Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-12 / 11. szám
(2) 11. szám. Tudnunk kell, hogy a nedves, meleg időjárás nagyban előmozdítja a fusiklaudium spóráinak szaporodását. Törekednünk kell tehát arra, hogy a gyümölcsfák koronája szellős legyen, ezt megfelelő ritkítással érjük el. Mert a szellős koronáju fa és annak gyümölcse is gyorsan megszikkad, minélfogva kevésbé van kitéve a fusiklaudium megtámadásának. A permetezést bármely rendszerű permetezővel eszközölhetjük, csak a csövet kell megfelelő hosszúságra kiegészíteni. Utóbbi időben használnak már kifogástalan hazai önműködő permetezőket, a permetezőkhöz lehet 4 m. hosszú, rézzel bélelt meghosz- szabbitó facsöveket alkalmazni, melyekkel azután körülbelől 6 m. magas fák is megpermetezhetők. Az önműködő permetezők azért előnyösebbek, mert ezekbe a levegőt előzőleg beszivattyuzzuk. Elesik tehát a munkaközi szivattyúzás. A munkás mindkét keze felszabadul, minélfogva a dombokon levő fák könnyebben megpermetezhetők. Egy ilyen önműködő permetező 43—44 koronába kerül. Bárha minden gazda saját érdekében cselekszik, ha gyümölcsfáit kellő védelemben részesíti: a gyümölcsta ápolás, metszés, rovar és gomba elleni védekezés előmozdítása végett a gazdasági egyesület ezennel felajánl öt 30 koronás készpénzbeli jutalmat olyan kisgazdák részére, kik gyümölcsfáikat szakszerű ápolásban és védelemben részesítik. Pályázni óhajtók felkéretnek, hogy ebbeli készségüket Molnár Antal pénztárnoknál bejelenteni szíveskedjenek. És amennyiben öt gazdánál többen találtatnának érdemeseknek jutalmazásra, ezek között a sorshúzás fog döntenni. Gazd. egyesület. Részvényjegyzési felhívás. A Kövárvidéki takarékpénztár részvénytársaság folyó évi február hó 19-én tartott rendes évi közgyűlése elhatározta, hogy a társaság alaptőkéje 800 darab, egyenként 100 korona névértékű uj részvény kibocsátása által 160,000 koronáról 240,000 koronára felemeltessék. Ezen uj részvények már a folyó 1911. év üzleteredményében is — a régiekkel egyenlő arányban — részesednek. A kibocsátandó uj részvények elsősorban a régi részvényeseknek ajánltatnak fel átvételre a következő feltételek mellett: 1. A régi részvényesek az uj kibocsátású részvényesekre 100 korona árfolyamon elővételi joggal bírnak és pedig akképen, hogy minden 2 régi részvény után egy uj részvényre tarthatnak igényt. 2. Minden uj részvényért 100 (Egyszáz) korona vételár, valamint törvényes bélyegilletek és költség fejében 3 (három) korona, tehát összesen 103 (Egyszázhárom) korona lesz befizetendő és pedig: a) 30 (harminc) korona az elővételi jog gyakorlásánál, legkésőbb azonban 1911. évi május hó 1-én; b) 30 (harminc) korona 1911. évi junius hó 1-én és c) 43 (negyvenhárom) korona 1911. évi július hó 1-én. Fenti részlelfizetések után — melyek egyébként egyszerre is teljesíthetők — az esedékesség napjától a kiegyenlítésig késedelem esetén 5% kamat fizetendő. 3. Aki átvételi jogával élni kíván, tartozik a régi részvényeket szelvény-ivek nélkül — a bemutatási záradék rávezetése végett —legkésőbb 1911. évi május NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE hó 1-ig a társaságnál benyújtani és egyidejűleg az első részletfizetést teljesíteni. 4. A kellő időben benyújtott régi részvényekre — az összeg beérkezése után — a bemutatási záradék azonnal rávezettetik, a részvények visszaadatnak, a fizetésekről pedig elismervény állittatik ki. Felhivatnak ennélfogva mindazon részvényesek, kik az uj kibocsátású részvényekre az elővételi jogot gyakorolni kívánják, hogy részvényeiket a kijelölt időig a hivatalos órák alatt a társaságnál mutassák be és a kifizetéseket teljesítsék, mert ha a régi részvény bemutatása, illetve a részletfizetés a kitűzött határidőig nem teljesittetnék, ez esetben az elővételi jog megszűnik, az esetleg már megtörtént jegyzés a kereskedelmi törvény 169. §-a értelmében érvénytelenné válik és a már teljesített összes befizetésekre a részvény- jegyző igényét elveszti, a befizetett összegek a társaság tartalék-alapja javára iratnak s az ennélfogva rendelkezésre álló részvényeket szabad kézből fogja az igazgatóság eladni s minden nem jegyzett vagy jegyzett, de teljesen be nem fizetett részvény után 30 (harminc) K kártalanítást fog az intézet megtéríteni, a részvény- jegyzésből folyó bármely többlet-összeg a tartalék-alap gyarapítására fog fordittatni. Nagysomkut, 1911. február hó 19-én. A Kövárvidéki Takarékpénztár Részvény- társaság Igazgatósága. A gyászlobogó. Egy pénzintézet főbb alkalmaz ottj <x Pár éu alatt tömérdek pénzt lopott: De mielőtt rájöttek a titokra, Gondolt merészet: elhalálozott. Koszorú tenger áradt a halottra, Kitűzték a gyászlobogót. Az intézetnek volt egy vén cseléde, Derék, szorgalmas, hűbb is, mint az eb. Elhalt ez is, Nagy volt elismerése: Esetén az intézet nevetett. De a zászló, mely beledőlt a szélbe: A cselédet gyászolta meg. ÓDura Máté. Heti krónika. A római cirkuszok őskorába képzeltem magam. Köröskörül előkelő közönség, középen a harcosok, a birkózók, kiknek hatalmas, feszült izmaiban gyönyörködnek a nézők s a zsüri-élnök, mint valami imperator, jelt ad a küzdelemre, vagy osztogatja a babérkoszorút. Kétségkívül érdekes volt a szombati mérkőzés s a derék, vállalkozó fiatalemberek köszönetét érdemelnek érte, hogy kissé kizökkentették egyhangú menetéből a mi kisvárosi életünket. Az ember izgatottan érdeklődik a diadal kimenetele iránt, annyival inkább, mert ismeri a küzdőket. Mikor javában csattogtak a kardok, egy helybeli ur közölte velem, hogy ő két gyönyörű párbaj-pisztolyt kapott a nevenapjára ajándékba s hajlandó azokat jutányos árban kikölcsönözni, hátha ezáltal is felvirul a párbajkészség Nagybányán. Biztosítottam őt, hogy kiteszem az újságba és tovább izgalódtam. Mellettem egyre kedélyeskedtek a sportról. Égy Akbár az egyik tevehajtó hirtelen reszketni kezdett és sáppadt, arccal, remegő ajakkal súgta oda a mellette álló társának : — Én fogok meghalni. Halál van ráírva a papirosomra. Jaj, mi lesz szegény öreg édes anyámmal, akinek én vagyok az egyetlen gyámolitója? Ki fog kenyeret keresni számára, ha én meghalok ? A társa, akinek Szelim volt a neve, nyomban visszasugta neki: — Add ide gyorsan a papirosodat, nesze itt van az enyém. En egyedül vagyok a világon, nincs senkim sem, érettem nem lesz olyan nagy kár, ha meghalok. Neked élned kell! Hirtelen elcserélték a papirosaikat. A sáh azonban észrevette a kezük gyors mozdulatát és rájuk kiáltott: — Mit cselekedtetek! Elcseréltétek a papirosaitokat! Láttam, észrevettem! Odalépett azután hozzájuk és megnézte a két papirosdarabkát. — Élet . . . halál... — suttogta. — Melyiktöké volt az, amelyikre halál volt ráírva ? — Az enyém — felelte Akbár. — Miért cserélted el vele a magadét ? — kérdezte ezután Szélűmtől. A jó ember odaborult a sáh elé és elmondotta neki, hogy mit hallott a társától. — Ti nem lehettek bűnösök ! — kiáltotta most a sáh. — Ilyen nemeslelkü emberek nem vetemedhettek lopásra. A harmadik tevehajtó, akinek Kerim volt a neve, eddig hallgatva állott a helyén és örömmel morzsol- gatta az ujjai között a maga papirdarabkáját, amelyikre az életét megmentő szó volt ráírva. Most ám hirtelen reszketni kezdett az egész teste. Elsápadt és kiejtette a kezéből a papirost, azután kétségbeesetten ütötte-verte a fejét az ökleivel, miközben azt kiabálta: — O, én nyomorult ember! O én nyomorult ember! A sáh odalépett eléje és rákiáltott: — To voltál a tolvaj! Kerim leborult a szőnyegre és kétségbeesetten kiabált tovább. — Én voltam a tolvaj, megvallom neked! Ó, én nyomorult ember, megérdemlem a halált, mert eltűrtem volna, hogy két ilyen nemes lélek bűnhődjék az én bűnöm miatt ! A sáh nagy haragra lobbant és átkokat szórt a gonosz Kerimre. — Meg fogsz halni! — kiáltotta. — Titeket pedig megjutalmazlak a nemeslelkü- ségtekért. Kérjetek tőlem bármit, sáhi koronámra fogadom, hogy teljesítem a kívánságotokat. Szelim nyomban megszólalt : — Van egy kívánságom s azt hiszem, hogy Akbár is éppen ezt óhajtja. Kegyelmezzél meg Kerim- nek, ez a kívánságom. — Az enyém is — tette hozzá Akbár. A sáh majdnem kővé meredt az ámulattól. — Mi késztet benneteket erre a kívánságra ? — kérdezte. — Hiszen ha kincset, gazdagságot kértetek volna tőlem, ezt is megadtam volna. — Többet ér nekünk a kincsnél az a tudat, hogy megmentettünk egy lelket. Bizonyosan tudjuk, hogy ez a szerencsétlen ember sohasem fog ezután elkövetni semmi bűnt. Meg fog javulni, mert jó példát látott és tanult is belőle. A sáh visszaült a trónjára és gondolataiba mé- lyedt, majd meghatottan mondotta: — Igazatok van, a jó példa és a megbocsátás többet ér, mint a lelketlen szigorúság. Teljesítem a kéréseteket és megköszönöm nektek, hogy olyasmire megtanítottatok, amit eddig nem tudtam megérteni. Megjutalmazta ezután a tevehajtókat, nem feledkezett meg a megjavult Kerimröl sem. Nem csalódott meg Kerimben, mert ettől fogva jó ember lett belőle, aki hasznára vált embertársainak. 1911. Március 12. tréfáiról ismeretes fiatal ember igy szólt dr. juris társához ; — Bizony bajban lesztek most már ti is ügyvédek, mert az uj perrendtartás szerint igazat kell mondani. Már pedig szólj igazai, betörik a fejed. Jó lesz ezek szerint legalább is a boxot megtanulni. Mi öregebbek pedig ott viaskodtunk megint a közgyűléseken. A városházán, ahol a képviseletben keresik az igazságot, meg a Róbert Károly adomány- levelét (Hihető, hogy rövidesen mind a kettőre reáakadnak.) Meg a bányagyüléseken, ezekből is lezajlott egy-kettő csendben, szinte észrevétlenül. Nekem különben azért is nevezetes ez a hét, mert egy uj könyvemről olvashattam jóakaratu, kedves referádákat. S mikor kiírom, hogy kapható a szerzőnél, ára 6 K, eszembe jut Brausevetter, a|szegedi órás, aki óráit úgy hirdeti, hogy >ugyanaz saját nevemmel 10 K-val drágább«. Istenem! Milyen jó órásnak lenni. Ne feledkezzünk meg azonban a tömeges báránypaprikásról sem, ez volt ugyanis a hét tulajdonképeni befejezése az István királyban, ahol csak férfiak voltak jelen s igy természetesen tömérdek pletykát hallott az ember, megtudtam én még azt is, hogy van itt a városon egy régi negyvennyolcas barátunk, akinek a tehene mindig március tizenötödikén ellik és hogy vannak festők, akik csak református templomot festenek vagy széuaboglyát. Egy ilyenről érdeklődött, kérdezősködött valaki a veresvizi embertől, hogy mondja csak, mit szokott festeni az a maga lakója ? — Hát inkább csakis kenyeret főst, kérem alássan. Mondá a házigazda. (Tudniillik, hogy ő a szecessziós szénaboglyákat rimaszombati cipóknak nézte. Nem is olyan ,nagy tévedés.) És ha ezt a krónikát nem kellett volna Írni, talán még mos is ott nyájaskodnánk a bográcsos mellett, szombat lévén azonban, kanál helyett tollat volt kénytelen ragadni a krünikás. Esküvő Lengyel Miklós szatmári bank főkönyvelő márc. 5-én kötött házasságot Steinfeld Móric helybeli kereskedő leányáyal. Ilonkával. Az iparos ifjak önképző egyesülete egyhangúlag, nagy lelkesedéssel e hó 5-én Jancsovits Józsefet választotta meg elnökül, aki az állást elfogadta. Gratulálunk a körnek a szerencsés válssztáshoz. Szentiványi Sándor lakatost az ipartestület alel- nőkévé választotta. Március tizenötödike. Közeledik a szabadság napja. Szerdán lesz az évfordulója. Városunkban az egyes testületek, körök éppoly lelkesedéssel készülnek a megünneplésére, mint máskor. A templomokban is meg lesznek a szokásos istentiszteletek. A reformátusok együttes istentiszteletén László János fogja a beszédet tartani. A Teleki-Társaságból. Hosszabb szünet után f. hó 27-én este 8 órakor fogja a Teleki-Társaság tartani felolvasó ülését a Lendvay színházban igen érdekes műsorral, melyben kiváló ének- és zeneszámok is szerepelnek. Az Elnökség most állítja véglegesen egybe a műsort s a meghívók a jövő héten már szétküldetnek. Mint értesülünk a belépés ingyenes lesz; a páholyokra igényt tartók Németh Béla titkárnál jelentkezhetnek. Adományokat azonban szívesen fogad a Társaság. A Kereskedelmi Bank népes közgyűlést tartott március 5 én az intézet helyiségében, Fábián Lajos elnöklete mellett. A zárószámadásokat elfogadták, valamint azt is, hogy 6 koronát osztanak részvé- nyenkint (21-től kezdve) Ezután a választásokat ejtették meg Révész János elnöklete mellett. Elnök lett közfelkiáltással Fábián Lajos, igazgató Almer Károly, aligazgató dr. Weisz Ignác szintén közfelkiáltással. Igazgatósági tagok Steinfeld Samu, Bálint Imre, Lázár Bertalan, dr. Winkler Jenő, egyhangúlag. A felügyelő-bizottság két tagjára szavaztak titkosan s igy szótöbbséggel Steinfeld Andor és Rezső Gyula lettek megválasztva. A gyűlést Fábián Lajos elnök zárta be, mely az elnök éltetésével ért véget. A sport estély, mely e hó 4-én volt a kaszinó termeiben, igen előkelő és nagy közönséget vonzott. Szinte jól esett, hogy egyszer már a sablonos estélyektől eltérő látnivalóra van kilátás. Hogy ki-kivel mérkőzik, azt sorshozás utján döntötték el. Először Csüdör Gyula vívott Magyar Gézával, aki 6 tust kapott, mig Csüdör egyet sem. Második volt Magyar Géza és Gfrerer Miklós szintén vívásban. Magyar 6 voltjával szemben, Gfrerer csak 2-őt kapott. Harmadik pont volt C-üdör Gyula és Gfrerer Miklós mérkőzése szintén vívásban, C.üdör 3 tust, Gfrerer 6 tust kapott. Ezek szerint az ezüst cigaretta-tárcát a zsűri Csüdör Gyu'ának Ítélte oda. Ezután a birkózás következett, mely még érdekesebben folyt le, mint a vívás. Sorshúzás utján Turman Zoltán Almer Lajossal mérkőzött. A félóráig tartott küzdelemben egymást nem tudták legyőzni. Aimer a közvélemény szerint erősebb volt ugyaD, de Turman ügyesebb. Turman Zoltán Pöttinger Aladárral birkózott másodiknak s őt 3 perc után legyőzte. E versenyben a zsűri Almer Lajost és Turmant tartván győztesnek, sorshúzás utján döntötték el, hogy ki kapja a dijat, a sors Almer mellett döntött. Turman megelégedett azzal, hogy a zsűri a győzelmet a Turman egyik cigaretta-tárcájába véseti be. Az igen érdekes és szép versenyek után tánc volt, hol a sport-ifjak nem kevésbbé ügyeseknek bizonyultak. Az estély mintegy 100 koronát hozott a kaszinónak. a küzdelmek vezető parancsnoka a zsűri részéről Bajnóczy Sándor volt.
