Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-26 / 21. szám

1912. Május 26 ■ 21. szám. (3) NÁGYBANYA ÉS VIDÉKÉ A bútordarabok stílusa magyar. Látszik, hogy a tervező s a készítő Girtsis és Társai cég egyaránt törekedett ennek kidomboritására. — A kiállított kettős ágy, oly precízen van össze­állítva, mintha egy bútordarab lenne. Újítás az is, hogy a hátuleó ágy fából tovább menően a fa anyagával ugyanazon burkolat ennek végén pedig alacsony barnás ülőke van mind a két oldalon. Ezek rendkívül praktikus újítások t tel­jesen pótolják az éjjeli szekrényt s igen szép formát adnak a nyugvóhelynek. Van a szobában még két szekrény, mindkettő gyönyörű munka s tele a legpraktikusabb újításokkal. A fehérnemű szekrény kihúzható, nyílt kis faragott oszlopokon nyugvó mahagóni lapokkal elválasztott vízszin­tes rekeszből áll. Kiegészíti a berendezést egy toalett tükör ülőkével s a legzseniálisabban ki­eszelt rekeszekkel. A rendkívül szépen kidolgo­zott virágos, habos kőrisfát vörösbarna poliszan- der szegély veszi körül. A kidolgozás s az összeállítás is a legsike­rültebb s hibátlan, mely mesteri kézre vall s dicséri a Girtsis és Társai-céget, melynek e szoba berendezés valóban dicsőségére válik. Ezen kiáilitott tárgyak hozzá még felette olcsók is. mert a fiatal s törekvő müiparosok a vidéken létező legjobb teknikáju s praktikus be­rendezésű munkaerőket foglalkoztatnak. Megjegyezvén, hogy e két kiváló cég kiállí­tott műremekei már a kiállítás első napján el­keltek, sőt a műpártoló hálás közönség közül nagyon sokan tettek megrendeléseket is. E helyen felhívjuk t. olvasóink figyelmét a Debreceni müipar kiállításra, illetve a fenn meg­nevezett két kiváló s hírneves cég kiáilitott praktikus szoba bútorberendezéseire. R. B. Heti krónika. Akadnak olyan emberek is, akik a köl­tészet iránt annyi érzékkel sem bírnak, mint pl. a foltos nyakorján a Marschall Nil rózsa iránt. Sőt egykor még nagy Mikszáthunk is azt mondta, hogy tetszenék neki az az Arany Tol­dija, elég csinos munka, csak azok a fatális rímek ne volnának minden sornak a végén. Az élet próza és napról-napra mindinkább próza. Egy tál túrós csusza többet ér, mint az egész »Ember tragédiája«. Ez sokaknak meg­dönthetetlen véleményök. A realitás ellentétben áll a költészettel, ez a mai kor nézete. Ennek dacára, szinte csodál­kozva láttuk a héten, hogy az igazi költészet iránt mégsem halt ki az érzék a mi közönsé­günkből. Sőt! Két poétát ünnepeltünk egy­szerre, a jubilánst és a vendéget s a közönség nem unta a dolgot, sőt szerette. Jól mulatott, j tapsolt, éljenzett, tombolt. Talán még most is I dicséri őket s egyáltalában nem bánta meg senki, hogy kimozdult a csendes otthonából. Szombaton megszerezték a poéták a ba­bérokat, de azokat a babérokat még áztatni is kelle't s ezért egészen érthető, ha hétfőn reg­gelig tartott az irodalmi ünnepség, mely ké­sőbb ugyan ivodalmi öszejövetellé változott, de hát hiába, ez igy volt régen az ősmagyaroknál, meg a baskíroknál, osztyákoknál is, az őseit pedig senki sem tagadhatja meg. Persze az ilyen mindig egy kis pénzbe szokott kerülni, épp azért nagyon aproposra jött és igazán jól fogott, hogy hétfőn kibocsá­tották az uj kétkoronásokat. Csináltak belőlük egy nehány milliót, hogy ne panaszkodjék a magyar, csak az a kár, mint egy szatmári lap­társunk mondja, hogy ebből tiszteletpéidánym- kat nem küldtek a szerkesztőségeknek. így meg kell elégednünk azzal, ha dicsérik az em­berek, hogy milyen szép az uj pénz, milyen kiadós, milyen szaporája van, de nem tudunk a kérdéshez szakszerűen hozzászólani, mig az elseje a maga valóságában el nem következik. Életünk különben ennek dacára is elég mozgalmas, a korzón esténkint sokszor férni sem lehet, aztán tarkább, érdekesebb az utcák képe, hogy már hetek óta katonaságunk van s az uniformis összevegyül a cibil bagázszsal Bizony nem volna annak fele sem bolondság, i ha legalább egy zászlóaljat ide tennének Nagy- | bányára. És ki tudja, nem kerül e ránk a sor a jövő hónapban, hiszen egy hét múlva a véderő már úgyis meg lesz szavazva, (olvastam nyomtatásban). Egy hét azonban hosszú idő, ki tudja mi lesz addig a mai izgalmas világból, a holnap sokkal közelebb van, az pedig bizonyos, hogy j holnap piros pünköst napja, a keresztyénség ! nyári ünnepe, maradjunk tehát csak ennél s kívánjunk egymásnak boldog ünnepeket, a melyekhez még kellemes kirándulást is kíván a krónikás. Uj biró. Ófelsége a király Ötömösy Zoltán dr. kir. bir. jegyzőt Brassóba albiróvá nevezte ki. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanárt a jövő iskolai évre, a Kolozsvári egyetem rek­torává választották. Himenhir. Józsa Jenő vasúti osztály mérnök vasárnap kötött házasságot Wieder Ellával, Wie­der Sámuel helybeli kereskedő leányával. A népotthon táncmulatsága jun. 1-én lesz a Széchenyi-ligetben. dott félre s mohón nézte mint falja be amaz még a morzsát is. Undorral fordult el az ablaktól, nem akart látni, lehunyta szemét. Az alkonyat lassan bontogatta gránátszin szárnyait, előbb csak egy-egy folt tűnt fel, majd összetömörültek, még végül átölelték az egész mindenséget, mint a láz rózsái a sápadt főt. És ekkor alattomosan utána kúszott, benevetett torz pofájával az Élet hozzá. Az Élet, amely megke­serítette minden pillanatát, ellopta örömét, iri­gyelte még a sóhajtását is. Mert a sóhajban a kin enyhülése van, megnyugvás: még azt is el- akarta tőle venni e rőt szakálas zsarnok, aztán hajrá! hajszolni tovább, még össze nem rogy az üldözött, de hébe-hóba dobni valami tépett roa- gyát boldogságnak, ami vissza tartja a ha­láltól. »Mit akarsz?« szólt keserűen az asszony, »mim van még, a mit nem vettél el? És mi kinod van még, amit nem adtál uekem? Ha a boldogság közelitett felém már jött rósz cselé­ded az Akadály, hogy elhessegesse tőlem! Küz­döttem vele mindig, mindenkor s ha egy perc­ben azt hittem legyőztem, már a másik pillanat­ban talpra ugrott, hogy átöleljen polip karjaival. Ott volt, ha ettem, ott, ha ittam, ha nevettem, ha sírtam. Ki vette a falatot a számból, kiön­tötte boromat, hogy szinültig töltse poharamat keserű orvossággal, félelmet küldött ha nevettem, jaj, hogyan fogok a mosolyért fizetni, mennyi könnyel ? S ha enyhet adott volna a köny, visszafojtatta velem társa a Büszkeség, vagy a kiváncsi rósz akarat. Elvetted a szeretetben való hitet tőlem, hitvesed, az önzés irtotta ki csontos, eres kezével lelkemből — megtanítottál arra, hogy az emberek csak akkor jók, ha szükségük van felebarátjokra s ha elérték céljokat, minden bokorban van kő, olcsó fizetség... Mi kell még tőlem? Mi van még elvinni való? Felvetette hosszú, sötét pilláit és szembe néztek egymással, a szomorú asszony és a ke­gyetlen szörnyeteg. »Mit ér, ha elvittem falatodat« nevetett gonoszai a telhetetlen »de ize továbbra is szádban maradt ? Mit ér, ha kiöntöttem borodat, de az ürmöt is örömre változtattad ? A félelemtől meg­dermedt mosoly életre kél ajkadon s érzed a könyet, hunyt szemedben. A két sebhegesztő tündéredet akarom még. hogy teljes legyen fe­letted győzelmem : az Almot lelkedből és a Dalt szivedből, aztán mehetsz utadra, mindenből ki­fosztva, dóré rajougól* Beugrott az ablakon, közeledett, hegyes körmü, hosszú kezét kinyujtá felé . . . Az asszony, mint a dühödt állat kapta meg a durva markot, erős, csupa ideg karjáról könyökig vissza hullott a csipkés szövet-ujja, fiatal izmai megfeszültek a küzdelemben, a mit az Élettel vívott, élete álmáért. Lassan szorította vissza a meglepett árnyat az ablakig, itt felucsodott az s méregtől zöldre vált arcai sziszegte: »Nem adod? Úgy velők együtt eldoblak magamtól tégedet is!« Fölemelte a nőt, mint könnyű pelyhet, un­dok karjaiba . . . * Mintha valami zuhant volna, nem halljátok ? Vagy csak a szél zug? Igen, vihar lesz holnap 1... Ike. Az ev. templom építési költségére Bortnyik György VII. o. tanuló megtakarított filléreiből 5 koronát adományozott. Éogadja az elüljáróság hálás köszönetét. Szükséglet még 20352 K 60 fillér. Királyi kitüntetés Őfelsége, Sztojits Iván min. s.-titkárnak a titkári címet és rangot ado­mányozta. Gyászhir. Réssvéttel értesülünk, hogy id. Torday Gáborné kisebbik fia, Gábor tengerész­tiszt a napokban egy nagy tengeri viharnak ál­dozatul esett. A parancsnoki tisztet ő helyettesí­tette s a hullámok elsodorták nyomtalanul. A Torday-család gyászát városunkban is őszinte részvéttel fogadják. As érettség vizsgálatai jun. 18-án lesznek Mázy Engelbert főigazgató elnöklete mellett. Az Írásbeli vizsgálatokat a héten befejezték. A villamos színházban holnap, május 26-án két előadás lesz délután fél 4 és este 8 órai kezdettel. Műsor: 1. Hydroaeroplán. Természetes kép. 2. A kisértetek romja. Komikus kép. 3. Chong Ki Lang. Variete. 4. A vörös sólyom. Dráma 2. felvonásban 650 méter. 5. A bútor Sosthene. Komikus kép. 6 Utcaseprők kongreszusa. Komi­kus kép. Hangverseny. Junius 5 én szerdáD, hir sze­rint, Németh Gyula operaénekes hangversenyt fog rendezni városunkban. Jeles művészünk hang­versenyét örömmel várja a nagybányai közönség. Az evang. lelkészek a t'szavidéki lelkész­egyesület gyűlésére f. hó 28 án d. u. 5 órakor érkeznek városunkba. Ez alkalomból este ismer­kedés lesz a Polgári Olvasókörben. Szerdán 29-én reggel urvacsoraosztás lesz a lelkészek részére, az úrvacsorát Révész János helyi lel­kész szolgáltatja. Reggel 9 órától lelkészegye­sületi gyűlés a régi evang- iskola helyiségében. D. u- 2 órakor közös ebéd a Széchenyi liget­ben- D u 5 órakor vallásos estély a főgim­názium tornacsarnokában. Este fél 8 órakor összejövetel és vacsora a la carte az István Király Szállóban. A vallásos estélyen belépő dij nincs, adományokat azonban a helybeli ev. templom javára szivesen fogad a rendezőség. Az orsz képkiáilitás bizottságának újabban tagjai lettek Nagy Sándor, Szerencsy J., Balezer Gy, Wachsmann V., Smaregla J, Gottermann Alfréd és Rózsafy Alfréd Elnöke Égly Mihály, műtáros Balezer György A kiállítás védnöke : Nagybánya városa A kiállítás szabályzatát Thorma János terjesztette elő s azt a bizottság elfogadta Akiknek kiadó lakásuk van a kiállí­tás idején, jelentsék a rendőrkapitányi hivatalban. Emlékeztető Ev. istentisztelet holnap má­jus 26-áo, d. e. 10 órakor úrvacsora osztással, a gazd. iskolában. Köszönetnyilvánítás. Negyvenéves irói jubi­leumom alkalmából ismerőseim és barátaim részéről a szereidnek és ragaszkodásnak annyi megható jelével lalálkoztam, hogy azt megkö­szönni minden egyesnek külön képtelen vagyok. Azért ifi e lapok hasábjain mondok mélységes köszönetét a nagybányai hölgyeknek, a Teleki Társaság tagjainak, a nemes város közönségének, a jóbarátoknak és ismerősöknek, kik engem — úgy érzem érdemetlenül, — oly megtisztelő kitüntetésben részesítettek Örök hálára vagyok lekötelezve mindnyájok iránt 1 Nagybánya, 1912. május hó 20 án. Révai Károly, a Teleki Társa­ság elnöke. Egyházi adókivetés. Az ág. h. ev. egyház a f. évre az egyházi adókivetést eszközölte. A ki­mutatás a lelkészi hivatalban közszemlére van kitéve, mely eilen egyesek felebbezéseikat is ott odhatják be. Bartha Mór ref. lelkész 82 éves korában meghalt Gacsályban. A boldogult 49-as honvéd volt, aki több vitézségi kitüntetést is nyert. Benne Csengey Gusztáv költő apósát gyászolja. A ciklon áldozatai részére Szoluok-Doboka vármegye gyűjtést rendez. A felhívást Bethlen Balázs gróf adta ki. Adományok Szolnok-Doboka vármegye alispánjához, Désre küldendők. A ciklon hét községet pusztított el, ahol a nyomor és nélkülezés kétségbeejtő. f Jevota Jakab. Fogynak, fogynak roha mosan a négy vennyolczas honvédek. A héten elpihent ismét egy közülök. Az öreg »Jevota bácsi« tisztes, görnyedt alakjával többé nem

Next

/
Thumbnails
Contents