Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

1911. Január 8. 2. szám. (3) A költő emléke. A mi vidékünk szülöttje ve lt. Csupa szív és lélek. Lantpengetéssel szerzett hírnevet, - dicsőséget. Utat tört a halhatatlanok közzé. Aztán, mikor klasszikus költészetének zenithjén volt, el­költözött egy jobb világba, eltűnt, n mint üstökös, nagy sötétséget hagyva maga után. O volt az, igen ő, Bartók Lajos, a mi fiunk, a Petőfi-társaság al- elnöke, a nagy lélek, akinek most, amikor már azt hittük, hogy elfeledték hütelenül, emléket állított a hálás utókor. Dec. 3L-én leplezték le Somló Sárika művészi alkotását előkelő irói társaság és a család tagjainak jelenlétében. A költő szavai: Elhervad a szép nyár És meghalok én, Még észre se véve Hogy éltem . . . ott tárják fel az érckép alatt a halált sejtő költő mélyen érző szivét. Tehát már nem jeltelen a sírja. Nem szégyenkezünk, mikor megállunk mellette Mi is volna a magyar müveit világból, ha egy Bartók­nak nem jutna emlék halhatatlan fejéhez. Egy habocska csupán ez a szép esemény is az életnek zajgó nagy tengerén: Menj, menj, apró habocska, Virágom nincs, mit beléd szórjak, Egy örökzöld levélt bízok reád, Vidd öl, mint lenge csónak, Vidd át, parányi postán, A roppant Unger túlsó pariira ! Add . . . így mondja ezt magának Bartóknak utolsó költeménye. Emlékkönyv. A szatmári tanítók háza ünnepé­lyeiről díszes kiállítású emlékkönyv jelent meg 52 nyomtatott nagy lapon, képekkel díszítve, Kótay Lajos és Marosán János szerkesztésében A mű Kótay előszava után hozza az egész ünnepély és gyűlés részletes leírását. Az összes adakozások sorozatát, a a tanfelügyelő szép beszédét Halász Ferenc felett. Az egyes lapok véleményét az uj intézményről. Az internatus szervezetének ismertetését, közöl finom képeket az intézetről, Halász Ferencről, a tanter­mekről, játszótérről, ebédlő, szórakozó teremről, hálószoba, kórházról, fürdőszobáról Hogy mi az ára a műnek, nem tudjuk, azt sem, hogy könyváiusi utón kapható-e? de hogy igen sikerült, csinos és j érdekes munka, azt kénytelenek vagyunk elismerni, j A nagybányai részvénytakarékpénztár múlt évi forgalma, dacára, hogy a fősulyt kötvényre fektet- j ték, tiz milliót közelit meg. Az üzlet emelkedőnek mondható s igy mig egyrészt a betevő közönség el­ismeréssel lehet, mert tőkéje után 5% kamatot élvez, másrészt a kölcsönvevő felek is a legnagyobb figye­lemben részesülnek s a törvényes kamatkorlátok semmi mellékdíjakkal nincsenek megkerülve s a 1 betevők is gyorsan s a viszonyainknak megfelelő pontossággal lettek kiszolgálva. Ennek dacára a rész­vényesek is meg lehetnek elégedve, mert az inté­zeti alaptőke nemcsak négyszeresre növeltetett az intézet önerejéből az elmúlt 20 év alatt, hanem tisz­tességes évi jövedelemben is részesültek, mi csak azt bizonyítja, hogy ez intézet nem a nagy fizetés, : hanem a szolid eljárás és a közjó előmozdítására törekszik. A múlt évben adóra fizetett az intézet 18 694 koronát s ezzel szemben az összes kezelés, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE igazgatás, ellenőrzés, lakás, fűtés stb. költsége 21.000 korona. Alaptőke és tartalék 390 000 K, váltótárcája 1,000 377 K s ebből visszleszámitolva csak 53.000 K, keblezett kötvénykölcsön 1,403 547 K, betét 2,131.619 K és a II. félévi kamat, folyószámla követelés 185.428 K, értékpapirállománya 88 000 K, mind oly számok, melyek a helyi nyugodt pénzügyi eljárást igazolják. A számadások most vannak átvizsgálás alatt, minek valószínű eredménye, hogy az évi nyeremény 45 000 korona körül lesz, miből az igazgatóság a fő részt ismét az alapok növelésére óhajtja fordítani, hogy bár lassan, de egy erős s a közgazdasági érdekeinket minden időben segíteni képes nyugodt intézetet biz­tosítson városunk és vidéke közönségének. Az ügyvédi gyakorlat meghosszabbítása. Minthogy a Székely-téle javaslatból pár hónap múlva törvény lesz, mindazok akik, a törvény életbeléptéig doktorátust nem szereznek, csak évvel később lehetnek önnálló ügy­védek. Akik azt akarják, hogy az uj (örvény reájuk ki ne hasson és igy két évet nyerjenek, forduljanak a dr. Dobó jogi szemináriumhoz (Kolozsvár, Bolyai-u. 3), melynek segítségével hat hét alatt letehetnek egy szigorlatot. Ez annál is inkább tanácsos, mert a be- állo't egyetemi rendszerváltozások következtében a szigorlatok anyaga aránytalanul megnagyobbodott. Az intézet kikölcsönzi tankönyveket helyettesitő, az ösz- szes szigorlati kérdéseket felölelő jegyzeteit, melyek­ből az otthon előkészült jelölteket rövid rekapitu'áló kurzus során készíti elő. A »Jogi vizsgák letétele« c. most megjelent könyvet díjmentesen megküldi. Színészet. A héten az utolsó előadások zajlottak le általános érdeklődés mellett. Szombaton nagy kabaré-estély volt, melyben a társulat legjobb erői jeleskedtek. Vasárnap délután félhelyárakkal ismét »Rang és mód« ment. Este pedig Szabadosné búcsu- zójául »Lili«. Igen nagy számú közönség gyűlt össze ez alkalommal, a tágas színház minden helye le volt foglalva. Sajnos, hogy az előadás igen gyenge volt. A szerepeket nem tudták, hárman is beszéltek egy­szerre, e miatt az előadás vontatott volt, Sugár re­kedtséggel küzdött, Szabadosné azonban ma is ügyes­kedett. Hétfőn Görög Olga bucsufellépteül a »Balkán hercegnőjét« adták, az ünnepelt diva két szép csokrot és sok tapsot kapott. Kedden volt az utolsó elő­adás. A *Vig özvegy«-en volt a sor. Ez az előadás is olyan utolsó volt, legjobban megállta helyét Sugár. Jeszenszky éreztette, hogy nem neki való ez a sze­rep, sokan szerep nemtudással küzdöttek s gyakran unottan játszottak. A darab nem perdült csinosan, lelkesen, hanem talán éppen a búcsú hatása alatt csak úgy cammogott. Sugár meg Nyáray emlékül egy-egy bankóval bélelt kuvertát kaptak. Szerdán aztán elutaztak a déli vonattal Iglóra. Igen nagy közönség kisérte őket ki az állomáshoz, sőt többen el is utaztak pár kilométernyire a megkedvelt társu­lattal, mely csütörtökön már a »Muzsikus leány«-t robotolta a hetedik vármegyében. Huszthy Mátyás fényképész, Hid-utca 15., fel­vételeket eszközöl és elvállal a nappal bármely órájában. Huszthy pompás fényképei úgy helyben, mint az egész vidéken nagy közkedveltségnek örven­denek. Jutányos árak, gyors kiszolgálat. Tánctanfolyam Zelinger Adolf táncmester, aki tavaly városunkban tanfolyamot nyitott s a szülők teljes megelégedésére igen szép eredményt tudott felmutatni, Szatmárróí átrándul hozzánk is nemsokára s itt február 15-én óhajtja a tanítást megkezdeni. A tanfolyam 6 hétig tart s külön lesz a tanuló ifjúság­nak és külön a nemtanulóknak. Zelinger megbízá­sából jóelőre tudomásul hozzuk ezt az érdekelt szü­lőknek. Vízvezeték. A polgármester jóvoltából több, mint egy hete vízvezetéki vizet élvezünk. Nagy ál­dás ez az egész városra nézve. Közkutak nincsenek ugyan még, de a polgármester megengedte, hogy a tűzcsapokat megereszthetik állandóan s onnan kiki szabadon hordhat vizet. E szerint nehány tűzcsap állandóan nyitva van. Fájdalom azonban, éretlen suhancok nem nyugosznak tőle, becsavarják, ki­csavarják, bedugják a kezükkel, kavicsot dobnak belé stb., szóval rongálják a drága alkotmányt. Figyel­meztetjük a rakoncátlánkodókat, hogy a tűzcsapok megrongálása kihágást képez s szigorú büntetést von maga után, másnak, mint kirendelt tűzoltónak vagy vízvezetéki alkalmazottnak, a tűzcsapokhoz nyúlni egyáltalában nem szabad. Műegyetemi fakultás a kolpzsvári egyetemen. Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár az ottani Magyar Mérnök és Építész Egylethez memorandumot adott be, mely egy műegyetemi fakultásnak a kolozsvári egyetemen való felállítását tárgyazza. A Mérnök­egylet -- megvitatván a dolgot — lényegesnek tartotta, hogy a műegyetemi szak Kolozsvárott létesüljön. De — Írja a Műszaki Világ — nemcsak Kolozsvárott, hanem az egész országban, sőt még a fővárosban is élénk visszhangra talált Cholnoky dr. zseniális eszméje, amelylyel egy csapásra eldön­tetett az a városról-városra járó körkérdés, hogy: Hol legyen a második műegyetem ? A kérdés keresve sem találhatott volna jobb megoldást, mert ilyetén — ami nem alárendelt kérdés — a második mű­egyetem felállításának költségei is a legkevesebbre redukálódnának Erre nézve dr. Cholnoky a követ­kező kimutatást készítette egy kiküldött bizottsággal egyetemben: Az eddigi tanerők fizetésének pótléka 18000 korona Uj tanerők fizetése 60.000 korona. 14 tanársegéd fizetése 35 000 korona. Szolgák fizetése 12 000 korona. Dékáni hivatal 10 000 korona. A dologi kiadások: A tanszékek üzemi kiadása 10.000 korona. A kémiai és fizikai szertár fölszerelése 8000 korona. Uj helyiségek 10 000 korona. Előre nem látott kiadások 11.400 korona. Összesen 170.000 ko­rona. A- beruházási költség (kétemeletes, épület) 600 ezer koronát tenne ki. Az ügyet megvitató értekezleten Szvacsina Géza polgármester is részt vett, átvette a kidolgozott tervet, amelyet legköze­lebb a közgyűlés, majd a kormány elé fognak ter­jeszteni — a biztos eredményre való kilátással. Gyászhir. Teller Ignác magánzó, bikszádi lakos, Teller Ferencz fürdőigazgató édes atyja 75 éves korá­ban, ma jan. 7-én, hajnalban, szivszélhüdésben hir­telen elhalt. A boldogultat négy felnőtt gyermeke gyászolja. Temetése jan. 9-én délelőtt lesz Bikszádon ev. szertartás szerint. Nyugodjék békében Újévi üdvözletét a nőegyesület javára Németh Béla 2 koronával, Géressy Jánosné 6 koronával meg­váltotta. Egérkárok a buzavetésben. Országos a panasz, hogy a mull ősz folyamán rendkívüli módon elszapo­rodott egerek főleg a búza földeken jóformán ország­szerte igen nagy károkat okoztak. Lerágták helyenként annyira a búzát, hogy mi sem látszott belőle, s bizony elfogyott. Végre is a sorsra bízta magát. Ahhoz alkal­mazkodik, ahogy majd fogadják. A háziasszony fogadta, még pedig őszinte ma­gyaros szívességgel. Isten hozta, kedves Cserfalvy ! — Igazán szép, hogy minket is meglátogat. — Hálás köszönetemet jöttem kifejezni szives vendégszeretetükért és azért a kedves feledhetetlen estéért, amiben részesülhettem. De, nagyságos asz- szonyom, a »minket is« ellen protestálok. Ez úgy hangzott, mintha másokat látogatnék, csak nagyság- tokat nem. Én egyáltalábau senkit sem látogatok — értem a családokat. Éa nagyon elvonult életet folytatok. — Nem jól teszi. De igy hát mostani látogatá­sát kitüntésnek vegyem ? — Az meg már sok. Csak megköszönni jöttem azt a néhány boldog órát, amit itt eltölthettem. — Nagyon örülök, hogy oly jól érezte magát nálunk. Láttam is, hogy nem vonult el a borozók közé s ez nekem, mint háziasszonynak igazán jól esett. De én is tartozom önnek köszönettel valamiért. — Nagyságos asszonyom, egészen kiváncsivá tesz. — Igen, köszönettel, hálával tartozom önnek, hogy kivonta másik leányomat retekéből. — Ágnes kisasszonyt tetszik érteni ? Óh ez nem az én érdemem, hanem az övé; hisz vele lenni igazi élvezet. — Lássa, pedig ő éppen úgy el akar vonulni a világtól, mint ön. De végre hát a két remete meg­találta egymást és mind a ketten azt érzik, hogy kár úgy elvonulniok. — Oh nagyságos asszonyom — ö is úgy érzi — ö is ? — Nagyon kedvesen emlékszik vissza az önnel töltött órákra. És ha ön ezt a néhány órát, mint mondta, boldog órái közé számítja, akkor remélem, ezt a látogatását nem sokára egy másik fogja követni. Remélhetem ? — Oh nagyságos asszonyom boldoggá tesz. — Boldogságát szivemből óhajtom, kedves Cser­falvi, de ne én tegyem boldoggá! És szelíden fölnevetve kezét nyujtá neki. Ferkó barátunk megcsókolta a nyújtott kezet. A szalónkabát kezdett szűk lenni neki, úgy kitárult szive. Hisz ez nagyszerűen megy, vájjon milyan lesz a folytatása ? Erre csakugyan kiváncsi lehetett, mert most be­jött a két leány is. A kölcsönös üdvözlések közben Piroska vidáman mosolygott rá. de Ágnes egy kissé elfogultnak látszott. Alig indult meg köztük az általánosabb tartalmú társalgás, midőn a mama, majd kis idő múlva Piroska i« eltűnt és Ferkó barátunk azt vette észre, hogy Ágnessel magára maradt. Egyszerre úgy elvesztette a beszéd fonalát, mintha csak valami láthatatlan szellem kapta volna el tőle. Egy pár pillanatig hallgatva ültek egymással szemben. Ferkó oly nagy zavarba jött, hogy már az idő­ről akart beszédet kezdeni. De Ágnes mégis előbb jutott szóhoz. Maga elé nézve csendesen igy szólt: — Cserfalvy ur ritkán megy társaságba. — Úgy tudom, nagysád is. — Én ? — Engem a házi dolog nagyon elfoglal. — Engem meg a gazdaság. Ágnes most fölnézett rá s mosolygott: — De télen csak nem foglalkozik gazdaságával — Van annak télen is munkája. Ékkor állítom össze a számadásokat jegyzeteimből s naplómból s megcsinálom a költségvetést a jövő tavaszra. — Lehet, ehhez nem értek; de azt hiszem, mégis csak kevesebb dolga van a gazdának télen; aztán a jóbarátok is csak fölkeresik, a nóta is meg­szólal. — Úgy látom, Ágnes kisasszony jól van informálva. — Hogyne? hisz az egyik pajtás itt lakik a házban. — Muki ? no akkor pontos lehet a referáda. De higyje meg kisasszony, hogy én csak úgy hébe-hóba jelenek meg köztük. Egy idő óta nagyon elment a hangulatom a mulatozástól. Nem szeretem a zajos társaságot. Az unalmas téli időszakot inkább olvasásra használom fel. — Unalmasnak tartja a telet f — Pedig a tél­nek is meg van a varázsa. Ez a társalgás, a kedélyes összejövetek időszaka. — Divatos értelemben igen. De én nagyon is a természet gyermeke vagyok. Akkor érzem jól magam ha kizöldül a mező, kihajt a vetés, kivirágzik, aztán megbomladozik a fa és megszólal a madarak dala. És ha már társalgásról szólunk, még az is szebb me­legebb, igazabb nyáron. A téli szalon a divatos cse­vegés helye, nem szebb-e ennél, ha azok, akik von­zódnak egymáshoz, kimennek a kertbe, vagy a szabad természetbe, leülnek a lombos fa alá. Itt a szív job­ban megnyílhat, az érzés igazabban szólalhat meg. Divatos formaság nem köti meg őket, ellenőrző fülek nem hallgatódznak, és a csicsergő madarak fejünk fö­lött nem csinálnak pletykát. — Igaza van, — kiáltott fel lelkesen Ágnes, — jól esik, hogy ezt elmondta nekem, most már értem, miért nem jár társaságba. — Nem érzem szükségét. Otthon esténkint össze­ülünk az én jó anyámmal. O az én legjobb, leghívebb társaságom. A leány szeme könnybeborult, fejét elfordítva suttogta mintegy magának: — Nekem nincs — árva vagyok! — Oh nem. Ágnes kisasszony, — szólt most a férfi meleg, érző hangon — nem árva az, ki szeretve van! Éppen ebben a legérdekesebb pillanatban lépett be a háziasszony, majd nemsokára a család többi tagjai is. A társalgás általánossá lett. Muki bort kívánt és valami harapnivalót. Ágnes felugrott, hogy intézkedjék. Hangosabb lett a beszélgetés. Piroska egy kedvező pillanatot megragadva, félreinté Cserfalvyt. — Jöjjön csak, valami mondanivalóm van. — Parancsoljon velem. — Maga bátyám legjobb barátja, én meg a maga legjobb barátja akarok lenni. — Köszönöm, igazán szükségem van erre.

Next

/
Thumbnails
Contents