Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-05 / 18. szám
Nagybánya, 1912. Május 5. 18. szám. XXXVIII. évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE m Magány. Sziklán ülni, — nézni dagályt, apályt, — Árnyas erdőben járni tétova, — Hol ember még nem irt törvényt, szabályt, S lábnyom ritkán volt, vagy talán soha 1 — Egyedül járni a bércek hava, Csak zerge-nyájtól járt sivatagján, Széditő mélység tátongásaiba Alátekinteni: — még ez nem magány, A szent természettel társalgás ez, csupán. De járni zajgó tömeg közepett, Hol látunk, hallunk, érzünk, bírhatunk, S mégis szivünk üres, száműzetett, Hol nincs, ki áldjon s nincs kit áldhatunk, — Hol elv s gyönyör közt tépőbb bánatunk, Mert senki sincs, kinek szerelme még Akkor is, hogyha sírba roskadunk, Érettünk forró, fájó lánggal ég: Ez a magány ah, ez az egyedüliség! Herman Gyula. Tavasz ébredésén. Fátyolos felhők közt a Hold bujdokolása: magányos lelkem bujdosása alvó uccák süket csöndjében. Tavaszt váró termékenységem furcsa kis Életdalokat dalol. Bejárom a várost s amíg a nagy toronyórán egyre fordul a mutató Holnap elébe, keresni megyek: hol jön a Tavasz ? Fáradt arcom hadd érje csókja, borzas hajam kezével dúlja fel s ha nem elég dalos a lelkem, súgjon belé uj, nagy, mámoros Életdalokat. Hunnyt ablakszemek strázsája között lépteim halk nesze is elhal; s tétova lelkem tétova utján félve osan az ablakod alá: »Itta Tavasz! Megérzed-e, Édes? Méh zümmögésben rezedák fölött, nem lopott-e már a lelkedbe remegő meleg sugarat? Itt a Tavasz! Nem jössz-e ki szobádból, hogy dús hajadat bontva felköszöntsd ? Itt a Tavasz, eljöttem én is Éried, hogy édes-bus szerenádzümmögéssel kicsaljam csöndes lelkedet, dalok hegyére, pia- nók árnyába, dús illatú gondolat-szénabolyba, ahol a lelked összerezdül s ha nem szóltál, nem is énekeltél ebben a csöndes rezdülésben elért a Tavasz — és én is utólértelek . . .« Hunnyt ablakszemek strázsája előtt félve állok és várok, — várok valami soha sem volt, soha többet nem levő nagyszerűre. Talán Reád, Kedves, hogy ablakodból, szemérmes zsalugáter léce közül biztatva int, a dalomat megértve . . . Talán a Tavasz csókjára várok, hogy fáradt arcom pirosra tüzelje és izmosra lelankadó karom — és dús földüre száradó avarral telefujt földjét lelkem erdejének ... Itt a Tavasz? Én nem látom sehol. Csak bujdosó Holdat látok az Égben. Csak könyeket. Csak csöndes uccát. Csak zárt ablakokat . . . Az érettségi. — Irta: Magyar Ernő. — Az 1909. évben az érettségi vizsgálatok június 15-én kezdődtek, de junius elején már mindenütt nagy volt a rémület. Junius 20-ig még csak két öngyilkosság történt, de még ebből nem lehetett az epidémia enyhülésére következtetni. Amikor a vizsgálati biztosok elutaztak az illetékes iskolákhoz, megelőzőleg az ifjúság véres kardot hordoztatott körül városszerte. A biztosok az írásbeli, illetőleg a sirásbeli vizsgákra tartogatták a kegyetlenkedési slágereket s olyan dolgozati témákat adtak fel, mint például: Az őskori emberek emésztési zavarainak kutatása a szerves vegytan alapján. Hol, mit és milyen ét- vágygyal ebédelt Napoleon császár 1804. junius 15 én? Párhuzam vonandó Shakespeare és Boci Virgil, továbbá lord Byron és Tinó Kamill, valamint Archimedes és Pók Akillesz között. Összehasonlítás a budapesti gyalogjárók anyaga és a Popokatepell, meg az Isztakcihuatl kőzetei közt. Milyen biológiai okai lehettek annak, hogy a WW Modernül berendezett étterem és sörcsarnok A Debr. Első laharéhpénztár palotájában. Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás! Piac utca Kosauth-utca sarkán. “Hßi ~S7~icLékiels: találkozó Ixely e ! Kitűnő magyar és franczia konyha. WW Mii Hall loli. — Mi HM sói. Előre megrendelt társas ebéd, vacsora mérsékelt áron. Telefon: 958 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. lYI':: M Egyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: T-AUSTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal: " Felsőbányai-utca SO. szám alatt. --------=- TELEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. . * f " A Szahara. Egekig ér a porfelhő a Szahara sivatagján. jjá szegény vándor eltikkadva járja a homokot; a finom porszemek tüdejére szállanaRv meglepik szemét, kiszáradt ajkát, testének minden pórusát s nincs sehol egy csöppnyi viz, hogy magát fölüditse, lázban égő ajkát megnedvesitse. Napokig kell gázolnia a forró homokban, mig egy városra talál, hol uj erőt merit a vándorút folytatására. De hát ezt mind szépen megírják a tankönyvek, az úti rajzok, a memoárok. Ezzel nem mondunk újságot senkinek. Ám van egy város valahol a Rozsály alján, melynek utcáit a csatornázás munkálatai feltörték, járhatatlanná tették hosszú időkre. Ennek a városnak utcái most hasonlatosak a Szahara sivatagjaihoz. Esős időben térdig gázolnak lakói a sárban, száraz napokon a Szahara porfelhői vannak fölötte. A csatornázás munkálatai ellen egyetlen ellenvetésünk sincsen. Szükséges volt, meg kellett azt csinálni. De, hogy az elviselhetetlen port miért kell lakosainak nyelni, amikor van kitűnő vízvezeték, minden utcában tűzcsap: azt felfogni nem vagyunk képesek. Odáig jutottunk, hogy ablakainkat, a szükséges szellőztetés szempontjából sem nyithatjuk már ki, mert amint egy kis nyílás támad az ablakrámák között: ujjnyira tódul be a bacilusokkal terhelt utcapor a szobákba, megfekszi tüdőnket, megmételyezi gyermekeinket, ráülepedik mindennapi kenyerünkre, ellepi ruházatunkat, — szóval szaharai vándorokká tesz mindnyájunkat. A vízvezeték oly dúsan ontja árját, hogy meg sem érezné, ha naponként egyszer — szárazság idején -- végig öntözné a főutcákat. Nem kérünk többet, csak a 3—4 főutcát és piacteret. Még azt sem kérjük, hogy a város adjon embert, ki a csapokat megnyissa s a tömlőket bekapcsolja. Azok a háztulajdonosok, kiknek háza előtt tűzcsap áll, szívesen elvégzik, vagy elvégeztetik a locsolást, csak engedje meg a város, hogy a leolmozott tűzcsapokat időnként kinyithassák. Elvégre is a polgárok egészsége előbbre való minden egyéb melléktekinteteknél. A háztulajdonosok s a lakók úgyis horribilis összegeket tize*ne' a vízhasználatért; legyen meg tehát az az előnyük, hogy az utcaport is azzal a drága vízzel verjék le. Most a tavasz beálltával a nyaralók is mind sűrűbben érkeznek városunkba. Nem gondolják-e meg az intéző körök, hogy a mostani szaharai állapotok miatt ez a nyaralási kedv csökkenni fog? Egykét rosszakaratú riport óriási károkat okozhat a városnak az idegen forgalom tekintetében. Hiszen már hallottunk is a fővárosban megjegyzéseket erről a „porfészekről“. Ki kell nyitni a csapokat! Legalább minden második napon megkell öntöztetni a főutcákat mindaddig, mig a jótékony mennyei vízvezetéki igazgató kinyitja az ég csatornáinak zsilipjeit s megöntözi ezt a hírhedt porfészket! A váltóóvás reformja. Irta; Rácz Béla. Köztudomású, hogy az óvatolt váltót némelyik pénzintézet vagy magán cég 3 hónapig, — egész a visszkereseti jog elévülésének határnapjáig — is rendetlenül heverteti tárcájában és annak rendezésekor a fedezeti váltó a rendezés napjától előre 3 vagy 6 hóra lesz ismét meghosszabbítva ; e miatt a kir. kincstár a fel nem használt — mellőzött — váltóbélyegekkel évente jelentékenyen károsodik. De másrészről nem méltányos az sem, hogy kisebb összegű váltóadósok ugyanannyi váltó-óvás költséget fizessenek, mint a nagyobb összegű váltó-adósok, kiknek fent jelzett módon az óva- tolás folytán még panaszuk is van. Mert p. u. egy 30 ezer K váltónak bélyege 20 K, mig az óvás költsége 6—8 K. Haszon 12—14 korona. Hogy a váltó-óvás költsége az összeg arányában legyen megosztva és a kir. kincstár se szenvedhessen veszteséget, a váltó-óvás reformjára vonatkozó javaslatomat a következőkben terjesztem elő: Az óvás felvételének idejében a váltó birtokos vagy ennek megbízottja bemutatná az óvatolandó váltót a kir. közjegyzőnél, ennek honn
