Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-26 / 9. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1911. Február 26. (2) 9. szám. minket s különösen a tojásukat keresik fel nagy elő­szeretettel derűs, melegebb téli napokon. Nem szabad azonban kizárólag ezen állati segít­ségre bízni fácskáinkat, annál is inkább, mert a levél­tetű ellen biztosan ható és aránylag elég olcsó óv­szerünk van. Elsősorban is télen, mikor fáinkat metszük vagy tisztogatjuk, vágjunk le minden oly ágat, amelyen levéltetű tojást látunk s hazavive égessük azt el. Aránylag elég kevés fán szokott a nyáron oly nagy mértékben elázaporodó levéltetű tojása kitelelni. Ha azonban a fertőzött, — rendesen egy éves — hajtásra a korona alakításánál szükségünk van s azt nem akar- nók levágni, vegyünk egy posztódarabot s azzal dör­zsöljük le a tojásokat. Mihelyt tavasszal gyümölcsfáink rügyei fakadás- nak indulnak s zsenge hajtáskáik alig egy ujnyi hosz- szuak, máris látni fogjuk rajtuk a levéltetveket. Leg­jobb ellenük még mielőtt nagyon elszaporodnának, a zsenge hajtásokat 1—F5 százalékos thanaton (dohány- lug kivonat) keverékkel megpermetezni, amely keve­rékbe ugyanakkora mennyiségű meszet is tegyünk. Miután a levéltetű a fiatal leveleket összecsavarja, ahol ily zsugorodott leveleket találunk, annyira kell permeteznünk, hogy a folyadék a levéltetvek testéig érjen, különben munkánk célt tévesztett. Legjobb azonban az ily zsugorodott levelet levágni, egy zsákba gyűjteni s elégetni, mert azokat továbbra is a fán hagyni teljesen céltalan dolog volna. A Sz. M. G. E. kiállítása. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató­választmánya Falussy Árpád dr. elnöklete me le t ülés- tartott a tagok élénk részvétele mellett. Az ülésnek tárgya volt a kiállítási végrehajtó-bizottság javaslata a nagybizottság összeállítására vonatkozólag, valamint megállapodás azoknak személyében, kik a járási il­letve vidéki bizottságok szervezésére felkérendők. A választmány mintegy 600 tagból álló nagybi­zottság végleges megállapítását arra az időre halasz­totta el, amidőn a járási nagybizottságok már meg­alakulnak, mig ez utóbbiak szervezésére a főszolga- birákat, Nagykároly, Nagybánya és Felsőbánya váro­sokban pedig a polgármestereket kéri fel, hogy eze­ket a kiállítás anyagi és erkölcsi sikerére annyira fontos szerveket a legnagyobb előrelátással és körül­tekintéssel hozzák össze, tekintettel főleg arra, hogy abban vármegyénk minden egyes vidéke úgy legyen képviselve, hogy ilynemű mulasztás miatt a kiállítás sikere semminemű csorbát se szenvedjen. Falussy Árpád dr bejelentette, hogy 21-én Bö­szörményi Emil dr alelnökkel és Világpssy Gáspár titkárral Nagykárolyban volt, hol az előzetesen felkért alispánnal, polgármesterrel s a szintén összehívott iparosokkal tárgyalt. Minden egyes helyen a kiállítás iránt a legmelegebb érdeklődést tapasztalta a küldött­ség s az iparosok, kiknek körében egyesek — az igaz, hogy kevesen — a már ismert módon konkolyt kísérlettek meg hinteni, a felvilágosítások után töme­gesen jelentették ki, hogy a kiállításon iparcikkeikkel részt vesznek s mintegy 65-en helyet kértek a nagy­bizottságban, mivel ki akarják részüket venni a ren­dezés fáradalmából is. Jelentős határozata volt a tegnapi ülésnek, amelyel kimondotta, hogy a jubiláris kiállítást folyó évi szeptember hó 24. október 2-a közötti időben tartja meg. A kiállítás terminusa szerencsésen van megálla­pítva, nemcsak hogy valószínűség és tapasztalat sze­rint ekkor lehet állandóbb jellegű friss időt remél­hetni, de bele esik az időbe a szatmári Mihály-napi országos vásár, valamint a lovaregylet szokásos ver­senye is, amelyhez ha hozzá vesszük a Magyar Gazda- szövetség nagygyűlését és a Vidéki Pénzintézetek Or­szágos Szövetségének kongresszusát, akkor oly töme­ges látogatóra lehet számítani, mely kell, hogy buz­dítsa termelőinket és iparosainkat a legkomolyabb munkára. Felhatalmazta végül az ülés a végrehajtó bizott­ságot, hogy a kiállításra vonatkozó általános határoz- mányokat és tudnivalókat állítsa össze s a bejelentő ivekkel együtt a termelőknek küldje meg; igy tehát rövid időn belül abban a helyzetben leszünk, hogy ennek a nagyobbszabásunak Ígérkező kiállításnak rész­letes tervezetét megismertethetjük olvasóinkkal. Heti .krónika. Olyan korszakot élünk, amikor csupa gyűlés­ből meg mulatságból áll ki az élet. Bányászat, vörös- kereszt, bank, takarékpénztár, egyház, iparos kör, segélyző egyesület, kaszinó stb. stb. vagy gyülése- zett, vagy gyülésezik, avagy fog gyülésezni. Mit is csináljon a téli évadban a kulturember, mikor a nagy természettel nem foglalkozhatik? Vagy komoly témákat penget népes gyűléseken, vagy pedig mulat. Ma van estirenden a bányász-mulatság a Ka­szinóban, meg az izr. filléres batyubál az István Ki rályban, készül a sportestély érdek- és izomfeszitő programmal, a halestély nagy érdeklődéssel és he- ringgel, mindenek fölött pedig a »Mozi«, mely hol­nap nyilik meg. Ez is újdonság, úttörő munka: állandó mozgó színház Nagybányán! Budapesten a legnépszerűbb látnivalók közé tartozik, ott már minden müveit utcának megvan a maga 1 — 2—3 mozija s az iskolás gyermekek édes gyökér, meg selyemcukor helyett arra költik a kis pénzüket. Nálunk valószínű, hogy szintén közkedvelt dolog lesz. Holnap délután meg este zajlanak le a megnyitó előadások, mondjuk, hogy a közönség fenomenális részvéte mellett. A műsor sokat Ígér, van benne minden, mint a »sörkutyában« s bizonyosan jól fog a sör is izleni utána. A szórakozások és népes gyülekezések közepette vészfelhőként tornyosul a látóhatáron a sok ragályos betegség. Ázsiából, Oroszországból pestissel, Magyar- országból kolerával, Felsőfernezelyről pedig éh- tifuszszal fenyegetnek. Városi plakátok ökölnyi betűkkel hirdetik, hogy »halál van a vízben!« Komoly dolgok ezek, melyekkel nem jó tréfálni, szegény megyei főorvo­sunk már is áldozata idegenben a hirtelen ragály ózó nyavalyának. Sok okos ember töri már a . fejét rajta, hogy miképp akadályozza meg a bajt? Vajha a jövő héten kedvezőbb értesítést adhatna a krónikás. Áthelyezés. Virág Béla dr. kir. törvényszéki el­nököt Fehértemplomból Temesvárra helyezték át. Eljegyzés. Hajdú Sándor nagybányai állami ta­nító, Hajdú Károly szatmári rendőrkapitány fia, el­jegyezte Altnéder Károly helybeli polgártársunk kedves leányát: Bertát. A törvényhatósági ipartanács tagjai vármegyénk­ben az 1911. évre a következők: Rendes tagok: Glavitzky Károly, Kupás Mihály Nagybányáról, Vagner István, Nagy Mihály Nagykárolyból. Pót­tagok: Suszterics Ferenc, Bekker Orbán, Hadnagy Ignác, Janiczky György, mindannyian nagykárolyi lakosok. Mai számunkhoz utalványlapokat mellékeltünk t. vidéki előfizetőinknek a hátralékos összeg kimu­tatásával s mivel szerdán már elseje lesz, kérjük, hogy a pénzek beosztásánál méltóztassanak ránk is gondolni. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos, mint rész­véttel értesülünk, megkapta a kiütéses tífuszt felső- fernezelyi kiszállása alkalmával és súlyos betegen fekszik nagykárolyi lakásán. Tegnap meglátogatta őt Gerlóczy dr., a budapesti Szent László kórház igazgatója, aki állapotát igen súlyosnak találta, azon­ban felgyógyulásához van remény. Két orvos állan­dóan a beteg mellett van, akik a városban most semmi szolgálatot nem teljesítenek s azonkívül ápolja önfeláldozó felesége, aki kijelentette, hogy hatá­rozottan férje mellett akar maradni, hasztalan igye­keztek őt erről lebeszélni. Aáron gyermekeit elkü­lönítették. A szatmári kiállítás rendezősége a kiállítás tar­tama alatt, mint értesülünk, Nagybányára nagyszabású kirándulást fog rendezni. A Kaszinónak e hó 18-án nagy ünnepe volt. Először megtartották a közgyűlést, hol tudomásul vették a múlt évi számadásokat s megállapították az idei költségvetést. Az István Király Szállóba való átköltözés kérdését — mely ellen sürü hangok is emelkedtek — egyelőre tanulmányozás végett ki­adták a választmánynak, majd megalakították az uj választmányt, mely a következő: Elnök lett Stoll Béla, igazgató Virág Lajos, pénztáros Malahovszky Imre, ellenőr Harácsek Vilmos, titkár Németh Béla, ügyész dr. Weisz Ignác. Választmányi tagok : L Berks Leó, dr. Kádár Antal, dr. Makray Mihály, Molcsány Gábor, Neubauer Ferenc, Oblatek Béla, Ocsárd Ká­roly, Hubay Zsigmond, dr. Rencz János, Szabó Adolf, Brogyány Kázmér, Dergáts Sándor, Moldován László, Madán Ferenc, Gellért Béla, Szentmiklóssy József, L. Bay Lajos, Martiny István, Csüdör Lajos. Este 8 órakor következett a Széchenyi-bankett, melyen dr. Rencz János főgimn. igazgató igen szép, magas szár- nyalásu és történeti szempontból is értékes beszédet tartott. A társas mulatság aztán reggelig tartott. Sportkedvelők táncestélye. A nagybányai sport- kedvelő ifjúság március hó 4-én, szombaton, a Ka­szinó termeiben, a Kaszinó javára vívó és birkózó versenynyel egybekötött fényes táncestélyt rendez. Ez lesz az első böjti mulatság, de egyúttal az első nagyobbszabásu sportmulatság is városunkban. A rendezőség már most is permanenciában van, hogy az est sikerét biztosítsa. Külön meghívót nem fog­nak kibocsátani, de arra lapunk utján is meghívják az érdeklődő közönséget. Jury tagoknak Damokos Ferencet, dr. Makray Mihályt, Moldován Lászlót, B. Kováts Gézát és Stoll Bélát kérték föl. Ezideig a következő nevezések történtek : Csüdör Gyula vívás, Harácsek Vilmos vívás, Szabados Kálmán vívás, Schwszter Ferenc vívás, Salamon Lajos vívás, Ma­gyar Géza vívás, Szabó István vívás, Jakab Zoltán vívás, Pöttinger Aladár birkózás, Kuku Illés birkó­zás, Twrman Zoltán birkózás. Oferer Miklós vívás. Egészen érthető dolog, hogy ez estély iránt, melyen először fognak szerepelni amatőr-birkózók, már is városszerte nagy érdeklődés mutatkozik. A versenyek befejeztével tánc s több mint bizonyos, hogy az atléták majd itt is kitesznek magukért. Belépő dijak: Személyjegy 2 K, családjegy 5 K, állóhely 1 K. Kezdete este 8 órakor. Jegyeket Kovács Gyula könyvkereskedésében lehet előre váltani. Átruházás. Simon Aurél misztótfalusi doboz­gyáros részére engedélyezett gépsegélyt a keresk. miniszter özv. Simon Aurélnéra ruházta át. — Hát aztán, Hörpints sógor — szólt közbe az édes anyám — szip falu az a Fiuma? — Szip-e ? Hát komámasszony, vét kigyelmed Pestön ? Nem vót ? — No hát épp olyan szip, csak­hogy nedvesebb. Annyi ott a viz, hogy még iszszák is. A házak ott vannak a tengör közepin ; még az egyik szobából a másikba is ladikon mögy az embör ! Ott mosakodni nem jár ám az embör a kútra, hanem csak kiül az ablakba s oszt a lába már vízbe van! — Jaj Istenem! — sikoltott az édes anyám — mi lesz azokkal, akik fődszint laknak? — Komám asszony, ne rémüljék úgy el kigyel­med! Nincs azon föd, hát nincs »födszint« se, hanem csak »vizszint«. — Aztán mit csinának azzal a ménkű sok vízzel ? — Mit csinának ? Hát amit mög nem isznak, azt kitöszik száradni a napra, — abbú lesz a só! — Oszt miből élnek arra tájt ? — Szalámit eszik az valamennyi, azt aprít még a kávéba is! — Hát bor van-e ? - - kérdé ijedt képpel az édes apám és felhajtott belőle egy pohárral. — Hogy el ne felejtsen ám magával vinni kigyel­med vagy egy hordóval — kiáltott Hörpints sógor — mert arrafelé csak limonádé terem! Az édes apám szomorú gondolatokba merült. — Édes Hörpints sógor — biztatta az édes anyám — beszéljék mán kigyelmed az odavaló nipessigrül is 1 — Édes komámasszony, ha csak azt akarja, tu­dok én arrul is. Fekete az valamennyi, mint a ténta. Arra tájt a nacscsága nem lisztöt tesz ám a képire, hanem subickot. Ahány ház, annyi szokás! Nálunk vesárnap a cipőt, arra tájt meg a képit kefélik ki az embörnek. Aztán akármilyen feketék, azt hiszi kigyelmed, hogy félnek egymástól ? Nem a! hanem úgy szeretik egymást, hogy minden gazdának legalább 3 felesége van. Bizony komám uram, arra el lőhet készüve, hogy ha odaér, kigyelmednek is jut még vagy kettő! — A mán töszi! — szólt az édes apám és meg­ivott — két pohár bort. — Hát az asszonynak csak egy ura van ? — kérdé az anyjuk. — Bizony csak egy! No de már erre az édes anyám riva fakadt, kez­dett kipakolni, kiszedte a tatisznyábói a malacot a mamája mellől: — ő bizony nem megy ilyen tisztös- ségtelen helyre. Csak azzal tudta az édes apám megnyugtatni, hogy nem vesz ő semmiképp más feleséget maga mellé, meg ha vesz is, csak olyant, ki rája hasonlít. — Osztán milyen a ruházattyuk azoknak a fe­kete cselédeknek ? — kérdé könnyezve az anyjuk. — Annak utána, minek utána mindig vízbe van­nak — hunyorított Hörpints sógor — bizony nagyon mezítláb járnak azok. Az édes anyám mindjárt el is pakolt az édes apám szemére két darab keszkenőt. Ki tudja, mire lesz jó ? — Az árgyélusát! — szólt az édes apám és meg­ivott egy pohár bort — úgy ismerem már azt a nipet, mintha együtt kanászkodtunk vóna. Csak azt tunnám, hogyhogy értjük mög egymást? Tunnak-e magyarul ? — Azt már nőm! — hanem nagyon könnyű az a taliánus nyelvezet. „I“-re végződik abban minden szó, töszöm azt: szalámi, maróni, makaróni, pikoló kapuciner. ' — Osztán amit nem tud kee kimondani, azt ki- mutati. Ha tejet akar: leül kigyelmed a fődre s aztán ekezdi a szék lábát fejni; ha meg kávét: akkor hozzá még rámutat az ingire, mingyár mögtudják, hogy nőm fehiret akar. Vagy ha reggel a hoteliába begyün a szobalány s oszt aszondja, hogy: Csókolom kézit nacscsága (mert arra tájt nagyon mögtisztölik ám az embört!) hogy méltattak alunnyi ? ? Akkor azt mondja kigyelmed: — Csókolom kézit, jól aluttunk vóna, de nem lőhetett alunynyi a sok ... ha szégyenli kee kimondani, hogy mitől nem lőhetett alunynyi, akkor megest kimutati: kikel kigyelmed az ágyból, odamögy a szobalányhoz, mögcsipi. . . osztán egy nagyot ugrik, Möglátja kee( Eladó ház és föld. Az Ötömösy-féle felsőbányai-utcabeli nagy ház, szuterénre építve, 5 szoba veranda, konyha, kamara, 4 pince, két istálló, szin, gazdasági udvar, kert, valamint a kisebbik lakóház (Mikszáth-utca), 3 szoba, veranda, konyha, kamara, mellék- épületek, kert eladó, akár külön-külön, akár együtt, mivel az egész egy két utcára nyúló tágas telket képez. Ezenkívül 11 hold föld, a u. n. palás, mely műtrágyabányának és kőedénygyár céljaira is alkalmas, a Zazar és a vasút mentén, ahol homok és kavics is van, azvizvezetéki központi reservoire mellett, (all holdból 2 hold szántó) szintén szabadkézből eladó. Értekezni lehet Révész Jánossal, xxxxx>c<xxxxxxxxxxx<>^oo<xxxxxxxxx Felsőbányái-utca 20. sz. alatt, aki az eladásra fel van jogosítva. xxxxx>c»o<xxx>>x><xxxxxxx>c>;xxxxxxxx

Next

/
Thumbnails
Contents