Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-12 / 7. szám
Nagybánya, 1911. Február 12. — 7. szám. XXXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMZIJSTIEEE]IST 'VLA.S.Á.IRIISr.A.I9 •1 lí Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre i K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész Jázíos. Szerkesztőség s kiadóhivai T T ^ BÚ cám alatt. A kaszinó költözik. Ebben az évben dec. 31-én lesz 25 éve annak, hogy a Kaszinó mai díszes és tágas helyiségébe költözött. Nagy örömünnep volt az akkor, hogy végre a maga házában lakhatik ez a közművelődési egyesület, hogy Nagybányán is van már egy igazi kultúrpalota. 25 év előtt nagy reményeket fűztek az átköltözéshez, ott hagyták a vendéglőt, amelyben egy részlet egyenesen nekik épült, kiszámították, hogy szolgát nem kell tartani, sőt még a kaszinónak fog fizetni a vállalkozó azért, hogy ott vendéglőt tarthasson stb. Azóta sok mindent megértünk, végre azt is, hogy ma a kaszinó el akarja adni a házát s a vendéglőbe akar visszaköltözni, nem lesz tehát házigazda, hanem bérlő. Részemről nagyon sajnálom ezt a dolgot, hogy még csak szóba is kerülhetett, pedig ma már székire beszélik, hogy a jövő szombati közgyűlésen indítvány alakjában is föl fog kerülni az eszme. Egyeseknek terve ugyanis az, hogy menjen a kaszinó az István király szállóba s ott béreljen ki a piaci emeleten egy sor szobát, a házát pedig, mely adóságokkal terhelt* adja el. Sokat építkezett, díszített, változtatott, rendezett, költött a kaszinó, mig végre ma szép parkettes, drága berendezésű villámmal és cifra kályhákkal, bútorokkal díszített tágas termei vannak, hatalmas nyári helyisége, kuglizója, szolga lakása, pincéje stb. Ezeket vétek volna feladni. Hadd maradjon csak a kaszinó Nagybányának igazi kultúrpalotája. Egy idestova 80 éves öregnek illik, hogy saját háza legyen s szomorú 25 éves jubileum volna az, ha ismét jövevényekké és zsellérekké lennénk. A vendéglő szintén nem nyerne semmit a változtatással, eltekintve attól, hogy a kaszinó épp arra való, hogy a vendéglőtől elszoktassa az embert s igy a kaszinó-tagok — dicséretökre legyen mondva — igen gyenge szeszfogyasztók, e mellett meg a vendéglő feladna egy csapat szobát, a legszebbeket a homlokzaton, előreláthatólag csekély bérért. 10 szoba 80 koronát is hozhat egy nap, a kaszinótól pedig alig 1 ' 5 koronánál többet várni naponta mindért. És különben is, roppant mucsaias az, rr egy épületben van minden fölhalmozva, f dolog, hogy pl. iskola, vendéglő, adóhivatal, kaszinó, patika, szolgabiró, járásbiró stb. mind egy házban férjen el s ha az idegen belép a kapun, ott mindent megtaláljon. Az »István király« szálló jövőjének fejlődése megkívánja, hogy hagyjuk meg annak, aminek épült, a kaszinó bizalmas, barátságos oithonának jelitge pedig megkívánja, hogy maradjon meg a maga házában az ő szép termével, népszerű kugli- zójával, nyári kertjével stb. A gondolatok gyorsan jönnek, sokszor jóknak is látszanak, de helyes dolog reájok mindig egyet-kettőt aludni, mielőtt megvalósítanék őket. Nem hisszük, hogy a kaszinó anyagi helyzete annyira rossz volna, hogy teljes resignációt követelne s épp azézt tartsuk fenn továbbra is ! Nagybányának ezt a nevezetességét, a jó öreg kaszinót, a maga szép öreg házával együtt. A szatmári kiállítás. (R) A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya e hó 8-án tartotta ülését, melyen döntött ötven éves jubileuma alkalmából tervbevett gazdasági és ipari kiállítás sorsa felett. Az ülés egyhangúlag a kiállításnak folyó évi szeptember hó folyamán leendő megtartás?'mellett határozott; nincs ; tehát többé semmi kétség, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város ez évben ismételten az idegenek ezreinek találkozó helye lesz. A kiállítás ugyanis nem részleges, de általános lesz, melyen vármegyénk összes gazdasági és ipari termékei mellett hazánk mezőgazdasági gépipara és baromfitenyésztése is be lesz mutatva s igy oly méretűnek van tervezve, aminő még — bátran elmondhatjuk — vármegyénkben nem volt. A rendező egyesület azonkívül biztosította a Magyar Gazdaszövetség részvételét is, mely előkelő országos testület a kiállítással egyidejűleg fogja idei II. gazdakongresszusát tartani, tudomásunk szerint a Vidéki Pénzintézetek Országos Szövetsége is ugyanez alkalommal fogja Szatmáron tartani ez évi nagygyűlését. Tehát szeptemberben mozgalmas napokra van kilátása a szomszéd városnak. lefolyásáról tudósítónk olvasóinknak. " —‘pád dr. egy. alelnök vezette fel a szép számmal megjeleni vaiaszuuauyi laguK. előtt a helyzetet, ismertette a földmivelés- és kereskedelemügyi kormánynál a kiállítás anyagi támogatása érdekében Teleki Géza gróf egy. elnökkel együttesen tett interveniálását, melynek eredménye az államsegély biztosítása volt; meggyőzőleg mutatott rá arra, hogy most már az egyesület a reális alapon összeállított és elfogadott költségvetés alapján minden anyagi kockázat nélkül foghat bele a kiállítás rendezésébe s nem hiányzik más, mint az ügyért való lelkesedés, mely, kell, hogy minden egyesületi tagot egészen a kiállítás befejeztéig áthasson s akkor az erkölcsi siker is biztositva lesz. A dicső Ősök iránt, kik az egyesületet ezelőtt 50 évvel megalkották, gazdaközönségünk tartozik azzal a hálával, de saját önbecsérzete is megköveteli, hogy a kiállításon úgy lépjen fel termékeivel, amint azt egy nagy, vagyonos és intelligens vármegyétől, aminő Szatmárvármegye, méltán elvárhatja nemcsak vármegyénk lakossága, de hazánk egész gazdatársadalma s a vezetésre és irányításra hivatott tényezők. Gazdáink köré csoportosulnak iparosaink, kik már eddig is élénk tanujelét adták kiállításunk iránti érdeklődésüknek. A lendületes elnöki szavak után az ülés egyhangúlag a kiállításnak ez évben leendő megtartása mellett döntött. Ezután az ülés megbízta az elnökség és titkárból álló végrehajtó-bizottságot, melyet Bikfalvy Albert, Horváth Bertalan, Keresztszeghy Lajos dr., b. Kovács Jenő, Pethő György és Szeőke Sándor választmányi tagokkal kiegészített, hogy a kiállítási nagy bizottság névsorát állítsa össze. A választmány f. hó 22-én ismét ülést tart. Ezzel az ülés lelkes hangulatban véget ért. Kemény tél. Január 11. óta az idő hidegre kezdett fordulni s az előbb nagyon is enyhének indult tél egyszerre csak kemény szigorúsággal lépett föl. Különösen a héten beszélik mindenfelé, hogy iszonyú hideget észleltek. De a vélemények azért nagyon is eltérők voltak. Némelyek 29—30 fokról beszéltek, mások meg 17-ről, szóval a hőmérő minősége szerint különböző volt az egyes gazdák megfigyelése is. Mi pl. a szerkesztőség kerti hőmérőjén 21 fokot észleltünk a legtöbbet. A szokatlan hideg minden okos embert érdekel Zempléni Árpádnak. Költő üdvözöllek! Súlyos Kalapácsod A halhatatlanság Üllőjére vágott.. Jó Petőfi után Kisfaludy ökle Bosszúból keblére Szorított örökre. Költők ölelése Néked meg nem árthat. Nagyobb lángra gyújtja Költői vénádat. Légy sorjában most már Akadémiánké! Szivéből kívánja Társad : Dura Máté. A bot. (Mese.) — Irta: Londesz Elek. — A bölcs dervis leült egy rózsabokor alá és mesélni kezdett a köréje sereglett embereknek. — A bölcsesség, gyermekeim, néha a legegyszerűbb emberben is megnyilatkozik, ha helyén van az esze. Bizony, még a gyermek is árulhat el olyan okosságot, amilyen a felnőtteknek is dicséretére válnék. Hallgassatok csak reám, elmondok nektek erről valamit. Úgy kezdődik a mesém, hogy volt egyszer egy Abdallah nevű öreg ember, aki mindig bottal járt, mert már alig bírták a lábai. Lehetett már nyolcvan esztendős is. Történt egyszer, hogy az egyik barátja egy szép ébenfabotot hozott neki Kairóból. Nagyon megörült az öreg a szép botnak s most már ezzel járt-kelt az utcákon mindenfelé, Meglátta ezt a botot egy Omár nevű ember s el is határozta nyomban, hogy megkeriti magának. Nagyon megtetszett neki a szép bot, mert ezüstből volt a fogója s gyönyörűvé tette azt a rajta levő sok szép ciráda. A vásárban megleste egyszer Omár a?, öreg embert s minden módon azon mesterkedett, hogy ellophassa tőle a botot. Abdallah vásárlás közben a falhoz állította egyszer a botot s Omár nyomban élt a jó alkalommal és észrevétlenül ellopta onnan. Azután hazafutott és jól eldugta a zsákmányt. A szegény öreg Abdallah majdnem sírva fakadt, amikor észrevette a lopást. Kereste-kutatta a botot mindenfelé, de persze nem találta meg. Jól eldugta azt a gonosz Omár. Végre belenyugodott sorsába és vásárolt egy másik botot; erre támaszkodott azután járás-kelés közben. Eltelt két esztendő s Omár ezalatt nem merte kivinni a házából a szép botot Csak odahaza nézegette, vizsgálgatta és gyönyörködött benne. Két esztendő múltán végre bátorságot kapott a bot mutogatására. Azt hitte, hogy most már talán maga az öreg Abdállah sem emlékezik többé erre a botra. Bátran vallhatja magáénak. Egy szép napon ki is ment a bottal az utcára és csodalatosképpen az öreg Abdallah volt az első ember, akivel találkozott. Abdallah azonnal megismerte a botját é3 meg is állította Omárt, azt kérdezvén tőle : — Hol vetted ezt a botot? — Iszpahánból kaptam — felelte szorongva. — A bátyám küldötte onnan. Abdallah jobban szemügyre vette a botot, azután haragosan kiáltotta: — Nem mondtál igazat! Ez a bot az enyém ; tőlem lopták el két esztendővel ezelőtt. Add vissza tehát azonnal, mert nem igaz utón jutottál hozzá. Omár még jobban erősködött most, hogy az övé s nem is akarta visszaadni az öregnek. — Gyere a bíróhoz! — kiáltotta most Abdallah. Majd kiderül ott, hogy kié a bot? Omár nem tehetett mást, követte az öreget a bíróhoz, Előadták asután a bírónak az ügyes-bajos dolgukat. Abdallah erősen bizonyitgatta, hogy az övé a bot. Omár is ugyanezt cselekedte. A biró ekkor megkérdezte Omártól: — Mivel bizonyítod, hogy csakugyan a tied ez a bot ? Omár ekkor átnyújtotta a botot az öreg Abdái* lahnak és igy szólt hozzá : — Támaszkodjál reá. Abdallah megcselekedte, de nyomban igy szólt Omár: — Ni, ni, hiszen kurta ez a bot az ő magas termetéhez, Számomra pedig éppen elegendő. Ilyen kurta bottal nem is járhatott volna Abdallah; nem az ő termetéhez van szabva, hanem az enyémhez. Ebből is látszik, hogy Abdallah nem mondott igazat. Alkalmasint éppen ilyen volt az ö ellopott botja is s most azt hiszi, hogy a magáét látja benne. Ez a bot az én számomra készült Iszpahánban. Lapunk mai száma © old.a-1.
