Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-31 / 13. szám
Nagybánya, 1912. Március 31. 13. szám. XXXVIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. .3» A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALI)“- NYE . MEGJELENIK ^XlSTIDEISr VASÁÉN k Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ....... = Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ JÁ1TOS. :*T 1 "■■■’ őség s kiadóhivatal : Óbáuyai-utca SO. szám alatt. BLEFON: NAGYBÁNYA IS. SZÁM. = Utat kérünk. A királyi magyar automobil-klubb, mint azt mi hetekkel ezelőtt előre közöltük, májusban nagy versenyt rendez városunkon keresztül. Az 1200 kilométert haladó autók Nagybányán fognak átszáguldani. sőt mi több, valószínűleg itt nagy pihenőt is tartanak, amennyiben a Kolozsvár—debreceni túrnak éppen közepére esik Nagybánya s igy ebédelésre kiválóan alkalmas. Örömmel nézünk elébe a nagy vállalkozásnak s szívesen várjuk a kedves vendégeket. Azonban nem hagyhatjuk megemlítés nélkül már most, hogy a mi utcáinkon keresztül vezető utak rémségesen gyarlók, valóságos nyaktörő bukkanok, ahol gyors menetelésben az ember az életével játszik. A csatornaárkok ásása, a behordott föld téli süppedése oly egyenlőtlenné tette a felületet, hogy ma, úgy szólván, minden forgalmi útvonalunkon a lehetetlenséggel határos a közlekedés. Tessék csak megpróbálni a vasúthoz kimenni, vagy onnan bejönni rendes futásu kocsin s a kocsi rugója és az ember nyaka egyaránt összetörik. Szánalom nézni, mikor a postakocsiról lehullanak a sárba a dobozok s onnan kell azokat kihalászni és újra felkötözni csak azért, hogy megint lepotyogjanak a döcögéstől. A szekérutakat, egy szó, mint száz, sürgősen rendbe kell hozui, nemcsak azért, hogy a királyi magyar automobil klubb Kissikárló vagy Nyegrefalu felé ne vegye az útját, — ez is szégyen volna — hanem mi érettünk, nagybányaiakért és a vidékért is, akik itt élünk, mozgunk s akiknek sokféle kereskedelmi, utazási, gazdasági stb. vállalkozásait ezeken a kétségbeejtő utakon kell lebonyolítanunk. Az uj városi mérnök vegye erélyesen kezébe ezt a dolgot és segítsen sürgősen a bajon, mert nagy akadály ez ma és sok károsodást okoz a polgároknak. Előbb vagy utóbb úgy is meg kell csinálni. Csináljuk hát előbb. A láposvölgyi vasút. Hallottuk, hogy a láposvölgyi vasút a folyó évben épülni fog, ha valami rendkívüli eset meg nem gátolja ezt. Lestük e március 15-iki beszámolójában dr. Földes Bél. országgyűlési képviselőnek erre vonatkozó t yilatkozatát, fájdalom, egy szó sem volt a vonatból. Már idestova két éve, hogy a trasszirozás i. egtörtént s azóta folyton halljuk, hogy ősszel. Vsgy ’ tavaszai ho3zá fognak az építéshez — bizonyára. így múlik az ősz, a tavasz s a vasút sehol, már pedig talán egyetlen vonatja sincs Magyarországnak, amely úgy kifizetné magát, mint a Nagybánya —Magyar- láposi, illetve Tőkési. A nagy erdőségek, a hegyben lévő mindenféle kincsek, talán egyetlen vasút vonalmentén sincsenek oly mennyiségben, mint ezen a vonalon. Alulírott a vonal kitűzése alkalmával figyelmeztette Révész mérnök urat, hogy a trasszirozott vonal az érdekeket nem öleli föl úgy, amint kellene és nem az a helyes irány, amelyet kitűztek, t. i. Felsőbánya, Lacfalu, Fel- sősándorfalu,Gyertyámos,Kővárbeszterce,Szurduk- Kápolnok, Kápolnokmonostor. Hanem Felsőbánya, Lacfalu, Pusztatelek, Bajfalu, Györkefalu, Dióshalom, Nyárfás, Kovácskápolnok, Lacháza, Rév- kápolnok, Kápolnokmonostor. Lássuk sorrendben egyik-másik előnyét és hátrányát. Hallottuk, hogy Felsőbányáról a Rózsahát alatt, alagúttal vezetik át a nagy Zsomba, illetve Killér patakvölgyébe, ez helyes, mert a Nyitra fele és Boska-réten oly süppedékes talajra vezetnék, mely örökös mozgásban van és bármily erős támfalat építenek, idővel a puha altalajon elcsúszna. Minden esetre az alagút javára dől a helyes építkezés. Ezzel a Killér-patakon átjövünk Lacfaluba az ócska templom irányába, mindenütt, a dombok lejtőjen átszelve a legjobb kerteket, három merész kanyarulattal bejövünk a felsősándorfalui határba, az egész vonal mindenütt a belsőségen vezetve egész a Valea Szinte Mariéba, megjegyzem, hogy egész e pata- i kig midenütt pala az altalaj és erősen szakadé- kos, rendkívül erős támfalakkal kellene biztosítani az elcsúszástól, talán nem is lehet. E patak völgyéből átmegy a felsősándor- falusi úrbéresek tölgyerdején és a kincstári tölgyerdőt derékon szeli s bejön a gyertyámosi határba. Itt megint a süppedékes pala-talajra jön és halad erős eséssel Kővárberenczéig a legtöbb belsőségen és magán birtokon keresztül. Bejöttünk a berenczei-völgybe az egész község legértékesebb belsőségét szeli át, a patak mentén Szurduk- Kápolnokig lágy, mocsaras a talaj, tehát nagy, magas töltés kell. Szurduk-Kápolnokon szintén a legjobb kerteket szeli át és igy Kápolnokmonos- toron is egész Rózsapatakig. Visszatérve a kiindulásra, az alagút palába lesz ásva, tehát minden nekézség nélkül, nem is olyan drágán keresztülvihető, azt hiszem m8-ként kiásva és kiszállítva maga az ür nem fog többe kerülni 4—5 koronánál. Laczfaluba jőve a legértékesebb kerteket vágja keresztül, számos házat és melléképületet érint, melyet igen drágán kell majd megfizetni. Hallottuk már, beszélik az emberek, hogy egy négyzetöl kert, vagy belsőségért 4—10 koronát fognak kérni. Berenczén ennél is Kolerás esztendő Nagybányán. Közli: Révész János. Az 1873-ik évi országos kolerajárvány igen nagy méreteket öltött, annyira, hogy sok helyt a népnek 14°/0-a elpusztult. Az alföldön különösen a fertőzött kút és folyóvizek miatt egész családok, sót utcák pusztultak ki. Nagybányán, mindig úgy hallottam az Öregektől, hogy alig 1—2 ember esett áldozatul, talán valami 13 1 (Ez az ominózus 13.) S hogy itt tulajdonképpen 1872 késő őszén volt kolera, amikor az a pár ember elhalt, 1873-ban pedig már semmi sem volt. Kétségtelen az, hogy a hegyvidéki Nagybányán kisebb lehetett a baj, mint a forró alföldön, de hogy itt is nehéz viszonyok közt éltek, arra nézve érdekes adatokat tartalmaz Nemes Imre akkori nagybányai polgármesternek, az 1873-ik évről szóló jelentése, amely nyomtatásban is megjelent (Szatmáron, a Szabadsajtó- nyomdában készítették) s amelyhez Doroghy Ignácz ny. igazgató ur szívességéből jutottam. A jelentés idevonatkozó része igy hangzik: A közegészségi állapot a lefolyt évben nagyon rósz, mert nemcsak a megbetegülések, hanem a halálozások száma is rendkívül nagy volt. — Január havától kezdve junius hóig fokozatosan csökkent ugyan, de júliusban emelkedett, augusztusban pedig mindkettő a rémülésig magasságot ért el. — Júliusban, 30-án jelentkezett az első hányszékelési eset, mely kórnak 62 megbetegült közül 38 esett áldozatul, miből kitűnik, hogy a megbetegedetteknek csaknem 59 százaléka halt még; mi tekintettel arra, hogy más helyeken, hol a járvány uralgott, s a halál még sokkal nagyobb százalékot ragadott el, enyhébbnek mondható, s igy a mi némi kis kedvezőbb eredmény mutatkozik nállunk, azt szabad legyen a járvány elfojtására életbe léptetett óvintézkedések, az e végre felállított bizottmány által lehetőleg teljesített pontos kivitelének tulajdonítanom. November 18-án ismét egy igen heveny gyorsan halállal végződő cholera eset merült fel a Veresvizi városrészben, minélfogva az óvó- intézkedéseket nemcsak e helyen, hanem a belvárosban is, különösen a középületekben isméi egész szigorral, s nehogy a lakosság rémületbe jöjjön, a működését külömben befejezett cholerabizottmány közbejötté nélkül s minden zaj, fel- tünőség mellőzésével csendben toganatosittattam, — minek eredménye a járvány teljes megszűnte volt. Leszámítva a 39 cholerás halottat az ösz- szes 480 elhaltak számából, — mégis 441 halálozási eset fordult elő. — Feltűnő, hogy a nő halottak száma 34-el haladja meg a férfi nemen levő halottak számát. Ulmásza, Blidár és Feketepatak városi te- lepitvényeken elhalálozott 13 fi, és 5 nő. A halálozási esetek száma legtöbb volt szeptember havában : 65. E város területén, s telepitvényein 1873, évben született 179 fi, és 151 nő, összesen 330, ezek közt törvényes házasságban 273, — Házasságon kívül, vagyis törvénytelen 20 fi, és 8 nő. E szerint a halottak száma 168-al haladta meg a szülöttekét. Házasságra lépett összesen 94 pár. Mivel az időjárás rendesen összefügg a nagy járványokkal s valóság az, hogy 1872/73 tele igen enyhe volt, ami a kolerát a lakosság veszélyére befolyásolta, azért hozzuk itt Nemes Imrének az időjárásra venatkozó észleleteit is: Hazai g-yáirtxn.áin.37"ui ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett E ALAPOK MAYERNÉL, b 4 szám. b b
