Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. November 5. sérné, ha Nagybányán, a művészet városában közgyűlési szavazattal döntenék el: ki a művész és hogyan kell festeni tanítani. A nagy kitartással folytatott cikkezések során, de már régebben, a nyár folyamán is tendenciózusan visszatért az az egyetlen konkrét s a várost anyagilag érdeklő vád, hogy a kolónia és a festőiskola hanyatlik, mert látogatottsága csökken. Legutóbb már számadatokkal is szolgáltak, hogy az iskolának a jelen és a múlt évben is mindössze 15—16 tagja volt. Hát ez valótlanság. A festőiskolának a birtokunkban levő névsor szerint ez évben 34 tagja volt ezideig. Jelentkezők még télre is vannak. Az iskolán kívüli festők 25-en voltunk, tehát az idei létszám 59. Tavaly 49-en voltunk, ebből az iskolában dolgozott 33. Két év előtt (1909-ben) az össz- numerus szintén 49 (iskolalátogató ebből 29). Egyébként — ismételjük — nem óhajtunk vitázni. Az iskola és a kolónia belső ügyeibe idegeneknek nincs és nem lehet beleszólásuk. Thorma János. Réti István. (2) 45. szám. Örömünnepély a misztótfalui ref. egyházban. Október hó 29-én avatta löl a misztótfalui ref. egyház több mint 300 éves, a kor kívánalmainak megfelelően megújított templomát, nemcsak a helybeli, hanem a vidékről is — örömünkben osztozni kívánó — szép számmal egybegyült ünneplő közönség jelenlétében, a gyüleJ zet körében feledhetetlen emlékű ünnepéllyel. A hálaadó imát nt. Sátor Dávid lelkész-tanácsbiró tartotta, mint az egyháznak ezelőtt 28 évvel volt s ma is kedves emlékű lelkésze, ki az ő nemesen gondolkodó leikével igazán átérezve a gyülekezet méltó örömét, magával ragadta a buzgóság szárnyain hallgatóságát az egek Urához, kinek védő oltalmába, megszentelő kegyelmébe ajánlotta az ősök által épített s most újólag az ő dicsőségére megújított hajlékot. Az öröm és mély meghatottság érzete töltötte el a kebleket az ima hatása alatt. A gyülekezet éneke után nt. Papolczy Zoltán lelkész-tanácsbiró, mint szintén ez egyháznak ezelőtt éppen 25 évvel beköszöntött, feledhetetlen lelkésze, tartott ünnepi beszédet, az a férfiú, aki 18 évvel ezelőtt díszes uj tornyot építtetett, a régi templom mellé buzgó fáradozása folytán s akitől nem tagadhatjuk meg ma sem azt a jelzőt, melylyel még most is illetik őt az ő itteni volt hallgatói is,hogy: »aranyszáju pap«; erről győzött meg bennünket ünnepi beszédével ezúttal is, maradandó nyomokat hagyva hátra gyülekezetünk körében beszédével, melyben a múltat szépen összekötötte a jelennel és valóban lelkesitőleg buzdította a derék ősök méltó példáinak követésére a mai — Köszönöm kérdését tekintetes ur, valahogy szegényesen csak megélünk . . . — De hiszen maga egy egész éléskamrát vásárolt össze, akkor bizonyára jó sora van? . . . — Hej dehogy van! . . . Dehogy van . . . — Hát hol vásárolta ezt a sok portékát? — A Sontag botjában. — Ha jól tudom, maguknak szövetkezetük is van, miért nem vásárol tehát ott ? ... — Ott vásárolok amikor magamnak és a magam pénzén veszek valamit, de most a Sontagé a pénz is, meg a portéka is. Hogy-hogy ? .. . — Hát tetszik tudni, én csak amolyan reklámkuncsaft vagyok . . . — Reklám-kuncsaft ? . . . Hát ez milyen fán terem ? . .. — Hát ez olyan fán terem, hogy Sontag már vagy két hét óta minden este kijön hozzánk, negy- ven-ötven helyen kiosztogat vagy kétezer forintot mi pedig másnap az egész pénzt visszavisszük, mert veszünk érte apránként mindenfélét, csak egy forintot tartunk meg, ami a mienk . . . Este jön a stráfszekér és az egész portékát összeszedik, azután éjjel a hátulsó kapun visszaviszik a botba- Az egész Vármellék igy vásárol ott, mert bizony az a forint a szegény embernek nagyon jól fog ! . . . — De hát mi az Isten csudának jó ez az egész komédia ? — Nekünk azt mondta, hogy összeveszett a többi botosokkal, azt akarja, hogy lássák, hogy ő sokkal több portékát ád el, mint amazok, ezzel akarja őket pukkasztani. Ezért nem szabad ezt megmondani senkinek, mert ha a bótosok megtudják, akkor mi már nem keresünk többet forintokat, a utódokat is, midőn megkapólag rámutatott a szent asztalon álló arany kehelyre, melyet az 1595-ödik évben községünk akkori főbírája csináltatott, rajta ezzel a felirattal: »Az igaz ember hitből él.« Vajha már — akiket illet — ne csak hallói, hanem megtartói is lennének a hallottaknak, Ezután a helybeli lelkész ismertette az egyháznak utóbbi, nem egészen negyedszázados történetét, vagyis azon időtől kezdve, ameddig fent említett Papolczy Zoltán lelkész már megörökítette az egyház 300 éves történetét »emlékirataiban«. Lelkész ismertetéséből meghallottuk egyéb alkotások mellett, hogy a mostani építkezést is, mely több mint 7000 (hétezer) koronába került, az alig 300 lelket számláló gyülekezel a maga erejéből, a hívek buzgósága és önkéntes adakozásából létesítette s ezért is méltó és nagy a gyülekezet öröme a mostani építkezés befejezése fölött. Az ünnepély méltó befejezését képezte nt. Soltész Elemér lelkész-tanácsbisó bezáró, megáldó imája, melyről elmondhatjuk, hogy annak hatása alatt valóban megáldatva érezték magukat a gyülekezet tagjai, midőn kérte, hogy: »amint e hajlék megújult, úgy újuljanak meg a szivek és lelkek is továbbra és ekként legyenek szentek, kik e házban mindenha megjelennek« s melyre már maga a gyülekezet mondotta az áment. * Az ünnepélyt este táncmulatság fejezte be, mely mintegy 450 korona bevételt hozott az egyháznak s melyhez a vidéki intelligencia is nagyobb összegű felülfizetéssel járult. Legyen ezúttal is köszönet- és hálanyilvánitásunk úgy a szives közreműködőknek, kik megjelenésükkel emelték és emlékezetessé tették ünneplésüket, mint a jószivü adakozóknak. K. Heti krónika. A festőkolonia kiállítása egy kis mozgalmat csinált a városon. Minden művelt ember szívesen élvezi a művészetet s mi nagybányaiak talán már közelebb is állunk a festőkhöz, akik évek óta magunkénak valljuk őket. Szombaton, vasárnap az idő is díszbe öltözött a kiállítás tiszteletére, olyan ragyogóan szép nap kerekedett, hogy a pompás tájképek nagyszerűen érvényesültek a nagy teremben Most tűnt az is ki, hogy mennyivel szebb az ilyen kiállítás, ha alkalmas helyiség van hozzá, mikor a világítás eltalásával nem kell küzdeni Az örömünnep után következett a szomorúság, amint ez már váltakozni szokott. A halottak kettős napja szerdán és csütörtökön, sok virággal, koszorúval és még több gyertyával. A virágkereskedés ezen a címen egészen föllendült az utóbbi években, csütörtökön már csak nagy pénzért lehetett chri- santhemumot vagy rózsát kapni, de gyertya sem sok maradt a fűszer- és vegyeskereskedésekben, noha igazán elmondhatjuk, hogy a világítás diskrét volt, túlzást alig tapasztaltunk, mig pár év előtt ez a dolog is kezdett már elferdülni. Szép a megemlékezés, sok derék, kedves halott nyugszik a nagybányai temetőkben is, akiket elfeledni bűn volna s ha azt a kegyeletes mozgalmat, ami a síroknál a héten volt, mikor sok ezer ember fáradt tekintetes urnák is csak azért mondtam meg, hogy jót nevessen rajta, mert tudom, hogy úgy sem szól senkinek . . . — Köszönöm Bartáné. ez igazán mulatságos eset. Most már tudtam mindent. Szinte kimondhatatlan düh és gyűlölet fogott el, hogy az egyik ember milyen furfangos módon akarja tönkretenni a másikat, egyenesen a kávéházba rohantam, ahol Pali bácsi még mindig gyönyörködve nézte a Sontag üzlet nagy forgalmát — Hát egy kicsit megszemléltem a bácsi leendő üzletét! — No, mit mondasz ?... Elsőrendű üzlet ugye ?. . — Azt éppen nem! De ez a Sontag egy elsőrendű gazember! — Mi-i-i ? . . . Amint mondtam. Nem ad az el semmit, az üzlet nem ér egy fabatkát sem! . . . — De hiszen tele van egész nap vevőkkel? . . . — Igen reklámvevőkel! . . . — Hogyhogy reklámvevőkkel? — Hát csak olyanokkal, akiknek este adja a pénzt akik másnap vásárolnak, akiktől másnap este o-szeszedi az árut és visszaviszi a boltba és akiknek ártatlan közreműködésével önt a leggaládabb módon be akarja csapni! . . . Erre elbeszéltem neki a Bartánéval folytatott párbeszédemet, amit a legnagyobb ámulattal hallgatott végig s amikor még azon éjjel meggyőztem állításaim igazságáról, az öreg nyakamba borult és zokogva mondá: — Köszönöm fiam, hogy megmentettél, mert egész vagyonom ráment volna erre a boltra, de bármilyen nagy is a szerencsém, ennél mégis sokkal nagyobb a pechem. Katz Antal. ki a néma hantokhoz, ha ezt emlékezésnek vesz- szük és vehetjük, amint hogy annak kell vennünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a nagybányaiak mégsem felednek. A hólepel még nem borult le, a tél nem kezdődött meg, de a névnapok igenis megkezdődtek boroméi Károlylyal ma. Ez a nap arról is nevezetes, hogy most szoktak a tartalékos tisztek szemlére bevonulni. Berukkoltak ma reggel a nagybányaiak is, egész csapat Szatmárra, teljes díszben. A sok ragyogó csákó és csillogó kard jól festett s csak ilyenkor látja az ember, hogy hány hadfi van a mi kis városunkban. Boldog emberek, ők még szemlére járnak, minket már másképp és mások abrichtolnak s hogy a két szemle közül melyik a kellemesebb, azt nem meri elmondani a krónikás. Kinevezés. Őfelsége a király Strinovich István cs. és kir. főhadnagyot, Beregszászy Kálmán m. kir. p. ü- számvizsgáló sógorát századossá kinevezte. Stoll László dr. ügyvédet a részvénytakarékpénztár ügyészéül hívta meg Díszes esküvő volt október hó 28-án Felsővissón, ekkor kötött ugyanis házasságot Moys Győző kir. jbírósági jegyző, Moys János helybeli nyug. áll. tanító fia, Steez Erzsikével, Stecz Sándor dr. ügyvéd leányával. Dr. Szelezsán János orvost a misztótfalui uj körzetbe körorvossá nevezték ki. Kinevezés. Moys Gyulát, Moys János helybeli ny. áll. tanító fiát, ki eddig segédcsaládfő volt, a miniszter az aszódi őrs?, kir. javítóintézetbe családfőnek nevezte ki. Prédikációk sorrendje a ref. templomban. Nov. 5 én, holnap Soltész Elemér, nov 12-én Palágyi István, nov 19 én Kovács István szatmári lelkész. nov. 26-án, az egyházi év utolsó vasárnapján Révész János beszél. Az iskolák megnyitása. A közegészségügyi bizottság nov. 3-án d- u. tartott ülésében elhatározta, hogy a polgári leányiskola nov. 6-án, az elemi, gazd. ismétlő, ipari, kereskedelmi iskola pedig nov. 15 én megnyílik. A határozatot jóváhagyás végett fölterjesztették az alispánhoz. Vármegyei bizottsági tagválasztás lesz a jóházai és a koltói kerületben nov. 7-én, kedden. Előbbiben elnök Jeszenszky Bé'a, utóbbiban Keresztesy Lajos. Az ev. templomra a héten újabb adomány érkezett: egy ablak százötven korona értékben, néh. Szendy Antal felügyelő emlékére. A szükséglet még 22.365 korona. A kegyes adakozónak hálás köszönetét mond az elöljáróság. Hangverseny. A nagysomkuti róm. kath. egyháztanács 1911. november 19 én, vasárnap, gróf Teleki Sándor és Mán Lajos orsz. képviselő védnöksége alatt, a Lingvai-féle nagyvendéglő termeiben, a templom- javítás költségeinek fedezésére zártkörű táncmulatsággal egybekötött hangversenyt rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépti-dij: Személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a róm. kath. egyháztanács. A hangverseny műsora : 1. Nyitány. Zongorajáték gordonka- kísérettel. Előadják: Olsavszky Margit urhölgy és Gulcán Emil ur. 2. Az én imádságom. Irta: Pilcz Ede. Előadja: Klein Jolán urhölgy. 3. Hegedűszóló cimbalom- kisérettel. Előadják: Kürthy Margit urhölgy és Dézsi Sándor ur. 4. A celli búcsú. Melodráma. E'őadja: Daray Margit urhölgy. Zongorán kiséri: dr. Berényi Antalné úrnő. 5 Magánének cigányzene-kísérettel. Előadja: Daray Marosa urhölgy. 6 Dalegyveleg Előadják : Mátéffy József, Kiss József, Kopniczky Kamill, Sza- mossy Mihály, Hirsch Sándor, Mányó Márton, Illés Sándor, Dézsi Sándor urak. 7. Monolog. Előadja : Daray Marcsa urhölgy. 8. Pohárköszöntő a hazára. Előadja a férfikar. Védnökök: Gróf Teleki Sándor és Mán Lajos orsz. képviselő. Elnökök: Dr. Olsavszky Gyula, Pilcz Ede, Bocsánczy Márton. Rendező-bizottság: Gróf Teleki Jenő, Olsavszky Simon, Klein Antal, Zsilinszky István, Gamenczy János, Kovács Dániel, Cseh Károly, Jeromos János, Vojth Bogdán egyháztanácsosok. Ávrám János, ifj. Buttyán László, ifj. Buttyán János, Buttyán János, dr. Bocsinszky Ödön, dr Berényi Antal, Brunner Károly, Bogdándy Vince, Dienes Sándor, Dunka Gerő, Erdöss Aurél, Farkas János, Fejes János, Fiórer Janos, Halmágyi Lajos, Jeszenszky Béla, Komlósy József, Kopniczky Kamill, Keresztény Lajos, Juhászovics Móni, Lajos Ignác, Máthé Athanász, Merza Dezső, Mányo Márton, Mátéffy József, dr. Olsavszky Viktor, Pályi Béla, Papp István, Papp János, Páska Tivadar, Pfiszter János, Pfeilmájer Simon, Román László, Sorgner Nándor, Szamossy Mihály, Szerafin Elemér, dr. Takács Sándor, dr. Tárcza Aurél, Tárcza Gusztáv, Vojt Simon. Iskolamegnyitás. Az érdekeltek tudomására hozom, hogy a polgári leányiskolában. az előadások hétfőn, november 6-án kezdetüket veszik. Waigandl Anna, igazgató. KOROS SÁNDOR egyenruha és polgári szabó ÉRTESÍTÉSE. Saját érdekében áll a Vármegyei, Községi, Elöljárósági, Tüzoltótestiileti, valamint magyar államvasuli hivatalnokoknak ha egyenruhát akarnak ren delni, úgy forduljanak teljes bizalommal Koros Sándor l-ső rendű egyenruha nagyiparoshoz Debreczen, Széchényi-utca 34. sz. (Csendőr laktanya.) Előnyös árajánlattal és költségvetéssel készséggel szolgál. Elsőrendű mnnka. Szolid, gyors és pontos kiszolgálás. Úri öltönyök mérték után, a legújabb divat szerint készülnek. Egyenruházati felszerelésekből állandó nagy raktár. Rendelések felvételére meghívásra leutazom személyesen mintagyüjteményemmel.
