-án pedig a Kaszinóban rendeztek tisztelői nagy vacsorát, annak az örömére, hogy Lakatos Ottót a király a vaskorona renddel tüntette ki. Néh. Katona Lajosnak, Nagybánya város egykori pénztárnokának az özvegye halt el a héten hosszas betegeskedés után. Katona egyik nevezetes embere volt Nagybányának, aki a történeti adatok gyűjtésével s a levéltári akták fölkutatásával igazi odaadással foglalkozott. Gyűjteményét a városnak adta, gazdag forrásul fog az szolgálni a monográfia megírásánál. Ennek a Katonának a felesége, egy áldottlelkü, jó magyar asszony, a régi »nagy asszonyok« közzül való, hunyta le örökre szemeit vasárnap éjjel. A szorgalomnak, takarékosságnak, jó gazdasszony- ságnak igazi mintaképe volt, aki gyermekeit okos szeretettel gondozta és nevelte. Fia Lajos mérnök és egyik veje Horváth Mihály hivatalnok elszármaztak Nagybányáról, másik veje Székely azonban az elemi iskoláknak köztiszteletben álló igazgatója. A család tagjairól különben a gyászlap nyújt kellő tájékozást, amely igy hangzik: Lukács VIII, 52. »Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik.« A fájó szeretetnek szavával értesítjük távolabbi rokonainkat, jó barátainkat és ismerőseinket, hogy özv. Katona Lajosné szül. Szobonya Karolina a hűen szerető, gondos édesanya, nagyanya, anyós, munkában fáradhatatlanul eltöltött 77 év után kimerülve az élet küzdelmeiben, f. hó 26-án éjjel fél 10 órakor el- szenderült. Temetése a ref. vallás szerint 28-án délután 4 órakor lesz az Erzsébet-utcza 7. számú háztól. Legyen emléke áldott ! Katona Melinda és férje Horváth Mihály, Katona Lajos és neje Mányoki Sári, Katona Lenke és férje Székely Árpád, Katona Liszka és Margit gyermekei, menye és vejei. Horváth László és neje Dietl Szabina, Horváth Lenke és férje kászonujfalui Bernáth Kálmán, Székely Erzsiké, Székely Árpád, Székely Gábor, Székely Balázs, Székely Ágnes unokái, unokamenye és unokaveje. Temetése kedden délután ment végbe nagy résztvevő közönség jelenlétében. Nyugodjék békében ! Szilágyi István-kör pályatótelei. A mára- marosszigeti »Szilágyi István« irodalmi és művészeti kör 1912. évben a következő pályadijakat tűzte ki: 1. Kívántatik Szilágyi István irodalmi és kulturális munkásságának méltatása. Jutalma 200 korona. Beküldési határideje 1913. évi október hó 1 én. Amennyiben e határidőig oly tervezet is érkeznék be, amely néhány részletet kidolgozottan is tartalmaz és nagyobb szabásúnak Ígérkezik, mint a benyújtott kész müvek, a kör választmánya fentartja a jogot, hogy e pályamunka érdekében a határidőt meghosszabbítja és a dijat esetleg felemeli. 2. a férfival egyformán megosztott teherrel vesznek majd részt az életküzdelemben. Szász Zoltán pedig a szintén kiváló szellemű és tollú, mélyen járó, éles elméjű társadalom bölcsész pedig vallja és hirdeti, hogy jobbak, vonzóbbak, szebbek és boldogabbak, mert erősebbek lesznek a nők abban a társadalmi alakulásban, melyben a nő egyenjogúsága győzni fog az egész vonalon. A két ellentétes meggyőződés közül vájjon melyiket fogja igazolni a jövő ? Valószínűleg akkor is az egyéni erő minősége fogja eldönteni kinek- kinek a sorsát: a boldogságát, vagy boldogtalanságát. * Az valószínű ugyan, hogy az önnállósitó nevelés energikussá, éleslátóbbá fogja tenni a nőket az életküzdelemben, emberismerettel fogja jobban felvértezni a lelki hajótörések ellen. — De Lux Terkának jövőbe néző, meleg lelke elé fájdalmasan rajzolódik a küzdő nő, a jövő asszonya, úgy mint a kinek sorsából éppen ez a küzdelem fogja kizárni az életnek azt a melegét, azt a boldogságát, mely a nőket ma még jó részben a családi fészek falai közzé utaltságban, védőén körülveszi. Mennyire is uralja az emberiséget a boldog ság kérdése 1 Takács Hits. Özv. Katona Lajosné.
