Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-21 / 3. szám
1912. Január 21. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 3, szám. (3) cselekszik, ha mennél több etetőasztalka fölállításáról gondoskodik. Azoknak a madaraknak száma, melyek ősszel nem költöznek el, hanem hűen kitartanak nálunk nagyobb, mint sokan hiszik; de még a korán visszatérő költöző madarak is a tavasz elején, midőn akárhányszor hirtelen hi- j deg és havazás áll be, ugyancsak küzdenek a ' megélhetéssel és talán el is pusztulnának, ha j jószivü emberek nem segítenének rajtuk. A madárvilág értelmes barátainak és védőinek számot is kell ám vetniök a sokféle ma- dárkosztos különféle kívánalmaival. Lássuk csak legelőször a cinkéket, ezeket, a szép, kecses, kis madárkákat, melyek a legszorgalmasabb rovarpusztitókhoz tartoznak. Ha ezeket vesszük védelmünk alá akkor, zsíros csontokat, melyeken itt-ott még egy-egy húscafat is van vagy apróbb faggyudarabkákat, napraforgórózsát, fél dióbelet, sonka és szalonna bőrkét és hurkabelet kössünk erős fonallal valamely fa vagy bokor ágaihoz vagy kifeszi- tett kötélre. Ilyen esetben azután nagyszerűen mulathatunk a kis cinegék fürge mozdulatain, amikor a legfurcsább helyzetben, sokszor még fejjel lefelé is körülcsipkedik a számukra kitett nyalánkságot. A cinkék különösen szívesen jönnek vendéglátásra, ha valamely fa ágai közzé asztalt terítünk számukra, még pedig úgy, hogy egy földbe szúrt karóra, mely körülbelül két méter hosszú, lécekkel kürülvett deszkát szegezünk. E deszkalapra hintünk azután repcemagot, kender-, uborka- és felaprbott tökmagot, faggyudarabkákat és zsíros bőrkéket. E dúsan terített asztalkánál azután jóizüeket csemegéi a kis harkály, csuszka és pintyőke is, A csíz, aranysármány, pinty, búbos pacsirta, a hideg márciusi napokon még a hazatérő éneklő pacsirta is nagy csapatban keresi föl az ily etetőhelyeket, ha azok napos gyepes helyen, akár a mezőn, akár az ut mentén bokrok kö zelében vannak föl állítva. E madarak etetésére alkalmas eleség a mindenféle magnemüeken kívül, a mák, száraz bogyók és a szénapadlásról összesepert muhar és bogáncsfélék. De nehogy a vendégeket csemegelés közben megzavarja valami odatévedt szarka, varjú, héja vagy más ragadozó állat, körül kell venni az etető helyet tüskés ágakkal. A rigó és seregély, mely szívesen tartózkodik fás és bokros kertek- és ültetvényekben, nagyon kedveli az alma- és körtehéjat és magot, továbbá a mindenféle szárított bogyókat, temek és jogakadémiák, nemkülönben gazdasági akadémiák s egyéb főiskolák kapuit és most már csak azon kell lennünk, hogy ösztöndíjakkal s egyéb módon ide is vonzzuk a bosnyák fiatalságot. Megnyöződésem, hogy az igy hozott áldozat busásan megtérül azzal a nagy erkölcsi befolyással, melyet ekként Bosznia jövendő intelligenciájára nyerünk. Hogy pedig a bosnyák ifjúságnak magyar főiskolákon való kiképzése iránt indított mozgalom, melynek e könyv szerzője is a sajtóban és előadásaiban állandó munkása volt, ma már a vezető körök legélénkebb szimpátiáját és támogatását is kivívta, annak élénk tanúsága a m. kir. vallás-és közoktatásügyi miniszter ur által alig néhány nappal ezelőtt 103,934/1911. sz. a. kibocsátott következő s a hazai főiskolák vezetőihez intézett rendelet: »Figyelemmel óhajtván kisérni, hogy a magyar főiskolákat látogató bosnyák ifjak felvételének megkönnyítése céljából a folyó évi 90,544. sz. rendeletemben engedélyezett könnyítések a gyakorlatban mily hatást fognak eredményezni, felkérem a tek. Cimet, hogy a vezetésére bízott főiskolára beiratkozott bosnyák ifjakat tanulmányaikban különös gondosággal támogassa, róluk minden tanév végével a név, születési hely és idő, vallás és tanulmányi irány pontos megjelölésével kimutatát készítsen és a kimutatást minden év junius havának 15-ik napjáig hozzám okvetlenül felterjessze. Nagy súlyt helyezvén arra, hogy az annek- tált tartományok értelmiségének minél nagyobb része magyar főiskolákon nyerje kiképzését, bizton remélem, hogy a tek. Cím és a tanári kar ezen hazafias törekvésemet teljes erejével és buzgó- ságával támogatni fogja Budapest, 1911. évi szeptember hó 19-én. Zichy«. ! a galagonya-, bodza-, berkenye- és csipkebogyót, továbbá a sajtot és a főtt húst. A virgonc kis ökörszemnek és a király- ! kának kedveskedhetünk hangyatojással, mákkal és benyomott fejű lisztkukacokkal. De nehogy valami nagyobb madár elnyalánkodja a kis i törpéknek szánt eledelt, jó ha az etetőasztalkát | nagyon eldugott helyre — rózsaágak és fenyő- I gályák közé — helyezzük el. Ha lakóház kö-elében magasabb fák vannak, akkor nem ritkán megtörténik, hogy az éhező zenészek a lakóház ablakpárkányára is reászállnak és jóízűen fel-fel szedegetik az oda szórt eleséget. Svédországban régi kedves szokás a madarak téli etetése. Ott tél idején buzakalásszal megrakott szekerek járják be a város utcáit és apraja nagyja, gazdag és szegény egyaránt vesz egy egy garasért egy csomó kalászt, melyet az ajtókra, ablakokra és fákra erősítenek; a föld- míves pedig gyerekeivel kimegy földjére, ott vékony botokat ver a földbe és reájuk köti a magvával hozott kalászokat, zabbugákat és bogáncs csomókat, a kisebb gyermekek pedig hómentes helyen magot és morzsát szórnak a madaraknak. S örömmel nézegetik, ha mennél több tollas vendég érkezik szívélyes meghívásukra. A városokban a madarak kevesebb számban vannak mint falun, de azért a városi kertekben és nyilvános ültetvényekben sem hiány zik a kedves zenész S ha ezek téli időben is ott maradnak, akkor bizony éhséget szenvednek. De hála a jószivü embereknek most már célszerű etetőket láthatni parkokban és kertekben egyaránt azonkívül téli időkben jóságos női kezek eleséget szórnak ablakpárkányokra és erkélyekre az éhező madarak számára. Sok családnál a gyermekeket is hozzászoktatják a madarak téli etetéséhez s a kicsinyek szívesen gyakorolják e jótéteményt, hisz ártatlan szivük oly jól érti a madarak könyörgését: »Szegény koldus madár vagyok Sikolt a szél a kert alatt, Kavarja a fagyos havat, Fázik a nap, az ág remeg, Kérő szavam nem érti meg. Hints egy szemet, dobj egy magot! Kipp-kopp! Hipp-hopp! Nyiss egy ablakot! Gaól Mózes«. A madárvilág barátjai számára etetőházikókat készen is lehet kapni, ezeket ablak elé szokás függeszteni. Csélszerüségük, tartósságuk és csinos kivitelük által minden ablaknak, erkélynek és falnak díszére válnak. Aki e madárházikót ablaka elé helyezi és az érkező kis vendégek számára eleséget helyez el benne, nemcsak sok éhező madárral tesz jót, hanem ez állatok szemlélésénél kellemesen is fog szórakozni. Emellett még azt is tudjuk, hogy ha az éneklő madarak fenntartásáért fáradozunk, mi magunknak teszünk legjobb szolgálatot, mert a madárkák a káros rovarok elpusztítása által nagy hasznot hajtanak s élénkítik az erdőt és mezőt — hisz mi is lenne a tavasz madárdal nélkül! Alexy Kornél, A nagy kölcsön ügye. Városi közgyűlés volt 16-án, kedden d. e. 11 órakor a nagy kölcsön ügyében. Bay Lajos orsz. képviselő, ki szives volt ennek a dolognak elintézésében közben járni, melegen érdeklődik a városi ügyek iránt s a közgyűlésen előadta az ügyre vonatkozó tapasztalatait és tanácsait. Kétségtelen, hogy az idő most nem kedvező arra, hogy a város évtizedekre terjedő amortizációs kölcsön szerződést kössön. Azért jobb volna várakozó állásponíot foglalni. Ezt azonban Nagybánya város csakis akkor teheti meg, ha ideiglenesen segít magán valahogy. A pénzügyminiszter tanácsára és hozzájárulásával Bay azt javasolta, hogy a város 588 ezer K értékű regalepapirját lombardirozza s igy szerezzen egy félmillió ideiglenes kölcsönt. A képviselet erre a fölhatalmazást névszerint való szavazással meg is adta Bay, Makray és Mol- dován biz. tagoknak, akik a napokban szándékoznak Budapestre menni s a tárgyalás fonalát fölvenni az Országos Központtal és a Magyar Bankkal is. Újabb értesülésünk szerint az Osztrák-Magyar Bank nem hajlandó a kölcsönt megadni a regalepapirokra, mivel azok kötményezettek. A város pedig nem akarna papírjaitól megválni, mivel azok 45%-ot jövedelmeznek s a pénz hamarabb elpárolog, mint a lekötött értékpapír, azért a devinculatióról hallani sem akar. Nincs kizárva azonban, hogy más intézet, vagy valami más mód akad segítségül. A Magyar Országos Központ különben is fölajánlott egy félmillió külön folyó számlát a helybeli takarékpénztárnak városi célokra. A zavar oka ott rejlik, hogy ha a város a három miniszter által jóváhagyott kötvénytől eltér, akár °/0-ban, akár a papírok árfolyamában, akár az intézet megválasztásában, akkor a jóváhagyás nem érvényes s újra kell kezdeni a hosszú nótát élűiről. Azt sem lehet megtenni, hogy hirtelenében esetleges jóváhagyással drágább kölcsönt vegyen föl a város, mert ha olcsóbb kamatra akarná később konvertálni, akkor több mint 60,000 K stornó dijat kellene fizetnie az Országos Központnak. A helyzetben eddig lényeges változás nem állott elő, ha azonban bármily nevezetesebb előnyös mozzanatról tudomásunk lesz, lapunk olvasóival azonnal közölni fogjuk azt. Ma sokakra nézve komoly életbevágó kérdés, hogy ennek a nagy kölcsönnek ügye dűlőre jusson s részünkről nem kételkedünk benne, hogy ennek tudatában a három kiküldött férfiú mindent el követ, hogy kedvező eredményekkel térjen vissza s örvendeztesse meg Nagybánya lakosait. Bay, Makray és Moldován képviselők, tudomásunk szerint hétfőn utaznak Budapestre. Heti krónika. Mi itten mindent szépen megszavazunk. Megszavaztuk a nagy kölcsönt is, megszavaztuk a regale papírok lombardirozását is de mit ér az, ha odafenn meg máskép szavaznak. Kedden megint közgyűlésben jártunk, csendes szemlélődések közt tárgyaltunk annuitásról, stornóról, koronajáradékról, devinkulálásról, lombardiro- zásról és szavaztunk tiszteletre méltó egyhangúsággal, döntöttünk milliók felett. Dehogy is döntöttünk, még majd csak ezután fog eldőlni az egyensúly, meg a többi, ha a végszót kimondják Budapesten. Minden háborús hir riasztólag hat a mi kölcsönünkre, azért nekünk a békét kell őszintén akarnunk. Nem is lehet találni ma igazi nagybányai embert, aki ne óhajtaná lelke egész hevével a békét. Beszélnek róla, hogy az orosz, az angol készülődik, a német már készen is van, az olasz viaskodik. Szerintünk mindez hírlapi kacsa. Nem igaz egy szó sem belőle, sőt a török szultán együtt feketózett tegnapelőtt az olasz királylyal Abbáziában, tehát dühöng a béke, a papírok emelkednek, a kamatláb pedig száll alá a pocsolyába. Azaz, hogy oda bizony nem szállhat, mert az egész országban szigorú kopogós tél lett úrrá. Blidáron, Kapnikon már több a farkas, mint az ember s azt a bizonyos pár csizmát is megtalálták ügyes riporterek immár az országúton, a pesti lapok szerint, amelyet a farkas-csorda az egész emberből szokott meghagyni. Tegnap uj hold volt, délután 12 óra 10 perckor, holnap a nap a vízöntő jegyébe lép, a nappal e hóban már 31 percet nőtt s igy kilátás van némileg farkasmentes enyhébb napokra, olyan— 15 fokosokra és nem 25-ösökre. Szóval reméljük a legjobbat. Persze ilyenkor a farsangnak kellene igazi uralkodó planétának lennie, de a bálokban nincs valami bő termés ebben a szökő esztendőben s maszkokban is nagy a hiányosság. Mondják, hogy a rendőrség eltiltotta. Meglehet,
